Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-30 / 48. szám
Szót kérünk a túzok védelmében A Nyugat-Szlovákiai Síkság őshonos madara a túzok. A kiterjedt síkság messzebb ellátható vidéke már ősállapotában is megfelelt a túzok életmódjának. Sőt állíthatjuk, hogy életmódját éppen a környezete befolyásolta és formálta olyanra, amilyennek ma ismerjük. Ez a szabadságát és háborítatlanságát nagyon féltő nagy madár — Európa struccmadara — csak ott érzi magát biztonságban, ahol messze betekintheti a környéket, ahol kitűnő látásának - nem áll útjában semmi és senki. A nagy terek, nagy távolságok madara. Táplálékát Is ezen a vidéken találja meg a legnagyobb bőségben. A mezei rágcsálók, csigák, férgek mellett a kultúrnövények, gyomok, tavasszal korán sarjadozó füvek és más lágyszárú növények nyújtanak számára élelmet. Életmódjának ez a rövid felvázolása már világossá teszi előttünk, hogy e madár hol találja meg a létfenntartásához szükséges feltételeket. Régebben a kiterjedt puszták, legelők, ugarok s egy-egy birtok nagytáblás szántói voltak kedvenc helyei. Ma, az előrehaladott kultúráltség, a puszták sűrű betelepítése, és főleg a messzehordó lőfegyverek nagyon leapasztották a túzokok létszámát világszerte és összezsugorította életterét is. Ez a szomorú megállapítás sajnos hazánkra is vonatkozik. A kelet-szlovákiai síkságról, Tőketerebes, Királybelmec és Bodrogszerdahely vidékéről már teljesen — s úgy látszik végérvényesen eltűnt. Nyugat-Szlovákiában Csallóközben és Mátyusföldon még találkozunk túzokcsapatokkal. Még „találkozunk“. Idei tavaszi létszámuk alig haladta meg a 850-et. Ez bizony nem sok, sőt nagyon is kevés és okvetlenül a túzok védelmének fokozására, figyelmeztet minden természetszerető embert, természetvédőt. Hazánkban a túzokvédelemnek már hosszú hagyománya van, 1926 óta váltogatják egymást a túzok kisebb-nagyobb védelmét biztosító törvények és rendelkezések. Európaszerte elsők voltunk a túzok védelmében. Az 1920-as évek végén, amikor még a többi országokban szabadon lőtték a túzokot, nálunk már teljes védelmet élvezett. Felszaporodása után az öreg kakasok lelövését bizonyos naptári keretek között engedélyezték az 1929—45 közötti években. A háború és az azt követő időben számuk anynyira leapadt, hogy hatékonyabb intézkedések váltak szükségessé. A 225/1947 Zb. számú vadászati törvény a túzok teljes védelmét rendelte el. Ez a védelem azóta is tart. Csak a Földművelésügyi Minisztérium rendkívüli engedélyével lehet kiöregedett kakasokat lőni, évenként 10—12 darabot. A mezőgazdaság szocializálásával kialakult nagytáblás művelés megfelel a túzok életmódjának. Az előrehaladott gépesítés és vegyszerezés azonban kedvezőtlenül befolyásolja e pusztai vadmadár szaporodását. Hogy átmentsük ezt a szép vadat a következő nemzedékek számára, s hogy állományát fölszaporíthassuk, a természetvédők ösztönzésére 1953-ban állami szerveink létrehozták a csallóközaranyosi állami túzokrezervációt. Igazgatását alapos megfontolás után a Csehszlovák Vadászszövetség Szlovákiai Bizottságára bízták. Az első feladat a mintegy 8300 hektáros terület vadászati védelmének megszervezése volt. Ezt jelenleg 4 tagú, állandó személyzet látja el. A kiszabott terület minimálisnak mondható, tekintettel a túzok életterének nagyságára. A káros vadak pusztításával, a terület nyugalmának biztosításával sikerült elérni, hogy az 1960-as évek elején mintegy 250 főnyi túzokállomány tartózkodott állandóan ezen a területen. A túzok veszendőbe menő, kikaszált fészkeiből mesterséges úton vadőreink évenként 4—6 darab túzokot neveltek fel s ezeket állatkertjeinkben helyezték el. Nagy törést jelentett ebben a munkában az 1965. évi kasztrófális árvíz. A rezerváció egész területe víz alá került, így elköltözött az egész túzokállomány. A víz leapadása után a túzok téli legelőit biztosítottuk elsősorban azáltal, hogy a környező mezőgazdasági nagyüzemeknél biztosítottuk az őszi repce vetését a rezerváció költségére. Ez eredményre vezetett s ma már újra mintegy 200 túzok tartózkodik itt. Míg a rezerváció első éveiben a szükséges pénzügyi alapot állami támogatásból kapta az intézmény, addig ezt a hozzájárulást az 1960-as évek elején berekesztették. Ma a rezervátumnak pénzügyileg önellátónak kell lennie. Ezt okszerű apróvad-gazdálkodással érik el a vezetők. Az apróvad lelövésének értékesítése, élővad eladása biztosítja a szükséges anyagi fedezetet. A rezervátum, mint ilyen, egyedülálló egész Európában. Létezését örömmel vették tudomásul a külföldi természetvédők és biológusok is. Osztrák, orosz, magyar és német biológusok érdeklődnek felőle és keresik fel tanulmányozás céljából. A legnagyobb elismerés hangján beszélnek és írnak róla világszerte. Ám senki sem lehet próféta a maga hazájában, — úgy látszik a túzokvédelem terén sem. Az utóbbi időben olyan nézet ütötte fel a fejét, hogy fölösleges a túzok-rezervátum fönntartása, mert hiszen másutt is élnek, nemcsak ott. Felvetődött a rezervátum területének felosztása az újonnan létesítendő vadásztársulatok között. Túzokcsalád Most, mikor az árvíz utáni újravadasítás, a védelem és a vadtenyésztés gyümölcse beérett, mikor mindenfajta honos vadban bővelkedik a terület, nem volna szabad a rezervátum egységének megbontásán gondolkozni. Meggyőződésünk, hogy elvonulnak ezek a sötét gondfelhők a rezervátum fölül, s az tovább teljesíti szép feladatát. A vad, s különösen az olyan ritka vad, mint a túzok, nemcsak pillanatnyi gazdasági és vadászérték. Az egész emberiség kultúrkincse, aminek megőrzéséért egyenesen mi vagyunk felelősek. Megtaláltuk azt az utat, amelyen ezt a feladatunkat becsülettel teljesíthetjük. Hisszük, hogy a józan megfontolás továbbra is biztosítani fogja munkánkat és elégedetten mutathatjuk majd eredményeinket az érdeklődőnek, legyen az hazánk fia vagy külföldi természetbarát. K. K. A CSVSZ hírei A CSVSZ SZB október 15-i gyűlésén értékelte a járási vadászati bizottságok vezetőinek aktíváit és megtárgyalta az akciós program végleges szövegezésének előkészületeit. Jóváhagyta az élővad befogó üzem új alapszabályzatait; a „Pofovnfctvo a Rybárstvo“ lap 1969. évi költségvetését, és az ellenőrző bizottság jelentését az 1968. év első félévi gazdálkodásáról. Meghallgatta az élövadfogás jelentését, amely szerint eddig 5780 fogoly, 2090 fácán és 17 621 nyúl befogására kötöttek szerződést. Meghallgatta az új székház munkálatairól szóló jelentést, amely szerint november folyamán a ház beköltözhető lesz. Az élővad befogásával foglalkozó üzem új neve: „Nákup a predaj iivej zveri a diviny“, — székhelye: Modranka, okres Trnava. Köztársaságunk fennnállásának 50. évfordulója alkalmából a CZVSZ 1. osztályú jelvényével tüntették ki ing. M. Hrnőiart, ing. E. Kubasákot, P. Moráveket és J. Rapsot. A III. osztályú jelvényt I. Marosi nyerte el és írásbeli elismerést L. Kolesár kapott. A CSVSZ KB és SZK kinológiai szakbizottsága közös gyűlést tartottak, amelyen a vadászati kinológiai új szervezetét tárgyalták meg. Üsszállami szemináriumot tart a CSVSZ, 1969 II. 25—27-én Ceské Budéjovicén, amelyre a járási vadászati bizottságok képviselőit is meghívják. R. F. Vizslaverseny Tatatóvároson Az állatok munkája vizen kifogástalannak bizonyult, ugyanakkor 11 vizslára három bíró felügyelete kevés. Összegezésül, dicsérni lehet az akarást és odaadást, amit a magyar sporttársak a vadászati kinológia terén elértek. Kezdetnek ez is jó, fontos, hogy a versenyt megrendezték. Lakán Péter VADASZ * HALASI 3 Október 13-án a magyar vadászok megtartották az első vizslaversenyt Tatatővárosban. A kíváncsiság vitt erre a versenyre. Látni akartam a különbséget a két ország vizsláit illetően, valamint a vadásztársak felkészültségét. Budapestről, sőt Miskolcról is felvezettek vizslákat. Nézetem szerint a versenyt nem a legszerencsésebb terepen tartották szomszédaink. Ugyanis a mezei vizsla-versenyt bő vadas területen kell rendezni, viszont ezt nem mondhattuk el a kijelölt területről.
