Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-08 / 27. szám

Életünket a születéstől a halálig végigkísérő virág A virág, a növények, de az egész élő és élettelen termé­szet az ember kísérője, s ez a szoros kapcsolat legalább olyan régi keletű, mint a népek, az emberiség története. Ez kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy az ember is a ter­mészet szülötte, bár az évezre­dek folyamán fölényesen „meg­hódította és leigázta“, elsza­kadni tőle nem tudott. Sőt egy­re jobban igényli „társaságát“, főleg a nagyvárosok óriáshá­zainak kőrengetegében. Nem csoda tehát, hogy a falusi em­ber otthonát körülvevő földte­rületeken szinte törvényszerfi­­leg virágokat, díszcserjéket ül­tet, mi több, a városok bérhá­zainak talpalatnyi szabad terü­letein is helyet kap a petúnia, muskátli, vagy más egy-egy cserépnyi virág. Szívet-lelket vidító, felfrissí­tő hatása van a növénynek, mondta már régebben nagy tu­dósunk Hermann Ottó. A tele­pülések kő, beton és tégla kietlenségében virág és más dísznövény nélkül az emberek elkedvetlenednének, fásulttá, rideggé válnának. Tegyünk meg tehát mindent annak érdekében, hogy az éle­tünket a születéstől-halálig vé­gigkísérő virág helyet kapjon otthonaink közelében, az eme­letes városi házak erkélyein, ablakaiban, de a régi bérházak köves zárt udvarainak napo­sabb zugaiban is. Hely, véleményünk szerint mindenütt akad, csak a hol, mit és hogyannal van néha ba­junk. A következőkben röviden szólni szeretnénk azokról a le­hetőségekről, amelyek segítsé­gével a felvetett kérdések meg­oldhatóak. Falvainkon és kisvárosaink­ban főleg kertes házak épül­nek, sok esetben ház előtti kes­keny kis előtérrel. Ennek vi­rág-kertészeti hasznosításánál arra törekedjünk, hogy a szem­nek is kellemes látványt nyújt­va ne takarják el az épület elő­re nyíló ablakait. Azért ide nem ültetünk sem maea« terebélyes növésű lomblevelű fákat, sem erős növésű uneve lűeket, mert kezdetben bár kel­lemesen hatók, később válasz­falként mindent eltakarnak. Ilyenekre csak akkor kerüljön sor, ha » ház előtti előtér nagy, tehát parkká alakítható. Szűk előkertekben alacsony növésű fákat (Sorbus-berkenye, Fraxi­­nus ornus-virágos kőris, Cra­­taegus-galagonya (bokrokat vagy sövényt] Syringa-orgona, Hibiskus díszcserje, Tamarix­­íamariska sövénycserje, Spi­­raea-gyöngyveszőfajta, Lugu­­strum-fagyal ültetünk, vagy más vidékek cserjéit, díszfáit, mirft az alacsonynövésű (Thu­­ja-tuja, vagy más eiprusfélék) ciprusokat. Ha az előkertbe vi­rágokat is ültetünk a díszfákon kívül — ami a színek palettá­ját csak gazdaggá teheti — úgy ágyásaink és a körülötte levő utak között ne legyen nagy szintkülönbség. Esztétikailag kiábrándítóan hatnak a maga­sított virágágyak között mélyre süllyesztett utak. Úgyszintén, elvetendő és nem szól a lakók jó ízléséről az ágyak sörös üve­gekkel vagy éppen konzervdo­bozokkal történő körülrakása. Az utakat szórjuk be apróra zúzott kővel, vörös salakkal, vagy lépésnyi távolságra rak­juk ki kocka, téglalap vagy más idomú betonlapokkal, be­helyezésük előtt a földből ameljünk ki egy vékony réte­get, majd tegyünk helyére ka­vicsot és csak erre helyezzük rá a lapokat. Használt téglából is kirak­hatjuk az utat, ügyelve arra, hogy a széle felé lejtsen, így a csapadékvizet könnyen leveze­ti. A kövek közötti nagyobb hé­zagokba ültethetünk alacsony növésű, kúszó sziklanövénye­ket. Ilyen lehet a Cerastium­­madárhúr, Thymus-kakukkffi, esetleg a kúszónövésű, de igé­nyesebb Portulaca-porcsinrózsa is megfelel. A porcsinrózsa tarka, kedves kis virágai egész virágágyban is vidámságot árasztanak. Élén­­kebb szín nyerésére az ágya­sokban mutatós a megfelelő kombinációban díszlő Salvia­­paprikavirág, Tagetes-bársony­­ka alacsonyabb és magasabb változatai, de az Ageratum me­­xicanum — bojtocska kékes vi­rágai is bájosak. Ha magasabjj növésű virágo­kat is szeretnénk az előkertbe, úgy valamelyik sarokrészen vagy oldalt ültethetünk ezek­ből is: Althea — mályvarózsa, illetve a Rudbeckiák sárga vi­rágú növényei. Minden esetben kellemes hatást és üdességet érünk el a szabálytalan alakú vegyeságyak létrehozásával. A családi ház udvari részé­ben vagy éppen a zöldséges és gyümölcsös kert egy zugában vonzó lehet egy árnyas pihenő, pergolás lugas. A tűzfalas szög­letekben virágráccsal kombi­nált pihenők is jól felhasznál­hatók a munka utáni pihe­nésre. Az árnyas pihenő lehet köz­vetlenül az épület közelében — itt asztalt és székeket is elhe­lyezhetünk — amit a nyári hó­napok idején ebéd, uzsonna és vacsora feltálalására hasznosít­hatunk. A díszfák és haszonfák közül itt árnyat nyújthat a Sophora japonica-japánakác, Platanus acerifolia-platán, a dió, cseresznyefa vagy az illa­tos hárs és vadgesztenye. Ha az árnyas pihenő szabad, széljárta helyen van, jó ha bok­rokból körülötte szélfogót is létesítünk. Erre kiválóan alkal­mas a már említett Thuja-élet­­fa, Philadelphus coronarius­­jezsámen, a futó-, kúszó- és parkrózsák fajtái, de az orgo­na is. Faluhelyen és városi há­zak nagyobb telkein gyakorta találkozunk szőlőlugasokkal. Hasonló megoldással virágluga­sokat és pergolákat is létesít­hetünk. Ezek oszlopai készül­hetnek vasból, betonból, fából vagy akár téglából is. Árnyé­kukba padot, asztalt, nyug­ágyat, esetleg függőágyat is te­hetünk. Olyan helyen helyez­zük el, hogy onnan szép kilá­tás nyíljon a környékre, ker­tünk, házunk tájának legszebb részére. Pergola vagy lugas nyerésére felhasználhatjuk a Clematis jackmanit — a nagyvirágú isza­lagot a Campsis radikanst — a trombitavirágot, a futórózsát, a sűrű árnyékot adó Polygonu­­mot — csikszárat, de sűrűbb támaszhálózat esetében a vad­szőlő (Parthenoncissus) és a szépvirágú iszalag (Clematis) is árnyékos helyet nyújt. Régi bérházak a rendelkezé­sükre álló szűk telkek miatt rendszerint zárt udvarral ren­delkeznek, amely betonos és fürdőkádak szeméttartókon kí­vül nem látni itt egyebet. Pe­dig kis leleményességgel, a la­kók társadalmi munkájával en­nek ridegségét megszüntethet­nék. Betonnal vagy téglával fe­dett udvarokra virágot nem ül­tethetünk, de ládákban, csere­pekben, műkő vagy beton vi­rágtartókban elhelyezhetjük őket. Itt a virágok megválasztásá­nál vegyük figyelembe, hogy a nap folyamán az udvar teljesen árnyékos-e vagy napfényt is kap bizonyos időre. Az árnyékos helyekre — a falak mellé helyezett rácsozat­ra — árnyékot kedvelő parthe­­nocissus quinquesfoliavar en­­gelmanii vadszőlöfajtát vagy a már előzőkben említett boros­tyánt futtathatjuk fel. A virágok közül a Begonia tuberhybrida — gumós begó­nia, Fuchsia hybrida — fukszia, Impatilus balsamina — nebáncs­­virág, Impatiens sultani — jég­virág és a Tropaeolum május — sarkantyúka ajánlható. Napos udvarokon a Begonia semperflorens, Impomea purpu­rea — hajnalka, Petunia, Pelar­gonium zonale és a peltatum muskátlifélék. Tagetes patulus — bársonyka, Zinnia elegáns­­rézvirág stb., szépen díszlenek. Szép ilyen helyen a Nerium oleander — leánder, Yucca fi­­lamentosa — pálmaliliom és a Rosmarinus officiális — rozma­ring. A pozsgások közül az Aloe, Avage kaktuszok alkal­masak napos helyre. Növényeinket az udvaron úgy helyezzük el, hogy biztosítsuk számára a megfelelő térellátá­sát, a nagyobbak hátrább ke­rüljenek, de főleg arra ügyel­jünk, hogy útban ne legyenek. A bérházak egyes barátság­talan udvara is szorgos kezek munkája nyomán kedves hellyé válhat és a növények gondozá­sára szánt percek sok örömet és felfrissülést nyújtanak ki­csiknek, nagyoknak egyaránt. Júliusi teendők A nagyüzemi gyümölcsö­sökön kívül kertjeinkben is a lehető legnagyobb gondot kell fordítanunk a gyomir­tásra, amit sarabolással és a talaj porhanyításával ér­hetünk el. Mindezek a mun­kálatok márcsak azért is fontosak, hogy megakadá­lyozzák a talaj cserepesedé­sét s a vízkészlet párolgását. Július és augusztus a szá­razság hónapjai, ami főleg idén érezteti hatását, s ked­vezőtlenül befolyásolja a gyümölcsfák fejlődését. Amennyiben júniusban el­mulasztottuk, július elején is elvethetjük a zöldtrágyázás­hoz szükséges keverékeket. A későbbi vetés azonban nem biztosítja már eléggé a zöld­anyag kellő növekedését. Befejezzük a fattyúhajtá­sok eltávolítását a fiatal fák­ról, a termőágak lekötését, a faalakokon is folytatjuk a vadhajtások lecsípését. Fo­kozott gondot fordítunk a gyümölcsszedésre. A nem túlérett gyümölcsöt lelki­­ismeretesen osztályozzuk, tetszetősen csomagoljuk és a leggyorsabban eljuttatjuk rendeltetési helyére, külön­ben érzékeny anyagi veszte­séget szenvedhetünk. Júliusban hozzálátunk a talajelőkészítéséhez az eper­ültetvényeken is. Alapos trá­gyázást végzünk, egy hek­tárnyi ültetvényre 400— 500 mázsa istállótrágyát számí­tunk. Az eper kiültetése előtt legalább három héttel alá­­szántást végzünk a talajelő­készítés során. A talaj fer­tőtlenítéséhez Gamacid, Su­­pergam stb. gyártmányú sze­reket használunk a pondrók ellen. Július végén, esetleg augusztus elején hozzáfo­gunk az eperültetéshez. Első­sorban a Senga Sengana, a Surprise des Halles (magya­rul: vásárcsarnok meglepe­tése) és a Goldwedel fajtát intetjük. Minél korábban ül­tetjük az epret, annál Job­ban áttelel és bő termést hoz jövőre. Az epertermesz­tés nagyon jövedelmező, — egy hektárról 70 ezer koro­na értékű termést is betaka­ríthatunk. A szükséges dug­ványmennyiséget időben kell megrendelni a magnemesítő vállalat illetékes kirendelt­ségénél, vagyis a Slachtitef­­sky a semenársky podnik­­nál, Bratislava, Záhradnícka ulica 21. szám alatt. A kö­zép-szlovákiai kerület gyü­mölcstermesztői az SSP Víg­­las, okres Zvolen, a kelet­­szlovákiak pedig az SSP Ko­sice, Rooseveltova ulica 10 címre forduljanak. A faiskolákban a talajpor­­hanyításon és vegyszeres vé­dekezésen kívül július má­sodik felében megkezdjük az alma- és szilvafák stb. szemzését. Pochyba 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom