Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-08 / 23. szám
A GYÜMÖLCSFAMETSZÉS TÖRTÉNETÉBŐL A gyümölcsfák kiválogatása és tudatos termesztése — bár még primitív módon — már az ókorban megkezdődött. Az inkább helyhez kötött és viszonylag magasabb kpltúrfokon álló népeknél találjuk az első feljegyzéseket a gyümölcsfáikról, azok gyümölcsének dicséretéről az élelmezésben. Pontosan megállapítani ma már — hogy vajon a tudatos metszési módok miképpen alakultak ki — szakszerű feljegyzések hiányában nagyon nehéz lenne. Tény az, hogy az ember magától a természettől leste el a fák metszésének hasznosságát. Megfigyelte a villámsújtotta, széltörte fánál, milyen módon iparkodott a fa pótolni a hiányzó ágrészeket vagy az egész koronát. Tapasztalta, miszerint az ilyen kiújult, erősen fejlődő farészeken megjelent ismét a virág, a gazdag, sokszor szebb termés megelőzéseként. Figyelt arra a tényre is, hogy az erősen elsűrűsödő fáik lombozatának csak külső felületén jelent meg a termés, a belső ágak meddőnek mutatkoztak, fény hiányában felkopaszodtak, vagy teljesen el is haltak. A széltől megtépázött, villámcsapástól megritkított fákon kisebb lombfelület mellett i6 több termés mutatkozott a levegő- és napjárta vázágakon. Bár még ezt a jelenséget nem tudta megmagyarázni (a napfény szerepe), mégis kést ragadott, hogy ritkító metszést végezzen, vagy nagyobb termés reményében megikurtította a termőrészeket. A többezer év óta megfigyelt, tapasztalt természeti jelenségeket idővel rendszerezték és apáról fiúra szállt ennek ismerete. Míg kialakult a mai állapotú gyümölcstermesztési kultúra, annak metszési módozatai, nagyon hosszú és rögös volt az út. Kétezer éves gazdaságtörténeti feljegyzései Columella római írónak mér arról tanúskodnak, hogy ismert volt a korona-, ritkító- és a termőre való metszés. Feljegyzései között ilyen tanácsok is szerepelnek: „Április 1. előtt már meg kell metszeni a fáikat, mert ezután már késő“. A kínaiak időszámításunk kezdeteinél már ismerték az őszibarackot, szelektálással kiválogatták a legszebbeket, legízletesebbeket. Ök vezették be legelőször az állandó é.vről-évre felújított metszést is, mert felismerték ennek a csontmagvúnak sajátos követelményeit. A XIX. század végéig még nem dolgozták ki a gazdaságos metszések módozatait. Az előtte levő századokban inkább különféle természetellenes változatokkal foglalkoztak a gazdag földesurak kertjeiben. Még nem nagyon ismerték a hajtásnövekedés és a termőrügyek berakodása közötti összefüggéseket. A bizarr alakok eléréséért rendszerint erős metszéseket eszközöltek, így sok esetben csak a vegetatív növekedést érték el, a termést vagy befullasztották, vagy csak igen gyér volt. Ezek az eljárások a terméshozamok alakulását károsan befolyásolták. Ezek a fa különleges alakjait előtérbe helyező kurtítások főleg a francia földön dívottak Courtois, Lorette és mások hatására, de elterjedtek egész Európában. Századunk elején dolgozták ki biológiai — talajtani kísérletekre támaszkodva azokat a metszési módszereket, amelyek ikisebb-nagyobb változataival ma is alkalmazottak gyümölcsészeteikben. Persze ezek variálásával ma már szinte minden fanemnek megvan az előnyös metszési változata, egyeseknél több metszési eljárást is alkalmaznak. Gondoljunk csak az őszibarackra vagy Jonathán almafajtánkra. (Pl. őszibarack katlan alakra, sudárfának, emeletes ágrendszerrel — váltómetszés, rövid csapra metszés, csónak alakú vázág-kialakítás stb.) Napjainkban már szinte minden almafajtának, csontmagvúaknak megvan a legkedvezőbb metszési módja. Tipikus metszésmódját dolgozta ki Nagy Sándor világhírű gyümölcskertész a magyar tájak legelterjedtebb almafajtájának, a New York környékéről származó Jonathánnaik. Rendszeres ritkítőmetszés mellett évente hajtáskurtítást is végez. Az éves veszszők egynegyed-egyötöd részét elsősorban a 'lisztharmatos vesszővégeket — eltávolítja. Ezzel az eljárással rendszeresen termő és a lisztharmatnak ellenálló faegyedeket alakít. Minden gyümölcsmetszés-újítás fő célja, hogy minél .több és értékesebb gyümölcsöt nyújtsanak fáink a legkisebb befektetéssel. Időnként az egyes metszésirányzatok követői és művelői között parázs vita alakul, de rendszerint ez csak hasznossá válik mindkét fél számára, a metszési eljárásokat pozitívan befolyásolja. Napjainkban új gyümölcstermesztési mód van kialakulóban, egyre jobban terjednek az intenzív módszerek. Ilyen a termőkaros orsó, a Bouché-Thomas sövény, a Palmetta vagy Haag alakok, stb. Európaszerte nő az intenzív módszerek alkalmazására telepített gyümölcsösök száma. Ezek követői előtérbe helyezik a hajtásnövekedés és a terméshozam szabályozását a hajtások helyzetének megváltoztatásával. Különféle szögállású, elsősorban vízszintes irányú Iekötözésse) kedvezően befolyásolják a táplálékok áramlását és a termőrügyek kialakítását. Sok kísérlettel megállapították, hogy a megfelelő hajtásnövekedés hasznos a termés alakulására, s azért a növekedést a 1 »kötözéssel célszerűen irányítjáik. Persze az irányzat követői nem vetik el teljesen, csak korlátozzák a fák metszését. A mezőgazdaság mostani gyökeres átalakulása folyamán állandóan újabbnál újabb lehetőségeket vezetnek be a termelésbe, ami természetszerű is. Nem állhatunk meg évtizedekig a kidolgozott eljárásoknál, nem dogmák azok. Valamennyi csak újabb lépcsőt jelent előre, s rendszerint úgrődeszkája egy újabb felfogásnak. Csak akkor terjed el igazán, ha elődjeihez viszonyítva jobbat eredményez. Az intenzív termesztési módok eddigi bizonyítható eredményei az önköltség csökkenésivel járnak miközben hektárhozamaikkal is felülmúlják az őket megelőző módszereikkel. íme egy kis összehasonlítás a téli alma esetében: A nyugatnémet kertészek sok érdekes virággal lepték meg a látogatót a Bratislava 68 kiállításon. Fotó: -tt-A termőkaros orsó és gyümölcssövény bár újszerű eljárásnak tűnik, meglehetősen régi történeti előzményei vannak. Ősei a redélyfák már a XVII. században ismertek voltak Franciaországban. Akkor azonban elsősorban díszítő szereppel bíró díszfalakat és lugasokat képeztek velük. Mai alakjaik közül az intenzív termesztésben az olasz származású Palmetta, a belga eredetű Haag, valamint a francia Bouché- Thomas rendszere terjedt el. Rajtuk kívül még más változatok is terjednek, de eredetük a megemlített három módszerre vezethető vissza. Hazai viszonylataink között mindig számolnunk kell a Kárpát-medence szeszélyes időjárásával, éghajlati szélsőségeivel. Nagyüzemileg valamennyi intenzív módszert csak úgy vezethetünk be, ha előzőleg gyakorlatilag kipróbáljuk azokat. Napjainkban ez a kutatás folyik. Nagyüzemi vonalon azonban már a termőlkaros orsórendszer és az alacsony törzsű kombinált korona beváltnak bizonyult. A pillanatnyilag még kisebb területeken, főleg háztáji kertekben alkalmazott gyümölcssft vény egyes fajtáit némi módosítások kidolgozása után bizonyára bevezetik nagy területeken is a nagyüzemi termesztésben. Ez a gyümölcsfa-alakító módszer új nyitány gyümölcsészetünkben, de nem jelenti azt, hogy az előzőleg kidolgozott metszési módszerek záróaikordjai már holnap felcsendülnek. Nem vágjuk még őket sutba. Még sokáig hasznosak lesznek gyümölcstermelésünkben. A sok kísérlet, új próbálkozások, az évtizedek leszűrt eredményei döntenek majd sorsukról. A metszés útjai történelmünk folyamán nem voltak küzdelem és tévesztés nélkül. Bizonyos azonban, hogy az új módszerek sem lesznek örökéletűek, egyszer át adják majd helyüket a még náluk is jobbnak bizonyult eljárásoknak, művelési formáknak. Juhász Árpád 7 sor- és tőtávolság gyümölcsfa termésátlag Faalak méterekben hektáronként db szám métermázsa Magas- és középtörzs 10X10 100 110—115 Termőkaros orsó 7,5 X 4,5 300 220—260 Gyümölcssövény 5X3 673 550—600
