Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-18 / 20. szám
Az elmúlt hét legjelentősebb külpolitikai eseménye az amerikai—vietnami tárgyalások megkezdése, erről külpolitikai rovatunkban külön cikkben tájékoztatjuk olvasóinkat, összefoglalónkban ez amerikaiak vietnami háborújával, a Közel-Keleti helyzetről, a nigériai és biafral tárgyalásokról, valamint a május 8-1 moszkvai tárgyalásokról szólunk. Az amerikaiak vegyi háborút akarnak Vietnamban Amíg Párizsban folynak az amerikai—vietnami tárgyalások, Dél-Vletnamban továbbra is ádáz harcok dúlnak. Hűé várost a szabadságharcosok tüzérség erős tűz alá vette. Saigonból olyan Jelentések érkeznek, hogy az amerikaiak sűrűn lakott városnegyedeket bombáznak, és csak egész utcák felgyújtásával tudták megállítani a partizánok offenzíváját. Jelentések szerint a romok között a Cholon városnegyedben száz férfi, nő és gyermek holttestét találták meg. Az egész negyed fölött az oszlásnak indult holttestek elviselhetetlen bűze terjeng, azonban az amerikaiak továbbra Is lövik a romokat. Más jelentések szerint Saigontól 560 kilométernyire újabb összeütközések vannak kialakulóban. Washingtoni források szerint az amerikai légierő nagyarányú vegyiháborút tervez Dél-Vietnam ellen és mintegy 400 millió liternyi mérget akarnak leszőrni a termés elpusztítására. Az amerikai légierő vezérkarából klszivárgő hírek szerint már ebben az évben mintegy 70 millió dollár értékű mérgező vegyianyagot rendeltek meg a dél-vietnami léigerők számára. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az amerikaiak már 1962-ban használtaik pusztító vegyianyagot a vietnami háborúban. Más Jelentések szerint az USA-ban 20 ezer tartalékost hívtak be, amelynek felét Vietnamba irányítják. Egyiptomi javaslat Egyiptom szerint a Biztonsági Tanács tavaly novemberi határozatának egyik gyengéje, hogy nem írt elő pontos sorrendet a határozat egyes pontjainak végrehajtására. Az Egyesült Arab Köztársaság Javaslatot tett ennek a hiányosságnak pótlására. A javaslat egyik fontos eleme, hogy az EAK továbbra is elutasít minden közvetlen vagy közvetett tárgyalást Izraelben. Azonban a külügyminiszter szerint három út vezethet a határozat végrehajtásának programjához. Elsősorban a főtitkár megbízottja kérheti a Biztonsági Tanácsot, hozzon határozatot a programról és a végrehajtás módjáról. Másodszor Jarring ENSZ közellkeleti megbízott maga Javasolhatja ezt a programot, harmadszor, ki lehet dolgozni ezt a programot úgy, hogy Jarring az érdekelt felekkel, külön-külön megbeszéléseket folytat. A külügyminiszter Jarringra bízta, hogy a három Javaslat közül melyiket választja. Hangsúlyozta, hogy ezzel az Egyesült Arab Köztársaság bizonyítja messzemenő készségét a válság békés megoldására. Nigériai és biafrai tárgyalások Épp egy esztendő telt el azóta, hogy Nigériát, Afrika egyik legnépesebb és gazdaságilag nagyjövőjű országát súlyos válság rázta meg: a Keleti Tartomány — miután már előzőleg minden kapcsolatot megszakított a központi kormánnyal — kimondta elszakadását, és Biafra névvel önálló köztársasággá nyilvánította magát. 1960 óta, amióta Nigéria elnyerte önállóságát, ez már a harmadik válság az országban. Mégpedig a legsúlyosabb. A központi kormány a történtek után háborút indított Biafra ellen és a harcok azóta is váltakozó hevességgel folytak. A katonai helyzetről szinte lehetetlen teljes képet kapni, mert a kiadott hadi Jelentések rendszerint homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Ezek az ellentmondások voltak Jellemzőek a tárgyalásokkal kapcsolatban Is. A Jelenlegi helyzet viszont arra utal, hogy a megbeszélésekre mégis sor kerül. Londonban a két fél előzetes tanácskozáson megegyezett abban, hogy az ugandai Kampalában hamarosan béketárgyalásokat kezdenek. A nigériai helyzettel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az összecsapások főleg törzsi ellentétekből keletkeztek. Biafra elszakadása azonban — noha ezt a tartományt éppen ez igen harcias ibo törzs lakja, — nemcsak és nem is elsősorban törzsi ellenségeskedésre vezethető vissza. Nigéria gazdasága igen fontos tő-Nehéz béketárgyalások küszöbén Ky ópiumcsempészési ügye Oroszlánok Párizs körül '(Le Figaro] — A jövőben nem kell majd Nairobiba, Tokióba, vagy Palm Beach-be menni, ha valaki meg akar» ja figyelni, hogy a vadállatok és a különféle egzotikus állatok hogyan él» nek teljes szabadságban a természet» ben. Május 12-én Párizstól 40 kilométer» nyíre több, mint 400 állatot engednek szabadon a Thoiry-en-Yvelines kastély» hoz tartozó 12 kilométer hosszú négy méter magasságú rács és 20 kilomé» teres árok akadályozza majd meg az oroszlánokat és párducokat abban, hogy rettegésben tartsák a környéket. A turisták hatkilométeres úton járhat» ják be a 200 hektárnyi „afrikai rézén vátumot“. Éppúgy, mint Kenyában, itt sem szabad majd kiszállni a személy» gépkocsiból vagy az autóbuszból. A baltakirály „Guahinái“ (L’Express) — Kolumbiában az Indiánokra vadászó fehérek új igát szerkesztettek. A Buahibo indiánok irtását „guahibálásnak“ nevezik. Egy ilyen „vadászat" rekordzsákmánya: 16 leölt indián, nem egészen egy óra alatt. A jelenet egy venezuelai határtól mindössze néhány kilométerre, egy La Rubiera nevű farmon játszódott le. A farm tulajdonosa „baráti meghívást" küldött a környéken élő 18 indiánnak, közöttük 7 gyereknek, majd vendégül látta őket sült malaccal és banánnal. Miközben a társaság vidáman falatozott, váratlanul felbukkant két venezuelai és kilenc kolumbiai — s megkezdődött a vadászat. A férfiak puskákkal és revolverekkel lődöztek, az asszonyok pedig késekkel adták meg az áldozatoknak a kegyelemdöfést. A rendőrség három napon keresztül lóháton kutatta fel a vadállatoktól és óriáskígyóktól hemzsegő bozótos környéket, míg ráakadt a bűnözőkre. Azok nem is igen tagadták tettüket: „Miért volna bűn kiirtani a férgeket? Már jó ideje tesszük!" — jelentette ki teljes nyugalommal a banda 48 éves főnöke, Anselme Nieves, akit „baltakirálynak“ neveznek. Azzal dicsekszik, hogy 1960 óta egymaga 32 indiánnal végzett Kőolajat vásárolunk Iránból A lapok már hírt adtak arról, hogy ha lehetőség nyílik rá, hazánk kőolajat vásárol Iránból. A napokban hazaérkezett Teheránból az a csehszlovák kormányküldöttség, amely egyebek között iráni kőolaj szállításáról tárgyalt. Ebből az alkalomból Dr. Emil Miáovsktf külügyminiszter helyettes a küldöttség vezetője véleményt mondott néhány olyan tájékoztatásról, amelyek az utóbbi időben megjelentek a csehszlovák sajtóban ezzel kapcsolatban. A külügyminiszter helyettes a Csehszlovák Távirati Iroda tudósítójának kijelentette, hogy a tárgyalások fő célja az volt, hogy megállapítsák a két ország kereskedelmi kapcsolatai kibővítésének lehetőségeit és olyan feltételeket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik a két ország árucsere-forgalmának növekedését. Megállapította, hogy a tárgyalások a várakozásnak megfelelően eredményesek voltak, és a csehszlovák küldöttség tagjai elsősorban az iráni kőolaj iránt érdeklődtek, mert ennek vásárlása előnyös hazánk szempontjából, mivel az árucsere keretében olajért gépi berendezéseket szállíthatnánk Iránnak. (Herald Tribune) — A szenátus egyik albizottsága egy jelentés vizsgálatával foglalkozik, mely szerint a CIA évekkel ezelőtt elmozdította Nguyen Cao Ky jelenlegi dél-vietnami alelnököt egy titkos szabotázsegység parancsnoki tisztségéből, mert ezt a megbízatást ópiumcsempészés fedezésére használta fel. A jelentést a külföldi segélykiadások szenátusi albizottsága bocsátotta az Associated Press rendelkezésére. Az albizottság vezetője Ernest Gruening alaszkai szenátor. Az 1963—64. évi „Takarmányozás Légiúton" elnevezésű szabotázsakció keretében a jelentés szerint „Légi úton szállítottak vietnami ügynököket Eszak-Vietnamba szabotázsakciók