Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-10 / 32. szám
IV. évfolyam • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1968. AUGUSZTUS Az „oravka“-tenyésztés margójára Mostanában sokat vitáznak az „oravkáikról“ (Árvában nemesített tyúk}. Ezt a komoly vitát a tenyésztők indították, akiknek szívügye a nemesítés előmozdítása. Fontos, hogy ebben a vitában olyan álláspontra helyezkedjünk, amely a feladat helyes megoldásához vezet. A fajták további nemesítése a tenyésztők számától függ. Főleg, akik egységes tenyészcélt követnek. A tenyésztők körének szervezése és irányítása még nem tökéletes, pedig az lenne sikerének előfeltétele. Az „oravkáik“ kitenyésztett utódainál eddig még nem állandósították (rögzítették) az öröklési jeleket és tulajdonságokat. Ez a helyzet általában minden új fajta kitenyésztésénél. E tenyésztési szakaszban éppen az a fontos, hogy ne helyezzük előnybe saját érdekünket, hanem mindig a közös célt tartsuk szem előtt. A tenyésztők feladata, hogy az „oravkák“ külsejét, testalkatát, súlyát, tojóképességét, valamint tojásuk átlagsúlyát, színezetét és a többi fajtajelleget nemesítsék ki. A nemesítés kezdetén az oravka tollazatának színe sárga volt, sötétebb nyakörvvel. A kakas pettyes volt. Sok tenyésztő ebben a színben látta az oravka fajtajellegét, ami helytelen következtetéshez vezetett. Az igazság az, hogy a tollazat színezete nem határozó fajtajelleg. Könnyebb érthetőség szempontjából felhozok néhány példát. A Rhode lsland-ot eredetileg vörös színben tenyésztették. így került hozzánk és ezért honosodott meg nálunk ezen a néven (rhode vörös). Később ezt a fajtát fehérben is kitenyésztettéik és ezért furcsa lenne elnevezni fehér Rhode Island-nak. Ha a Rhode Island-ot, a Plymouth-ot és a fehér Hampshire-t egymás mellé állítanánk, nehéz lenne őket csak a színük, valamint a füllebeny színe, a taraj és állebeny nagysága szerint megkülönböztetni. Ismertető jelük különböző, úgy mint a hát vonala és hossza, a farok szögelhajlása, az alsó testrész ívelése, a tollak összetétele és alakja stb. A tenyésztési munka súlypontja abban rejlik, hogy az oravkák külemét és testsúlyát állandósítsuk és elérjük a tojások követelt átlagsúlyát. Minden fajta tökéletesítésénél a színeződés egységesítése már csak a tenyésztési folyamat végső eredménye. Nem tudom, miért kellene a színárnyalat miatt a tenyésztőknek különböző nézeteket vallaniuk?) Ebben a szakaszban meg kell tártani az oravkák eredeti színét éppúgy, mint a sötétebb színeződésűt, amely a hampshine-i fajtával való kereszteződés eredménye. Fontos azonban az, hogy a fent említett jellegnél elérjük a kiegyensúlyozottságot. Csak nagyon kevés fajtának van egységes színe. A szlovákiai baromfi-tenyésztők szakbizottsága tavaly foglalkozott az oravka tenyésztésének kérdésével. 1967. november 17-én határozatot hozott az oravka-tenyésztők klubjának alapításáról. Fontos, hogy a tenyésztők küldjék el pontos címüket a Szlovák bizottság titkárságára nyilvántartás szempontjából és azért, hogy meghívhassák őket a klub első alapító gyűlésére. A klub vezetősége a baromfiszakbizottsággal együtt irányítja majd a további nemesítést munkálatokat. Még mielőtt kiadják a klub keretén belül lévő munkákra vonatkozó get a kokcidiózist 10 százaléelső irányelveket — mivel a szervezési munkálatok bizonyos időt vesznek igénybe — szükséges, hogy az oravkák két csoportjának tenyésztői a tenyészállományokban a következő irányelveket kövessék: Test: középhosszú, rövidebb téglalap alakú. Testtartás az elülső testrészen kívül, amely mérsékelten emelt, majdnem vízszintes. © A TARTALOMBÓL: + A nyúltenyésztés tapasztalatai Magyarországon export célokra + Egy járási szövetség, melynek tagjai méltók a dicséretre + A juhok előkészítése exportra + Értékes galambtenyészet + Növendékpulykák selejtezése, kiválasztása + A tojás minőségének megóvása + A teknősök házi tartásáról (Olvasóink elnézését kérjük, hogy a júliusban megjelent „Kisállattenyésztés“-! a 7- ik helyett 8-as számmal jeleztük.) Fej: középnagy, szabályosan alkotott és finoman csipkézett taréjjal. Csőre közepesen hoszszú, enyhén hajlott, csőtőnél széles. A csőr alapszíne sárga, a csőrhegyén és a szélein szaru-barna. Arca bársonyosan finom, vöröses. A szem kőzépnagy, élénk narancssárga. A füllebeny vörös és ellipszis alakú. Az állebeny középnagy, széles és jól ívelt. Nyak: egyenes tartású, büszke tartású, gazdag, vállig egybe olvadt sörénytollaikikal ékesített. Mell: hatalmas, széles, jól ívelt. Hát: széles, egyenes. A nyeregtollak ékessége (sűrűsége) a sörénytol lakéval egyező. Farok: emelt, tövében széles. Túlnyomórészt közepes és kisebb sarlótoilakkal, melyek a farokkormány tolláit teljesen fedik. Láb: (lábszár): középmagas, erős, sárga színezetű. Körmök (karmok) világos szaru-színüeik. Tyúk: Alkata a kakaséval arányos. Feje, csőre, füllebenye és állebenye megfelelően kisebb és finomabb. A kakas súlya 2,70—3,30 kg. A tyúké 2.00 —2,60 kg. Tenyészcél a tojáshozamnál elérni a 170 darabot évente, 57 gramm átlagsúllyal. A tojáshéj színe b"”nás. Vladimír Malik mérnök, Fordította: L. B. Schlár józsef nagy szakértelemmel tenyészti az egész világon ismert Komáromi Bukó galainbfajtát. Képünkön a tenyésztő kezében egy ezüst színű Bukóval. (Beszámoló az 5. oldalon.)
