Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-05 / 40. szám
Bratislava, 1988. október 5. Ara 1.— KBs XIX. évfolyam, 40. ssám. Szakmelléklet: Vadász és Halász Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Ä falusi asszonyok nyugdíjjogosultságáért Amint a késő őszi fagy megdermeszti a földeket, csak a mélyszántást végző traktorok mozgása élénkíti a határt. Az élet a határból behúzódik a falvak házai közé. A szövetkezeti Irodákban ugyan élénk az élet, a műhelyekben, magtárakban és az Istállókban is szükség van dolgos kezekre, ám a növénytermesztésben dolgozó asszonyok túlnyomó része (ha a ház körül nem lenne dolga) akár téli álomba is szenderülhetne — nincs alkalma kenyérkeresetre. Pedig a nyugdíj kiszámításakor az aszszonyoknál is az elért évi kereseti átlagot veszik alapul, s bizony számukra sem lehet közömbös, mennyi nyugdíjra számíthatnak öreg napjaikban. Az illetékesek kiszámították, hogy esupán Szlovákiában — főként a növénytermesztés szakaszán — kb. 50 ezer teljes értékű kihasználatlan mun^erőtartalék van, amely évente másfél milliárd értékű munkát tudna kifejteni. Ez a gyakorlati életben úgy jut kifejezésre, hogy a növénytermesztési dolgozók évi átlagos keresete kb. 50 %-kal kisebb az állattenyésztésben foglalkoztatott társaikénál. Még komolyabb a hegyvidéki és hegyaljai földművesek helyzete, mivel itt a rövid tenyészidöszak miatt a növénytermesztési dolgozók 80 százaléka az év 5—0 hónapjában teljesen munka-, tehát kereset nélkül marad, s a gépesítés korlátozott lehetőségei következtében a csúcsmunkákat nem képesek brigádsegítség nélkül elvégezni. Már hozzászoktunk a tervezéshez. Ha nem is jön ki mindig a lépés, legalább látjuk, milyen irányban halad a fejlődés. Sajnos, a tervezett gépesítési színvonalat véve alapul, a foglalkoztatottság terén még 1970-ben sem számolhatunk nagyobb változásokkal: előreláthatólag egy állandó növénytermesztési dolgozóra a kukoricatermesztési körzetekben 440, a hegyvidéki körzetekben pedig 730 kihasználatlan munkaóra esik. Ez a tenyésznyugalom idején országos méretben 105 ezer munkanélküli állandó dolgozót jelent. A szövetkezetek legalább a melléktermelés bővítésével igyekeznek enyhíteni a helyzeten. A melléktermelésből és a szolgáltatásokból származó jövedelem hazánkban pl. 1964-ben 1448 millió koronát képviselt s ebből 693 millió korona Jut a szlovákiai szövetkezetekre. Ez a jövedelem természetesen Jelentős mértékben befolyásolta a munkaegységek értékét, hiszen egy hektár mezőgazdasági területre a csehországi kerületekben 285 Kős, Szlovákiában pedig 456 Kős bevételtöbbletet jelentett. Más kérdés, mennyiben fokozta ez a ténykedés a növénytermesztési dolgozók foglalkoztatottságát. A szolgáltatásokból származó jövedelem közel 80 °/o-a a teherszállításra esik. A fuvarozás biztosítja a traktorok és más szállítóeszközök jobb kihasználását, ám női munkaerőre itt nem számíthatnak. A melléktermelés is túlnyomórészt építkezési, bognárkovács, festő és mázoló, épületanyaggyártó és kútfúró ténykedésből áll, csupán a cirokseprű, faszerszámok, emléktárgyak, nádból készült gyékények készítésénél foglalkoztathatnak nőket is. Ezért minden lehetőséget fel kell használni a helyi szolgáltatások kibővítésére és minőségének javítására, mivel ez nemcsak a község lakóinak életét könnyíti és teszi kellemesebbé, hanem néhány asszonynak is munkalehetőséget nyújt. Olyan egyszerű, komolyabb beruházást és gépi berendezést nem kívánó közszükségleti hiánycikkek gyártását is be lehet vezetni, amelyek gazdagítanák az áruválasztékot. A mezőgazdaságban hulladéknak számító kukorlcacsuhéból szebbnél szebb dolgokat lehet készíteni. Ezek külföldön is igen keresett árucikkek, csak győznénk eleget készíteni belőlük. Példaképpen megemlíthetjük az