Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-28 / 39. szám
A nemzetiségek egyenjogúak nnszolidáció — napjaink leg” többet használt, legforgalmasabb kifejezése. Tartalma a társadalmi élet és a termelés normalizálását s nem kevésbé az új politikai realitások tudatosítását foglalja magában. Bonyolult s nem egykönnyen megoldható társadalmi feladat. Mindanynyiunktől függ, hogy mielőbb és következetes alapossággal rendezzük az ország belső és természetesen külső életét is. Hellyel-közzel még mindig felfigyelhetünk disszonáns hangokra. Felelőtlen, meggondolatlan, a politikai helyzet mélyebb megértését nélkülöző megnyilvánulások — talán mondanunk sem kell — csupán elmérgesítik, nehezítik helyzetünket. Sokan nem tudatosítanak kellőképpen egy tényt: szocialista társadalomépítésiinket semmiképpen sem fenyegeti veszély. Nem volt és nem lehet szó a szocialista demokrácia megnyirbálásáról — mindez annyit jelentene, hogy pártunk, népünk feladná marxista-leninista világnézetét. S ezt senki sem kívánja tőlünk, ez az a pont, amely megszilárdítja helyzetünket a szocialista táboron belül. S erre kell mindannyiunknak törekednie! ... Az elmúlt időszak belpolitikai ** eseményeit leginkább vezető politikusaink látogatásai jellemzik a különböző üzemekben. Dubcek és i Cerník elvtárs többek között Ostravában, Smrkovsky elvtárs a Most környékbeli nagyüzemekben tett Iá- ; togatást. Ugyanakkor pártunk és kor- i Hiányunk vezetői megtekintették a brnoi Nemzetközi Vásárt és Kiállítást is. Elmondhatjuk, hogy mind e látogatások felettébb szívélyes légkörben zajlottak le. Hazánk vezető politikusai a saját szemükkel győződhettek meg róla, hogy mennyire szívébe zárta őket dolgozó népünk. | A különböző tömeggyűléseken elmondott beszédek, Rögtönzött véleménynyilvánítások arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a január utáni politikát annyira jellemző őszinte légkör vezetőink és népünk között sértetlen maradt. S még egy valóban pozitív momentumra kell felfigyelnünk: dolgozóink e beszédek és magyarázatok nyomán megértik a moszkvai egyezmény lényegét. Meg- j értik, hogy állami szuverenitásunk megőrzésének egyedül lehetséges módja ennek az egyezménynek a kö- i vetkezetes betartásában rejlik. A j „veletek vagyunk — legyetek velünk!“ jelszó így töltődik meg igazi, mély tartalommal. Eelfigyeltető és örömteli jelen■ ség tanúi lehetünk napjainkban. Egyre több polgártársunk jelentkezik a kommunista párt soraiba, egyre többen érzik, hogy itt a helyük, hogy e párton belül válhatnak társadalmunk leghasznosabb, legaktivab tagjaivá. Talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy mit deklarál ez a jelenség. Nem kevesebbet semmint azt, hogy népünk elkötelezte magát pártunk politikája mellett, a szocialista társadalomépítés útján továbbhaladva építeni boldogabb jövőjét. Ugyanakkor szembeötlően kidomborodik egv valóban nemes, szép emberi vonásunk. Akkor jelentkezünk a párt soraiba, akkor ajánljuk fel segítő kezünket, amikor erre a legnagyobb szükség mutatkozik. Mert mindanynyiunk előtt egyértelmű és világos a cél: a kommunista eszmék megvalósítása történelmi küldetésünk. Ezekért az eszmékért, ha kellett, életüket áldozták dolgozó népünk legjobbjai. Mi nem lehetünk hűtlenek, nem lehetünk kishitűek. Még pár hét, s népünk megemlékezik Csehszlovákia pennái- \ lásának ötvenedik évfordulójáról. Nagy esemény ez hazánk népet és nemzetiségei életében. Az elmúlt fél évszázad értékelésekor, felmérve a megtett utat önkéntelenül is a jövőre gondolunk. S a jövőbe vetett hitünket kívánja szimbolizálni az a mozgalom, amely napjainkban indult. Ültessünk fákat... a köztársaság fáit. Ültessünk ki parkokat, fasorokat. A fa lehet szimbólium és mementó. Nemzedékeknek nyújthat enyhet árnya, nemzedékeket figyelmeztethet , az összetartás, a népek barátságának hatalmas erejére. S erre a barátságra, összetartásra korunkban mindennél nagyobb szükség van. A szemünk világánál is jobban kell Őrködnünk a népek megértése, barátsága felett. S ezt az igyekezetünket szimbolizálják majd a most kiültetett fák. A természet örök és mindig megújuló erejével, hatalmával visznek majd hírt az elkövetkező karoknak becsületes helytállásunkról. (-mrej 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1908. szeptember 28. A januárban megindult demokratizálódási folyamat soha nem látott politikai és gazdasági aktivitásra serkentette hazánk dolgozó népét. Az a tény, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Akcióprogramja a szocializmus felépítésének emberséges, humanista irányt szabott, magával hozta a megoldatlan kérdések, elhallgatott problémák tömkelegét is. Számunkra természetesen nem volt közömbös és lényegtelen a csehszlovákiai magyarság jogi helyzetének igazságos rendezése. Annál is inkább, mert a köztársaság fennállásának 50 éve alatt az itt élő magyarság számtalanszor bebizonyította, hogy minden tudásával, tehetségével, alkotókészségével ezt az országot építi és vallja hazájának. Sokszor és sokan — igazságtalanul — el akarták vitatni emberi jogainkat és történelmi magatartásunkhoz méltatlan színben szerették volna feltűntetni a csehszlovákiai magyarságot. De végülis győzött a józan ész, győzött az emberiesség. Nehéz időket éltünk és élünk. A nehéz idők azonban a népeket, nemzeteket eggyé kovácsolják. fgy történt most is. Az új alkotmánytörvény-javaslat ránk vonatkozó része hiánytalanul tükrözi azt az internacionalista elvet, amely pártunk egyik sarkalatos alapelve. Az egy hazában élő népek és nemzetek, nemzetiségek egyenlőségét, jogait és természetesen kötelességeit is. (g) ★ ★ Az esetleges félreértés elkerülése céljából hangsúlyozzuk, hogy az itt közölt alkotmánytörvény-javaslat azért szorítkozik csupán a négy nemzeti kisebbség államjogi helyzetének általános meghatározására, mert az egyes nemzetiségi csoportok közötti különbségek lehetetlenné teszik, hogy az alkotmánytörvény külön-külön konkrét formában is meghatározza a nemzeti kisebbségek egyenjogúsága és önigazgatási joga érvényesítésének módozatát. Ezt a Cseh-, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács külön nemzetiségi törvényben határozza meg a Nemzetgyűlés által jóváhagyott alkotmánytörvény alapján. Alkotmánytönrény-jovaslat a nemzetiségek helyzetéről a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlése szem előtt tartva, hogy Csehszlovákia dolgozó népét, amely az államhatalom forrása és hordozója, önkéntes, testvéri és megbonthatatlan egységben a szlovák és a cseh nemzet s velük együtt a magyar, német, lengyel és ukrán-ruszin nemzetiségek alkotják, amelyek a Nemzeti Front politikájának szellemében alkotóan hozzájárulnak az ország fejlesztéséhez, szocialista társadalmi rendjének megszilárdításához, s ennek keretében önállóan és önigazgatással fejlesztik saját nemzeti életüket a proletár nemzetköziség, szocialista demokrácia és humanizmus alapelvei szellemében; az önkéntes együttélés, a nemzetek és nemzetiségek együttműködésének és szolidaritásának elmélyítése és megszilárdítása érdekében, a nemzetiségek egyenjogúságának biztosítása céljából s abból a célból, hogy a nemzetiségek részt vegyenek az állam akaratának kialakításában, az államhatalom gyakorlásában s hathatós jogi kezességet kapjanak további fejlődésük érdekében a Nemzetgyűlés a következő alkotmánytörvényt hozza: 1. cikkely A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a nemzetek és a nemzetiségek, tehát a magyar, német, lengyel, ukránruszin nemzetiség egyenjogúságának szellemében biztosítja a politikai, gazdasági és kulturális élet terén az egyenjogú és sokoldalú fejlődés lehetőségét és eszközeit. 2. cikkely 1. A nemzetiségek létszámuknak megfelelő arányban képviseltetik magukat a politikai, gazdasági és kulturális életben a választott és végrehajtó szervekben. 