Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-21 / 38. szám

Vásároljon könyvet! ÉRTÉKES DlJSORSOLAS! Kedves magyar olvasók! Üzleteinkben sok szép és érdekes magyar könyv kap­ható. Ürülnénk, ha ezek eljutnának minden magyar csa­lád könyvtárába. Mostani ajánlatunk különösen előnyös, mert a megrendelt könyvek még további örömet is sze­rezhetnek Önöknek: ÉRTÉKES NYEREMÉNYEKET! Minden vevőnk — aki könyvajánlatunkból legalább 50 korona értékben vásárol — nyeremény-sorsjátékon vesz részt! A nyeremények: 1. díj: 2000 korona értékű tetszés szerint választott könyv, 2. díj: 1000 korona értékű tetszés szerinti választott könyv, 3. díj: 500 korona értékű tetszés szerinti választott könyv, 4. -5. díj: 100 korona értékű tetszés szerint választott könyv, 8.—10. díj: 50 korona értékű tetszés szerint választott könyv. A megrendelőlapok szerinti nyilvános sorsolás 1968. november 12-én lesz Rozsnyón. A nyerteseket azonnal kiértesítjük és postafordultával elküldjük nekik az utalványokat, hogy még karácsony előtt elvégezhessék a vásárlásokat az üzletekben. A sorsolásra jogosító meg­rendeléseket 1968. október 31-ig fogadjuk el. A cím: SLOVENSKÄ KNIHA, n. p., járási KÖNYVESBOLT, R02NAVA. HÁZTARTÁSI ÉS SZAKÁCSKÖNYVEK: Kajzrová: A házi varrás iskolája 46.— Korona Maglóéi: 40 kötött-horgolt modell 12.— „ Túrós: Lányok, asszonyok szakácskönyve 21.50 „ Strelka: Gyümölcsborok házi készítése 8.60 „ Porpáczy: A választékos konyha 32.— „ REGÉNYEK: Tharberay: A virginiai testvérek L—II. 46.50 Korona Reményük: Por és hamu 19.— „ Bass: A Humberto cirkusz 25.50 „ Toman: Ahol a madár sem jár 23.50 „ Jókai: És mégis mozog a föld I.—II. 16.50 „ Dumas: Emma Lyonná I.—II. 60.— „ Sfeabő: Mondják meg Zsófikának 13.— „ Pluhár: Az vesse rá az első követ 21.— „ Passuth: Ravennában temették Rómát 23.— „ Passuth: Fekete bársonyban 41.— „ Zola: A pénz 21.50 „ Rácz: Megtudtam, hogy élsz 29.50 „ Mikszáth: A fekete város I.—II. 28.50 „ Legase: Gil Bias 61.— „ Rejtő: Az utolsó szó jogán 41.— „ Bezimenszij: Német tábornokok Hitlerrel és Hitler nélkül 25.50 * Kovái: A Nahysámán 30.— „ Kolozs: Reménytelen nyomozás 14.— „ Hemingway: Vándorünnep Bóka: Alázatosan jelentem I.—II. 7.— „ VERSEK: Üj szerelmes kalendárium 20.— Korona Petőfi: összes költeményei I.—II. 41.— „ Ady: Összes versei I.—II. 53.— „ IFJÚSÁGI ÉS MESÉSKÖNYVEK: Verne: A névtelen család 19.— Korona Verne: Nemo Kapitány 27.— Hauff: Legszebb mesél 16.50 ” Gergely: Többsincs osztály 11.— )f Világszép népmesék I.—II. 34.50 ” Salten: Bambi 11.— ” Gárdonyi: Egri csillagok 28.— ” Flos: Prémvadászok 29.50 Első meséskönyvem 22.— ” May: Winnetou 56.— ” Zamarovsky: Trója felfedezése 30.— ” Arany: Toldi 16.50 EGYÉB: Csepregi: A szőlő metszése 25.— Korona Obádovicz: Matematika 56.__ Surányi: Személygépkocsik szükségjavftása 16.__ ” Magyarország autóatlasza 32.— ” — — — — —Itt levágandó:— — — — _ MEGRENDELŐLAP Megrendelem a kővetkező könyveket: Név:____________________________________________________ Város (község):________________________________________ utca:_____________________________házszámt_____________ Kérjük olvashatóan kitölteni! aláírás. e&oMdiíí IGAZ TÖRTÉNET EGY LÁNYRÓL Az egész úgy történt, hogy Malvin­ból nagylány lett, s ezért elhatározta, hogy valamit csinál. Valami nagy dolgot, fantasztikusai, hogy a neve örökké fennmaradjon. Elhatározta, hogy ő lesz a legoko­sabb lány az iskolában. Majd ő meg­mutatja, hogy mi a tanulás. Kéjes borongással lehunyta Ilyenkor a sze­mét és gondolatban már a fehér kö­peny feszült rajta, s a törpe négere­ket oltotta malária ellen a dzsungel­ben. A párizsi Dior cég manekenje volt és Erzsébet angol királynő hom­lokon csókolta. Látta magát az isteni deszkáikon, amint Pacal Tasziló leg­újabb számát — a „Kacér bakkecs­két“ énekli. így ábrándozott Malvin, s közben kisebb hibák csúsztak be itt is, ott is a tervébe. A legnehezebb tárgyból — a közös étkezésből beszedett egy sze­­kundát. — Nem hagyják az embert érvé­nyesülni — kesergett a mamájának, — hogyan legyek híres, ha azok a ronda tanárok ilyen maradiak. A mama megsimogatta a kislánya kopasz fejét — mert közben ez lett a divat —, mert Malvin ilyenben min­dig úttörő volt. Együtt szidták a „bu­ta“ tanárokat, akik csak azért van­nak, hogy a fiatalokat ne engedjék érvényesülni, pedig a demokratizáló­dási folyamatban ez is benne van — mármint az érvényesülési jog — így a mama! Malvin helyzete napról napra rosz­­szabbodott. Már a kapaélesítésből is bedacizott, sőt még a körömápolásból is bukásra állt, mert közben akkora karmokat növesztett, mint egy anya­­híúz. — Ezt nem lehet kibírni! — dühön­gött Malvin. — Valamit tenni kell, mert az idő múlik és sehol semmi... — Megvan! — ütött a homlokára diadalmasan és másnap a haját fes­tette herezöldre. Úgysincs takarmány — okoskodott magában, s kevélyen végiglibegett a kisvároson. Az embe­reik riadtan tértek ki az (ltjából és szánakozva pillantottak utána. Nem lett nagy sikere, de az a fontos, hogy már kezdenek felfigyelni rá. Legköze­lebbi alkalommal egy cintányért akasztott a nyakába, s fülbevalói bá­ránycsengőként csüngtek. Amikor így felszerelve végigriszált a városkán, az utcán lézengő emberek ereiben meghűlt a vér. Először azt hitték, hogy a szomszéd falu szilaj kosai tévedtek ide, de később megszokták a kolompolást. Aztán varjúfészek for­májú főkötőt hordott űrhajóval dí­szítve és humuszt bagaria csizmával. Verőfényes téli napokon, amikor a hőmérő higanyszála mínusz 15 Cel­sius fokot mutatott, szögedi csattogós papucsban és babafazonú miniszok­nyában melegedett. Ezek után har­minc napig nem volt az iskolában, kisebb vizes mellhártyagyulladást ka­pott, csúcshuruttal, majd középfültő­­gyulladással. Ekkor kicsit megszep­pent, de megesküdött, hogyha kell, hát az élet árán is kicsikarja a dicső­séget és a hírnevet. Teltek, múltak a napok. Malvin hangulata mind borongósabb lett, mert bármit csinált, a nagy siker csak váratott magára. Újból beköszön­tött a nyár. Utolsó rohamra indult. Először a pantallóval próbálkozott. Olyan szűk bugyogót varratott magá­nak jó vörös bársonyból, hogy abban sem járkálni, sem ülni nem lehetett, de még állni is kínszenvedés volt benne. Amikor szenvedő arccal végig­­tántorgott a járási székhely sétányán csekély 35 fokos melegben, más bal­eset nem érte, csak kisebb égési se­beket szenvedett a „nemesebb“ test­része, s enyhén bedunsztolódtak a sonkái. Kínlódva vinnyogott haza, s beült a jégszekrénybe... Malvin a tönk szélén állt. Telezoko­gott két törülközőt és azon mélázott, hogy milyen kegyetlen az élet. Napo­kig tartó töprengés után elhatározta, hogy népi divatot csinál és ha ez sem hozza meg a hírnevét, akkor zárdába vonul... Elment Gyárfás bátyjához, aki a járás határain túl is híres volt művészetéről. Ez a bátya olyan szaty­rokat kötött, hogy még a perzsa sah felesége Is hordhatná. Hosszú eszme­csere után megszületett a rendelés, de kikötötte, hogy a szatyor egy-két napon belül elkészüljön, kerüljön az bármennyibe is. Az öreg a fejét csóválta a furcsa megrendelésen és pontosan a kívánt időre elkészítette a remekművet. Mal­vin boldogan akasztotta nyakába a gyékény-retikült és csendes ügetés­sel a város belseje felé vette az Irányt. — Most, vagy soha! Most, vagy soha! — A harmadik „mostet“ már nem volt ideje végiggondolni, mert a főtérre vezető utca sarkán egy tömeget látott feléje rohanni, s to­vább nem emlékezett semmire. Hófehér kórházi ágyon tért magá­hoz. Minden porcikája rettentően saj­­gott, a nyaka mintha vasból lett vol­na. Az ágya körül egy csoport fehér­köpenyes állt. — Mi történt velem? — kérdezte fátyolos hangon. — Nyugodjon meg kisasszony — válaszolta a legöregebb fehérköpe­nyes. — Már túlvan a veszélyen, azonban sokat kell pihennie. — Miért vagyok itt? Tudni akaroml — makacskodott Malvin. — A szatyor lett a veszte — vála­szolta az előbbi hang. — A retikül?... Nem értem... — álmélkodott a kérdező. — Még mindig sokkja van — je­gyezte meg csöndesen a kórház fő­orvosa és közelebb lépett az ágyhoz. — Amikor befordult a sarkon, ahol a hentesüzlet áll, a tömeg mérgében megrohanta, amiért nem tartja be az üzletnyitás pontos idejét. Összetévesz­tették a hentessel, mert annak is sza­kasztott ilyen szatyra van. — És sok ember volt ott? — érdek­lődött a lány. — összecsődült a fél város és az emberek csak erről beszélnek. — Istenem! Milyen boldog vagyok! Az egész város rólam beszél. Hát mégis érdemes volt... — bőgte el magát Malvin és fájdalmában elájult. Molnár Ferenc Kiegyenlítődnek a nemek? A férfiasság és nőiesség kimegy a divatból — állapították meg a szocio­lógusok. Mindkét nem arra törekszik, hogy külsőségekben hajszálra hason­lítson a másikhoz. Amerikában már elnevezést is találtak erre a jelenség­re: unisexnek (egyneműségnek) ne­vezték el. Vannak üzletek, amelyek­nek nincs is külön férfi- és női rész­legük. A ruhák között csupán a mé­retekben van különbség. Nők és fér­fiak ugyanolyan inget, nadrágot, ka­lapot és nyakkendőt viselnek, egy­forma lánc függ a nyakukban, ugyan­ahhoz a fodrászhoz járnak tartós hullámot csináltatni, apróságaikat ha­sonló kézitáskákban hordják. Rudi Gernreich amerikai divatter­vező szerint ez a jelenség beláthatat­lan következményekkel fog járni. — Egy évet sem adok — mondta, — s a nadrág eltűnik a ruhatárból, vagy ha megmarad is, egy cseppet sem fog a klasszikus, hajtókás, szűk szárú nadrághoz hasonlítani, hosszú tunika vagy harang szabású, lenge tarka anyagból készült bugyogó fog­ja felváltani. Az unisex hívei igen megörültek, amikor New Yorkban több olyan fod­rászműhely nyílt, melyben már nincs külön rész férfiak és nők számára, egymás mellett ülnek s egymástól kérik el egy-egy jól sikerült hajszín receptjét. Persze mindig akadnak elmaradott emberek, akik „akadályozzák a fejlő­dést“, mint például az a New York-í lakásadónő, aki kijelentette, hogy csakis rövidre nyírt hajú, szakállas úriembereknek ad ki szobát. A kétféle igazság ARAB MESE Volt egyszer, Hol nem volt, de volt valahol egy nagyon gazdag arab ural­kodó, úgy hívták, hogy sejk. Ez a sejk egyszer egy éjszakán álmot látott, mégpedig azt, hogy egyik percről a másikra minden joga kihullott. Megijedt a sejk nagyon és másnap reggel, alig hogy megvirradt, elhivat­ta az udvari jósát. A jós, mikor meg­kérdezte álma jelól, azt jelelte, hogy egy éjszaka álmából még nem tud megfejtent semmit, várjon a sejk még két éjszakát, jegyezze meg jól, mit álmodott és a három álmából együtt jog választ adni a kérdésére. A sejk megfogadta a tanácsot és a második éjszakán azt álmodta, hogy udvarában áll egy csodálatos arany almafa, tele szebbnél szebb arany al­mákkal, amikor azonban fogott egy kosarat és le akarta szedni a gyümöl­csöt, az összes ágak a földig hajolták és az almák a porba hullották, mi­előtt leszedhette volna őket. A harmadik éjszakán még különö­sebb álma volt a sejknek. Ázt álmod­ta, hogy apró kis bárányokkal látszott a réten, de egyszerre csak rátámadt egy jarkascsorda, és ó nem tudta megvédeni a bárányokat, azokat a farkasok egytől egyik fölfalták. Negyedik nap a sejk tehát újra ma­gához hivatta az ősz, öreg dlomjeftőt és megkérdezte a három 'dióm felől. Az öreg megrázta hosszú szakállát és így szólt: — Nem jelentenek jót az álmaid, uram. Csak azt tudom mondani, hogy nagy szomorúság vár rád, mert min­den családtagod és rokonod előtted fog meghalni. Megharagudott a sejk az öreg álom­­fejtőre és elkergette az udvarából, és kihirdette az országában, hogy minden jós és álomfejtő jöjjön az udvarába, mert akt jól fejti meg az álmait, azt gazdagon megjutalmazza. főttek is sokan, öregek és fiatalok és egymás után mind úgy fejtették meg a sejk álmát, mint az öreg álom­fejtő. El is kergette őket, egyiket a másik után. Végül megjelent egy fia­talember a sejk előtt, akt — mikor meghallotta a három álmot — a kö­vetkező megfejtést adta: — Uram, szerencsés ember vagy, és boldog lehetsz, mert hosszú lesz az életed. Túl fogod élni minden ro­konodat. S a sejk nyájasan mosolygott és gazdagon megjutalmazta a fiatalem­bert ugyanazért a jóslatért, amiért az öreget és számtalan jóst száműzött. Fordította: Pfeifer Vera Kedves Gyér ekek! A Szabad Földműves 37. számában közölt mini-keresztrejtvény helyes megfejtése: Tanulj, hogy művelt em­ber légy! Sorsolás útján könyvjutalomban részesülnek: Proscsák Viola, Kistárkány — Késa Olga, Kamocsa — Takács Erzsébet, Sárkány — Rinkács Ágota, Királyhel­­mec — Turcsan Izabella, Gömör és Hudec Béla, Csalár. SZABAD FÖLDMŰVES $ 1988. szeptember 21. TÉNAGY SÁNDOR: Zápor * Felhő kerekedik, gömbölyded; szél fúj, pára-gyolcsot göngyölget. Villám irka-firkái cikcakkot, zápor ember, növényt megcsapkod. Fusson a kapu alá mindenki, s onnan a gyors esőre, növényt, embert frissítőre mosolyogva nézzen ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom