Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-10 / 32. szám

Külpolitikai szemlénkben elsősorban Is a bratislavai találikoző külpoli­tikai visszhangjával és az SZKP KB ezzel kapcsolatos közleményével foglal­kozunk, valamint taglaljuk a szófiai Világifjúsági Találkozó jelentőségét, majd megemlékezünk a hirosimal atombomba robbanás 23. évfordulójáról. AZ SZKP Központi Bizottságának nozitív értékelése A csehszlovákiai eseményeknek, az ágcsemői kettős, valamint a brati­­slavai „hatos“ találkozónak még mindig élénk visszhangja van az egész világon. Egymás után nyilatkoznak a szocialista, kommunista és munkás­pártok központi bizottságai, valamint a kapitalista államok kommunista pártjai is. A nyilatkozatok egyrészt elégedetten állapítják meg a megegye­zés tényét, másrészt hangsúlyozzák, hogy erősödött a marxista-leninista alapokon nyugvó együttműködés és a jövőben a kommunista és munkás­pártok egységesebben harcolhatnak az imperializmus ellen. A sok nyilat­kozat közül a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának köz­leményét emeljük ki, amely jóváhagyta a bratislavai tanácskozáson részt­vevő szovjet küldöttség tevékenységét és a tanácskozásról kiadott közle­ményt úgy értékeli, hogy az kifejezte a testvérpártok közös álláspontját. Ez megfelel a szocialista országok érdekeinek, elvhű marxista-leninista alapokon nyugvó együttműködésüknek, népeink barátsága megszilárdítá­sának, meghatározza a szocializmus további erősítésének és fejlesztésének útjait minden egyes országban és az egész szocialista közösségben is. Nagyra értékeli a tanácskozás résztvevőinek azt a következtetését, hogy a szocializmus pozícióinak erősítése az imperialista próbálkozások vissza­verése terén a siker biztosítéka, a marxizmus-leninlzmushoz való megin­gathatatlan hűség, a néptömegek nevelése a szocialista eszmék, a prole­tár internacionalizmus szellemében, valamint a burzsoá ideológia és min­den szocialista ellenes erővel szemben folytatott engesztelhetetlen harc. A bratislavai nyilatkozat javaslatainak gyakorlati megvalósítása a testvér­pártok legfőbb internacionalista feladata. Általában úgy értékelhetjük a bratislavai találkozást, hogy vereséget szenvedett az imperializmus fellazításai politikája és fokozódott a szocia­lista államok ébersége, imperialistaellenes harca. A bratislavai találkozó külföldi visszhangjára egyébként még külön cikkben visszatérünk. A VIT az emberi jogok mellett és a nukleáris háború ellen tett hitet Szófiában befejeződött a IX. Világifjúsági és Diáktalálkozó, amely első­sorban a vietnami nép iránti szolidaritás jegyében zajlott le. A találkozó résztvevői egységesen elítélték az amerikaiak vietnami agresszióját. A ta­lálkozó hitet tett az emberi jogok védelme mellett és a hirosimi tragédia évfordulóján tüntetett a nukleáris fegyverek használata ellen. Az ifjúság kifejezte békevágyát és elkötelezte magát a békeharcra és hogy küzdeni fog az atomháború ellen. A Világifjúsági Találkozó minden eddigi hasonló rendezvényt felülmúlt és a világ ifjúságának barátsága légköreben zaj­lott le. Tragikus évforduló A világsajtó megemlékezett a hirosimal atombombázás és az azt követő nagaszaki atombomba robbanás 23. évfordulójáról és ezzel kapcsolatban a moszkvai atomcsend-egyezmény 5. évfordulójáról. Hirosimában a világháború befejezése előtt atombomba robbant. Akkor már a győzelem biztos volt, de az Amerikai Egyesült Államok fitogtatni akarta erejét. 1945. augusztus 6-án Claude Robert Eatherly őrnagy egy különleges amerikai légikőtelék beosztottja reggel negyed kilenckor bom­bát dobott Hirosimára, aminek következtében 80 ezer ember meghalt, 160 ezer megsebesült, a város pedig romba dőlt. Akkoriban Amerika azt tjltte, hogy az atomfegyver az ő monopóliuma lesz, de nemsokára az új fegyver birtokába jutott a Szovjetunió is, amely viszont kijelentette, hogy elsőként sohasem alkalmazza ezt a pusztító eszközt és ezért is írták alá a Szovjet­unió indítványa nyomán Moszkvában a földfelszíni, légköri és vízalatti atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló okmányt. Bár a nukleáris fegyve­rek használata ellen egyre fokozódik az ellenállás, nem hagyhatjuk figyel­men kívül, hogy már Franciaországnak és Kínának is van nukleáris fegy­vere és ugyanakkor belátható időn belül újabb jelentkezők lesznek az atom-klubban. Az atomfegyver kísérletek eltiltásáról szóló okmány tehát egyre időszerűbb s a világ haladó államainak mindent meg kell tenni, hogy az atomfegyverek sose robbanjanak a békés városok és államok felett. Békétlen Afrika - kavargó Közel-Kelet Múlt hét szombatján a Kongót de­mokratikus köztársaságban puccs rob­bant ki. A brazzavillei rádió hírül adta, hogy a hadsereg megfosztotta hatalmától Massemba-Debat köztársa­sági elnököt, aki szembekerült a Nemzeti Forradalmi Mozgalom bal­szárnyával, amelyről a nyugati UPI hírügynökség tudni véli, hogy Mao Ce-tung elveit vallja. Ám a mozga­lom két szárnya közt közvetítő sze­repet játszó Massemba-Debatnak már másnap sikerült az elnöki posztra visszakerülni. Minthogy a hadsereg­ben és a polgárőrségben nem volt meg az egység, Ngouabi, a lázadó vezérkari főnök Jobbnak látta a kom­promisszum útját választani, amely­nek révén a hadsereg főparancsno­kává nevezték ki. Kompromisszum szülötte nyilván az új kormány is. A puccsot kiváltó elégedetlensé­get az ország nehéz pénzügyi hely­zete, az apadó mezőgazdasági kivitel magyarázza, amely a mindössze 900 ezer lakosú és hozzávetőleg 350 ezer négyzetkilométer kiterjedé­sű — vasérccel és naftával is rendel­kező i— országban megingatta a vi­szonylagos stabilitást. Massemba-De­bat, aki a kapitalista fejlődést ke­rülő irányzat szószólója, mint a Fran­­ce-Soir című francia polgári lap írja — a nehézségek láttán csökkkenteni kezdte az államosítást, hazaküldte a kínai szakértőket, újból a Nyugat fe­lé fordult, amiben a szélsű baloldali erők imperialistáknak tett engedmé­nyeket láttak. Hogy az ország eddigi elöregedett intézményeinek és az el­avult alkotmánynak megváltoztatása, amely Massemba-Debat szerint, múl­hatatlan szükségességé vált, mennyi­ben segít az alapvető bajokon, arra csak a jövő felelhet. A Kongói De­mokratikus Köztársaságban egyébként az év végén új választások esedéke­sek, de már addig valamennyire meg­mutatkozik, mit ér az új reformterv és mit jelent a stabilitás kilátásaira nézve. t A Niamey-ben, Niger köztársaság fővárosában folytatott, eredménytelen kezdeti tárgyalások után, BIAFRA ügye most Adis-Abebában, Ethiópia fővárosában képezi tanácskozások tárgyát Nigéria és Biafra szakadár­­állam közt. Sajnos e tárgyalások te­kintetében mi sem jogosít optimiz­musra. A nigériai központi kormány hadserege folytatja ugyanis hadmű­veleteit Biafra ellen, — melynek legnagyobb része egyébként, már megszállás alá került —, hogy még a tárgyalások befejezése előtt teljes katonai győzelmet érjen el. Míg a nigériai központi kormány feje Co­­won ezredes azt követeli, hogy az .immár 4 afrikai állam által elismert Biafra mondjon le a nemzeti függet­lenségről, addig ennek vezére, Ojuk­­wu alezredes a hazája ellen elrendelt gazdasági blokád feloldását és azt javasolja, vonuljon vissza a nigériai katonaság arra a határvonalra, amely