Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-28 / 39. szám
Nemzeteink összefogása a republikáért TORNÖC AZ INTERNACIONALIZMUS JELKÉPE VOLT ÉS MARAD A 3 C.CZ répafejezogép Gazdaságosan betakarítani Az elmúlt napokban megkezdődött a cukorrépa betakarítása. Ezen a fontos munkaszakaszon az utfibbi években egyre nagyobb jelentősége van a kétmenetes gépi betakarításnak. A géppel betakarított leveles répafej takarmány-értéke komoly jelentőségű a mezőgazdasági üzemek részére. A gépi betakarításban az eddig legjobban bevált gépek a hazai gyártmányú 3-CCZ jelzésű fejezőgép és a 3-VCZ kiszedőgép. Igaz, a leveles répafej gépi betakarítása gondos felkészülést, sok pótkocsit igényel. De ettől eltekintve is előnyös, mert kukoricaszárral keverve kitűnő silótakarmányt ad. Különösen a csapadékos időben legjobban bevált a háromszoros gyökérbetakarító gép. Ez a gép különösen azért előnyös, mert a tárcsás kiszedőjével mindaddig lehet a táblán eltömődés nélkül dolgozni, míg a talajnedvesség tartalma a 20 %-kot meg nem haladja. Ezért a mostani szélsőséges viszonyok között is lehet a gépi betakarítást alkalmazni, ami azt is jelenti hogy jő minőségű takarmányhoz jutnak a mezőgazdasági üzemek. —tt— A 3-VCZ típusú cukorrépa kiszedőgép a Brnoi Nemzetközi Vásáron. A nyugdíjak kiegészítésének lehetőségei dúlt a szememből. Szőval hlrtelenében elfelejtettük a sok fáradtságot, együtt lelkendeztünk a tömeggel, a nemzetek közötti őszinte barátság láttán, amelyek egy emberként álltak a republika mellett. Sokszor úgy magamban össze is hasonlítom az őszinte internacionalizmust a maival. Ég és föld! Ma van a faluban vagy 400 párttag, de nem erősebb a szervezet, mint az akkori, mert nem egységes, nemzetiségekre tagolődik. De talán így volt az az egész országban az utóbbi időben és egyesek ezért rajzolhattak az ötágú csillagba horogkeresztet. Ha karóba húznak, akkor sem érthetek egyet ilyen jelenségekkel. — Miért rendezik később a harmincéves évfordulót? — Nem a mi bűnünk, hogy csak Október 19-én és 20-án kerül rá a sor. Ugyanis emlékművet akarunk leleplezni a jelentős évfordulón. Sajnos, különböző okokból nem lett készen időben és így el kellett halasztani a jubiláns évfordulót. Ha késve is, de azt hiszem, szép ünnepélynek lesznek a részesei az egykori szervezők, résztvevők és a környék népe, akik e napokban újból a republika egységéért szállnak majd síkra. Az előkészítő bizottság különben most járási méretű és öten vagyunk benne Tornócról. Nemrégiben, mint ahogy harminc évvel ezelőtt, nálunk üléseztünk, ugyanabban a kocsmában. A sors véletlenje, hogy a Központi Bizottság küldöttje ugyanarra a székre ült, amelyre annakidején Steiner Gábor szokott. Véletlenül a mostani szervezőt is Steinemek hívják. Gondolom olyan lelkesen segít majd bennünket, mint annakidején Gábor barátunk. Ügy gondolom, ha most is úgy összefogunk és lesznek olyan lelkes segítők, mint hajdanában, méltóképpen ünnepeljük meg a népek öszszefogásának évfordulóját. Tóth Dezső örültek, hogy részesei lehettek az igazi, őszinte internacionalista összefogás ünnepének. — Szomorú, hogy az utóbbi hónapokban nem ezt tapasztaltuk... — mondta keserűen Gábor bácsi. — Én már nem. is tudtam elképzelni, mi lesz nálunk. Egyesek olyan kijelentéseket tettek, aminek nem kellett volna okvetlen bekövetkezni. ☆ Győri Ferenc fiatalember volt, amikor azon a szeptemberi reggelen felült az autóbuszra, hogy a több helyről összeszervezett 150 tagú szavalókórus tagjaként szerepeljen. Komáromból mások Gútára mentek, hogy a Vágón hajókázzanak fel a békemanifesztáció színhelyére. Feri bácsi az elragadtatás hangján beszélt arról a műsorról, amelyet Háber Zoltán írt, szervezett, tanított be. „Csodálatos délután volt“ — lelkendezik még ma is. Az ott lévők közül aligha hitt valaki abban, ami rövidesen bekövetkezett. Pedig bekövetkezett. Feri bácsi különben ott volt ezelőtt egy évtizeddel, a húszéves évfordulón is. Sajnos azóta az egészsége megromlott és sokat betegeskedik. Szerinte azonban nemcsak ő beteg, hanem az internacionalizmus is. Nem tudja, nem érti, hogy jutottunk idáig. Beteg Győri Ferenc, de azért mégis készülődik a nagy nap közeljövőben megrendezendő 30 éves évfordulóra. Gondolja, hogy ott újból lábadozni kezd a dolgozó nép legerősebb fegyvere, az egymás iránti megbecsülés, szeretet. ☆ Poszpis József a tornócl kommunista bíró nyitotta meg 1938-ban a nagy békemanifesztációt. Józsi bácsi még mindig jó egészségnek örvend és most is tagja az október 19-én és 20-án megtartandó harminc éves évfordulót előkészítő járási bizottságnak. — Miért éppen Tornócot választotta annakidején a Központi Bizottság a békemanifesztáció megrendezésének színhelyéül? — érdeklődtem Poszpis eivtárstól. — Zsellérfalu voltunk — kezdi a kérdezett. Az első világháború után alig 200 holdat mondhatott magáénak a falu népe. Aztán volt valami földreform, de az is csak keveset juttatott a föld népének. Természetesen az ilyen nincstelen faluban meleg fészke volt a kommunista pártnak, s bizony a községünkben a pártszervezet megerősödése után többször volt kommunista gyűlés. Harmincnyolcban már 138 tagja volt a pártnak. Steiner Gábor javaslatára a Központi Bizottság ezért látta jónak nálunk megrendezni a manifesztációt. Emellett természete, sen azt is figyelembe vették, hogy központi község vagyunk, s Szímőn, Kosútin, Diószegen, Széliben és több közeli községben eíős a pártszervezet és a Parasztszövetség, akikkel szót értettünk. De az Is közrejátszott, hogy közlekedés szempontjából eléggé központi volt a falu fekvése. — Voltak nehézségeik a szervezésben? — Ezernyi. Előszöris nem volt pénzünk az ünnepély megrendezésére. Az utolsó szál deszkáig mindent össze kellett kunyerálni. A legnagyobb baj az volt, hogy nem tudtuk biztosan mikor lesz a manifesztáció. Még szerencse, hogy Steiner elvtárs volt megbízva az előkészítéssel, aki óriási szervezőképességével és okos érveivel minden akadályt eltávolított. Hogy az a kis ember mit tudott harcolni, az csodálatos! De a műsor-rendezés terén is ilyen lelkes emberre találtunk Háber Zoltánban, aki színpadra dolgozta át Arany János Toldi Miklósát. De azért jutott nekünk is a tennivalóból. Színpadot építeni, ülőhelyet készíteni, jegyet árulni, hogy legyen néhány koronánk. Aztán a 120 lónak, melyek a menet élén haladtak, szénát, abrakot összegyűjteni. Ez csak néhány a sok tennivaló közül, amelyet el kellett végezni. De azért ment minden, mert a párttagok és a pártolók összefogtunk és közösen legyőztünk minden akadályt. — Az ünnepélyre hogy emlékszik? — Az igazat megvallva, nekünk is elállt a szemünk-szánk az óriási tömeg láttán. Amikor a szímőiek átadták a párt küldötteinek a gyönyörű koszorút, olyan meghitt volt a hangulat, hogy még a könny Is kicsor-1938 a forrongás, bizonytalanság esztendeje volt. A fekete veszély, a német fasizmus egyre jobban fenyegette Európa békeszerető népét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága látta a közelgő veszélyt és már 1937 decemberében egységes akciók szervezésére hívta fel a pártot, és a haladó gondolkodású néptömegeket. A fasizmus elleni egység már márciusban megkezdődött és a május 1-1 tüntetéseken bontakozott ki, ahol a kommunisták együtt vonultak fel már a haladó pártokkal. A nyári hónapokban Szlovákia több városában tartottak béketüntetéseket és hitet tettek a köztársaság mellett. A manífesztációk közül a legjelentősebb a kassai és a tornóci volt. A kelet-szlovákiai dolgozók béketüntetését 1938. június 31-én tartották, ahol a párt vezetőivel az élén ezreik vonultaik fel és a szónokok (Duriä, Gottwald, Siroky, Major, Borkaftuk, Novomesky, Fábry Zoltán) összefogásra szólították fel az ország népét a közös veszély, a német fasizmus ellen. A kassai nagy manifesztáció után a tornócl következett. A párt Központi Bizottsága által kezdeményezett béketüntetést eredetileg augusztus 14-re tervezték. A galántai járási hivatal azonban nem adta meg az engedélyt. Steiner Gábor, aki a Központi Bizottság részéről meg volt bízva a nagygyűlés szervezésével, addig érvelt-harcolt, míg végre szeptember 4-re megkapták a járási „Istenek“ beleegyezését. Szeptember 4‘-én reggel különféle jármüveken özönlött a nép Vág-Tornócra. Az ünnepi szónokok: Major István, Lőrincz Gyula, dr. dementis, Mikulíöek és Kreiblch magyar, szlovák, cseh és német nyelven beszéltek és minden szónok azt hangoztatta, egységfrontot kell alakítani a közös ellenség ellen. A lelkes hangulatú békegyűlés után határozatot fogadtak el, amelyben kihangsúlyozták, hogy a cseh, szlovák, német és magyar nép létét milyen veszély fenyegeti. Egy szomszédos nagyhatalom, a világháború tüzcsóváját gyújtogatja, és a köztársaság függetlenségét, önállóságát akarja eltiporni. Ezért a gyűlés résztvevői határozottan kijelentették, hogy az utolsó lehelletükig védelmezik a köztársaság minden talpalattnyi földjét. A határozatban felhívták a Szlovákiában lakó magyarok figyelmét, hogy a köztársaság leigázása a német fasizmus részéről nemcsak a Csehszlovákiában élő népeket semmisítené meg, hanem Magyarország függetlenségét és önállóságát is. 1938. szeptember 4-én Tornőcon valójában hitet tettek a köztársaság mellett. Elszántságuk azonban nem volt elegendő, mert a cseh burzsoázia Inkább a hitleri jármot választotta, mint a felajánlott belső és külső segítséget. Harminc esztendő telt el a tornócí nép manifesztációja óta, s bizony sokan nem élnek már azok közül, akik szervezői, résztvevői és szónokai voltak a békegyűlésnek. De azért még élnek néhányezren, akik magasra tartották kezüket Tornőcon a határozat elfogadásakor s azok közül is élnek néhányan, akik szervezői, elősegítő! voltak a nagygyűlés sikerének. ☆ Mondok Gábor 1938-ban a pártszervezet elnöke volt Dunaszerdahelyen. Amikor Szabó István titkártól megtudták, mi készül Tornócon, hozzáláttak a szervezéshez és a csallóközi városból teherautón utaztak Tornócra. Mikor odaértek, elámultak az óriási tömeg láttán. A lelkesedés az ő csoportjukra is hamarosan ráragadt és valamennyien lelkesen tapsoltak az egymást váltó szónokoknak. Délután a Vág partján meglepte őket a színvonalas kulturális műsor, amire nem Igen számítottak. Éjjel, hazafelé, bár nyelték a port, mégis messze hangzott vidám hangjuk és a gyűlésen hallottakról valamennyien megkönnyebbülve tértek nyugovóra. Mondok Gábor, aki Tornócra emlékezett, már 76 éves, s a fasizmus évei alatt végigjárta az internálótáborokat. Haladott kora ellenére jól emlékszik, hogy a csendőrök nagy figyelmet szenteltek a manifesztáció résztvevőinek. Sok zaklatásnak voltak kitéve, akik Tornócon jártak Ennek ellenére szívük mélyén mégis A múlt héten kiadott kormánynyilatkozat 4. fejezetének 7. pontja — amely a szociálpolitikával foglalkozik — kimondja, hogy a kitűzött feladatok megvalósítását fokozatosan folytatni fogjuk. A Nemzetgyűlés és a kormány egyes intézkedéseket már korábban jóváhagyott, így a családi pótlék rendezését, az anyasági szabadság meghosszabbítását stb. A kormány feltételezi, hogy 1969-ben megvalósíthatjuk valamennyi alapjáradék felemelését, a Nemzeti Felszabadító Harc résztvevői járadékainak rendezését, valamint néhány rendkívüli sürgős szociális intézkedést is. Egy előbbi kormánynyilatkozat pedig arról biztosítja nyugdíjasainkat, hogy a tervezett nyugdíjemelés zavartalanul megtörténik, sőt abban az esetben sem vonják meg a nyugdíjasok illetményét, ha azok a megszabott időnél többet dolgoznak, mert nagy szükség van a nyugdíjasok munkájára. A két nyilatkozat azt bizonyítja, hogy kormányunk még akkor sem feledkezik meg a nyugdíjasokról, amikor az ország nehézségekkel küzd. előre elgondolták, ezért újabb 50 000 koronát kapnak erre a célra. A nyugdíjemelések összege mindkét járásban jelentős. Dunaszerdahelyen Tóth László, a szociális osztály vezetője elmondotta, hogy október végéig 4600 nyugdíjat emelnek, és erre a célra megközelítőleg 700 ezer koronát fizetnek ki havonta. A komáromi járásban Bóka Ferenc, a szociális ügyosztály vezetője arról tájékoztatott, hogy 6167 alacsony nyugdíjat emelnek és ez azt jelenti, hogy havonta 900 ezer koronával emelkedik a nyugdíjakra kifizetett összeg. Azonban ebben a járásban is még további 100 nyugdíjemelés lesz az év végéig. Általában a nyugdíjakat egyénenként havi 400, házastársak esetében pedig havi 600—700 koronára emelik. Jelentős összegekről van tehát sző, azonban még ez sem a végső megoldás, és valószínű, hogy történnek még olyan intézkedések, amelyek egyre jobbá teszik az alacsony nyugdíjakat élvezők életkörülményeit. A jövő évben például, mivel drágultak a megélhetési költségek, 8 százalékkal emelkedik minden nyugdíj. Azonban van egy bíztató jelenség, ami arról tesz tanúságot, hogy a mezőgazdaságban is olyan nyugdíjat kapnak majd a jövőben földműveseink, ami megközelíti az ipari szintet. Azok a szövetkezeti parasztok, akik rendszeresen járnak dolgozni, és elég magas a havi keresetük, már 800—900, sőt ezer korona nyugdíjat kapnak havonta. Dunaszerdahelyen Kovács Károly, a szociális ügyosztály dolgozója elmondotta, hogy a nyarasdi szövetkezetben Balogh István 1108, Faragó Lajos pedig 1034 korona havi nyugdíjat kap. Stefan Durafika, a komáromi szociális osztály dolgozója szintén több hasonló példát sorolt fel. Többek között megemlítette, hogy a nemesócsai Misina István már 1127 korona havi nyugdíjat kap. Első fecskék ezek, azonban ebben az esetben nem Illik rájuk a közmondás, mert igenis nyarat és inkább mondhatnánk, kellemes őszt ígérnek a többi földműveseknek is. Azt bizonyítják, mégpedig konkrét esetekkel, hogy a jövőben már a földművesek is olyan nyugdíjat kapnak, amiből becsületesen megélhetnek öreg napjaikban. Bállá József is adna. Tény, hogy minden szövetkezetben más a helyzet, azonban í segítség mindhárom módjával, lehetőségével örömet szerezhetünk az idős földműveseiknek. Az említett kiegészítési módok a közös gazdaságoktól függenek, de amikor ezekről szó volt, már akkor szóba került, hogy állami szinten kellene megoldani az alacsony nyugdíjak rendezését. Félhivatalos, hivatalos helyekről kiszűrődtek olyan hírek hogy erre nemsokára sor kerül. Mosl örömmel mondhatjuk, hogy ez meg is történt. Október végéig és az év végéig az alacsony nyugdíjakat állami pénzsegítséggel mind az iparban mind a mezőgazdaságban legalább 400 koronára egészítik ki. Házastáxsak esetében pedig 600—700 koronára. Újabban sző van a pártalapító tagok és az ún. személyi nyugdíjak rendezéséről is. Eszerint pártnyugdíjban részesülhetnek azok is, akik a múltban a haladó szervezetekben, többek között Vörös Szakszervezetben, vörös sportegyesületben tevékenykedtek. Felemelik azoknak is a nyugdíját, akik eredetileg jól fizetett állásokban dolgoztaik, de pártmegbízatásból alacsonyabb fizetséggel járó munkát végeztek. A párt régi harcosai eddig havi 800—900 koronát kaphattak, ez az összeg azonban most jóval emelhető. A nyugdíjak kiegészítésének lehetőségeiről és folyamatáról két járásban beszélgettem a szociális ügyosztályok vezetőivel. Mindkét helyen arról győződtem meg, hogy a nyugdíjak emelésére van elég pénz. A komáromi járásban például több alacsony nyugdíjat kell emelni, mint ahogy azt A fenti megállapítást tehát örömmel vehetik tudomásul nyugdíjasaink. Igaz, régen vártak arra, hogy ilyen gondoskodásban részesüljenek. Annak idején számtalan levelet kaptunk szerkesztőségünkbe az alacsony nyugdíjak emelésével kapcsolatban. Akkoriban állami szinten még nem volt megoldás, ezért lapunkon keresztül olyan jó példákat népszerűsítettünk, ahol az alacsony nyugdíjakat a szövetkezetek a szociális alapból havi 400 koronára egészítették ki. Ezen a téren különösen előljárt a galántai járás, de más járásokból is hozhatnánk föl több száz példát. Az ilyenfajta nyugdíj kiegészítést humánus megoldásnak könyvelhetnénk el, mert senki sem kötelezhette a szövetkezeteket, hogy az alacsony nyugdíjakat egészítsék ki, azonban ha ezt önkéntesen megtették, ezért dicséretet érdemelnek. Számtalan olyan szövetkezet volt, ahol a fiatalok gondoltak arra, hogy egyszer ők is megöregszenek, és ebből kiindulva segítették az elöregedett szövetkezeti tagokat. A segítség több formában történt. Amint már említettük, a szociális alapból kiegészítették a nyugdíjakat, de sóik helyen két-három mázsa gabonát is adtak a nyugdíjasoknak, és 25—30 ár háztáji földet. Mind a három nagy segítség olyan emberek számára, akik már csökkentett munkaképességűek és alacsony a nyugdíjuk. Az utóbbi időben a segítség harmadik módjáról igen sok vita folyt. Juraj Rosik, a Lévai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főszámvevője nemrég olyan kijelentést tett, hogyha rajta állna, a nyugdíjas szövetkezeti tagoknak fél hektár földet
