Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-28 / 39. szám

A nemzetiségek egyenjogúak nnszolidáció — napjaink leg­­” többet használt, legforgalma­sabb kifejezése. Tartalma a társadal­mi élet és a termelés normalizálását s nem kevésbé az új politikai reali­tások tudatosítását foglalja magában. Bonyolult s nem egykönnyen meg­oldható társadalmi feladat. Mindany­­nyiunktől függ, hogy mielőbb és kö­vetkezetes alapossággal rendezzük az ország belső és természetesen külső életét is. Hellyel-közzel még mindig felfigyelhetünk disszonáns hangokra. Felelőtlen, meggondolatlan, a politi­kai helyzet mélyebb megértését nél­külöző megnyilvánulások — talán mondanunk sem kell — csupán el­mérgesítik, nehezítik helyzetünket. Sokan nem tudatosítanak kellőkép­pen egy tényt: szocialista társada­­lomépítésiinket semmiképpen sem fenyegeti veszély. Nem volt és nem lehet szó a szocialista demokrácia megnyirbálásáról — mindez annyit jelentene, hogy pártunk, népünk fel­adná marxista-leninista világnézetét. S ezt senki sem kívánja tőlünk, ez az a pont, amely megszilárdítja hely­zetünket a szocialista táboron belül. S erre kell mindannyiunknak töre­kednie! ... Az elmúlt időszak belpolitikai ** eseményeit leginkább vezető politikusaink látogatásai jellemzik a különböző üzemekben. Dubcek és i Cerník elvtárs többek között Ostra­­vában, Smrkovsky elvtárs a Most környékbeli nagyüzemekben tett Iá- ; togatást. Ugyanakkor pártunk és kor- i Hiányunk vezetői megtekintették a brnoi Nemzetközi Vásárt és Kiállí­tást is. Elmondhatjuk, hogy mind e látogatások felettébb szívélyes lég­körben zajlottak le. Hazánk vezető politikusai a saját szemükkel győződ­hettek meg róla, hogy mennyire szí­vébe zárta őket dolgozó népünk. | A különböző tömeggyűléseken el­mondott beszédek, Rögtönzött véle­ménynyilvánítások arról tesznek ta­núbizonyságot, hogy a január utáni politikát annyira jellemző őszinte légkör vezetőink és népünk között sértetlen maradt. S még egy valóban pozitív momentumra kell felfigyel­nünk: dolgozóink e beszédek és ma­gyarázatok nyomán megértik a moszkvai egyezmény lényegét. Meg- j értik, hogy állami szuverenitásunk megőrzésének egyedül lehetséges módja ennek az egyezménynek a kö- i vetkezetes betartásában rejlik. A j „veletek vagyunk — legyetek ve­lünk!“ jelszó így töltődik meg igazi, mély tartalommal. Eelfigyeltető és örömteli jelen­■ ség tanúi lehetünk napjaink­ban. Egyre több polgártársunk je­lentkezik a kommunista párt soraiba, egyre többen érzik, hogy itt a he­lyük, hogy e párton belül válhatnak társadalmunk leghasznosabb, legak­­tivab tagjaivá. Talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy mit deklarál ez a je­lenség. Nem kevesebbet semmint azt, hogy népünk elkötelezte magát pár­tunk politikája mellett, a szocialista társadalomépítés útján továbbhalad­va építeni boldogabb jövőjét. Ugyan­akkor szembeötlően kidomborodik egv valóban nemes, szép emberi vo­násunk. Akkor jelentkezünk a párt soraiba, akkor ajánljuk fel segítő kezünket, amikor erre a legnagyobb szükség mutatkozik. Mert mindany­­nyiunk előtt egyértelmű és világos a cél: a kommunista eszmék megva­lósítása történelmi küldetésünk. Eze­kért az eszmékért, ha kellett, életü­ket áldozták dolgozó népünk leg­jobbjai. Mi nem lehetünk hűtlenek, nem lehetünk kishitűek. Még pár hét, s népünk megem­lékezik Csehszlovákia pennái- \ lásának ötvenedik évfordulójáról. Nagy esemény ez hazánk népet és nemzetiségei életében. Az elmúlt fél évszázad értékelésekor, felmérve a megtett utat önkéntelenül is a jövő­re gondolunk. S a jövőbe vetett hi­tünket kívánja szimbolizálni az a mozgalom, amely napjainkban indult. Ültessünk fákat... a köztársaság fáit. Ültessünk ki parkokat, fasorokat. A fa lehet szimbólium és mementó. Nemzedékeknek nyújthat enyhet ár­nya, nemzedékeket figyelmeztethet , az összetartás, a népek barátságának hatalmas erejére. S erre a barátság­ra, összetartásra korunkban minden­nél nagyobb szükség van. A szemünk világánál is jobban kell Őrködnünk a népek megértése, barátsága felett. S ezt az igyekezetünket szimbolizál­ják majd a most kiültetett fák. A ter­mészet örök és mindig megújuló ere­jével, hatalmával visznek majd hírt az elkövetkező karoknak becsületes helytállásunkról. (-mrej 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1908. szeptember 28. A januárban megindult demokratizálódási folyamat soha nem látott politikai és gazdasági aktivitásra ser­kentette hazánk dolgozó népét. Az a tény, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Akcióprogramja a szocia­lizmus felépítésének emberséges, humanista irányt sza­bott, magával hozta a megoldatlan kérdések, elhallga­tott problémák tömkelegét is. Számunkra természetesen nem volt közömbös és lényegtelen a csehszlovákiai ma­gyarság jogi helyzetének igazságos rendezése. Annál is inkább, mert a köztársaság fennállásának 50 éve alatt az itt élő magyarság számtalanszor bebizonyította, hogy minden tudásával, tehetségével, alkotókészségével ezt az országot építi és vallja hazájának. Sokszor és sokan — igazságtalanul — el akarták vi­tatni emberi jogainkat és történelmi magatartásunkhoz méltatlan színben szerették volna feltűntetni a cseh­szlovákiai magyarságot. De végülis győzött a józan ész, győzött az emberiesség. Nehéz időket éltünk és élünk. A nehéz idők azonban a népeket, nemzeteket eggyé ko­vácsolják. fgy történt most is. Az új alkotmánytörvény-javaslat ránk vonatkozó ré­sze hiánytalanul tükrözi azt az internacionalista elvet, amely pártunk egyik sarkalatos alapelve. Az egy hazá­ban élő népek és nemzetek, nemzetiségek egyenlőségét, jogait és természetesen kötelességeit is. (g) ★ ★ Az esetleges félreértés elkerülése céljából hangsúlyoz­zuk, hogy az itt közölt alkotmánytörvény-javaslat azért szorítkozik csupán a négy nemzeti kisebbség államjogi helyzetének általános meghatározására, mert az egyes nemzetiségi csoportok közötti különbségek lehetetlenné teszik, hogy az alkotmánytörvény külön-külön konkrét formában is meghatározza a nemzeti kisebbségek egyenjogúsága és önigazgatási joga érvényesítésének módozatát. Ezt a Cseh-, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács külön nemzetiségi törvényben határozza meg a Nemzet­­gyűlés által jóváhagyott alkotmánytörvény alapján. Alkotmánytönrény-jovaslat a nemzetiségek helyzetéről a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlése szem előtt tartva, hogy Csehszlovákia dolgozó népét, amely az államhatalom forrása és hordozója, önkéntes, testvéri és megbonthatatlan egységben a szlovák és