Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-10 / 32. szám
Növendékpulykák A pulykák tenyésztése barom fitartásunk egyik leggazdaságosabb ága. Akár kisebb csoportokban a ház körül vagy nagyobb tálkákban a mezőgazdasági üzemeinkben tartva igen kifizetődő. Evről-évre több és több mezőgazdasági üzemünk tér át >• nagyüzemi pulykatenyésztésre. Az üzemek vezetői rájöttek, hogy alkalmas területen, réteken, legelőkön, kisebb erdőkben, kapásföldeken, gyümölcsösökben igen olcsón nevelhetnek nagymennyiségű pulykákat. Akár húsra, akár továbbtartás céljából nevelünk pulykákat, elengedhetetlen azok selejtezése, kiválasztása. A sok növendékpulyka között mindig akadnak olyan egyedek, melyek lemaradnak a fejlődésben, gyengébben fejlődnek, soványak, sérültek, beteggyanusak. Ha ezeket a példányokat időben nem távolítjuk el, az erős, egészséges állatok közül, úgy ezek elnyomják a gyengébbeket, melyek teljesen leromlanak, 6Őt kieshetnek a további tenyésztésből. Viszont ha kiválasztjuk az említett egyedeket és kisebb csoportokra osztva neveljük, megerősödhetnek, Illetve veszteség nélkül felnevelhetők. Ha továbbtenyésztésne nevelünk pulykákat, úgy azokat 8—9 hetes korukban egyedileg kell kiválogatni. Ekkor minden gyengébben fejlődő pulykát ki selejtezünk. A kiselejtezett álállatokat húsra neveljük tovább. Majd 16 és 24 hetes korukban kézbevéve újra bíráljuk el az állatokat, érdemes-e tenyészál latként megtartani. Ha vágásra (húsra) neveljük pulykáinkat, akkor a 12-ik hé ten a hizlalásba fogás előtt 20—22 héten újra selejtezzük. Hizlalás előtt a növendékpulykáknál a következőkre figyeljünk: húsos mell, comb, egyenletes tollazat, a szárnyak és combok belső oldala nem-e nagyon tokos. Ha növendékpulykáink bőre sárgás, viaszosán fényes, a bőr eléggé tömött, akkor jó fejlődőnek tekinthetjük állatainkat. Fontos, hogy a mellcsont mindkét oldala jó húsos legyen. Ne lepődjünk meg, ha a jércék húsosabbak a kakasoknál. A kakasok nagyobbak, szélesebbek, de sohasem olyan húsosak, mint a jércék. Az is említést érdemel, hogy a pulykakakasokat a fejükön és nyakukon képződő erősebb és színesebb bőrképződményről, Idősebb korban a mellen növő szőrpamacsról felismerhetjük. A jércikék „pitty-pitty“ szót hallatnak, míg a kakasok „öblögetnek“. Négy-öt hónapos korukban a kakasok már a szárnyukat leeresztve, körbejárva udvarolnak. A növendékpulykák selejtezésénél az egészségi állapotra, tollazatra, testsúlyra, csontozatra, lábakra, szárnyakra legyünk figyelemmel. Az egészségi állapot kifejezője az állat erő6 testalkata, élénk tekintet, fényes tollazat, jó mozgás, húsosság stb. A növendékpulykák súlya, faja és nem szerint változik. Például a nálunk elterjedt bronzpulykák súlya 12 hetes korban 2—2,40 kg, 16 hetes korban 3—4,5 kg, 24 hetes korban a kakasok 7—8, a tojók 4,5—5,5 kg körül váltakoznak. Természetes, hogy nehezebb példányok is akadnak. A továbbtenyésztésne meghagyott növendékpulyka teste legyen széles, mély tojásdad vagy körte alakú. Testformája hátrafelé szűküljön. Háta széles, ívelt legyen. A váltaknak és a mellkasnak szintén széles kiemelkedőnek kell lennie. A lábak épeik, erősek, hibamentesek legyenek. Egy kifejlődött kakas testmagassága kb. 25—30 cm, a tojó 22—25 cm is lehet. A mellcsontoknak majdnem a hátvonallal kell párhuzamosan lennie. Ezt úgy ellenőrizhetjük legjobban, ha egyik tenyerünket a növendékállat hátára, míg másik tenyerünket a mellcsontjára fektetjük. A hátcsontmellcsont nem görbe, nem hajlik se hátra, se oldalt, akkor az állat jónak mondható. A hibás csontozatú állatot mindenkor zárjuk ki a továbbtenyésztésből. A széles mellű pulykáknak a nagyobb testsúlyukhoz erős, jó csontozatú lábszárra és lábujjakra van szüksége. Továbbtenyésztésre ne tartsunk olyan pulykákat, amelyek hibásan járnak, sántikálnak, ujjaik görbék, lábukkal oldalt kaszálnak, karika vagy X lábuk van. Az ilyeneket vágásra, hizlalásra alkalmazzuk. Növendékpulykáinknak 20— 24 hetes korukra teljesen ki kell tollasodniuk. Ha a mellrészen a tollazatot ujjunkkal szétválasszuk, majd a szárny és a comb felületén sem találunk tokos tollat, de szép fejlett fényes, sűrűborítású tollazatot (az egész test jól takarva), akkor a tollasodást megfelelőnek tarthatjuk. Természetes, hogy a növendékeket nemcsak 12—16—24 hetes korukban válogatjuk, selejtezzük, de fejlődésük egész szakaszán. A beteggyanús, gubbasztó, borzait tollú, sántikáló egyedeket azonnal vegyük ki a falkából, mert egyrészt ezzel megmentjük a hibás állatot, ugyanakkor elejét vehetjük esetleges járványos betegség továbbterjedéséneik. P. L. A tojás minőségének megóvása A tojás frisségének, jó minőségének megőrzése fontos népgazdasági érdek. Minél frissebb a tojás, annál tökéletesebb értékűek a benne levő tápláló és kiegészítő anyagok. Hosszabb tárolás folyamán a tojás alkotóiészei megváltoznak, minősége romlik. Hogy ez a minőségi romlás milyen mértékben következik be, az nagymértékben függ a tárolás időtartamán kívül a tárolás módjától is. Érdemes megfigyelni, hogy egyforma mértékű minőségi romlás következik be, ha: 37 C°-on áll a tojás 3 napon át, 25 C°-on áll a tojás 8 napon át, | 16 C°-on áll a tojás 23 napon át, ' 17 C°-on áll a tojás 65 napon át, ! 3 C°-on áll a tojás 100 napon át. Eme adatok szerint tehát nyári kánikulában 3 nap alatt nagyobb minőségi romlás következik be a tojásban, mint télen, fagymentes hideg kamrában 3 hónap alatt. A tojás hőmérséklete a megtoiás pillanatában kb. 40 C°. Ha tehát nyáron, amikor a hőmérséklet árnyékban is 30 C° körül van, nem gondoskodunk a tojás mielőbbi lehűtéséről, 1 nap alatt is nagymértékű lesz a tojás minőségének romlása. Fontos ezért a tojásokat gyakran — 2 óránként — összeszedni, s hűvös kamrába vinni, annál is inkább, mert nyáron a kottani kezdő tyúkok is melegítik a fészekben hagyott tojásokat. Keltetésre használt tojásokat sokkal fontosabb mielőbb megfelelő, 5—15 C°-ú helyiségbe vinni, mert 20 C° feletti hőmérsékleten a tojásban levő csíra fejlődésnek indul, s a tárolás folyamán nem kapja meg a keltetéshez szükséges 37—38 C°-os hőmérsékletet, ezért az embrió elpusztul. Nem elég azonban a tojásokat csupán hűvös helyre vinni, gondoskodni kell arról is, hogy valóban lehűljenek, minél rövidebb idő alatt! Sok helyen a tojófészekböl összegyűjtött, még meleg tojásokat azonnal papírtálcákba rakják Ez nem helyes, mert a tojások rajtuk csak lassan hűlnek le. így könnyen előfordulhat, hogy a teljes jóhiszeműséggel teatojásként eladott 4—5 napos tojás minősége lényegesen gyengül. A háztájiban szakajtóba szokás gyűjteni a friss tojást. Ha sok, félszakajtónyinál több, még meleg tojást gyűjtünk be egyszerre, az alul levő tojások nagyon lassan hűlnek le, mert a sűrű szövésű szakajtó is jól szigetel. Helyesen akkor cselekszünk, ha úgy fakjuk szét a begyűjtött tojást, hogy azok a legrövidebb időn belül lehűljenek, legalább 5—10 C°-ra. Külföldön fémszalagból készült, ritka szövésű kosárba gyűjtik a friss tojást, s ebben azok hamar le is tudnak hűlni, mert nem veszi körül őket semmiféle szigetelőanyag. Ha túlságosan hirtelen történik a hőmérsékletváltozás, s főként, hideg helyről hirtelen meleg helyre visszük a tojásokat, akkor a lecsapódó pára miatt azok nedvessé válnak, s az ilyen tojás könnyen megpenészedik. A penészes tojás étkezésre alkalmatlan s a veszélyes az. hogy amelyik tárolóhelyen a penészgombák megtelepednek, ott a be nem párásodon, szakszerűen tárolt tojás is könnyen megpenészedik, mindaddig, amíg alapos fertőtlenítéssel penészgombaölő-szerekkel nem mentesítjük a penészgombáktól a tároióhelyet. Cs. I. selejtezése, kiválasztása
