Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-05 / 40. szám
A CSEMADOK további feladatai A CSEMADOK programtervezet-javaslatának első részét a múlt szombati számunkban közöltük. A közölt rész inkább az általános problémákkal, megoldásra váró feladatokkal foglalkozott, azokat körvonalazta. Az alábbi, második rész már a konkrét teendőket próbálja összefogni. Felvetődik a kérdés: megmaradjon-e a CSEMADOK elnevezés, avagy módosuljon? E kérdés, s még a többi megoldásra váró feladat tisztázása nem egy-két napos munka. Hosszabb időt vesz igénybe. Mint ahogy már Irtuk: olvasóink javaslatainak, véleményének a közölt programtervezet-javaslattal szemben, lapunkban teret biztosítunk. [g] Az eddigi körvonalazott feladatokból, hatáskörből önként adódik egy probléma: meghagyjuk-e szervezetünk eddigi elnevezését (CSEMADOK) vagy módosítjuk a következőképpen: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Országos Szövetsége (MADOSZ)? A „kulturális“ szó elhagyásával a bővített jogkört Juttatnánk kifejezésre, az „országos“ Jelszó betoldásával pedig azt hangsúlyoznánk, hogy a MADOSZ az ország egész területén (Csehországban is) megalakítható, sőt a falvakon és városokon kívül alapszerveztel működhetnének ln-> tézményekben, hivatalokban és üzemekben is. További munkájuk célja, fő tartalma a következő: — A CSKP vezetésével segíteni hazánk magyar\ nemzetiségű lakosságának a proletár nemzetköziség, a csehszlovák államiság és az egészséges nemzeti öntudat szellemében való nevelését. — A közigazgatási szervekkel és a többi társadalmi szervezetekkel együttműködve elősegíteni a magyar dolgozók további kulturális és politikai fejlődését a tudományos világnézet alapján, támogatni a tudományos ismeretek elsajátítását, mozgósítani tagságunkat és a hazai magyar dolgozókat a szocialista társadalom fő politikai, gazdasági, Ideológia és kulturális feladatainak teljesítésére. — Ápolni és elmélyíteni a magyar dolgozók baráti kapcsolatait a cseh és szlovák néppel, kulturális életünk kölcsönös megismertetésével, elősegíteni nemzeteink és nemzetiségeink természetes közeledését, erősíteni az együvétartozás és az egyetemes ma-1 gvar kultúrához való tartozás tudatát. — A haladó hagyományokra támaszkodva fejleszteni és népszerűsíteni a népművészetet. E feladatok és célkitűzések teljesítése érdekében továbbra is a következő munkaformákat és módszereket fogjuk alkalmazni: — Népszerű tudományos eljárások és vitaestek rendezése a politika, gazdaságtan, marxizmus-leninizmus, technika és kultúra kérdéseiről. — Szaktanfolyamok, művelődéspolitikai szemináriumok rendezése a népgazdaság fejlesztéséről, művészeti, kulturális kérdésekről. — Irodalmi estek, színelőadások, esztrádműsorok, népművészeti bemutatók, irodalmi színpadok, olvasókörök, kirándulások, hangversenyek, kiállítások, irodalmi és történelmi évfordulók szervezése. — A kulturális és népnevelő munka folyamatos, fejlesztése érdekében saját énekkarok, tánc-, zene- és színjátszóegyüttesek szervezése és versenyek rendezése. E feladatok teljesítése közben a CSEMADOK továbbra is szorosan együttműködik majd a társadalmi szervezetekkel és közigazgatási szervekkel, népművelési házakkal, egységes földműves szövetkezetekkel stb. A körvonalazott célkitűzések és feladatok megvalósítása érdekében módosulna a CSEMADOK (MADOSZ) servezeti felépítése is. Alsó fokon továbbra is alapszervezetekkel rendelkezne, amelyek azonban (nagyobb szervezetek és városok esetében) klubokra oszlanának. Az eddigi alapszinti szervezeti élet ugyanis kezdi elveszíteni vonzóságát, lassan üressé válik. Szervezeti életünknek tehát továbbra is tömegbázisra kell támaszkodnia. Középfokon (Járási, illetve kerületi szinten) a Jelenlegi Járási titkárságok mellett a hatáskörükbe tartozó klubok vezetőiből klubtanácsok alakulnának, mint a klubélet tanácsadó és irányító szervei. Felső fokon (központi szinten) a központi bizottságon és annak elnökségén kívül, de annak alárendelve tudományos tanács alakulna, amely a tudományos élet kibontakoztatására hivatott szakosztályok vezetőségi tagjaiból tevődne össze. A szakosztályok fokozatosan független tudományos munkahelyekké válnának, mihelyst arra a Szlovák Tudományos Akadémián belül vagy azzal párhuzamosan lehetőség nyílik. Kívánatos volna a következő szakosztályok létrehozása: 1. Tudományos szakosztály, amely a pedagógia, filozófia, pszichológia, természettudomány, társadalomtudomány (főleg történelem) és a nyelvtudomány fejlesztésével foglalkozna. 2. Irodalmi és publicisztikai szakosztály, amely az irodalomtudomány, irodalomtörténet, irodalmi előadások, irodalmi vándorgyűlések szervezésével törődne, szorosan együttműködne a Magyar Könyv- és Lapkiadóval, fejlesztené a kapcsolatokat a cseh, a szlovák és a magyarországi irodalommal, a televízióval és rádióval, együttműködne az írószövetség és az Ojság-C okán és sokszor megkongatták ** már a vészharangot a műkedvelő mozgalom felett. Hogy mindmáig él, sőt hazai magyar viszonylatban kulturális életünk jelentős részét alkotja, egyre növekvő igényeségünknek köszönheti. A műkedvelő színjátszás berkeiben törvényszerű változás következett be, s mai ereje már nem kvantitásában, hanem kvalitásában rejlik. Nagyszerű, nem egy esetben a professzionális szintet is megközelítő bemutatók születnek, az ösztönösség helyébe céltudatosabb dramaturgia és rendezői munka lépett. Színjátszó együtteseink jelentékeny része mintegy stabilizálódott, munkája folytonossá vált, s mi sem természetesebb, hogy kilépett a diletantizmus „bűvköréből“, képessé vált valódi művészi értékek megteremtésére. Olcsó kis produkciókkal ma már a „legvidékibb“ csoport sem képes fenntartani magát, szakvezetés hiányában kudarcba fullad minden kezdeményezés, kísérlet. De legyünk őszinték — nemcsak a szakvezetésről van szó, bár ennek elsődlegességét nem lehet tagadni, hanem az érem második, iletve anyagi oldala is egyre inkább előtérbe kerül. Megfelelő felszerelés, s újabban arányos tiszteletdíjak nélkül a legtöbb kezdeményezés naiv ábránd marad csupán. A írószövetség magyar szekciójával, befolyást gyakorolna a magyar könyvhálózatra és könyvállományra, központi könyvtárat hozna létre stb. 3. Művészeti szakosztály, amely a képzőművészet, ének- és zeneművészet, valamint egyéb művészeti ágak fejlesztésével foglalkozna, kiállításokat szervezne stb. A szakosztályok tagjait közgyűléseken választják meg, eddigi elméleti, illetve tudományos munkásságuk elismeréseként. Minden szakosztálynak tiszteletbeli elnöke és fizetett titkára volna. A népnevelési és népművelési tevékenység formáival a központi apparátus dolgozói foglalkoznának az eddig legjobban bevált munkamódszerek és szervezeti keretek felhasználásával. Ezenkívül szükségesnek mutatkozik egy külön szervezési osztály létrehozása a politikai és társadalmi szervezetekkel való munka összehangolására, a szempontok egységesítésére stb. A szellemi élet koncentrálása érdekében azonban a CSEMADOK-nak (MADOSZ-nak) nélkülözhetetlen intézményekre is szüksége van (CSMTKÉ, Hét, Lap- és könyvkiadó, színház, hivatásos dal- és táncegyüttes, tudományos könyvtár) és végül mindezek elhelyezésére egy reprezentatív épület, a magyar kultúra székháza Pozsonyban (Komáromban vagy Dunaszerdahelyen). Mindehhez természetesen rendszeres állami dotációra lesz szükség, amelynek egy részét a Nemzeti Front, más részét (a tudományos munka végzésére) a Szlovák Nemzeti Tanács adná, akárcsak a Maticának. ÚJ FILMEK Bemutató filmszínházainkban az elmúlt napokban több új film került műsorra. Ezek közül a legftgyelemre méltóbb kétségtelenül Stanley Kublcka amerikai rendező Spartacus című történelmi nagyfilmje. Howard Fast ismert regényéből készült mű, időszámításunk előtti utolsó századba vezeti el a nézőt. Bemutatja az akkori civilizált világ központját, Rómát és a rabszolgák egyre erősödő mozgalmát. A film főhőse Spartakus (Kirk Douglas) rabszolgák gyermeke, őrá Is szülei keserves sorsa vár. Tizenhárom éves korában egy bányatulajdonos veszi meg. A kőbányai munka erőssé, edzetté teszi és már fiatal korában próbál harcolni az igazságtalanság ellen. Ellenszegül őreinek. A lázadó Spartacust a többiek megfélemlítésére kikötik. Az éhhaláltől egy gladiátoriskola tulajdonosa menti meg, aki több társával együtt megveszi Spartakust azzal a céllal, hogy gladiátorokká képezze őket. A sors továbbra is kegyetlen a főhőshöz és sorstársaihoz. Embertelen kiképzésen mennek keresztül, Aki nem bírja erővel az állandó megpróbáltatásokat, elpusztul, mielőtt még kiállhatna a viadalra. A gladiátor-iskolában kezdődik különben Spartacus és Varinia nagy költői és tragikus szerelme. Az időszámításunk előtt 73-ban kezdődő nagy rabszolgalázadás a capuai gladiátor-iskolában kezdődik, ahonnan Spartacus harminc társával kitör és szétveri az ellenük kiküldött római osztagot. A rabszolgák tömegesen szöknek a felkelőkhöz, és Spartacus csakhamar hatalmas seregnek a vezére, mely sokáig súlyos csapásokat mér a korszerűen felszerelt hadseregekre. A film bővelkedik drámai fordulatokban, s elejétől végig leköti a néző figyelmét. Az alakítások színvonala kitűnő, de ez természetes is, hiszen a főszerepeket egytől-egyig híres filmcsillagok: Kirk Douglas, Jean Simonson, Charles Laughton, Tony Curtis stb. Játsszák, úgyhogy a már csaknem tíz évvel ezelőtt készült szélesvásznú színes, panoramatikus film nálunk is nagy sikerre számíthat. ☆ A nagy vonatrablás című angol film az öt évvel ezelőtti fantasztikus és minden idők legnagyobb vonatrablásának történetét eleveníti fel, mely még a mai napig sincs teljesen lezárva. A két évvel ezelőtt készült film két nyugatnémet rendező: John Olden és Klaus Peter Witt munkája. A színészgárda túlnyomó része, legalábbis ami a főszerepeket Illeti,' ugyancsak német. Dogenan londoni régiségkereskedő összeköttetésbe lép az angol alvilág ismert alakjával Arrow-val, akivel közösen elkészítik és kidolgozzák a vonatrablás tervét. A merész akció lebonyolításához több emberre van szükségük, ezért még 11 megbízható „szakembert“ szereznek. A terv megvalósításához szükséges alaptőkét, hogy is másképpen, ugyancsak rablással szerzik meg. Az igazi „munka“ csak azután kezdődik. A banda egyik tagja tilosra állítja a szemafort és így megállásra készteti a mozdonyvezetőt. A merész terv sikerül. A nyomozással McLaod-ot, a Scotland Yard felügyelőjét bízzák meg, aki aránylag rövid időn belül fényt derít századunk legagyafúrtabb bűncselekményére. Tíz embert letartóztat, de Dogenan és két társa nem kerül hurokra, sőt a régiségkereskedő két szabadon maradt társával igyekszik kiszabadítani barátait. A film az egyedülálló bűncselekménynek csaknem tökéletes rekonstrukciója. A rendezők a legapróbb részletekre is nagy gondot fordítottak és tlán ez a precizitásra való törtkvés az egyedüli hátránya a máskülönben érdekes filmnek. (0. V.) Évek - igények szakszerű rendezői-dramaturgiai munkát, irodalmi színpadaink esetében legtöbbször a forgatókönyv megírását, a színvonalas dlszletezést honorálni kell, s véleményünk szerint a „befektetés“ sokszorosan megtérül, és nemcsak erkölcsileg!... A professzionalizálódás folyamata tehát megállíthatatlan, mindenütt számolnunk kell vele. Ugyanakkor ezzel a folyamattal párhuzamosan kell igényeinknek is növekednie. Műkedvelő színjátszóink felkészítésére lényegesebben több gondot kell mindenképpen fordítani. Persze nem csupán a próbákról, illetve ezek színvonaláról van szó, hanem a műveltségi és szakmai szint rendszeres és állandó emeléséről elsősorban. Az előttünk álló új műkedvelő szlnjátszó-évad indításakor tudatosítanunk kell az elmondottakat. Annál inkább, mert valóban sok függ a jó indítástól. Minden rendezőnek, csoportvezetőnek szükségszerűen el kell gondolkodnia a lehetőségek felett, megfontoltan fel kell mérnie az együttes erejét. Ez után kerülhet csak sor természetesen a darab megválasztására. S ha már itt tartunk: előbb-utóbb el kell tekintenünk a lényegében műkedvelők számára Irt és hagyományosan sablonos színművek realizálásától. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy aránylag jó sikerrel mutathatók be műkedvelői szinten a modern szerzők darabjai. Sőt, koncepciózus rendezői munkával valóban érdekes, ötletes bemutatókkal lépnek műkedvelőink a közönség elé. A régi, nagy kasszasikereket hozó szirupos, szentimentális színművek ma már nem méltóak műkedvelő színjátszásunk színvonalához. Meg kell értenünk, hogy ezekből a művekből még a „legsziporkázóbb“ rendezés, a legkorszerűbb díszletezés árán se lehet modern előadást „faragni“. Kár az Időért, erőink pocsékolásáért, nem beszélve arról, hogy visszatartjuk a csoport fejlődését. Evek múltával tehát nőnek az Igények. S számunkra, a csehszlovákiai magyar kulturális élet számára mindennél fontosabb, hogy ezek az Igények a maximumot érjék el. Nem engedhetjük meg azt a „luxust“, hogy lemondunk a műkedvelő színjátszásról, mint eleve alacsonyabbrendű tevékenységről. Nem tehetjük ezt azért, mert se minőségileg, se menynyiségileg nem tudjuk pótolni mással. Hangsúlyozzuk: egyetlen hivatásos magyar színházunk van csupán!.. S mint ilyen képtelen helyettesíteni műkedvelő csoportjainkat. Ehhez a tájszfnházak egész sorára lenne szűk ség, ez pedig nagyon is a jövő ze néje. Az emberek igénylik a színházat Annak ellenére, hogy a televízió jobb nál jobb előadásokat „szállít házhoz“ S ennek az igénynek a kielégítése érdekében mindent el kell követ nünk. Függetlenül attól milyenek lehetőségeink. A helyzet reális szem léletéből kell kiindulnunk, álmodo zásnak, illúzióknak itt nincsen helye. Műkedvelő színjátszó-mozgalmunk Irányítóinak, szervezőinek a felada ta, hogy az adott helyzetből és lehe tőségekből kiindulva maximális ered ményeket érjünk el. Minden segltsé get, beleértve az anyagit Is, meg kell adnunk és teremtenünk, hogy műkedvelő színjátszó együtteseink lépést tudjanak tartani az Idővel. Mindez persze a szervező munka magasabb formáit igényli, több nagyvonalúságot, bátorságot követel meg. Műkedvelő színjátszó együtteseink évadnyitása elé tehát ennyit. S hogy valamiről meg ne feledkezzünk: sok sikert, sok tapsot, sok-sok forró színházi estét kivánunkl B. P. I.