Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-02 / 44. szám
A CSSZVSZ szlovákiai bizottságának elnöksége f. év szeptember 11-én és október 15-én gyűlést tartott. Jóváhagyta néhány tagjának az augusztusi események idején kifejtett eljárását, amellyel egyértelműen felsorakoztak legálisan választott állami képviselőink és Csehszlovákia Kommunista Pártja mögé és bizalmat szavaztak neki. Foglalkozott továbbá a CSSZVSZ járási bizottságai funkcionáriusainak aktívájával a CSSZVSZ szlovákiai bizottságának akcióprogramjára vonatkozólag, és intézkedéseket fogadott el az akcióprogram végleges szövegezésének kidolgozására. Ugyancsak jóváhagyta az élővadfogás vállalati vagyonának hováfordítását és tevékenységének meghatározását a CSSZVSZ szlovákiai tagozata központi bizottságának részéről és elfogadta az élővadfogás új gazdasági berendezése jogi helyzetének biztosítását. Megtárgyalta az 1988/69 idényre vonatkozó élővadfogásról szóló jelentést, amely szerint egyelőre 5780 fogolyra, 2090 fácánra és 17 621 nyálra kötöttek szállítási szerződéseket. A FÖLDMŰVELÉS ÉS ÉLELMEZÉSI MINISZTÉRIUM még 1967. július 1-i hatállyal megszüntette a vadászkutya-árjegyzék érvényét és eképpen lehetővé tette a szabad árképzést. ÉLŐ VAD ÉS VADHÚS FELVÁSÁRLÁSA ÉS ELADÁSA: ez az élővadfogás gazdasági berendezésének új elnevezése. Erről döntött a CSSZVSZ szlovákiai bizottságának elnöksége a f. év október 15-én lezajlott gyűlésen. Hatáskörébe tartozik majd nemcsak az élővadfogásból származó állatok, hanem a vadhús felvásárlása és eladása, sőt exportálása is. Azonkívül segédszolgálatot is teljesít majd a vadásztársaságoknak az élővadfogás terén és egyéb tevékenységet is kifejt berendezésének gazdaságos kihasználására. VADÁSZAT FEJLESZTÉSI ÉS NÉPSZERŰSÍTÉSI ALAPOT LÉTESÍTETTEK 1968-tól kezdve a Csehszlovák Vadászszövetség szlovákiai és járási bizottságainál. Az illetékeket a vadásztársaságok évenként fizetik be az alapba vadászrevírjük kiterjedésének és vadállományuk minőségi osztályának megfelelő összegben. Az 1968-as évre a CSSZVSZ járási bizottságai állapítják meg és vetik ki az illetékeket, az erre vonatkozó végzéseket pedig 1969. január 15-ig kézbesítik az egyes vadásztársaságoknak. Az utóbbiak január 31-ig tartoznak megfizetni a kivetett összegeket. R. F. Kövér könnycsepp barázdált végig a halász barna képén ... Ebben a pillanatban felröpült a nádból a nagytorkú, silány madár. Ott van ni a beste lélek, ott van a gyilkos! — fenyegetett feléje mindkét öklével Lőrinc bá. Önkénytelen célbavettem a szennyestollú madarat... Durr! S ott vergődött a hínár tetején. Lőrinc bátya nagyot sóhajtva merítette evezőjét a vízbe s gyorsan siklott tova a ladik a vizen ... Este elkerülte szemem az álom. A babonás madár búgó hangja csengett fülemben. Kocsis Árpád Balra fekete gólya, fentről szürke gém, bakcsó, üstökös gém és kis kócsag a „madarak tanácsában“. (Kucsera Szilárd felvétele) A bölömbika Alkonyaira járt az idő. Puskámat vállamravetve elindultam a Feketevíz partján. Alig haladtam néhány száz lépésnyire, amidőn egy ladikot pillantottam meg a kákabokor mellett. Lőrinc bácsi volt, a halász. Már régóta nem láttam az öreget, s azért szívesen engedtem invitálásának. Beültem a ladikba s az öreg mindjárt elmagyarázta útja okát. — Észrevettem, hogy mozog a sügér, hát lerakom a varsákat. A tanító úr nagyon szereti a dörgencset, megpróbálom, hátha foghatnék számára néhány darabot. (Halásznyelven ,dörgéncs“-nek hívják a tüskéshátú sügért.) Gyönyörű este volt. A víz tükre, amelyet az esti szürkület ezüstszínűvé változtatott, szemkápráztatőan ragyogott. Apró halacskák fel-fel peckélték magukat a víz színe fölé, s a partmenti fák fordított képe sötétlett a víz tükrében. A gyakorlott halász evezőcsapásaitól hajtva gyorsan siklott tova csónakunk. Az alkonyodé nap bíborfényében tündöklő vízimalom is eltűnt már mögöttünk, ahol gyermekéveim legboldogabb napjait töltöttem, megtanulva a horgászás fortélyait és megszeretve a horgászsportot. Az evező helyett előkerült a csáklya, mert a rence, békalencse s a vízitök levelei mindjobban elfödték a víz felszínét s lehetetlenné tették az evezést. Fejünk fölött az örök firhamentum, alattunk a sötét, lomha víz, kellemetlen hínártömegével, a csíkok, csiborok', piócák s egyéb férgek millióival. Elértük az erdőt, ahol a Dudvág torkollik a folyóba. Kívül a világban teljes az alkonyi csend, meg se moccan a fákon a levél. Hanem itt bennt annál mozgalmasabb az élet. A sásos és a nádas suttog, zizeg szüntelen s oly rejtelmesen, hogy szinte babonás lesz tőle, aki nem szokta a vízi életet. A sűrűben misztikus zaj, gallyak reccsenése, a nádasból békák kuruttyolása, gémek kurjongatása hallható. Az erdőben huhog a bagoly, a levegőben pedig egy hatalmas sas libben el a fejünk fölött. Egyszerre mintegy húsz lépésnyire tőlünk nagyot bömbölt a nádban egy bölömbika. Hej! micsoda méregbe jött erre az én evezősöm! Felkapott a ladik fenekéből egy husángot és vadul belebajította a nád közé. — Hess, te förtelmes féreg! Hogy a tűz pusztítsa ki még a fajodat is! — Ugyan miért haragszik arra a jámbor bölömbikára, bátyám? — kérdezem a haragvó halásztól. Hej — felelt a halász nagy húsán — története van ennek, szomorú története! Ezzel leült a ladik orrára s evezőjét leeresztve beszélni kezdett. Egy napon az Eszterházykanyarba mentem halászni s a kis Pista fiamat is elvittem magammal, aki akkor négyéves volt. Hadd lássa, hadd ismerje még lassan a mesterséget. Hogy örült a cseppség, mikor látta a varsákban ficánkoló sügért, meg a vörösszárnyú keszeget. Egyszer csak közel hozzánk a nádasban elordítja magát az a taportyán féreg. Akkorát bődült, mint egy bika. Erre a kis Pista lerogyott a ladik fenekére s olyat sikoltott, hogy a lelkem is megremegett bele. Nem szólt többé egy szót se, csak reszketett, mint a nyárfalevél. Felvetterh, melengettem a keblemen s beszélgettem hozzá: „Ne félj Pistikém, nem bika a. csak egy madár! Majd megfogjuk s eljátszogatsz vele. Ügye jó lesz, ugye?“ A gyerek nem szólt, csak hozzámsimult s halkan suttogta: Fázom, édesapám! Sietve vittem haza, vigye a manó a varsákat. Mire hazaértünk, kiverte a forróság. Ö hogy kipirult az arcocskája, s vert a melle, mint az elfogott madárkáé. Anyja herbateát főzött neki, attól meg olyanokat beszélt, hogy reszketett bele a szívünk is. Harmadnapra megcsendült a lélekharang. Fácántenvésztó farmok Lengyelországban Lengyelhonban az utóbbi évek során több farmon kezdték meg a fácánosok mesterséges szaporítását és nevelését. A fekete és a mongol fácánfajtával foglalkoznak. A fácántojásokat gépekben 28 napon át keltetik. Ennek hőmérséklete 37— 38,2 °C közötti, 61—66 °C-os relatív páratartalommal. A tojásokat naponta ötször forgatják. Bujtatőgépekbe rakják a tojásokat, amikor a pattogzás megkezdődik. A kelési átlag 70 % körüli. A keltetés után a fácáncsibéket 100-as csoportokban 250 wattos infraégők alatt kezdik nevelni. A helyiségből minden csoportnak szabad kijárása van a bekerített kis kifutókba. 20 napig tartják a csibéket e nevelőben. A 21. nevelési napon a csibék kis ólakba kerülnek, a szabadba. Minden ilyen őlacskának miniatűr volierkifutőja van. Egy-egy ólban 4—5 héten át 30 csibét tartanak. Innen a már növendékfácánok ún. „nyári-volierekbe“ kerülnek. Ezeket a nyári-voliereket 56 egymástól elzárt rekeszre osztják, ezekbe egy-egy „családot“ (egy kakashoz 7—8 tyúkot) telepítenek. Júliusban e családok felét szabadon engedik, hogy a helyi vadállományt gazdagítsák. Az állomány másik felét exportálják. A Morów-1 farm napos fácánokat is értékesít vadásztársaságoknak, egyenként 30 Zlotyiért. A napos fácán ára elég magas, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor egy naposkacsa ára 13, egy vegyes ivarú naposcsirke ára 6,50 Zl. Poultry International, Josef Zelenka cikke nyomán, VB.
