Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-26 / 43. szám
MÉHÉSZ © A TARTALOMBÓL: 1968. OKTÓBER A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE________________ Veszélyben a méhész-utánpótlás Gyűléseken, sajtóhírekben, és egyéni értekezletek során egyre gyakrabban merül íel a gondterhes felszólalás: „Nincs méhészutánpótlásunkl“ A fiatalság még akkor sem tanúsít különösebb érdeklődést a méhészkedés iránt, ha történetesen apáról fiúra szállt hagyományosan ez a mesterség. Jogosan száll fel a sóhaj tisztességben megöregedett méhészek kebléből: „Kire hagyjam méheimet?“ Előfordul ugyan, hogy a méhei jövőjéért aggódó aggastyánt megszánja valamelyik polgártársa és átveszi a méhészetet. Ezt azonban semmiképpen sem minősíthetjük „utánpótlásnak“. A méhészkedéstöl való idegenkedésnek megvannak az okai. Jóllehet bajos lenne valamennyi okot felsorolni, igyekszem rámutatni a legfontosabbakra. Nézetem szerint első helyen kell megemlíteni a fizikai fájdalomtól való félelmet. — Miért szurkáltassam magam össze azokkal a ... — tartják egyesek. Másrészt lényegesen változtak közben a társadalmigazdasági viszonyok. A mai fiatalság határozottan óvatosabb, érzékenyebb elődjeinél, akik 30—40 évvel ezelőtt ádáz küzdelmet kényszerültek vívni a létért, a betevő falatért, tehát távolról sem voltak ennyire finnyásak. A második fontos tényezőt alighanem a méhészkedés csekély hozamában látják a fiatalok, ami érthető ellenszenvet vált ki náluk. A méhész fiát aligha töltheti el különös „lelkesedéssel“ apja kijelentése: „Ünnepi ruhádra keresztet vethetsz, mert a méhészet idén fabatkát sem jövedelmezett. További összegeket kell ráfordítanom, ha nem akarom tétlenül nézni a méhek pusztulásátl“ Amíg 30—40 évvel ezelőtt egyáltalán, vagy csak nagyritkán merültek fel ilyen gondok, addig manapság egymást érik az ínséges évek. Nem utolsó sorban az új méhészet alapításával járó, nem megvetendő költségráfordítás is elriasztja az ifjúságot. Hiszen egyetlen kaptár beszerzési költségei gyakran meghaladják a dolgozók havi átlagbérének negyedét, sőt harmadát. Vagy: egy füstölő ára egyenlő egy dolgozó napibérével. Emellett nem szólok a vándorméhészet céljaira teljesen felszerelt kocsi áráról, amelyre 40—50 hónapot dolgozhat a méhész — élelemre és ruházkodásra való tekintet nélkül. Tehát már maguk a méhészeti kellékek árai elriasztják az esetleges érdeklődőt. — Nézzünk tehát tétlenül a jövő elé? — merül fel az indokolt kérdés. Nemi Népgazdaságunk és társadalmunk szükségletei megkövetelik, hogy minden igyekezetünket latba vessük a méhészkedés iránti érdeklődés felkeltésére. Csak helyesen kell „megfogni“ a dolgokat. A méhész például fiát már zsenge korában megtaníthatja „méhészt játszani“, met köztudomású, hogy a gyermek eszményképet lát apjában. Az iskolákban is behatóbban kellene foglalkozni a tanulókkal, hogy megszerettessük velük a méhészkedést. Igénybe kell venni az állami méhészszövetség filmkölcsönzőit és oktató filmek vetítésével felcsigázni a gyermek képzelőtehetségét. Nem ártana a gyermekeket elvezetni méhesekbe, tanulságos vitaértekezleteket folytatni velük a helyszínen, megismertetni velük a méhek munkaszorgalmát, termékeik fontosságát, ami maradandó nyomokat hagyna a fogékony gyermeklélekben. Egyben értékes oktató-nevelő munkát is végeznénk. Felmerül azonban a kérdés, ki végezze el mindezt? Kétségtelen, hogy elsősorban az oktatókra hárulna ez a feladat, mert ők állnak állandó, szoros kapcsolatban az ifjúsággal. Csakhogy — tévedés! Jóllehet a tanítók fizetés-szabályzatának VII. cikkelye kimondja, hogy az érdekkörök külső vezetőjét 14 korona órabér illeti tevékenységéért, nem alkalmazhatjuk bárkire ezt az előírást. Mertha az érdekkör vezetője — történetesen és szerencsétlenségére — egyúttal a tanintézet alkalmazottja is, nem jár neki külön díjazás! Annak ellenére sem, hogy a szocializmusban mindenkit a végzett munka arányában kell díjazni! És hogy milyen magasra értékeli a társadalom a tanító tevékenységét, kitűnik Miért veszélyes az atkakór? <J> Egy érdekes vita margójára ^ A szövetkezetnek több mint fél milliós • haszon, a méheknek erkölcsi elismerés Az anya kétféle petézése ^ A lucerna és a méhek ^ Nem kedvezett a nyár... O A méhek rajongója <£> A méhlakások és lépépítés természettani feltételei A tudomány világából abból, hogy „akár“ 10—15 inget is vásárolhat havi keresetéből, de külön díjazásra a végzett munkáért nem tarthat igényt. Hol késik tehát alkotmányunk vonatkozó rendelkezése? És azon se csodálkozzunk, ha ilyen körülmények között alig akad tanító, aki a méhészeti érdekkör vezetését vállalná. Nyilvánvaló, hogy az Ilyen vezetőt az iskola falain kívül kell keresnünk. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a vezető szakképesítésén kívül annak helyes viszonyulását is számításba kell vennünk a tanulók iránt. További égető kérdést képez a méhészeti érdekkör gazdasági biztosítása, magyarán: pénzellátása. Az „elővezetett“ méhek ugyanis alig jö(Folytatás a 2. oldalon.) Az „Olomouc 68“ Országos Kertészeti és Méhészeti Kiállítás méhészeti pavilonjában a rendezők különböző ajándékokkal kedveskedtek Bnrüvka földművelés- és élelmezésügyi miniszternek. _ Fotó: KruSinsky