a cseh nemzet s velük együtt a magyar, német, lengyel és ukrán-ruszin nemzetiségek alkotják, amelyek a Nemzeti Front politikájának szellemében alkotóan hoz­zájárulnak az ország fejlesztéséhez, szocialista társadal­mi rendjének megszilárdításához, s ennek keretében önállóan és önigazgatással fejlesztik saját nemzeti éle­tüket a proletár nemzetköziség, szocialista demokrácia és humanizmus alapelvei szellemében; az önkéntes együttélés, a nemzetek és nemzetiségek együttműködé­sének és szolidaritásának elmélyítése és megszilárdítása érdekében, a nemzetiségek egyenjogúságának biztosí­tása céljából s abból a célból, hogy a nemzetiségek részt vegyenek az állam akaratának kialakításában, az államhatalom gyakorlásában s hathatós jogi kezességet kapjanak további fejlődésük érdekében a Nemzetgyűlés a következő alkotmánytörvényt hozza: 1. cikkely A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a nemzetek és a nemzetiségek, tehát a magyar, német, lengyel, ukrán­ruszin nemzetiség egyenjogúságának szellemében biz­tosítja a politikai, gazdasági és kulturális élet terén az egyenjogú és sokoldalú fejlődés lehetőségét és eszkö­zeit. 2. cikkely 1. A nemzetiségek létszámuknak megfelelő arányban képviseltetik magukat a politikai, gazdasági és kultu­rális életben a választott és végrehajtó szervekben. 2. A Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Ta­nács külön törvényben fekteti le, melyik képviseleti és végrehajtó szerv mellett létesítenek különleges szervet, finely biztosítja a nemzetiségi jogok megvalósítását, érvényesítését a törvényes keretek között, s dönt a nemzetiségek specifikus kérdéseiben. 3. cikkely A magyar, német, lengyel és ukrán-ruszin nemzetiség tagjainak a törvényes feltételek és lehetőségek értelmé­ben biztosítva van: — az anyanyelvi művelődés joga, — a kulturális és tudományos élet fejlesztésének joga, — az anyanyelv használatának joga hivatalos érintke­zésben, — a szervezkedési jog nemzetiségi, társadalmi-kultu­rális szervezetekben, — a periodikus és nem periodikus sajtó kiadásának, valamint a tömeges hírközlő eszközök használatának a joga. 4. cikkely 1. Az állampolgár saját meggyőződése szerint szaba­don dönt nemzetiségi hovatartozásáról. 2. Az elnemzetlenítés minden formája, illetve minden ilyen kísérlet, befolyásolás tiltott. 3. A nemzetiségi hovatartozás nem lehet hátrányos az állampolgár számára. 5. cikkely Ezt az alkotraánytörvényt átvezetik a föderális és nemzeti szervek törvényeibe. 6. cikkely Ezzel az alkotmánytörvénnyel hatálytalanná válik az Alkotmány 25. cikkelye sz. 100/1980 Zb. 7. cikkely Ez az alkotmánytörvény.................lép érvénybe. Megindulta répakampány (Folytatás az 1. oldalról.) mert ha később kezdenének, akkor esetleg nem bírnák feldolgozni idő­ben a nagymennyiségű répát. A cukorrépa kampány indulási ne­hézségeiről elbeszélgettünk több já­rási, helyi agronómussal, valamint a cukorgyárak képviselőivel és arra a következtetésre jutottunk, hogy ok­­kal-móddal megoldják a problémát. Olyan szállítási időtervet dolgoztak ki, amely betartása mindkét félnek kedvező. Ugyanis főleg azokban a szövetkezetekben ássák a cukorrépát, ahol a cukorrépa után még gabona­félét akarnak vetni. Jozef Mudroch főagronómus Érsekújváron elmondot­ta, ezen a