Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-01 / 22. szám
IV. ÉVFOLYAM 1968. MÁJUS VADASZ 6S A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE Június a vadászat hónapja Újra elszáguldott felettünk egy év s beköszöntött június a vadászok hónapja. A jelek szerint reményteljesen érkezett. A szaporodásra nagyon alkalmas tavaszt tudunk hátúink mögött. A csapadékszegény időjárás kedvezett a fészkén ülő szárnyasvadnak, a nyúlfiaknak. Nincs hát okunk panaszra és gazdag vadászzsákmánynak nézhetünk elé. Ez a tény kell, hogy arra serkentse a vadászok táborát, minden eszközzel védjék a meglévő szaporulatot, apró- és nagyvadat egyaránt. A védelem terén sok múlik az emberen, a vadászon. A zöldkalaposok 130 ezret számláló serege szinte felbecsülhetetlen erőt képvisel a vadvédelem terén, ha valóban szívügyének tekinti az erdő, mező lakóinak védelmét, gondozását. E gondolat közepette most jő lenne — amint a mesékben olvashatjuk — szárnyra kapni s bekopogtatni a vadászgazdák ablakain, megkérdezni őket, mit tettek eddig és mit tesznek ezután pagonyukban a foglyok, fácánok, nyulak, őzek, szarvasok és a többi természetlakó érdekében. Hány mérgezett tojást raktak ki vadászterületükön, hogy a pecsenyére éhes szürkevarjak, a torkos szarkák, a vérre éhes rókák száma kedvezően apadjon. E- mellett a tavaszi költési idényben hány ragadozót tettek ártalmatlanná, az e célból kivonult vadászok. Nem állítom, de bizonyára akadnak fegyverviselőik, akik addig nem teszik ki lábukat, amíg valamelyik haszonvad a lövés tilalma alól fel nem szabadul. Az évelőtakarmányok kaszálása idején vajon megbeszélték-e a teendőiket a traktorosokkal, hogy minél kevesebb nyúl, fészkén ülő fogoly, fácán kerüljön a kasza éles fogai közé. Volt-e foganatja az intézkedésnek, vagy csak pusztába kiáltó szónak bizonyult a beszélgetés. A nagyvadas területen hány sózó áll az őzeik, szarvasok rendelkezésére, gondoskodnak-e a só állandó pótlásáról. Mindez nyitott kérdés. Választ a vadászgazdák adhatnának. Ki jót, ki rosszat. Tagadhatatlan, egyre több a megfontoltan, reálisan gazdálkodó vadásztársaság, ahol elsődleges kötelesség a vadnevelés. Sajnos ennek ellenkezője sem ritkaság. Példaként a következőket említem: A galántai járás élenjáró vadásztársaságai két, sőt három kiló vadat értékesítettek hektáronként, ezzel szemben a „szekértolók“ 20—30 dekagrammot adtaik át a felvásárló szerveknalk a kibérelt területük egyegy hektára után. Ügy gondolom ehhez nem kell kommentár. Május 16-án kezdetét vette az őzbak lövése. Tudvalevő, hogy nagyon rossz az őzvad ivararánya a suták, illetve anyák javára. Ugyanis a „rátermett“ puskások a trófeákra vadásznak, nem pedig az őzekre. Ebből adódik, hogy a holmi selejt bakocska mellett eltekintenek, ugyanakikor a reményteljes kapitális őzbakok lövésére pályáznak. Ezek után természetes, hogy a selejtbakok megérik a párzás idejét, résztvesznek a továbbszaporítás munkájában, míg az arra hivatott erőteljes egyedek a lövési szezonban a meggondolatlanság áldozatai lesznek. Az őzbak lövésének második változata, hogy a vadász tekintet nélkül a bak tenyészértékére, meghúzza a ravaszt, ha az állat fülel között agancsokat észlel. Az említett eset mindkét formája elítélendő. Csakis a golyóra érett kapitális bakokat lőjjük, ugyanakkor a selejt nem érdemel kíméletet. Emellett ősszel tervszerűen gyérft6ük a nőstények számát, főképp a kiöregedett anyáik kilövésével. Idén engedélyezik a foglyok lövését. Ezt a vadászok örömmel fogadják. Régi, de vitatható panasz, évenként azért apad a foglyok száma, mert úgymond az egyes családok nincsenek szétriasztva s a rokon vérkereszteződés révén fennáll a korcsosodás veszélye. Tény, hogy fogolyállományunknál szintén nem kedvező az ivararány. Sok a kakas, a kiöregedett tyúk, melyeiknek kilövése nem veszélyezteti az állomány jövőjét. E pontnál azonban felteszek egy kérdést: hány fogoly lövésére kérhet engedélyt az a vadászgazda, aki a tavasszal kiállított statisztikai lapon 150 darabban jelölte meg a területükön tartózkodó törzsállományt. Az ilyen vadászgazdának semmiképpen sem okozhat örömet, hogy immár engedélyezik a fogoly lövését, mert a tények arra vallanak, vajmi keveset tettek ezen hasznos szárnyasvad szaporodása ügyében. Ahhoz, hogy valaki méltó terítékre tegyen szert, elsősorban elegendő számú vadat kell nevelnie. A vadászok hónapjában a vadvédelem érdekében szólnunk kell minden természetszenető emberhez, mezőgazdasági dolgozóhoz s nem utolsó sorban a fiatalokhoz, űk azok, akik sok jót, de még több roszszat tehetnek a természet védtelen lakói érdekében. Vitathatatlan a szülők és tanítók felelőssége, az Iskolásokkal szemben. Semmiképp sem engedhető meg, hogy az iskolások természetjárás ürügVén a szabad szombatokat, vasárnapokat arra használják fel, hogy az erdőt, dunapartot, a határt járják s ott kutassanak a vadak tojásai után, hogy azután hazavigyék, esetleg földhöz vagdossák. Még sajnálatosabb és minden jóérzésű polgár részéről elítélendő az az eset, ami-5. szám A TARTALOMBÓL: + Megújhodási, demokratizáciús folyamat a Csehszlovák Vadászszövetségben 4- A vadászok továbbképzése 1987-ben -4- Vadásznaptár ^ A Csehszlovák Vadászszövetség Szlovákiai Bizottságának nyílt levele 4- Fácánost létesítenek 4- A sikeres sporthorgászat előfeltételei 4- Hej halászok, halászok... 4- Egy évzáró taggyűlés margójára -4- Halásznaptár kor a kamaszok farkaskutyákkal levadásznak egy-egy tábla herét vagy más veteménnyel bevetett területet. Az elmondottakból következik, hogy vadvédelmünk nemcsak a vadászokon, de a városok és falvak lakósságán, a népnevelőkön s minden olyan emberen múlik, akik részt vállalnak a természet szépségének gyarapításából, mely tartalmasabbá teszi magunk s az emberiség életét. Sándor Gábor