végrehajtására, mint például vasútvonalak és hidak felrobbantására." A program megkezdésekor a CIA vietnami repülőszemélyzetet állított be, amelynek parancsnoka Nguyen Cao Ky ezredes, Dél-Vietnam jelenlegi alelnöke volt. Röviden összefoglalva: Ky ezredes, kihasználva helyzetét, repülőgépein ópiumot szállított Laoszból Saigonba. A CIA természetesen elmozdította beosztásukból Ky ezredest és pilótáit, akiket a tajvani kínai légierő pilótái váltottak fel. A Vietnamban működő szárazföldi személyzetet is tajvani szerelőkkel váltották föl — olvasható a jelentésben. A jelentés előterjesztője elmondotta, hogy 1962 márciusában küldték Vietnamba egy amerikai repülőtársaság részéről mint a karbantartó személyzet ellenőrét és tanácsadóját. Gruening szenátor albizottsága azzal Washington és Görögország SZABAD FÖLDMŰVES 1968. május 18. A dollár jövője forog kockán AMERIKA pénz- és hitelintézett köz» pontja, a Pederni Reserve Board nagy tekintélyű elnöke, William McChesney Martin kíméletlenül rideg nyilatkozó» tot tett az Egyesült Államok pénzügyi helyzetéről: Leglényegesebb megálló» pításai: 1931 óta a legrosszabb gazda» sági válságot éljük át. A dollár jövője, az Egyesült Államok nemzetközi hítele forog kockán. A kormány képte» len megbirkózni a deficittel. Az Egyesült Államok sokkal többet költ külföldön, mint amennyit ott keres. Megtörténhetik, hogy a világ többi része a kezén levő 33 milliárd dollárnak aranyra váltását követeli. A kongreszszus mégis vonakodik az adóemelésektől, a Fehér Ház vonakodik kiadásai csökkentésétől. Mindkettő elzárkózik az ár- és bérellenőrzés puszta gondolatától is. Ha az Egyesült Államok nem néz szembe költségvetési problémáival, ellenőrizhetetlen infláció fenyeget. (U.S. News and .World Report]] (The Guardian) — A görögországi tavasz első fecskéje megérkezett Arizonába. Robert Kennedy szenátornak feltették a kérdést, hogy ha megválasztanák őt elnöknek, mit csinálna a Juntával. „Csökkenteném a Görögországnak nyújtott mindenfajta katonai és egyéb segítséget" — Jelentette ki a szenátor. McCarthy szenátor szintén nyilvánosan állást foglalt a görög diktatúrával szemben, és Jacqueline Kennedy a hírek szerint, anyagi segítséget nyújtott a PAK-nak, az Andreas Papandreu vezette koordináló csoportnak, amelynek célja a Junta megdöntése. Négy nyugat-európai szociáldemokrata párt (az angol Munkáspárt nem szerepel köztük) szintén támogatást ígért a csoportnak. Az amerikai kormányváltozás most igen fontos új tényező a görög politikai életben. Amikor Johnson elnök csökkentette a tengerentúli kiadásokat, Görögországot kihagyta ebből. Februárban hivatalos amerikai forrásokból úgy hírlett, hogy hamarosan folytatják a katonai segítségnyújtást. A Junta azt tapasztalta, hogy meg tud lenni a király nélkül, s az amerikaiak szemmel láthatóan úgy vélik, hogy a NATO nem tud fennmaradni a junta nélkül. Az Amerika-ellenesség nem újdonság a görög baloldal és a Centrum körében. De a külföldi megfigyelők rámutatnak, hogy az Amerika-ellenesség most Jóformán kézzel fogható, s az összes politikai körökre kiterjed. Az is nyilvánvaló, hogy az apolitikus burzsoázia nagy része, amely előzőleg semleges volt, vagy bizonyos mértékig támogatta a juntát, ma már elpártol tőle. Ha emlékezünk sóik görög vezető féktelen optimizmusára, most váratlanul úgy tűnik, hogy a junta kezd kifutni az időből. Ma már nem az a probléma, hogy vajon lesz-e változás, hanem az, hogy mikor és hogyan következik be. Fokozódó gazdasági nehézségekről érkeznek hírek. Görögországban a legnagyobb küzdelem még ma is a forradalmi tanács legfontosabb tagjai — ezek fiatal tisztek, s legismertebb közülük Ladasz ezredes — és a junta hivatalos vezetői között folyik. Az utóbbiak ügyelnek arra, amit a demokrácia lassú és elkerülhetetlen visszaszivárgásaként elfogadnak, nagyon igyekszenek kiszélesíteni politikai bázisukat, s megbecsülésért udvarolnak, odahaza és külföldön. De a Ladasz ezredeshez hasonló emberek nem nagyon igyekeznek. Eltökélt szándékuk, hogy nem térnek el a homályos, s lényegében teljesen negatív céljaiktól. Papadopulosz előtt nagy belföldi csata áll, s ezt nem lehet már tovább halogatni. Oj veszedelmes bizonytalanság merült most fel — s mi lesz később? Októberben választásokat tartanak a Junta alkotmánya alapján, és az új amerikai kormányt majd befejezett tény elé állítják? A félelem, a megtorlás és az elkeseredettség még ma is fontos szerepet Játszik a görögországi életben. 8 a fenntartással bocsátotta rendelkezésre jelentését, hogy a társaság nevét nem szabad megemlíteni. A társaságról a jelentés elmondja, hogy az „természetesen fiktív vállalkozás volt, amelyet a CIA (és egy repülőtársaság) létesített, s a saigoni Tan Son Nhut repülőtérről fejtette ki tevékenységét az úgynevezett „Takarmányozás Légiúton" program fedőszerveként. Ky ezredest a Ngo Dinh Diem-kormányzat 1956-ban nevezte ki a saigoni repülőtér parancsnokává. Egy hónappal azután, hogy Diem elnököt megbuktatták és megölték, 1963-ban, Kyt nevezték ki a gyorsan fejlődő vietnami légierő parancsnokává. Ky megtartotta ezt a parancsnoksági beosztást 1965-ig, amikor a polgári Pham Huy Quat-ot követően az ország miniszterelnöke lett. Múlt év szeptemberében választották alelnökké Nguyen Van Thieu elnök mellé. Heteken át tartó amerikai huzavona után hétfőn végre megkezdődtek a hivatalos megbeszélések az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége közt a párizsi Diadalív közelében levő egykori MaJestiCTSzállóban. A megbeszéléseik előkészítése Jó légkörben zajlott le. A diplomáciai udvariasságnak eleget téve Averell Harriman, az amerikai (küldöttség vezetője és partnere Xuan Thuy, a VDK minisztere kézfogással üdvözölték egymást, egyegy csipkelődő ártatlan megjegyzéssel sem maradtak egymásnak adósak, de az elengedhetetlen formalitások után csakhamar hozzáláttak az érdemi tanácskozás megindításához. Xuan Thuy államminiszter bevezető nyilatkozatában leszögezte, hogy a hivatalos megbeszélések célja a VDK ellen intézett bombatámadások és minden más amerikai háborús bűncselekmény megszüntetésének elhatározása, amely után a két felet érdeklő más kérdésekkel lesz szükséges foglalkozni. Xuan Thuy megállapította, hogy az USA Észak-Vietnam léglés tengeri bombázásával mérhetetlen bűnt követ el a vietnami nép ellen. A VDK elleni agresszió semmivel sem igazolható; egyaránt sérti az 1954-es genfi egyezményeket és a nemzetközi jog alapvető tételeit. Bár Johnson elnök március 31-én kényszerült bejelenteni az észak-vietnami bombázás „korlátozását", 300 km kiterjedésű négy és fél millió lakosú területen nap mint nap zúdulnak le az amerikai bombák és lövedékek. Az amerikai elnök továbbra is „a viszonosság" mondvacsinált elvéhez ragaszkodik és igyekszik összekeverni a támadót a támadó áldozatával. Xuan Thuy leszögezte, hogy az amerikaiak állítólagos elkötelezettsége Dél-Vietnamban merő misztifikáció, mivelhogy a dél-vietnami nép sohasem kérte az amerikai csapatok segítségét. Az amerikai fegyveres beavatkozás Vietnam újraegyesítésének megakadályozására irányul. Márpedig a vietnami probléma csak ez 1954-es genfi egyezmények maradéktalan tiszteletben tartásával, alapvető rendelkezéseinek szigorú alkalmazásával érhető el. Averell Harriman kétezer szavas nyilatkozatban fejtette iki az amerikai kormány álláspontját. A „mérséklet" szükségességének hangoztatása mellett, nem átallotta az amerikai légi kötelékek barbár támadásaiért a VDK-ra hárítani a felelősséget. Majd indtíványozta, hogy azok csökkentése érdekében mindkét fél kölcsönösen rendelje hátrább a szembenálló csapatokat és hogy állítsák vissza a demilitarizált, vagyis fegyvermentes övezet eredeti állapotát. Ám ez az indítvány, melyhez öt további pontban körvonalazott, propagandacélokat követő javaslat kapcsolódik, nem egyéb kibúvónál. Nem vet számot a tulajdonképpeni tárgyalások megindításához fűzött azon észak-vietnami követeléssel, hogy az amerikaiaknak feltétel nélkül be kell szüntetniük a VDK bombázását és minden más amerikai háborús cselekményt. Sőt mi több, nyező. Kakaó, földi mogyoró és pálmaolaj termelésben a világgazdaság élcsoportjában, a precíziós gépekhez szükséges különlegesen finom olaj előállításához használt pálmamag termesztésben pedig az első helyen áll. Ennél azonban sokkal nagyobb Jelentőségű az ország kőolaj kincse. Viszont a legújabb lelőhelyek éppen az ország elszakadt biafral területén vannak. Mivel az angol és amerikai cégek érdekelve vannak a kőolaj termelésben, csendes rokonszenvvel figyelik Biafra elszakadását, mert számukra előnyösebb a különböző nemzetiségi vagy törzsi vezetőkkel való tárgyalás, mint a kormánnyal. Az egységről tárgyaltak Moszkvában Amint Ismeretes, május 8-án sor került Moszkvában a Bolgár Kommunista Párt, a Lengyel Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek értekezletére. Az értekezlet célja mindenekelőtt egy sor olyan intézkedés folytatása és továbbfejlesztése, amelyeket a nemzetközi kommunista mozgalom további tömörítésére, a szocialista közösség állandó politikai, gazdasági és védelmi erősítésének fokozására hoztak. Az értekezletet megelőzően már a szovjet—csehszlovák találkozón is leszögezték, hogy az egység megteremtéséneik szellemében tovább fokozzák a két ország baráti kapcsolatait és sokoldalú együttműködését. A Pravda cikket közölt a moszkvai értekezletről és leszögezi, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is olyan politikát folytat, amely határozottan szembeszáll az imperializmussal, az új világháború kirobbantásával és mindent megtesz annak érdekében, hogy a szocialista közösség erősödjön, a kommunista mozgalom és minden imperialista ellenes erő tömörebb egységben harcoljon a világbékéért. a VDK déli részében — a hivatalos megbeszélések ellenére — folytatódnak az amerikai légi támadások, magában Dél-Vietnamban pedig B—52-es típusú nehéz-bombázóik bevetésével igyekszik az Egyesült Államok mind reménytelenebb helyzetét Javítani, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsen a tárgyalásokhoz. Maga Johnson elnök ismételten kijelentette, hogy nehéz, kemény és hosszas tárgyalásokra számít. A tanácskozások menete megmutatja, mi késztette őt e prognózisra: az idei választások „szükségleteiből“ folyó taktikázás, hogy a tárgyalások döcögőséért a VDK-ra háríthassa a felelősséget és esetlges sikertelenségükért az észak-vietnami küldöttséget hibáztathassa. Vagy csak időnyerés, abban a reményben, hogy megfelelő kompromisszumot kényszerít ki. Világszerte feszült érdeklődéssel figyelik a vietnami béke helyreállítását célzó tárgyalásokat és nem fér hozzá kétség, hogy a békeszerető népek rokonszenve az agresszió áldozatának, a sok megpróbáltatáson keresztül ment hős vietnami népnek szól. A VDK küldöttsége magában Párizsban különösen nagy mértékben győződhetett meg e szolidaritásról, amely újabban az egyetemi diákság hatalmas megmozdulásai, tiltakozó gyűlései során is kifejezésre Jutott, mikor számos egyéb követeléseik mellett, az amerikaiak vietnami agressziójának azonnali beszüntetéséért szálltak síkra. Franciaország hatalmas baloldali tábora és ezen belül a négy nagy szakszervezeti központ mindig is támogatta a vietnami nép önrendelkezési Jogának, nemzeti függetlenségének ügyét, amelyet egyébként De Gaulle francia köztársasági elnök ugyancsak felkarolt. A tüntető diákok harcának támogatására rendezett általános sztrájk, melynek méreteire évtizedek óta nem volt példa, és a párizsi diákság, valamint munkásság monstre-felvonulása, melyen — óvatos becslések szerint — félmilliónál is sóikkal több ember vett részt, mindennél beszédesebben mutatta meg, mily hatalmas erőre támaszkodik a vietnami néphez fűződő szolidaritás. Szírt