téren nincs is komolyabb nehézség és a szükséges cukorrépa mennyiséget időben a nagysurányi cukorgyárba juttatják. Mivel egyes helyeken a répa rothadni kezd, igyek­szenek úgy betartani az időtervet, hogy a cukorgyárak csatornáiba ne zsúfolódjon össze túl sok répa. A cukorgyár csak később kezdi szárí­tani a répaszeletet, hogy a mezőgaz­dasági üzemek a silózáshoz friss sze­letet kaphassanak. Oroszkán Csillaghy Lászlóval, a cu­korgyár igazgatójával beszélgettünk. A cukorgyárban megtartották a gőz­­próbát, tehát indulhatnak. Azonban korszerűsíteni kellene a kazánokat, mert a régiek elavultak, és néha a cukorgyár kampány idején gőzhiány­ban szenved. A cukorgyárak még csak a héten indulnak, azonban máris mutatkoz­nak nehézségek, viszont a helyszíni szemle azt mutatja, hogy jóakarattal meg lehet oldani a problémákat. A kampány sikeréhez viszont szük­séges, hogy lehetőleg mindenütt tart­sák be az' időterveket, hogy ne ke­rüljön sor nagyobb veszteségekre. (bállá) Melyiket a három közül? MEGJEGYZÉSEK TEENDŐINKRŐL ÉS A VEZETÉS MÓDSZEREIRŐL Jelenleg az a legfontosabb, hogy normális kerékvágásba kerüljön az állami és pártszervek munkája, dol­gozzanak az üzemek, ne maradjon parlagon a föld. Termelni, termelni és ismét termelni — mondhatnánk az ismert jelszó analógiájára, a ma leg­fontosabb követelményét. A tudati kategóriák azonban szintén nem ma­radhatnak figyelmen kívül. Annál is inkább, mert az élet normalizálódása után tisztázni kell ideológiai kérdé­seket is. Az ország lakossága ma egy nagy egységfrontot alkot, és túlnyo­mó többségében fenntartás nélkül támogatja az alkotmányosan válasz­tott, vagy törvényesen és demokrati­kusan kinevezett állami és pártszer­veket. Ám gyakran már ma is, ké­sőbb viszont minden bizonnyal még többször felvetődik majd az a kér­dés, hogy hol történt a hiba. mi a teendő, hogyan tovább az élet kon­szolidálódása után? A válasz nehéz most és valószínű nem lesz könnyebb hetek, vagy hó­napok múlva sem. A tisztázatlan kér­désekre és a jelenlegi cselekvés irá­nyítására vonatkozóan eddig legtöb­bet a CSKP Központi Bizottságának plenáris üléséről kiadott közlemény mond. Itt olvastuk, hogy „pártunk nem számolt kellő mértékben a nem­zetközi tényezők súlyával és reális erejével, amelyek közé tartoznak azoknak az államoknak nézetei is helyzetünkről, amelyekkel együtt a Varsói Szerződést alkotjuk. E négy országnak stratégiai és általános ér dekeit nem láttuk mindig megfelelő képpen. mint reális, objektíve is limi­táló tényezőt, tulajdon politikai fej­lődésünk lehetséges üteme és formái terén.“ Megrendítő szavak. De ha mindez valóban megtörtént, reálisnak kell elkönyvelni, éppúgy, mint a közle­ménynek azt a részét, amely arról beszél, hogy „a múltban megrendült a Szovjetunió Kommunista Pártja ve­zetőségének bizalma pártunk vezető­ségének azon képességében, hogy megoldja a felmerülő problémákat. Egyik legfőbb feladatunk, hogy ezt a bizalmatlanságot teljes mértékben széjjeloszlassuk ... Semminő esetben sem szabad azt a gyanút keltenünk, hogy kötelezettségeink teljesítése elől ki akarunk térni. Meg kell találnunk realizálásuk legjobb útját. Csupán ez a legjobb biztosítéka annak, hogy a helyzet nem fog tovább rosszab­bodni, hogy következetesen teljesít­hetővé válnak a szovjet kötelezettsé­gek is, tehát a fegyveres erők foko­zatos kivonulása, be nem avatkozá­suk Csehszlovákia fejlődésének belső problémáiba az elkövetkezendő idő­szakban, a kártérítés az említett ak­ció okozta károkért, s a segélynyúj­tás a csehszlovák népgazdaság fej­lesztésére.“ Mivel többnyire még mindig csak a váratlanul ránkszakadt és az or­szág egész népe körében megdöbbe­nést kiváltott katonai akció rideg tényét látjuk, nehéz az objektív mér­legelés, és talán emberfeletti erőfe­szítést igényel annak is az elvégzése, amit néhány nappal előbb könnyen elvégezhettünk volna. Ám nincs más választás, nincs más kiút, mint kö­vetkezetesen teljesíteni a vállalt kö­telezettségeket. A reálpolitikára, a határozottságra és a józan észre most nagyobb szük­ség van, mint a múltban bármikor. Az állami- és pártszerevk helyzetét és irányvonalát nem elég csupán tu­domásul venni. Az állami és párt­szervek törekvését támogatni kell, még abban az esetben is, ha néme­lyik intézkedés nem mindenben felel meg az egyéni érdekeknek, vagy az egyéni elképzelésnek. Ellenkező eset­ben a „Legyenek velünk — Önökkel vagyunk“ jelszó üressé, tartalmatlan­ná válik. Szerintünk a legtöbb problémát többek között az irányítás hogyanja okozta a múltban és talán ez okozza még ma is. Azt, hogy hogyan nem szabad vezetni, már tudjuk. (No­votny és prototípusai erre sok meg­győző példát szolgáltattak.) Arról vi­szont, hogyan kell vezetni, eltérők a vélemények. Az utóbbi hetekben és hónapok­ban a vezetésnek úgyszólván minden lehetséges formájára vonatkozóan számos tanács hangzott el. Jószándé­kú amatőrök mondtak és mondanak véleményt. A tudományhoz azonban sajnos ritkán nyúltunk és alig fag­gattuk mondjuk a nevelés-lélektant, hogy mit mond ez a vezetés módsze­reiről. A legtöbbször csupán a szak­ismeretekre helyeztük a hangsúlyt és figyelmen kívül hagytuk azt a tényt, hogy azok számára, akik veze­tésre, irányításra is hivatottak — a tárgyi tudás, a vezetés módszereinek az ismerete nélkül — önmagában ke­veset ér. Lassan harmadik évtizede, hogy neves tudósok kísérletet folytattak a három legismertebb — az autokrata, az irányítás nélküli, és a demokra­tikus vezetési módszerekről. Az első — az autokrata vezető — tekintélyi alapon, parancsosztogatás­sal irányított. Mindent pontosan elő­írt, semmilyen kezdeményezést nem tett lehetővé, nem vette figyelembe az egyéni sajátosságokat és adottsá­gokat. K.a nun € n i á r U- n k Mindenütt jó, de.. Honvágy. Különös szó. Sokan azt állítják, hogy csak a szenti­mentális emberek ismerik. Téve­dés. Aki hosszabb ideig tartózko­dik külföldön, még ha akármilyen jól megy a sora és fényűzően él, elöbb-utóbb valami hazahúzza. Va­lami eddig ismeretlen érzés vesz erőt az embereken. A honvágy. Hiányoznak a hazai barátok, a törzskávéház, a dunaparti séták, a megszokott kártyapartik. Es, ahogy a nóta mondja, a holdfé­nyes májusok és muskátlis abla­kok. ' Azt hiszem, nem kell különös­képpen magyarázni, miért írunk ma pont a honvágyról. Ennél ak­tuálisabb téma talán nincs ts. Mindenki tudja, ho'gy az augusz­tusi események alatt, de azután is többen távoztak nyugatra. Vol­tak turisták, kik a hazánkban tör­tént eseményekről kint értesül­tek. Féltek hazajönni és inkább veszni hagyva lakásukat, bútoru­kat, a bizonytalan jövőt válasz­tották. Persze, itt megtette magáét a nyugati propaganda is. Sok pol­gártársunkkal elhitették, hogy tö­meges letartóztatások folynak ha­zánkban. Persze, a legtöbb becsü­letes ember nem dűlt be ezeknek a szavaknak és hazatért. Tegnap a négyes villamoson akaratlanul végighallgattam két fiatalember beszélgetését. Te, mondta az egyik, legalább a tévét és a magnót vigyük el. A lakást nem érdemes lefoglalni, úgyis ki­dobnának. Es biztos, hogy már nem jönnek vissza, kérdezte ha­bozva a másik. Persze, hogy nem, hiszen a nagymamának adták a kulcsot és mondták, hogy beköl­tözhet. A véletlenül ellesett párbeszéd­hez hasonló manapság száz szám­ra akad. Sajnos, vannak azonban olyan szülők is, akik nemcsak a lakásról, tv-röl, magnóról stb. mondanak le, de gyerekeikről, esetleg beteges szüléikről is. A Veőerník egyik legutóbbi számá­ban pl. azt olvastam, hogy egy házaspár nyolc gyermekét hagyta sorsára, egy öt gyermekes család­apa pedig szeretőjével szökött meg. Mások kihasználva a lakás­hiányt, olcsón, mindössze ötezer koronáért adták el lakásukat. Csak később derült ki, hogy egyszerre három családon akartak „segíte­ni", akik persze mind összejöttek az új lakásban. Sokan a büntetés vagy tartásdíj kötelezettség elől menekülnek nyugatra. A gazembereket, csirke­fogókat nem sajnáljuk. A becsüle­tes, megtévesztett emberekért azonban kár. De tudjuk, hogy leg­nagyobb részük előbb vagy utóbb biztosan visszatér hazájába. Mert mindenütt jó, de legjobb otthon. _____ 0. V. A másik — a teljesen szabad — az irányítás nélküli vezetést próbálta ki. Nem mondta meg közelebbről, hogy mit kell tenni, nem írt elő semmit, hagyta, hogy mindenki tetszése sze­rint cselekedjen. A harmadik —, a demokrata típusú vezető — határozottan irányított, de ugyanakkor másokat is bevont az irányításba. A teendőket megbeszélte az irányítottakkal, a feladatokat kö­zösen jelölték ki, aztán hagyta, hogy mindenki önállóan dolgozzon. A kísérletek ellenőrzése azt az eredményt hozta, hogy az autokrata vezetés mellett viszonylag fegyelme­zett munka folyt, de az emberek kö­zött ellenséges légkör alakult ki, és a végső eredmény sem lett a legjobb. Az irányítás nélküli vezetőnél egy­általán nem folyt komoly munka, az emberek anarchikusán viselkedtek. A leghatásosabbnak a harmadik, a demokratikus vezetés bizonyult. Az emberek között ebben az esetben lét­rejött a közösségi szellem, a feladat­­megoldást a társadalom tagjai közös ügynek tekintették, kölcsönösen tá­mogatták egymást. A munka ennél a csoportnál hozta a legtöbb ered­ményt. Januárban elítéltük az autokrata vezetést és a jobbat; a demokrata vezetést stílust választottuk. A gya­korlatban több helyen sajnos, mégis inkább a laisser faire-i — az említett példák közül a második — elv érvé­nyesült. Arra kellene törekednünk, hogy a jövőben mindenütt, — a szo­cialista törvényesség keretei között határozottan érvényesítve — a leg­több sikert Ígérő vezetési módszer: a demokratikus stílus honosodjon meg, nyerjen végérvényesen polgár­jogot. Ezt a gyakorlatot tolmácsolja a tudomány, ezt irányozza elő a CSKP akcióprogramja nálunk — fejlettsé­gének megfelelően — ezt igényli a nép legszélesebb rétégé. BALÁZS BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom