Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-02 / 44. szám
A kígyómarás veszélyességéről Teljes bizonysággal állíthatjuk, hogy kivétel nélkül, minden kígyónak a vére tartalmaz kígyőmérget. A vérben keringő mérget az úgynevezett mérges kígyók nyálmirigye kiválasztja és a méregfoggá átalakult szemfog csatornáján (Pteroglypha fajok) vagy csövén (Solenoglypha fajok) a harapott sebbe fecskendezi. Éppen a jól fejlett nyálmirigyek miatt a mérges kígyók feje a nyakhoz viszonyítva erősen kiszélesedik. A mérges kígyók elterjedtek úgyszólván az egész földtekén, de leginkább a forró égöv tájain. Ázsia, Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika hemzseg tőlük. Indiában évente több tízezer halálos áldozatot követelnek. Nagyon veszélyes a szemüveges, vagy kobrakígyó (Naja tripudians), amelynek harapása minden negyedik esetben halálos. A legfélelmetesebb mérges kígyók közé sorolható az egyiptomi ureusz, vagy Kleopatra kígyója (Naja hajé), az amerikai csörgőkígyó (Crotalus durissus), a rózsaszínű korallsikló (Elaps corallinus), az ún. Lachesis vagy Bothorpsfajok (pl. lándzsakígyő) és az indiai daboia (Vipera russeli), amelynek a mérge igen gyors véralvadást okoz a vele járó azonnali halállal. Nálunk a mérges kígyókat a viperák képviselik. Szerencsére ezeknek a marása csak ritkán halálos. A keresztes vipera (Vipera berus) fején két kereszt alakú, sötét félkör van, félméter hoszszú teste bamásszürke és hátán sötét cikcakkos rajzolás fut végig. Ennek fekete válfaja is van (var. prester). A Bánátban és a Balkánon előfordul a veszedelmesebb homoki vipera (Vipera ammodytes), amely megnő 1 m hosszúra is. az orrán kb. 4 mm szarvacskát visel. A neurotoxin a központi idegrendszert támadja. Először megszünteti a fájdalomérzést. Ezért a kobramérget, amely csak tiszta neurotoxint tartalmaz, igen kis adagokban, fájdalomcsillapításra használják. Hatása nagyon tartós és ezért kiválóan bevállt például a rákos fájdalmak csökkentésénél. Nagyobb adagban légzésbénulást okoz, amely természetesen halállal végződik. A nálunk élő vipera csak akkor támad, ha ingerük, pl. ha rálépnek vagy megfogják. Ezért veszélyes a mezítláb való gombázás, szamócázás, málnázás stb. Különösen veszélyes a kígyómarás az arcon, nyakon vagy erek közelében és a gyermekeknél általában. Ezekben az esetekben gyakran halálosan is végződhet a dolog. A felnőtteknél ritkábban fordul elő. A vipera marása nem nagyon fájdalmas, úgy 1 cm távolságban két tüszúrásszerű pontot hagy maga után, amelyek a méregfogak helyeinek felelnek meg. A marás helye hamarosan megduzzad és nagyon fájdalmassá válik. Ez a savósvéres beszűrődés a szövetek elhalásával (nekrózisával) jár. A bőr nagyon feszül és kékesvörös színű. A duzzadás gyorsan terjed. A felszívódó méreg émelygést, hányást, szomjúságot, hideg verítéket, gyengeséget és szorongást okoz. Az érverés gyenge, süllyed a vérnyomás, az áldozat szédül, nehezen lélegzik, majd elájul. Nehezebb esetekben légzésbénulásos halál következik be. Igyekeznünk kell a viperaharapást megelőzni. Ezt a legjobban ügy érjük el, hogy nem járunk az erdőben és általában a természetben, mezítláb, hanem lehetőleg óvjuk lábunkat magasszárú cipővel, vagy csizmával. Amikor kint leülünk, vagy lefekszünk, nézzünk jól szét, nehogy egy viperára „pihenjünk le“! Legyünk óvatosak a gombázásnál és az erdei gyümölcsök szedésénél is, nehogy a kezünket, esetleg az arcunkat érje a marás. Amikor már bekövetkezett a kígyőmarás, igyekeznünk kel! a méreg felszívódását késleltetni. Ezt elérhetjük a végtagnak harapás feletti lekötésével. A köteléket félóránként meglazítjuk, nehogy elhaljon a végtag. A harapás helyét bemetsszük 3—4 mm mélyen egy tűzön sterilizált késsel és az így keletkezett sebet kimossuk valamiféle oxidáló hatású anyaggal, pl. hipermangánnal. Áz orvos ide ACTH-t is fecskendez a gyulladás megállítása céljából. Az ijedtség és a gyengeség ellen adhatunk erős feketét vagy orosz teát, a vérkeringés felélénkülésére pedig coffein vagy eucoran injekciót is. Nagyon fontos és az egyedül biztos szerünk a viperamarás ellen a kígyómarás elleni szérum beadása izomba vagy érbe (Antitoxtkus vérsavő 10—20 ml.) A védöszérum beadása teljesen hatásos, ha a harapástól számított négy órán beiül kapja a sérült. Abban az esetben, ha valamilyen elhagyottabb vidéken tervezünk kirándulást, ahol másképpen nem tudnánk hozzájutni ehhez a szérumhoz a kérdéses négy órán belül, tanácsos, ha az elsősegélynyújtási szekrénykéket ellátjuk egy steril fecskendővel és legalább egy ampulla kígyómarás elleni szérummal (Serum antiviperinum purificatum), amely úgy 10 Celzius foknál két évig tartja hatékonyságát. Ezenkívül vigyünk magukkal egy kis hipermangánt is! MÜOr. juhász István, Csernő Aki először lép a páti nyaralóhelyen épült korszeri vendéglőbe. kissé meghökken a tátottszájú, élesfogú állat láttán. Pedig már nem veszélyes, akár meg is lehet simogatni. A patiak szerint ezt az oroszlánt a neves vadász, Kittenberger Kálmán lőtte afrikai portyázása idején. Foto: -tt-Cletmódjuk hasonlósága miatt közel állanak a nappali ragadozómadarakhoz, ezért gyakorlati szempontból éjszakai ragadozóknak nevezzük őket. Testalkatuk az éjszakai vadászathoz kiválóan alkalmazott. Csőrük görbe, tőrs^erű hegyes karmaik, jólfejlett ’ combizmaik vannak. Érzékeik közül hallásuk a legfejlettebb, a látás csak ezután következik. Nappali fényben éppolyan jól látnak, mint a többi madarak, nem vakulnak meg, mint ahogy azt szeretik róluk mesélgetni. Ellenben szemük alkalmas arra, hogy a számunkra láthatatlan infravörös sugarak fényét is felfogja. Tollazatuk hosszú és selymesen lágy. Lazasága miatt az aránylag kistestű fajok is természetesebbeknek látszanak. Szemük körül sugarasan, több sorban elrendezett toliakból álló koszorú vagy fátyol van. Egyes fajoknak tollfüleik vannak. Színezetük többnyire a fa kérgére emlékeztető barna, vagy szürke árnyalatú, ritkán fehér. Nagy részük erdőlakő. több fajuk viszont az emberi lakások közelében, templomtornyokban, nagyobb épületek, így magtárak és istállók padlásán tanyázik. Fészeképítö ösztönük majdnem teljesen hiányzik. Nálunk csak a réti fülesbagoly hord fészekanyagot. Fészekaljuk 1—8 fehér, majdnem gömb alakú tojásból áll. Odvas fák üregeiben, földfalak repedéseiben, elhagyott fészkekben és gvakran földön is fészkelnek. A fiőkák vakon és zárt fülnyílással bújnak ki a tojásból, s ezért az első héten csak a fej és a szájzug ingerlésére nyitják ki csőrüket etetésre. Első pihetollazatukat hamarosan követi a második, félig pehelyszerkezetű piheruha, amelyeknek tollai hegyükön pamacsként hordják az első ruha pihéit. Ez a baglyok fiatal ruhája, amelyet kirepülés után végleges ruha vált fel. Nagyobbrészt melegvérű állatokat és bogarakat esznek. Néha békát és halat is fognak. Az egész Földön közel 220 fajuk ismeretes. Hazánkban 12 fajuk él, közülük 7 faj rendes fészkelő. A baglyok felismerése érdekében hasonló párhuzamot, illetve viszonyításokat kell végeznünk. Ezeknél inkább a testnagyság, a fülek, a szemszín és a lábtollazat, vagy csupasz voltának számbavételét alkalmazzuk. A nálunk ismert bagolyfajták közül a testnagyság szerint így alakul a sorrend: nagy fülesbagoly vagy uhu, hóbagoly, hosszúfarkú bagoly, macskabagoly, réti füles-, gyöngybagoly, erdei füles-, karvalybagoly, kuvik, gatyáskuvik, füleskuvik, törpekuvik. Szemszín szerint csoportosítva: Barnásfekete szemű, a hosszúfarkú bagoly, a macska- és a gyöngybagoly. Sárga szeműek: hóbagoly, réti füles-, karvalybagoly és a három kuvikfaj. Narancsvörös színű szeme van az uhunak és az erdei fülesbagolynak. Csupasz vagy gyér tollazatú lába van a kuviknak, füles kuviknak és a gyöngybagolynak. A többi valamennyi dúsan tollazott lábú. Ezek a példák csak kezdetét jelentsék azoknak a gondolattársításoknak, amelyek segítenek majd minden érdeklődő és komolyan elmélyedni akaró vadászt az ismeretek megszerzéséhez, amelyhez a legfontosabb segédeszköz a távcső. A ragadozók felismerése — távcső nélkül, akkor a mi esetünkben len akadályokba ütközik, és ha igaz, hogy eb a vadász kutya nélkül, akor a mi esetünkben vak a vadász távcső nélkül. Ne várjunk és akarjunk minden elénk kerülő ragadozómadárban ritkaságot látni. Az egyszerű, közönségesebb fajok számbavétele előbbre való. mint a ritkaságok hajszolása, de ha kétségtelenül megállapítottuk a faji hovátartozást és a tudományt kívánjuk adatainkkal szolgálni, akkor bizonyítás céljából a lelőttet juttassuk el a madártani kutatóintézetbe. A baglyok általában nagyon hasznosak és ezért védenünk kell őket. (Pl Mit tudunk a bagolyról