érsekújvári járás egyik községe, Beäeüovo asszonyainak munkáját, akik nemcsak táskákat, lakásberendezési cikkeket, de különböző dísztárgyakat is készítenek csuhából a Népművészeti Központ számára. Ebben a községben télen közel 300 nó csuhából szebbnél szebb iparművészeti tárgyakat készít, s ezért a téli „időtöltésért“ tavaly körülbelül 100 ezer koronát kaptak. Természetesen nem mindenütt van hagyománya éppen ennek a munkának, ám a nők mindenütt hímeznek, horgolnak, kötnek. Minden járásból el lehetne küldeni néhány ügyes aszszonyt a Népművészeti Központ műhelyeibe egy-két hónapra „tanoncnak“. Ezek megtanulnák a munkát, milyen áru iránt mutatkozik a legnagyobb kereslet, és ötletekkel, tapasztalatokkal gazdagodva, konkrét megrendelésekkel térhetnének vissza. A járási mezőgazdasági társulások is jól tennék, ha a nők téli foglalkoztatottságának kérdését állandóan napirenden tartanák. Akad néhány példa az ipari és mezőgazdasági üzemek közötti kooperációra. Például a zvoleni Buőina, az oravai Tesla, a martini Gépgyár, a Silinai Kinex, a bytőai Makyta stb. télen tervszerűen bizonyos számú szövetkezeti dolgozót foglalkoztat. Az ilyen kooperáció megkívánja a termelési terv módosítását — de erre az ipari üzemek rendszerint nem igen mutatnak hajlandóságot. Pedig az ilyen együttműködés nem a szocializmus találmánya. Csehországnak emberemlékezet óta télen gyöngyfűzéssel, fából készült Játékok kész alkatrészekből álló szerelésével, Ausztriában és Svájcban órák szerelésével stb. foglalkozik a falvak népe. A járási mezőgazdasági társulások mellett leleményes, vállalkozó szellemű emberre van szükség, akinek szívügyévé válik a téli foglalkoztatás, s ezzel együtt a falusi lakosság életszínvonalának emelése. Erre számtalan lehetőség és alkalom kínálkozik, csak az alkalmat kell mindenütt megragadni. Ciderné G. Irén A köbölkúti szövetkezetben n& gyón jól bevált a szölötermeszi tés. Gazdag a szüret. Átlagosan 130—135 mázsás hektárhozamra számítanak, de a Milller-Thurgau 200 mázsát is adott Hektáronként. Már az új telepítés is bőven terem. A Harasztos dűlőben a 3 éves Olasz rtzltng 150 mázsás hektárhozammal örvendeztette meg a termesztőket. Nagyon szép « zöld veltellnl ts, amely szintén 150 mázsás hektárhozamot adott. A képen Bartha Adám vincellér gyönyörködik a bő termésben. Kovács János ökonómus szerint a szőlészet 70—75 vagon szőlőt ad és így mintegy 5 millió korona bevételre számítanák. Bállá felv. Gazdag ősz A földműves számára akkor szép az ősz, ha bőven adja a termést. Mert hiába a gyönyörű vénasszonyok nyara, a cirógató napfény, ha a határ szűkmarkúan adja a gyümölcsöt. Még mindig tart a szüret. Ezzel egyidőben a cukorgyárak számára Is szállítani kell a cukorrépát, a felvásárló szerveknek az étkezési és fűszerpaprikát, több helyen törik már a kukoricát is és Szlovákla-szerte földbe hull a mag, hogy még idejében megerősödhessenek a növények, amelyből újra kenyeret szelünk majd. Az egyik munka sietteti és egyben szükségessé teszi a másikat. De előfordul az is, hogy késlelteti. Több községben jártam és azt tapasztaltam, hogy a háztáji szüretek bizony kedvezőtlenül befolyásolják a munkákat. Különösen a kertészetekben nincs elegendő munkaerő és ezért lassan megy a fűszerpaprika szállítása. Emiatt Angyal Miklós, az érsekújvári paprikamalom igazgatója bizony eléggé kedvetlen. Amikor ott jártam elmondotta, hogy már megvolt a gőzpróba, a hét végén Indulnak, de kevés a paprikájuk. A múlt év hasonló időszakában a kertészetek a fűszerpaprikának már 25 százalékát beszállították, most azonban a tervezett mennyiségnek alig a 10 százalékát. Pedig a paprikamalom rendszeres üzemeltetéséhez elegendő készlet kell. Ha viszont így megy tovább, talán fennakadás is lesz. Természetes, hogy a háztáji szüreteket is meg kell tartani, hisz mindenkinek szüksége van egy kis jófajta hazai borra. Azonban egy kis megértéssel, ügyességgel rugalmasabban lehet dolgozni. Több községben, köztük Ipolyvisken is vasárnap szüretelnek, hogy munkanapokon helytállhassanak a közös munkában. így van ez rendjén. Mert hisz a szüret az amolyan ünnepi aktus is, amikor a szüretelők libafertályok és kacsacombok fogyasztása közben szedegetik a szőlőt és kortyolgatják a hegynek még édes levét. Tehát szedjük a háztáji szőlőket ünnepen és ünnepelve dolgozzunk, nehogy emiatt a közös gazdaságnak kára legyen. A cukorrépakampány elején igen sok probléma volt, mégpedig felmerült a kérdés, korábban vagy későbben ásni a répát. Ez menet közben megoldódott. Ott ássák a répát, ahol veszélyben van és ahova még vetnek. Egy dátum, amely figyelmeztet München. Ennek a délnémet városnak a neve népünk számára összekapcsolódott történelmünk legtragikusabb napjaival. Ha Münchenről hallunk vagy olvasunk, nem tudunk másra gondolni, mint arra a szerződésnek csúfolt papírra és annak gyászos következményeire, amelyek Csehszlovákia népeit a fasizmus jármába hajtották. Ez a városnév harminc év óta öszszeforrott egy ország megalázásával, egy békés, kulturált és demokratikusan gondolkozó nép barbár megerőszakolásával és a második világháborút elindító sziréna vésztjósló üvöltésével. 1938. szeptember 30-án döntötték el a négy európai nagyhatalom képviselői: egyik oldalon az európai népek szabadsága ellen összeesküdött fasisztavezérek, Hitler és Mussolini, a másik oldalon az európai demokrácia árulói, az angol és francia burzsoázia farizeus exponensei, Chamberlain és Daladier miniszterelnökök a csehszlovák állam területének megcsonkítását és függetlenségének teljes megsemmisítését. Az okmány aláírására a csehszlovák nép képviselőit meg sem hívták. Ez azonban csak jogi szempontból fontos említésre, mert az ország akkori vezetőinek jelenléte mitsem változtatott azon a tényen, hogy a köztársaság akkori elnöke, Eduard Beneá és kormánya meg sem kísérelték az ország megvédését és burzsoá szövetségeseiktől cserben hagyva, nem fordultak segítségért a Szovjetunióhoz, amely akkor nemcsak Európában, hanem az egész világon teljesen egyedül állt szemben a fasiszta veszélylyel, és felajánlotta segítségét a köztársaságnak. BeneS és a kormány mindezt annak a tudatában tették, hogy ismerték a hitleri politika céljait, a köztársaság teljes szétrombolását, az ún. „endgültige Lösung“-ot (a végleges megoldást). Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a náci-politika sikerét nagymértékben elősegítették a belső reakciós erők, a fasizálódott szudétanémet elemek, a klérofaslszta Hlinka-párt és Jaross úri irredenta klikkje. Ki állt ki ezekben a napokban és hozott véres áldozatokat a megszállás szenvedésekkel telt évei alatt is, a köztársaság mellett és a nép demokratikus jogainak védelmében? Az egyszerű, dolgos, hazáját szerető nép élén a kommu nisták pártjával és más meggyőző déses antifasisztákkal. Nem szabad elfelejteni ezeket a történelmi tényeket a mai körül mények között sem. De fel kell idézni a köztársaság további sor sának azokat a mozzanatait is, ami kor új hajnal reménye kezdett felderülni a keleti égbolt pere mén. A szövetséges, amely a ve szély első perceiben kész volt a nem frázis az ígéret. A háború négy éve alatt anyagi és embert tettekkel bizonyította be, hogt segítségadásra, a háború évei alatt áldozatot nem kímélve szétzúzta a barbár gyilkosok bandáját és megtisztította hazánk földjét a betolakodóktól. A felszabadulás utat nyitott a csehszlovák államiság megújítása előtt. A visszanyert szabadság lehetőséget adott arra, hogy elgondolkozzunk jövőnkön, hogy új, szocialista alapra helyezzük társadalmi rendszerünket, hogy a müncheni erőszak okaiból tanulva a baráti szocialista országokra alapozzuk szövetségi rendszerünket. Az azóta lefolyt fejlődés és a legutóbbi események sok tanulságot, sajnos igen drágán szerzett tanulságokat hoztak. Nem volt hibamentes az a fejlődési szakasz sem, amely a hibák felismerése után januári politikánk alapján megindult. Éppen München tanulságáról feledkeztünk meg és sok esetben lehetőséget adtunk szocialista ellenes elemeknek a párt tekintélyének és szövetségi rendszerünknek aláaknázására. A következmény a mai és egy cseppet sem derűs valóság. Azonban mindennek ellenére sem szabad a peszszimizmus bénító állapotába esnünk. Bíznunk kell saját erőnkben, tudnunk kell, hogy egy nép, amely egységes a szocialista haza iránti hűségben, a békés építőmunka harcában győzhetetlen. A szocialista egységben összeforrott tömé gek képesek leküzdeni minden akadályt és sorsukat jobbra fordí fani, ha a néppel összeforrott vehetők állnak az élen. Ez a feltétel ledig most adva van. München tanulsága örökös érvéíyű, a barát és az ellenség telis mérésére tanít. Az utóbbiak felismerése azért is könnyebb, mert a hamis barát nemcsak a múltban, a jelenben is napról napra önmagát leplezi le. (p. e.) Bacsa Lajos, a kisölvedi szövetkezet agronómusa egy cseppet sem tiltakozott az ellen, hogy előbb kellett ásni a répát. A korábban ásott területen is elért 400—450 mázsás hektárhozamot és viszont nyert azzal, hogy a búza idejében a földbe került. Csenger József, a nagykürtös! járás főagronómusa is azon a véleményen van, hogy a cukorgyárak részére be kell tartani az időtervet, annál is inkább, mert egyes helyen rothad a répa. Többek között övárról is jelentés érkezett, hogy a répa közepe rothadni kezd. Ősz elején probléma volt még a vetőmaggal is, de mind az érsekújvári, mind a nagykürtös! járásban arról tájékoztattak, hogy a problémát megoldották. Ezen a téren tehát nincs nagyobb nehézség. Gazdag az ősz, jó termést ad a földműveseknek. Csúcshozamok születnek Dél-Szlovákia minden részén. Még a kevés jó földdel rendelkező nagykürtös! járásban is bő termést ígér a cukorrépa. A főagronómus szerint a középpalottai, a zahorai szövetkezetekben több mint 500 mázsa lesz a hektárhozam, de vannak olyan parcellák, ahol 600 mázsát is ad a cukorrépa hektárja. Kellemesen meglepte a földműveseket a lucernamag is. Százezreket hoz a közös pénztárába. Bállá józsef, az ípolyviski szövetkezet elnöke például elújságolta, hogy a maglucerna 3,00 mázsát adott hektáronként. A 26 hektár maglucerna tehát jelentős összeggel bővíti a bevételt. Van tehát miért fáradni az őszi határban, mert minden csepp verejték sok-sok koronát Jelent. Bállá József Az ötvenedik évfordulóra A Fegyverneki Alapfokú Kilencéves Iskola úttörő szervezete a köztársaság megalakulásának 50. évfordulójára értékes kötelezettségvállalást tett. Többek között aktívan bekapcsolódnak az érdekkörök munkájába, sokoldalúan segítik a gyengébben tanulókat és az iskola környékének szépítésére kilencszáz brigádórát dolgoznak le. A szövetkezetbe 3000 társadalmi munkaórát dolgoznak le, aminek felét már teljesítették is. A gyűjtési munkába is eredményesen bekapcsolódtak. A vállalt 400 kg csipkebogyóból már 383 kg-ot gyűjtöttek. A gyűjtési munkát bizottság értékelte és a legeredményesebb osztályokat, valamint egyéneket megjutalmazták. Az osztályok közti versenyben a magyar tagozat hetedik osztálya került az élre, 158 kg csipkebogyóval. A második helyen a nyolcadikosok végeztek. Az egyéni versenyben az első helyet Dobó Rózsa szerezte meg, aki egymaga 40 kg csipkebogyót gyűjtött. A második Antal Erzsébet, a harmadig pedig Paciga Margit let. A győztes osztályok és egyének az értékes jutalmakon kívül jó munkájukért dicséretet érdemelnek. Veress Vilmos
