Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-10 / 32. szám

IV. évfolyam • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1968. AUGUSZTUS Az „oravka“-tenyésztés margójára Mostanában sokat vitáznak az „oravkáikról“ (Árvában ne­mesített tyúk}. Ezt a komoly vitát a tenyésztők indították, akiknek szívügye a nemesítés előmozdítása. Fontos, hogy eb­ben a vitában olyan álláspontra helyezkedjünk, amely a feladat helyes megoldásához vezet. A fajták további nemesítése a tenyésztők számától függ. Főleg, akik egységes tenyész­­célt követnek. A tenyésztők körének szerve­zése és irányítása még nem tökéletes, pedig az lenne sike­rének előfeltétele. Az „orav­­káik“ kitenyésztett utódainál eddig még nem állandósították (rögzítették) az öröklési jele­ket és tulajdonságokat. Ez a helyzet általában minden új fajta kitenyésztésénél. E te­nyésztési szakaszban éppen az a fontos, hogy ne helyezzük előnybe saját érdekünket, ha­nem mindig a közös célt tart­suk szem előtt. A tenyésztők feladata, hogy az „oravkák“ külsejét, testal­katát, súlyát, tojóképességét, valamint tojásuk átlagsúlyát, színezetét és a többi fajtajelle­get nemesítsék ki. A nemesítés kezdetén az oravka tollazatának színe sár­ga volt, sötétebb nyakörvvel. A kakas pettyes volt. Sok te­nyésztő ebben a színben látta az oravka fajtajellegét, ami helytelen következtetéshez ve­zetett. Az igazság az, hogy a tollazat színezete nem határozó fajtajelleg. Könnyebb érthetőség szem­pontjából felhozok néhány pél­dát. A Rhode lsland-ot erede­tileg vörös színben tenyésztet­ték. így került hozzánk és ezért honosodott meg nálunk ezen a néven (rhode vörös). Később ezt a fajtát fehérben is kite­­nyésztettéik és ezért furcsa len­ne elnevezni fehér Rhode Is­­land-nak. Ha a Rhode Island-ot, a Ply­­mouth-ot és a fehér Hampshi­­re-t egymás mellé állítanánk, nehéz lenne őket csak a színük, valamint a füllebeny színe, a taraj és állebeny nagysága sze­rint megkülönböztetni. Ismerte­tő jelük különböző, úgy mint a hát vonala és hossza, a farok szögelhajlása, az alsó testrész ívelése, a tollak összetétele és alakja stb. A tenyésztési munka súly­pontja abban rejlik, hogy az oravkák külemét és testsúlyát állandósítsuk és elérjük a to­jások követelt átlagsúlyát. Min­den fajta tökéletesítésénél a színeződés egységesítése már csak a tenyésztési folyamat végső eredménye. Nem tudom, miért kellene a színárnyalat miatt a tenyésztőknek külön­böző nézeteket vallaniuk?) Eb­ben a szakaszban meg kell tár­tani az oravkák eredeti színét éppúgy, mint a sötétebb színe­­ződésűt, amely a hampshine-i fajtával való kereszteződés eredménye. Fontos azonban az, hogy a fent említett jellegnél elérjük a kiegyensúlyozottsá­got. Csak nagyon kevés fajtá­nak van egységes színe. A szlovákiai baromfi-tenyész­tők szakbizottsága tavaly fog­lalkozott az oravka tenyészté­sének kérdésével. 1967. novem­ber 17-én határozatot hozott az oravka-tenyésztők klubjának alapításáról. Fontos, hogy a te­nyésztők küldjék el pontos cí­müket a Szlovák bizottság tit­kárságára nyilvántartás szem­pontjából és azért, hogy meg­hívhassák őket a klub első ala­pító gyűlésére. A klub vezető­sége a baromfiszakbizottsággal együtt irányítja majd a további nemesítést munkálatokat. Még mielőtt kiadják a klub keretén belül lévő munkákra vonatkozó get a kokcidiózist 10 százalé­­első irányelveket — mivel a szervezési munkálatok bizonyos időt vesznek igénybe — szük­séges, hogy az oravkák két cso­portjának tenyésztői a tenyész­­állományokban a következő irányelveket kövessék: Test: középhosszú, rövidebb téglalap alakú. Testtartás az elülső testrészen kívül, amely mérsékelten emelt, majdnem vízszintes. © A TARTALOMBÓL: + A nyúltenyésztés tapasztalatai Magyarországon export célokra + Egy járási szövetség, melynek tagjai méltók a dicséretre + A juhok előkészítése exportra + Értékes galamb­tenyészet + Növendékpulykák selejtezése, kiválasztása + A tojás minőségének megóvása + A teknősök házi tartásáról (Olvasóink elnézését kérjük, hogy a július­ban megjelent „Kis­állattenyésztés“-! a 7- ik helyett 8-as szám­mal jeleztük.) Fej: középnagy, szabályosan alkotott és finoman csipkézett taréjjal. Csőre közepesen hosz­­szú, enyhén hajlott, csőtőnél széles. A csőr alapszíne sárga, a csőrhegyén és a szélein szaru-barna. Arca bársonyosan finom, vöröses. A szem kőzép­­nagy, élénk narancssárga. A füllebeny vörös és ellipszis alakú. Az állebeny középnagy, széles és jól ívelt. Nyak: egyenes tartású, büsz­ke tartású, gazdag, vállig egy­be olvadt sörénytollaikikal éke­sített. Mell: hatalmas, széles, jól ívelt. Hát: széles, egyenes. A nye­regtollak ékessége (sűrűsége) a sörénytol lakéval egyező. Farok: emelt, tövében széles. Túlnyomórészt közepes és ki­sebb sarlótoilakkal, melyek a farokkormány tolláit teljesen fedik. Láb: (lábszár): középmagas, erős, sárga színezetű. Körmök (karmok) világos szaru-színüeik. Tyúk: Alkata a kakaséval arányos. Feje, csőre, füllebe­nye és állebenye megfelelően kisebb és finomabb. A kakas súlya 2,70—3,30 kg. A tyúké 2.00 —2,60 kg. Tenyész­­cél a tojáshozamnál elérni a 170 darabot évente, 57 gramm átlagsúllyal. A tojáshéj színe b"”nás. Vladimír Malik mérnök, Fordította: L. B. Schlár józsef nagy szakértelemmel tenyészti az egész világon ismert Komáromi Bukó galainbfajtát. Képünkön a tenyésztő kezében egy ezüst színű Bukóval. (Beszámoló az 5. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom