Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-28 / 39. szám

oöö< hallottuk opooc^^gj^jr^^^^ yálogattuk Újfajta kutató tengeralattjárók SZEPTEMBER—OKTOBER > “"’• nTM‘* "f9-_________________________= ó. p. 6. p. 6. p. ó. p. Szeptember 30 JEROMOS §j - „ 17 „ Hétfő JAROLlM ü 5 41 17 28 1511 23 13 Október 1 MALVIN 1 ~77 777 777 Kedd __ARNOLD W 543 1724 1543 ------­Október 2 PETRA Ü _ .. ,, „ „. Szerda________LEVOSLAV jl 544 1722 1605 034 Október 3 HELGA M , _ 777 777 777 Csütörtök STELA m 5 45 17 20 16 29 1 53 PéafeiT 4 FRANTIBEK 1 5 47 17 18 16 41 3 10 ESSZ,' S | 8« TM «» »3 ?ÍS.‘ I 5 50 1711 1711 535 A legkorszerűbb tengeralatt­járó Is legfeljebb csak néhány száz méteres mélységbe száll­hat alá a tengerben. Nagyobb mélységben a víz hatalmas nyomása szétroppantaná a karcsú, szivar alakú járművet, s ez könnyen érthető Is, hi­szen már tízméteres mélység­ben tlztonnás nyomás neheze­dik minden négyzetméternyi felületre. Ezért a merülőeszkö­zök felületét olyan kicsinyre méretezik, amilyenre csak le­hetséges. A gömb alakú búvár­berendezések, a búvárgömbök, már akár több ezer méteres mélységbe is ereszkedhetnek, de nagy bajuk, hogy nem tud­nak önerejükből mozogni a Szinász anekdoták A FAGYLALT A régi Jó békevílágban tör­tént, amikor még tizenöt kraj­cár volt egy kétszeletes fagy­lalt, és amikor még nemigen ismerték a dupla tejszínhabot e hideg édesség tetején. Ezt a szenzációs újdonságot egy élelmes pesti körúti kávé­ház „kreálta“ és egyszeriben nagy lett a keletje, pedig bi­zony meglehetősen borsos árat, negyven kemény rézkrajcárt kért e delícatesse-ért, ami — akárhogy is számítjuk — ki­tett kerek nyolcvan aranyfil­lért. Nagy pénz volt ez akko­riban, mikor ennyiért pompá­san meg lehetett vacsorázni egy középfülöm vendéglőben. Faludi Tóni, a régi Nemzeti nagy „ugratottja“ (aki azonban mindig derűs filozófiával tűrte kollégái mókáit), közismert Ínyenc volt. De még közismer­tebben igen takarékos polgári családapa is, ki szerény fize­tését mindig okosan és Józanul osztotta be és egyetlen luxusa az a filléres alapú alsősparti volt, melyet a „társalgóban“ szokott naponta d. u. négy és hat között Gyenessel, Császár­ral és Bercsényivel eljátszani. És amelyikben mindig — nyert. Olyan luxusra, hogy ő kávé­házba járjon, pláne, hogy ott fagylaltozzon, sőt — atyám­­uram! — azt a méregdrága, új­fajta mis-mást fogyassza, bi­zony a jó Tóni sohasem gon­dolt. Rózsahegyi azonban nem azért volt már akkor is humoráról és jókedvéről híres, hogy idősebb pályatársát sok­szor meg ne tréfálja. Meg is tette és mindig nagy sikere volt vele. Egy szép júniusi délután te­hát megszólítja Faludi Tónit: — Mit csinálsz ma délután? — Semmit. Leülök az „ud­varira. Olvasok. — Az unalmas. — De olcsói — Szégyeld magad, te vén fösvény ... Gyere inkább ve­lem a kávéházba. — Drága. Nekem nincs arra pénzem. Rózsahegyit bosszantotta ez a smucigság (ahogy akkoriban mondták). Pillanatig hallgatott, de máris készen volt bosszúálló tervével. — Tudod mit — szólt taka­rékos kollégájához — ma az én vendégem leszel. Tóni szeme felcsillant. — Komolyan? — A legkomolyabban. Gyere velem, meghívlak fagylaltozni. Faludi akkor látott utoljára fagylaltot, mikor a Kaméliás hölgy harmadik felvonásában behozott a színre egy adaggal. (Az is rózsaszínű vattából volt.) Enni meg nem evett a millennium óta, mikor egyszer bankett volt valami színházi esemény tiszteletére, amit Keglevich intendáns talált ki a Nemzeti alkalmi ünneplésére.. , De szerette nagyon, mi taga­dás benne. Ezért hát nem állt ellen és felcsapott. — De aztán ne hagy) cser­ben Kálmán — aggodalmasko­dott, ismerve ifjú pályatársa tréfás ötleteit. — Szó sincs róla. Elindultak. Tóniben azonban egyre nyö­szörgőit a probléma: — Mibe is kerül most egy porció fagylalt? — Attól függ, hogy mekkora. — Hát mondjuk — egy dupla snittes...? — Hát van az tíz krajcár is. Sőt, a Jobb helyeken tizen­­ötl... — Uram bocsá’ — mondta Faludi megrökönyödve és ke­resztet vetett. Rózsahegyi a nyakkendőjébe mosolygott, de nem szólt sem­mit. Megérkeztek és leültek. Rózsahegyi megrendelte a két álombéli Jeges kreációt, de Faludi — valami mondhatatlan ösztönszerfl sejtéstől gyötörve csak izgett-mozgott a piros pléh-széken. Valami rosszat gyanított. De a cukros-tejszínhabos ba­rack-eper alkotmány csakha­mar eltompította minden bal­sejtelmét és néhány perc múl­va olyan úri méltósággal nyúj­tózott végig az aszfaltterasz­­szon, akár azok a színpadi lor­dok, kiket ő immár huszonöt esztendeje szolgált ki — mint színpadi pincér. — No hát ez jó volt, Kálmán öcsém! De nem lehet tíz-tizenöt krajcár ... Ennek sokkal többe kell kerülnie. Miért vered ma­gad ilyen költségekbe? — öregem, tizenöt krajcár, szavamra — fogadkozott az „ifjú gazember“. — De (és itt sejtelmesen körülnézett, majd odahajolt Tóni füléhez és bele­súgta): de csak nekem!... — Hogyhogy? — Elárulom, de ne add to­vább: van egy titkos Jel, amit csak a fizetőpincér tud meg én. Ha a kezemet az állam alá teszem, de érted-e, így ni, víz­szintesen, osztán a bal szeme­met összecsukom, a Jobba! meg pislogok, hát legott megérti a Dolfi és negyven krajcár he­lyett csak tizenötöt számít a 'duplahabos két fagylaltért. — Óriási! — hüledezett Fa­ludi, majd mikor már kissé magéhoz tért meglepetéséből, megkérdezte: — Aztán mondd csak komám, hogyha teszem azt, én is megadnám ezt a jelt, hát' akkor... izé ... — Neked is öregem. Hát per­sze, hogy neked is tizenötöt számítana. Rózsahegyi fizetett és men­tek. Tónit azonban huszonnégy óra hosszat birizgálta az ügy. — Huszonöt vas megtakarí­tás. Nagy dolog! ... Már nem a tizenöt fölösle­ges kiadásra gondolt, hanem arra a huszonöt megtakarítás­ra, ami ilyen formán létrejön. No meg aztán hiába, az a ha­bos fagylalt se kutya! Másnap ebéd után már ro­hant a kávéházba és gyorsan megrendelte a duplahabos ba­­rack-eperkölteményt. Nagyszerűen ízlett a hőség­ben és Tóni a fizetésnél a szín­padi grófoktól eltanult nagy­úri gesztussal mondta be Dolfi­­nak: — A tegnapi. Eközben vízszintesen álla alá tette kezefejét, balszemét be­csukta, Jobbszemével pislogott és letett a márványasztalra húsz krajcárt. — De kérem — mondta Dolfi tiltakozóan. — Nem tesz semmit, az egész a magáé. E percben úgy érezte magát Faludi, mint Krőzus, vagy Máe­­cenas, vagy Rotschild, aki — mivel a szokásos három he­lyett öt krajcár borravalót adott, egyúttal jogot formál „kávéházunk leggavallérosabb vendége“ címre is. Dolfi azonban csakhamar ki­józanította. — Tévedni tetszik. Negyven krajcár. Faludi még laposabbra for­málta tenyerét, még görcsöseb­ben húnyta le balszemét, jobb­jával meg olyan tempóban kez­dett el pislogni, mint egy mo­tor. Aztán felkelt és előkelőén távozni akart. De Dolfi elszántan megra­gadta a kabátját. — Hohó kérem, nem addig van. Fizessen az úr negyven krajcártl — Szó sincs róla. Hát nem látja?! És újra pislogott, gesztiku­lált, de Dolfi egyre hangosab­ban kezdett követelőzni, úgy­hogy már a szosmzéd asztalok­nál is odafigyeltek. Mit volt mit tenni: Faludi káromkodott magában egy na­gyot és fájó szívvel szurkolta le a keserves négy hatost, az­után bosszúért lihegve rohant a színházhoz, ahol persze már mindenki nevetve fogadta, csak éppen a tréfacsináló Rózsahe­gyi nem mutatkozott napokig. Neki megérte ez a huszonöt vas ezt a mulatságot. tengerfenéken. I. Sztasz] szov­jet fizikus ezért legújabban azt javasolja, hogy keresztezzék a tengeralattjárókat és a búvár­gömböket. Elgondolása szerint a tengeralattjárók áramvona­las testét több gömbhéjból, rendkívül szilárd molibdén­­alumínium ötvözetből kellene kialakítani. Számításai szerint az ilyen szerkezetnek ugyan­olyan nagy szilárdsága lenne, m'nt a bűvárgömböknek. Az ilyen tengeralattjáró olyan mélységekbe juthatna le, ami­lyenbe eddig csak a búvárgöm bök ereszkedhettek, és köny­­nyedén mozoghatna a víz alatt, így új lehetőségeket nyitna a tenger alatti kutatások előtt. A bürokrácia gyöngyszeme A bürokráciát emberek csi­nálják, és füldtekénken embe­rek laknak. Ügy látszik, ahol ember van, ott a bürokrácia is megterem. Egy gyöngyszemét nemrég jegyezték fel a nyu­gati újságok. Hollandiában történt, Piám helyiségben, egy futballmérkő­zésen, Gerd jansen középcsa­tár erős lövést adott le, de az nem a kapu hálójában kötött ki, hanem kirepült a pályáról és leterített egy arra futó nyu­­lat. A nyulat megnyúzták, kibe­lezték, elkészítették és jansen csapata jó étvággyal elfogyasz­totta vacsorára. Eddig minden rendben vol­na. Am jansen másnap kézhez vette a helyi rendőrség végzé­sét: bírsággal sújtották, mert vadászengedély nélkül ölt va­dat! ZÜMMÖGŐ TOJÁSFŐZŐ lire jii szikin?.ssrssr* VEGYELEMZÉS ÉLŐ SZÖVETEKEN Dr. Frans van den Bosch New Yonk-i professzor kö­zölte, hogy mikroszkópot tervezett, amely lehetővé te­szi az orvosoknak és tudó­soknak, hogy élő szövete­ken sürgős vegyelemzése­­ket hajtsanak végre. Az elemzések 30—60 perc alatt készülnek el a napok, sőt hetek helyett, amelyekre a jelenlegi mikroszkópokkal végzett elemzésekhez szük­ség van. Van den Bosch professzor három évig dol­gozott a mikroszkópon. Vé­leménye szerint „a mikrosz­kóp sok életet megment­het“, mivel az orvosok egy óra alatt felfedezhetik a betegséget. A 9,1 m hosszú, 1,8 m magas mikroszkóp sú­lya 181,4 kg. Felszerelésé­hez külön szobára van szük­ség. Praktikus újdonság a nyugat­német Wígocook önműködő to­jásfőző, amely az előre beállí­tott idő elteltével hangos züm­mögéssel Jelzi, hogy megfőtt benne a tojás. Egyszerre öt tojás helyezhető el benne, és felső Jelzőlámpája mindaddig ég, amíg a készülék működik, vagyis nem lehet bekapcsolva felejteni. VÍZHATLAN CSOMAGOLÖHÄRTYA japán szakemberek legújab­ban olyan cellulózhártyát fej­lesztettek ki csomagolási cé­lokra, amely nem engedi át a vízgőzt, a párát. Az újfajta csomagolóanyag így elsősorban különböző éídességek és más, nedvesség iránt érzékeny ké­szítmények csomagolására al­kalmas. TV-lánc a föld alatt Darmstadti mérnökök kiterjedt kísérletekkel olyan újfajta csatornákat keresnek a tv-müsorok átvitelének céljaira, ame­lyek a jelenlegi módszereknél kevésbé sebezhetőek. Üj rend­szerük fő eleme, az üregvezető — több centiméter átmérőjű, kerek, négyzetes vagy elliptikus keresztmetszetű fémcső, amelynek belsejében az elektromágneses hullámok és az álta­luk szállított információk továbbíthatók. A mindössze néhány milliméter hullámhosszú és óriási, 30—300 milliárd Hertz rez­gésszámú elektromágneses hullámok fénysebességgel halad­nak az üregvezetőben. A nagy frekvencia és a bonyolult tech­nika révén egyszerre több százezer telefonbeszélgetést és két­száznál több különböző televiziőprogramot továbbíthatnak az üregvezetőben. ÉRTEKEZLET Kartársak, elég világos, amit mondtam? Tulajdonképen nem, de nehogy megismételje! KISZÁRÍTJÁK A HACHIROGATÄT Japánban holland mintára ki­szárítják a Hachírogatát, az ország másik legnagyob tavát és területét termőföldként hasznosítják. A tó lecsapolása és kiszárítása már nyolc éve fo­lyik. Mindenekelőtt eltérítették medréből és a japán tengerbe terelték a tóba ömlő 23 folyót és patakot. Ezután — holland szakértők tanácsára — körgá­takat építettek és azok belse­jéből kiszivattyúzták a vizet. 1964-ig csaknem 58 kilomé­ter hosszú gátat építettek és 600 millió tonna vizet távolí­tottak el. Nemrégiben befejez­ték a munkát: 178 négyzetki­lométer még vizenyős, de már kiszáradásra került terület várja a földművelőket. A lecsapolt területeken 1972- íg hatezer lakosú mintafalu épül. A szakemberék kiszámí­tották, hogy az üj földeken a szokásosnál kilencszer jobb termés várható. A Hachirogata helyén kizárólag rizst termesz­tenek. ÖNGYILKOS Az öngyilkosság különös módját választotta a 26 eszten­dős amerikai John Atwood Boyer: Ellopott egy iskola­repülőgépet, felszállt a magas­ba, rádión bejelentette az ön­gyilkossági szándékát, majd gépével 300 méter magasból a daytonai sportpályára zuhant és szörnyethalt. 51 000 közlekedési baleset Csehszlovákiában Egy egészségügyi tanulmány megállapítja, hogy az elmúlt évben Csehszlovákiában több mint 51 000 közlekedési baleset történt. A balesetekben 1818 személy életét vesztette, több mint tízezren pedig súlyos sé­rüléseket szenvedtek. Prágában 6400 szerencsétlenség történt, 85 halálesettel és 120 sérülttel. A balesetek oka legnagyobb részt a gyorshajtás, ittasság és a közlekedési szabályok be nem tartása. Népek mosolyé FRANCIA A csalafinta arany Egy úr lép be egy áruházba. Azonnal észreveszi, hogy a pad­lón egy arany van. Hanyagul leejti kesztyűjét és próbálja felvenni vele együtt az aranyat is. Kesztyűjét föl Is veszi, de az arany — nagy sajnálatára — ottmarad. Most csellel él. Leejti zseb­kendőjét, a földre kuporodik s kezét a zsebkendővel ellep­lezve igyekszik fölvenni az aranyat. De nem bírja. Erre dühösen a kabátját ejti az aranyra. Egyszerre egy kezet érez a vállán. Haragosan hátrafordul s lát­ja, hogy a kereskedő áll mö­götte, aki nyájas hangon ezt súgja fülébe: — Kegyeskedjék megenged­ni, hogy figyelmébe ajánljam kitűnő ragasztónkat. Pompás hatású. Amint látni, méltózta­­tott. HOLLAND A halkufár és a bank Abrahám szegény halkufár Amsterdamban. Egy napon engedélyt kap a banktól, hogy boltívei alatt áru­síthatja a halait. Ettől kezdve üzlete fellendült. A bank alkal­mazottjai, amint kijönnek, Abrahámnál vásárolják a halat. Abrahám meggazdagszik. Jákob, aki szegény ördög, egy napon fölkeresi. — Mondd, Abrahám, elége­dett vagy? — Hála Istennek, az vagyok Jákob. — Sok pénzt keresel? — Sokat, Jákob, nagyon so­kat. — Mondd, Abrahám, nem kölcsönöznél nekem ötven fo­rintot? — Lehetetlen, Jákob, teljesen lehetetlen. — De hisz annyit keresel... — Mégis lehetetlen, Jákob. Becsületszavamat adtam a bank­nak. — A becsületszavadat? — Igen, Jákob. Megfogadtam a banknak, hogy senkinek sem kölcsönzők semmit. A bank vi­szont megfogadta nekem, hogy nem árul halat. PORTUGÁL Az önzetlen A szobalány pompásan meg­sült, ropogós pecsenyét tesz as asztalra. Az egyik vendég: — Nem nyers kicsit ez a pe. csenye? A ház úrnője: — Azt tetszik hinni? Én úgy látom, hogy éppen Jó. Az egyik vendég: — Bocsásson meg asszonyom, de csak rá kell nézni, azonnal látni, hogy nyers, majdnem egészen nyers. A ház úrnője: — Akkor vigye vissza, Dolo­res, a konyhába s tegye újra a sütőbe. Egy negyedóra múlva vissza­hozzák a pecsenyét. Már majd­nem elégett. A ház úrnője egy szeletet tesz a vendég tányér­jára s megjegyzi: — Remélem, most nem lesz nyers önnek. — Ö, — szól a vendég, eltol­va tányérját — nem a magam nevében beszéltem az imént. Én sohasem eszem pecsenyét. SZABAD FÖLDMŰVES — Kiadja a Szlovák Nemzeti Tanács Földművelés- és Közélelmezésflgyt Megbízotti Hivatala. — Megjelenik hetente egyszer. — Főszerkesztő: Pathő Károly. — Főszerkesztő­helyettes: Perl Elemér. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Suvorovova 18. sz. — Telefon: főszerkesztő: 515-58, titkárság 501-00. — Telefonközpont: 547-81, 511-10. — Belső vonalak: főszer­kesztőhelyettes: 835, mezőgazdasági lovat: 634, szakmellékletek: 832, kulturális és irodalmi rovati 878, külpolitikai és sportrovat: 584. — Nyomja a Polygrafické závody 02, n. v., Bratislava, Odbo­­rárske nám. 3. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre megrendelhető: PNS, ústredné expedícle tlafie, BratlslavSj Gottwal* dovo nám. <8. sz. » Előfizetési díj egy évre 52.— Kő», fél évre 28.» K£a,

Next

/
Oldalképek
Tartalom