az ellenségeskedések kitörése, vagyis 14 hónapai azelőtt fennállt. Az állás­pontok tehát szögesen ellentétesek. Ám az a tény, hogy a tragikus sorsú Biafra küldöttségének élén Ojukwu alezredes áll, lehetőséget ad minden konstruktív nigériai javaslat meg­tárgyalására. Minden esetre Nigéria központi kormánya, amely két nagy­hatalom részéről kap fegyvereket és repülőgépeket, minden belső nehéz? sége ellenére is, erőviszonyok szem­pontjából óriási fölényban van, az önrendelkezési jogát kétségbe eset­tén védelmező, elszigetelt Biafrával szemben, amely jelentős naftaforrá­sainál, demokratikusabb fejlődésénél, az Ibo nemzetség viszonylag maga­sabb fokú kulturáltságánál, szélesebb körű értelmiségénél fogva, annál jo­gosabban ragaszkodhatik az önálló állami léthez, mivel a Nigériai állam­­szövetségbenaz ibók leírhatatlan meg­próbáltatásokon és pogromokon men­tek keresztül. Sajnos e megpróbálta­tások most felmérhetetlen háborús szenvedésekben nyilvánulnak meg. Nap-nap után a gyermekek százai vesznek éhen, a nyomor és betegség folytán, élelem és gyógyszerek hiá­nyában tízezreket kaszál le a halál, így fest ma a nemzeti szabadságáért, önállóságáért vérző Biafra, amelybe még mindig csak nagy-üggyel bajjal sikerül holmi élelmet és gyógyszert eljuttatni. A különféle rendű és rangú problé­mákkal és válságokkal küzdő afrikai népek sorában külön fejezetet érde­melne a fehér fajvédők uralma alatt sínylődő dél-rhodéziai, Mozambique-i és délafrikai bennszülöttek sorsának ecsetelése. Nem kevésbé komor a fe­szültségekkel terhes KÖZEL-KELET, ahol az Izrael és arab államok közt fennálló „tűzszünet“ inkább fikció, mint valóság, a Biztonsági Tanács novemberi határozata pedig még csak írott malaszt. A főleg Jordánia és Izrael közt ismételten kiújúló fegy­veres összetűzések, arab települések bombázása, amelyeket Izrael nem is annyira Húszéin király pontijával, az őreá nézve is egyre terhesebb Al- Fattah-partizánok orvtámadásaival in­dokol, a kölcsönös vádaskodások so­rozatát indították el és ismét foglal­koztatják a Biztonsági Tanácsot. Saj­nos, vajmi kevéssé valószínű, hogy ennek közbelépése most hatékonyabb volna, mint azelőtt. Ügy látszik a két supernagyhatalom konstruktív és konkrét kibontakoztatást mutató meg­oldása nélkül nehéz, vagy éppenség­gel lehetetlen a Közép-Kelet békéjé­nek helyreállítása, amelyet mind­ezen túl bonyolítanak az egyes arab országokon belül dúló viszályok, a progresszív és konzervatív erők közti harcok és ellentétek. Ezt példázták újabban az iraki események is. Az 1958. július 14-én végbement iraki forradalom után a közelmúltban im­már a negyedik fordulatra került sor. Éspedig állítólag vértelen fordu­latra, melynek folyományaképpen Aref elnök száműzött lett és a hatal­mat Al-Bakr vezérőrnagy ragadta ma­gához. Az új iraki kormány program­­nyilatkozata belső reformokat, a nemzeti egység megteremtését, a kurd probléma megoldását, valamint az arab országokkal való szolidaritást ígéri. Külpolitikájában elsősorban a Szovjetunióval kiván együttműködni, míg a nyugati hatalmakkal szemben követendő politikánál figyelembe ve­szi, hogy milyen magatartást tanúsí­tottak az izraeli és az arab államok közti háborús konfliktus idején. Szirt • A varsói szerződés tagállamai­nak kormányai az egyesített fegyve­res erők vezérkari főnökévé Sz. M. Stemenko hadseregtábornokot nevez­ték ki. A kinevezéskor a Szovjetunió fegyveres erői vezérkari főnökének első helyettese volt. • Megtizedelték a francia újság­írókat. A francia kormány bosszút áll a francia rádió és tévé újságíróin a sztrájkért. Hivatalosan bejelentet­ték, hogy 57 újságírót elbocsájtottak és csaknem ugyanannyit vidékre és alacsonyabb beosztásba helyeztek. Az intézkedések mindenekelőtt azokat az újságírókat sújtják, akik vezető szerepet játszottak a francia rádió és televízió példátlan méretű májusi­­júniusi sztrájk-mozgalmában. • Az olasz rendőrség durván rá­támadt a radikális párt kezdeménye­zésére szervezett kéthetes békemenet résztvevőire. A tüntetők követelték, hogy Olaszország lépjen ki a NATO- ből. A rendőrség beavatkozása kö­vetkeztében sokan megsérültek. • Mexikóban újabb nagyszabású diáktüntetésre került sor. Egyes je­lentések szerint 25 ezer, más jelen­tések szerint 150 ezer fiatal vonult fel Mexikó főváros utcáin és kö­vetelték, hogy vonják felelősségre a pénteki diáktüntetések szétveréséért felelős személyeket. A diákok azzal fenyegetőznek, hogy ha nem teljesí­tik követelésüket, nem riadnak visz­­sza a fegyveres harctól sem. fß IVAP PERL ELEMÉR ív. A TURISTA NYELVI GYÖTRELMEI Nem az én felfedezésem, hogy ide­gen földön a turistának a legtöbb ne­hézséget a nyelvismeret hiánya okoz­za. Ebből a hiányból származik aztán a többi kellemetlenség, amit hirte­­lenében nehéz lenne felsorolni. Dalmáciában a szerb-horvát nyelvet beszélik. A nyelvtanban nincs is kü­lönbség a kettő között, csak az írás különböző. A horvátok latin betűikkel, a szerbek pedig aszbuikával írnak. Nem vagyok benne egészen biztos, de azt hiszem, hogy a dalmát némileg különbözik, valószínűleg, ez csak va­lamiféle tájszólás. A lényeg az, hogy jól megértik egymást a szerbbel és a horváttal. A szlovákul beszélő már csak inkább ráhibáz a szavak, monda­tok értelmére. Sok a számára isme­retlen szó, és még több az olyan, amelynek más, sokszor homlokegye­nest eltérő értelme van, mint ugyan­azon szlovák szónak. Egy kapásból vett példa: szlovákul reőník szónokot jelent, horvátul pedig szótárt. De gar­madával vannak ilyen eltérő jelentésű szláv szavak. Már pedig, ha egy szláv nyelvű ember nehezen érti meg a szláv test­vér nyelvét, nem is kell mondanom, hogy kizárólag magyar nyelvismeret­tel Dalmáciában nem sokra megy az ember, illetőleg semmire. Csak a nemzetközileg használt kifejezéseket érti meg, pl. a parkett, fotográf, ne­g SZABAD FÖLDMŰVES 1968. augusztus 13. gatív, pozitív, aparát, garancia, antik­­várnica, papír, paszta, bikini, koffer és hasonlók. Már az első pillanattól kezdve, mikor lakást keres, gyötrő­dik, szenved az árva magyar lélek, kezei kifáradnak a mutogatástól, uj­­jai görcsöt kapnak, az izzadság pa­takokban csurog az arcáról és már­­már lemondóan be akarja fejezni a diskurzust, amikor egyszerre felra­gyog a szeme. De ekkor már jóné­­hányszor elmondta két-három idegen nyelven, hogy zimmer, izba, pokoj, míg a partner valamit sejdítve a helyzetből és a bőröndökből, bátor­talanul megszólal: szoba. Igen, szoba kéne drága asszonyom, szoba, szoba. Hála az égnek! Tanulva az első órák nyelvi gyöt­relmeiből, vásárol egy szerb—magyar szótárt (tehát reíníket) böngészni kezdi és rövidesen ilyen szóegyezé­seket talál: cipő = cipele, csipke = őipke, kifli = kifli, szappan = sapun, ágy = krevet (vagyis kerevet) s vé­gül alsónadrág = gatya. (Ilyen jó ma­gyarosan!) És van még jónéftány, ami természetesen mind kevés ahhoz, hogy üzletben, piacon, a hivatalban vagy a társaságban megértesd ma­gad . Csak egy kiüt van: ha külföldre akarsz utazni, kedves olvasóm, vagy á kötelesség odaszólít, tanulj mag legalább egy világnyelvet, különben meg nem értésre és némaságra vagy kárhoztatva. SZŐLŐ, FÜGE ÉS ŐSZIBARACK A SZIKLÁK KÖZT Vonaton utazva az ember, mint a moziban, az ablak keretében, csak elröppenő képeket lát, benyomások rövidek, vázlatosak, s ezért termő-Pillantás a nagyvilágba szetesen csak felületesek. Ezért nem is esküszöm arra, amit útközben lát­tam. A Dráva és a Száva közt tehát Hor­vátországban részben hegyes, részben enyhén dombos a vidék, széles, ter­mékeny völgyekkel, amelyekben az egyéni gazdálkodásra jellemző nad­­rágszíj-parcellákon dolgozik a hor­­vát földműves. Szokatlan a szemnek az ítt-ott még ekét húzó tehénke és a kézikaszával arató gazda. Jugoszlá­viában a szántóföldnek csak 13 szá­zalékát művelik nagyüzemi módon, ebből több az állami gazdaság, mint a szövetkezet. Ogy informáltak, hogy a szövetkezetek és az állami gazda­ságok jól vannak gépesítve és gépeik­kel, vetőmaggal, valamint szakmai ta­nácsokkal segítik az egyéni parasz­tokat. A Szávcm túl, Dalmáciában fokoza­tosan nőnek a mészkő-alkotta hegyek, fennsíkok, rohamosan csökken a nö­vényzet, kilométereken át húzódnak a kősivatagok, ahol csak csenevész, vad bokrok tengődnek a sziklabálvá­nyok között. De ahol csak egy kis völgyecske szakítja meg ezt az egy­hangú kőbirodalmat, az emberi mun­ka és kitartás, hacsak néhány négy­zetméteren is, üde szőlős kér te két, gyümölcsösöket varázsol elő dacolva a mostoha természettel. Az ember ki­szedi, kibányássza a követ a földből és falat emel belőle a növényzet vé­delmére, ápolja, babusgatja tőikéit, gyümölcsfáit, hogy családja, gyerme­kei tápláló csemegéhez jussanak. Azt mondják, hogy a split! gyümölcspiac gazdag választéka nagyrészt ilyen kis kertekből kerül ki. Persze, a szé­lesebb völgyekben, különösen a ten­gerparton már takarosak, sőt sokszor egész terjedelmes kertek díszlenek, több hasznot hoznak a szorgalmas gazdának. Mert a szorgalom és a munkaszeretet a dalmát ember egyik legszebb tulajdonsága. Ez szükség­­szerűség ugyan, megköveteli az élni­­akarás vastörvénye, de mégis szép erény. Bár a mezőgazdaságban gyön­ge a kereset, a munkanélküliség mégis biztosít munkaerőt, különösen olyan vidéken, ahol kevés az ipar. Egyszóval aranyéletről nemigen le­het szó. Itt nemcsak földet, hanem csodát is kell művelni. A tűző nap alatt, reggel öt órától tízig, délután pedig öt órától alkonyaiig kell moz­gatni a szerszámot, hogy a zsugori anyaföld beadja a derekát és moso­lyogjon a mézédes őszibarack, az üdítő füge és csurranjon a jó dalmát bor. Mert ami aztán megterem, és a család vagy a vendéglő asztalára kerül, az igazi ritka csemege, hatá­rozottan magas minőség. Becsületére válik annak, aki termeli. BÜCSÜ AZ ADRIÄTÖL A tengerben nagyon kellemesen csalódtam. Ugyanis a Fekete-tenger korántsem fekete, a Duna pedig, Strauss keringőkirály állítása ellenére nem kék, még a Tiszaszem sem sző­ke, ahogy mondják, inkább agyag­színű. De az Adria, az tényleg kék. Nem is akármilyen, hanem nevető azúrkék, a szélein pedig, ahol sekély a víz, smaragzöldbe megy át. De mi­lyen is lehetne ez a nagy víz, a tisz­ta-kék mennybolt alatt. Órákig el le­het nézni a hajőcsavar forgásától fel­vert habot, amint fehér csipkével szegi be a tenger végeláthatatlan kék palástját. Amikor pedig ól­­mosszürke felhők vonják be az eget a tenger is színt vált, haragos, sö­tétkéken hullám­zik, mintha a fel­hőkre duzzogna, mert megzavarják fenséges nyugal­mát. Nehéz volt búcsúz­ni a varázslatos Adriától, amelyben a turista sohsem csalódhat. Derűs szépségét, szín­pompáját, dagadó hullámainak isteni színjátékát sohsem lehet elfelejteni. A legkisebb faluban is kegyeletesen ápolják a fasizmus elleni harcosok emlékét A dalmá* földműves nélkülözhetetlen segítőtársa a szamár és az ös"vér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom