Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-26 / 43. szám

A látogató számos új méhészkellékekkel ismerkedhetett meg az „Olomonc 68“ Országos Kertészeti és Méhészeti Kiállításon. Első képünkön egy könnyű méhszállító kocsi látható, amelyet személykocsi is vontathat. Második képünk a legújabb rendszerű vándorkocsit mutatja be. Fotó: Kruzinsky

Ereimben méhész vér folyik, apám is méhészkedett, bár még hátulról nyíló kis országos kaptárakban. Magam már nagy kaptárakkal dolgoztam Magyarországon. Peruban 1957 óta folytatom a méhészkedést. Egy iskotársam már régebben Peruba került, ő hívott ide. Azzal biztatott, hogy a mézet alig ismerik, az éghajlat nagyon kedvező. Baráton# segítségével az őserdők tövében telepedtem meg, Limától 400 km-re, 1800 m magas hegyvidéken, Oxapampán. Fejlett helység, sok a német és a jugoszláv telepes.

Ne gondolja senki, hogy Itt csak vad törzsek élnek. Rengeteg európai fejlesztette Perut. Tíz év alatt gomba módra szaporodtak a gyárak. Csak az a nagy baj, hogy hiányzik a munkaerő. Most építenek egy 800 km hosszú utat az őserdőben a brazíliai határhoz.

Egy gazdag amerikai hajlandó volt méhészet berendezésére. Alkalmazottja lettem. A környéken összevásároltam egy csomó ringy-rongy méhcsaládot, és Dadant-Blatt rakodőkaptárakba telepítettem. Talán 100 családot tudtam nagy nehezen összeszedni. A kaptárokat magam készítettem. Az első év jól sikerült. Baj volt azonban, hogy nem .tudtam, eléggé spanyolul, a mézet pedig nem ismerték itt, csak lassan tudtam eladni. A főnököm nem látta már bombaüzletnek a m.éhé; szetet. Felajánlotta nekem. a családokat. Hatalmas adóssággal át is vettem. Bár egy árvíz nagy kárt okozott, kitartottam a méhészkedésnél.

Limában július közepén „tél van“, nyirkos, hideg idő. Nálunk, La Mércédben megkezdődött a narancsvirágzás. Most kifizethetem adósságomat, és több ezer családos méhészet felállításába fogok. Nemsokára Mexikóba utazom, hogy az ottani „Miel Carlota“ nevű hatalmas méhészetet tanulmányozzam. Ezt a világhírű méhészetet két német alapította 10 családdal. Ma 40 ezer családjuk van, és évi 2 millió USA dollár forgalmat bonyolítanak le.

Június elején meghívtak a limai mezőgazdasági kiállításra. Rajzokat, feliratokat készítettem Örösi könyvének felhasználásával. Külön pavilont kaptam. Felhívtam benne a figyelmet a méh virágmegporzó munkájára, a méz tápláló értékére. Tíz keretes üvegkap'tárban bemutattam-a méhcsaládot, benne külön kis zárkában, jól láthatóan az anyát, torának hátán számmal jelölve. A méhek a csukott kijárós képtárban nyugodtan viselkedtek, tíz napos fogságuk után csak egy marék hulla volt. A családot a kiállításra 4588 m magas hágón kellett átvinnem, kibírta az ottani hideget is>.

A kiállításon díszoklevéllel tüntettek ki. Egy korábbi kiállításon aranyérmet kaptam.

Wissky Zoltán, La Merced, Peru

PIROS MÉZ DENATURÁLT CUKORTÓL

A Német Szövetségi Köztársaságban vasoxiddal kevert olcsó „ukrot kaptak a méhészek etetésre. Kellemetlen fölfedezés volt, hogy a piros vasoxidszemecskék a mézkamra lépeiben akkor is jelentkeztek, ha a méhészek nem függesztettek mézes lépet oda. A méhek ugyanis átrendezik a fészket, áthelyezik a készletet, s a fiasítás terjeszkedésekor a fészek mézének 3gy részét a mézkamrába hordják.

(A piros méz vándorlása jő bizonyíték arra, hogy a méhetető cukor a mézkamrába juthat, tehát a denaturálás nem kívánatos hatása jelentkezhet. A cukor azonban akkor sem való a mézkamrába, ha nincs denaturálva.)

(Die Biene 1968. 7. Német Szövets. Köztárs.)

A KAPTÁR ÉS A MÉZHOZAM

Kosek T. több éven keresztül hasonlította össze a Csehszlovákiában használt főbb kaptártípusokban levő méhcsaládok mézhozamát. A vizsgált kaptárak mind rakodók voltak, a keretméret 39X24 cm. A kaptárak nagyságban (keretek száma), a lépek elhelyezésében (hideg-, meleg-építmény), hőszigetelésben és egyéb részletkérdésekben különböztek. Lényeges hozambeli különbséget csupán a kaptárak nagysága okozott. Legtöbb mézet a legnagyobb kaptáraiból (216 dm2 lépfelület), legkevesebbet a legkisebbekből (114 dm2 lépfelület) kaptak. A kaptárak egyéb tulajdonságai a mézhozamot nem befolyásolták lényegesen. A szerző kísérletének eredményeit a következőkben foglalja össze: „A kaptárak közvetlen hatása a mézhozamra kicsi. A közvetlen hatás, mint például a munkaidő-szükséglet, a méhész erejének igénybevétele, a kaptárak kezelhetősége, zárása, alkalmassága szabadban, méhesben vagy kocsin való használatra kisebb vagy nagyobb méretekben befolyásolhatja a mézhozamot kaptártípusok szerint. Azonban ezt a közvetett hatást a kísérletben nem vizsgáltuk.“ — A szerző szerint a mézhozamot befolyásoló tényezők százalékos megoszlása a következőkre tehető: a méhcsalád 25 %, a legelő 25 %, az éghajlat és időjárás 25 %, egyéb tényezők 23 °/o, a kaptár 2%. (Vőelarství, 1968. 2., Csehszlovákia)

MÉZELŰ TAKARMÁNYKEVERÉKEK

A Bukaresti Méhészeti és Selyemhernyó-tenyésztési Intézet néhány bevált keveréket ajánl. Előnyük, hogy nem kell külön terület a mézelő növényeknek. Ilyenek: 1. Silókukorica és

egynyári fehér somkóró. Hektáronként 25 kg kukoricát és 5—6 kg somkórómagot vetünk összekeverve, erre a célra átalakított vetőgéppel. A sortávolság 80 cm, hogy az ápoláshoz gépeket lehessen használni. 2. Silókukorica napraforgóval. Hektáronöként 20—25 kg kukorica és 4—5 kg napraforgó mag kell, összekeverve, géppel 80 cm sortávolságban vetve. Hektáronként 80—100 kg bükköny, 40—50 kg zab és 3—4 kg facéliamag szükséges, a szokásos 12—15 cm gabona sortávolságra. Szintén keverve vetjük. Az egyenletes keveredés segítésére a facéliamagot megnedvesitjük (100 kg magot 3 liter vízzel). így hozzátapad a zabszemekhez. A facéliás zabbosbükkönyt kora tavasszal ajánlatos vetni, hogy sok takarmányt adjon, és virítása mindjárt az akácéhoz csatlakozzék.

AZ ÁLCÁK KIVÁLOGATÁSA ANYANEVELÉSKOR

Jungwirth János ausztriai szerző évente ezerötszáz anyát nevel mesterséges bölcsőben, egészen kicsi álcák áthelyezésével. Megfigyelte, hogy az egyidős álcák nem ugyanolyan mértékben növekednek. Az áthelyezés utáni nap megvizsgálja a bölcsőket, s kidobja azokat az álcákat, melyek fejlődésükben, nagyságukban visszamaradtak. Ilyenkor már jól szembeötlik ez. Az ötödik nap pedig elfombolja a még nyitott sejteket, mert a jól fejlődött álcák bölcsője olyankor már födött. A megmaradt bölcsőket kísérő méhek nélkül egyenként kalitkával, anyás családban kelteti, két szép, nemrég befödött fiasításos lép között, a fészek közepén. Ha az anyák nyolc nap múlva kikelnek, meghagyja, felhasználja őket. Az addig ki nem kelt bölcsőket elrombolja. így mindig csak a legjobban fejlődőt anyák maradnak meg. Ezek már kikelésükkor súlyosabbak, gyorsabban és biztosabban párosodnak. Jungwirth a kísérleteire hivatkozik, hogy a családok előbb és jobban is elfogadják őkét. Bizonyító számokat azonban nem közöl.

(Die Biene 1968. 5., Német Szövets. Köztárs.)

Méhész az inkák földjén