2. A Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács külön törvényben fekteti le, melyik képviseleti és végrehajtó szerv mellett létesítenek különleges szervet, finely biztosítja a nemzetiségi jogok megvalósítását, érvényesítését a törvényes keretek között, s dönt a nemzetiségek specifikus kérdéseiben. 3. cikkely A magyar, német, lengyel és ukrán-ruszin nemzetiség tagjainak a törvényes feltételek és lehetőségek értelmében biztosítva van: — az anyanyelvi művelődés joga, — a kulturális és tudományos élet fejlesztésének joga, — az anyanyelv használatának joga hivatalos érintkezésben, — a szervezkedési jog nemzetiségi, társadalmi-kulturális szervezetekben, — a periodikus és nem periodikus sajtó kiadásának, valamint a tömeges hírközlő eszközök használatának a joga. 4. cikkely 1. Az állampolgár saját meggyőződése szerint szabadon dönt nemzetiségi hovatartozásáról. 2. Az elnemzetlenítés minden formája, illetve minden ilyen kísérlet, befolyásolás tiltott. 3. A nemzetiségi hovatartozás nem lehet hátrányos az állampolgár számára. 5. cikkely Ezt az alkotraánytörvényt átvezetik a föderális és nemzeti szervek törvényeibe. 6. cikkely Ezzel az alkotmánytörvénnyel hatálytalanná válik az Alkotmány 25. cikkelye sz. 100/1980 Zb. 7. cikkely Ez az alkotmánytörvény.................lép érvénybe. Megindulta répakampány (Folytatás az 1. oldalról.) mert ha később kezdenének, akkor esetleg nem bírnák feldolgozni időben a nagymennyiségű répát. A cukorrépa kampány indulási nehézségeiről elbeszélgettünk több járási, helyi agronómussal, valamint a cukorgyárak képviselőivel és arra a következtetésre jutottunk, hogy okkal-móddal megoldják a problémát. Olyan szállítási időtervet dolgoztak ki, amely betartása mindkét félnek kedvező. Ugyanis főleg azokban a szövetkezetekben ássák a cukorrépát, ahol a cukorrépa után még gabonafélét akarnak vetni. Jozef Mudroch főagronómus Érsekújváron elmondotta, ezen a téren nincs is komolyabb nehézség és a szükséges cukorrépa mennyiséget időben a nagysurányi cukorgyárba juttatják. Mivel egyes helyeken a répa rothadni kezd, igyekszenek úgy betartani az időtervet, hogy a cukorgyárak csatornáiba ne zsúfolódjon össze túl sok répa. A cukorgyár csak később kezdi szárítani a répaszeletet, hogy a mezőgazdasági üzemek a silózáshoz friss szeletet kaphassanak. Oroszkán Csillaghy Lászlóval, a cukorgyár igazgatójával beszélgettünk. A cukorgyárban megtartották a gőzpróbát, tehát indulhatnak. Azonban korszerűsíteni kellene a kazánokat, mert a régiek elavultak, és néha a cukorgyár kampány idején gőzhiányban szenved. A cukorgyárak még csak a héten indulnak, azonban máris mutatkoznak nehézségek, viszont a helyszíni szemle azt mutatja, hogy jóakarattal meg lehet oldani a problémákat. A kampány sikeréhez viszont szükséges, hogy lehetőleg mindenütt tartsák be az' időterveket, hogy ne kerüljön sor nagyobb veszteségekre. (bállá) Melyiket a három közül? MEGJEGYZÉSEK TEENDŐINKRŐL ÉS A VEZETÉS MÓDSZEREIRŐL Jelenleg az a legfontosabb, hogy normális kerékvágásba kerüljön az állami és pártszervek munkája, dolgozzanak az üzemek, ne maradjon parlagon a föld. Termelni, termelni és ismét termelni — mondhatnánk az ismert jelszó analógiájára, a ma legfontosabb követelményét. A tudati kategóriák azonban szintén nem maradhatnak figyelmen kívül. Annál is inkább, mert az élet normalizálódása után tisztázni kell ideológiai kérdéseket is. Az ország lakossága ma egy nagy egységfrontot alkot, és túlnyomó többségében fenntartás nélkül támogatja az alkotmányosan választott, vagy törvényesen és demokratikusan kinevezett állami és pártszerveket. Ám gyakran már ma is, később viszont minden bizonnyal még többször felvetődik majd az a kérdés, hogy hol történt a hiba. mi a teendő, hogyan tovább az élet konszolidálódása után? A válasz nehéz most és valószínű nem lesz könnyebb hetek, vagy hónapok múlva sem. A tisztázatlan kérdésekre és a jelenlegi cselekvés irányítására vonatkozóan eddig legtöbbet a CSKP Központi Bizottságának plenáris üléséről kiadott közlemény mond. Itt olvastuk, hogy „pártunk nem számolt kellő mértékben a nemzetközi tényezők súlyával és reális erejével, amelyek közé tartoznak azoknak az államoknak nézetei is helyzetünkről, amelyekkel együtt a Varsói Szerződést alkotjuk. E négy országnak stratégiai és általános ér dekeit nem láttuk mindig megfelelő képpen. mint reális, objektíve is limitáló tényezőt, tulajdon politikai fejlődésünk lehetséges üteme és formái terén.“ Megrendítő szavak. De ha mindez valóban megtörtént, reálisnak kell elkönyvelni, éppúgy, mint a közleménynek azt a részét, amely arról beszél, hogy „a múltban megrendült a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőségének bizalma pártunk vezetőségének azon képességében, hogy megoldja a felmerülő problémákat. Egyik legfőbb feladatunk, hogy ezt a bizalmatlanságot teljes mértékben széjjeloszlassuk ... Semminő esetben sem szabad azt a gyanút keltenünk, hogy kötelezettségeink teljesítése elől ki akarunk térni. Meg kell találnunk realizálásuk legjobb útját. Csupán ez a legjobb biztosítéka annak, hogy a helyzet nem fog tovább rosszabbodni, hogy következetesen teljesíthetővé válnak a szovjet kötelezettségek is, tehát a fegyveres erők fokozatos kivonulása, be nem avatkozásuk Csehszlovákia fejlődésének belső problémáiba az elkövetkezendő időszakban, a kártérítés az említett akció okozta károkért, s a segélynyújtás a csehszlovák népgazdaság fejlesztésére.“ Mivel többnyire még mindig csak a váratlanul ránkszakadt és az ország egész népe körében megdöbbenést kiváltott katonai akció rideg tényét látjuk, nehéz az objektív mérlegelés, és talán emberfeletti erőfeszítést igényel annak is az elvégzése, amit néhány nappal előbb könnyen elvégezhettünk volna. Ám nincs más választás, nincs más kiút, mint következetesen teljesíteni a vállalt kötelezettségeket. A reálpolitikára, a határozottságra és a józan észre most nagyobb szükség van, mint a múltban bármikor. Az állami- és pártszerevk helyzetét és irányvonalát nem elég csupán tudomásul venni. Az állami és pártszervek törekvését támogatni kell, még abban az esetben is, ha némelyik intézkedés nem mindenben felel meg az egyéni érdekeknek, vagy az egyéni elképzelésnek. Ellenkező esetben a „Legyenek velünk — Önökkel vagyunk“ jelszó üressé, tartalmatlanná válik. Szerintünk a legtöbb problémát többek között az irányítás hogyanja okozta a múltban és talán ez okozza még ma is. Azt, hogy hogyan nem szabad vezetni, már tudjuk. (Novotny és prototípusai erre sok meggyőző példát szolgáltattak.) Arról viszont, hogyan kell vezetni, eltérők a vélemények. Az utóbbi hetekben és hónapokban a vezetésnek úgyszólván minden lehetséges formájára vonatkozóan számos tanács hangzott el. Jószándékú amatőrök mondtak és mondanak véleményt. A tudományhoz azonban sajnos ritkán nyúltunk és alig faggattuk mondjuk a nevelés-lélektant, hogy mit mond ez a vezetés módszereiről. A legtöbbször csupán a szakismeretekre helyeztük a hangsúlyt és figyelmen kívül hagytuk azt a tényt, hogy azok számára, akik vezetésre, irányításra is hivatottak — a tárgyi tudás, a vezetés módszereinek az ismerete nélkül — önmagában keveset ér. Lassan harmadik évtizede, hogy neves tudósok kísérletet folytattak a három legismertebb — az autokrata, az irányítás nélküli, és a demokratikus vezetési módszerekről. Az első — az autokrata vezető — tekintélyi alapon, parancsosztogatással irányított. Mindent pontosan előírt, semmilyen kezdeményezést nem tett lehetővé, nem vette figyelembe az egyéni sajátosságokat és adottságokat. K.a nun € n i á r U- n k Mindenütt jó, de.. Honvágy. Különös szó. Sokan azt állítják, hogy csak a szentimentális emberek ismerik. Tévedés. Aki hosszabb ideig tartózkodik külföldön, még ha akármilyen jól megy a sora és fényűzően él, elöbb-utóbb valami hazahúzza. Valami eddig ismeretlen érzés vesz erőt az embereken. A honvágy. Hiányoznak a hazai barátok, a törzskávéház, a dunaparti séták, a megszokott kártyapartik. Es, ahogy a nóta mondja, a holdfényes májusok és muskátlis ablakok. ' Azt hiszem, nem kell különösképpen magyarázni, miért írunk ma pont a honvágyról. Ennél aktuálisabb téma talán nincs ts. Mindenki tudja, ho'gy az augusztusi események alatt, de azután is többen távoztak nyugatra. Voltak turisták, kik a hazánkban történt eseményekről kint értesültek. Féltek hazajönni és inkább veszni hagyva lakásukat, bútorukat, a bizonytalan jövőt választották. Persze, itt megtette magáét a nyugati propaganda is. Sok polgártársunkkal elhitették, hogy tömeges letartóztatások folynak hazánkban. Persze, a legtöbb becsületes ember nem dűlt be ezeknek a szavaknak és hazatért. Tegnap a négyes villamoson akaratlanul végighallgattam két fiatalember beszélgetését. Te, mondta az egyik, legalább a tévét és a magnót vigyük el. A lakást nem érdemes lefoglalni, úgyis kidobnának. Es biztos, hogy már nem jönnek vissza, kérdezte habozva a másik. Persze, hogy nem, hiszen a nagymamának adták a kulcsot és mondták, hogy beköltözhet. A véletlenül ellesett párbeszédhez hasonló manapság száz számra akad. Sajnos, vannak azonban olyan szülők is, akik nemcsak a lakásról, tv-röl, magnóról stb. mondanak le, de gyerekeikről, esetleg beteges szüléikről is. A Veőerník egyik legutóbbi számában pl. azt olvastam, hogy egy házaspár nyolc gyermekét hagyta sorsára, egy öt gyermekes családapa pedig szeretőjével szökött meg. Mások kihasználva a lakáshiányt, olcsón, mindössze ötezer koronáért adták el lakásukat. Csak később derült ki, hogy egyszerre három családon akartak „segíteni", akik persze mind összejöttek az új lakásban. Sokan a büntetés vagy tartásdíj kötelezettség elől menekülnek nyugatra. A gazembereket, csirkefogókat nem sajnáljuk. A becsületes, megtévesztett emberekért azonban kár. De tudjuk, hogy legnagyobb részük előbb vagy utóbb biztosan visszatér hazájába. Mert mindenütt jó, de legjobb otthon. _____ 0. V. A másik — a teljesen szabad — az irányítás nélküli vezetést próbálta ki. Nem mondta meg közelebbről, hogy mit kell tenni, nem írt elő semmit, hagyta, hogy mindenki tetszése szerint cselekedjen. A harmadik —, a demokrata típusú vezető — határozottan irányított, de ugyanakkor másokat is bevont az irányításba. A teendőket megbeszélte az irányítottakkal, a feladatokat közösen jelölték ki, aztán hagyta, hogy mindenki önállóan dolgozzon. A kísérletek ellenőrzése azt az eredményt hozta, hogy az autokrata vezetés mellett viszonylag fegyelmezett munka folyt, de az emberek között ellenséges légkör alakult ki, és a végső eredmény sem lett a legjobb. Az irányítás nélküli vezetőnél egyáltalán nem folyt komoly munka, az emberek anarchikusán viselkedtek. A leghatásosabbnak a harmadik, a demokratikus vezetés bizonyult. Az emberek között ebben az esetben létrejött a közösségi szellem, a feladatmegoldást a társadalom tagjai közös ügynek tekintették, kölcsönösen támogatták egymást. A munka ennél a csoportnál hozta a legtöbb eredményt. Januárban elítéltük az autokrata vezetést és a jobbat; a demokrata vezetést stílust választottuk. A gyakorlatban több helyen sajnos, mégis inkább a laisser faire-i — az említett példák közül a második — elv érvényesült. Arra kellene törekednünk, hogy a jövőben mindenütt, — a szocialista törvényesség keretei között határozottan érvényesítve — a legtöbb sikert Ígérő vezetési módszer: a demokratikus stílus honosodjon meg, nyerjen végérvényesen polgárjogot. Ezt a gyakorlatot tolmácsolja a tudomány, ezt irányozza elő a CSKP akcióprogramja nálunk — fejlettségének megfelelően — ezt igényli a nép legszélesebb rétégé. BALÁZS BÉLA
