Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-18 / 20. szám

Velük is számolni kell... Nem áll szándékunkban mélyre­hatóan kifejteni, vajon ml okozta Ifjúsági szervezeteink reformjának szükségességét. Több körülmény ját­szott ezzel kapcsolatban közre, s ha az eredendő okot akarjuk kibogozni, feltétlenül a következő megállapítás­hoz Jutunk: az Ifjúsági szervezetek a múltban felépítésükből kifolyólag képtelenek voltak mozgósítani, foglal­koztatni a fiatalság különböző réte­gelt, nem biztosították annak érdek­­védelmét. Kicsit egyszerűbben így is ki lehetne mindezt fejezni: sokat markoltunk, keveset fogtunk. Az ifjú­ság legszélesebb rétegeit egyetlen tö­megszervezetbe foglalni felettébb kockázatos lépés volt, mindenképpen a munka minőségének a rovására ment. A Jelenben annak lehetünk tanúi, hogy az Ifjúság szociális csoportosu­lásokat, az érdeklődésének megfelelő szűkebb értelemben vett tömörülése­ket Indítványoz. így került sor töb­bek között arra is, hogy magyar ifjú­sági szervezet alakuljon. Egy tény viszont elgondolkoztat bennünket. Amíg a szlovák és a cseh fiatalok lényegében több szervezetre oszlanak, addig a mi programunk a magyar ifjúság integrációja. Egyfelől termé­szetesnek, magától érthetőnek kell tartanunk ezt a törekvést. A mi ma­gyar ifjúságunkat mnidenképpen ösz­­szeköti a nemzetiségi összetartozás, Illetve ez a tény olyan problémákat vet fel, amelyek Ifjúságunk összes ré­tegének a közös problémái. Hogy egy példát is felvessünk: az anyanyelvi oktatás, továbbtanulási lehetőség egy­aránt érint falusi, városi fiatalt. Ha­sonlóan egyaránt érinti az elhelyez­kedési lehetőség kérdése s ezzel ösz­­szefüggésben Dél-Szlovákla Iparosítá­sa stb. Persze számolnunk kell egy bizonyos tényezővel, amely ha nem Illeszkedik be szervesen a magyar Ifjúsági szövetség programjába, szét­húzó erővé válhat. Ez a tényező pe­dig nem más, mint újfent az ifjúság szociális rétegeződése. Vegyük csak sorba: szép számban vannak magyar főiskolai hallgatóik, továbbá a tanuló ifjúság, munkásfiatalok, ipari tanulók és fiatal szakmunkások, földműves ifjúság, fiatal pedagógusok, értelmisé­giek stb. A magyar ifjúsági szövetség programjában tehát mindezzel szá­molni kell, tudatosítani szükséges, hogy az „egy kalap alá“ tömörítés kockázat, hasonló következményeket vonhat maga után, mint a CS1SZ ese­tében. Lehetetlen viszont olyan elkép­zelés, hogy a szociális csoportoknak megfelelően külön-külön magyar szer­vezetek jöjjenek létre. Olyan problé­mát kell tehát végeredményben meg­oldanunk, amely az eddigi ifjúsági szervezet buktatója volt, s amelynek következményeképpen szóba kerülhe­tett egy magyar ifjúsági szervezet létrehozása is. Kivezető út természe­tesen van, a legfontosabb összekötő kapocs erős és megkönnyítheti a munkát, mégis szükséges lesz a szer­vezeten belül bizonyos differenciáció­­ra, s ennek véleményünk szerint már meg kell mutatkoznia a kezdet-kezde­tén. Itt van például a földműves-ifjúság kérdése, mely semmi esetre sem té-SZERETETTEL VÁRJUK ŐKET: A budapesti MIKROSZKÓP SZÍNPAD vendégjátéka a pozsonyi TATRA REVUE-ben Színházkedvelő közönségünk esetleg csak hírből hallott Budapest új szatirikus színházáról. Most, 1968 május 20-án először mutatkozik be nálunk, a pozsonyi TATRA REVUE helyiségében, 17. és 20. órakor. Tehát, személyesen is gyönyörködhet a jfthírű színészgárda két előadá­­sában A GÖL NÉLKÜL NEM MEGY című mindenre képes újság és a LEAR KIRÁLY, avagy ezek a mai fiatalok! című összeállításban fellépnek: Agárdy Ilona, Gera Zoltán, Gordon Zsuzsa, Harkányi Endre, Soós Edit, Hável László, Iglődi István, Madaras József és Vujicsics Tihamér. Fellép még: ifj La tab ár Kálmán, a budapesti Fővárosi Operett­­színház tagja. A mindenre képest újságot Gál Péter rendezte, a Shakespeare tragé­diáját Mikroszkópra alkalmazta Major Tamás, Kossuth-díjas kiváló mfl­­! vész, rendező. Kedves Olvasóink! Ne mulasszák el az alkalmat, nézzék meg minél többen — csallóköziek, mátyusföldiek — az új, magyar szatirikus szín­ház vendégjátékait! vesztendő össze a falun élő Ifjúság­gal. Azokra a fiatalokra gondolunk, akik az egységes földmüvesszövetke­­zetekben dolgoznak sokszor különö­sebb képesítés híján, nem egy eset­ben alapfokú iskolai végzettség nél­kül. Fiatalságunknak ez az eléggé számottevő rétege kívánná meg a leg­több gondoskodást. Ennek a rétegnek az érdekében kellene sürgősen tenni valamit. Mit és hogyan?... Súlyos kérdés, választ csak akkor adhatunk rá, ha kellő szociográfiai felmérés adatai vannak a birtokunkban. Az in­dítás viszont egyértelműen világos. Meg kell oldani, a lehető legrövidebb időn belül, hogy ezek a fiatalok meg­felelő képesítéshez, s természetesen ennek megfelelő beosztáshoz, s még természetesebben keresethez jussa­nak. Az úgynevezett mezőgazdasági mesteriskolák színvonalát most nem kívánjuk ecsetelni, elégedjünk meg annyival, hogy több ízben megállapí­tást nyert: nem töltik be maradék­talanul hivatásukat. Oda kell tehát hatni, hogy a mezőgazdasági üzemeik­ben tanoncviszonyba lépő fiatalok megfelelő oktatásban részesüljenek. Ne érezzék maguk is, hogy két elpo­csékolt esztendőről van szó csupán, aztán megfogjuk a villa nyelét. Kul­turális fejlődésük szempontjából, mely feladatot elsősorban a szövetkezeti kluboknak kellene vállalniuk, elen­gedhetetlen, hogy képességeiknek megfelelően aktivizáljuk őket. Persze hibát követnénk el, ha mindjárt a huszonharmadik emeleten látnánk hozzá ehhez a munkához! Meg kell találnunk a foglalkoztatásnak azt a formáját, amely mindannyiuk közös érdeklődésére számíthat. Csak néhány gondolatot vetettünk fel a földműves-ifjúság helyzetével kapcsolatban. Szükésgesnek tartottuk ezt azért, hogy az alakuló magyar ifjúsági szervezet vezetőinek, szerve­zőinek újból felhívjuk a figyelmét: minél nagyobb gondot kell fordítani a földműves-ifjúságral (bpi) MEGKEZDTE MUNKÁJÁT A FEKETENYÉKI CSEMADOK A feketenyéki CSEMADOK szerve­zet aránylag fiatal, csak 1967 már­ciusában alakult. Ekkor az idő rövid­sége miatt, — mivel mezőgazdasági körzetről van sző — nem tudtak ko­molyabb tevékenységet kifejteni, csu­pán a tagtoborzást folytatták, s a tagsági illetékeket rendezték. Az év­záró taggyűlésen azonban számos konkrét javaslat hangzott el, s ezek­ből kiindulva a vezetőség kidolgozta az évi munkatervet, mely szerint az év első negyedében betanulnak egy színdarabot, a második negyedévben egy jogi előadás, az őszi évadban pe­dig egy tudományos előadás lesz. Az év utolsó negyedére pedig egy tánc­iskola megszervezését vállalták. Az első negyedévre kitűzött felada­tot teljesítették, betanulták Siposs Jenő „Dalol a nyár“ c. vígjáté­kát, s ezt szeretnék a környező fal­vakban is bemutatni. Ahol eddig fel­léptek, mindenhol elnyerték a közön­ség tetszését. A darab betanítása Szolgai Szilveszter iskolaigazgató érdeme, de ugyanilyen elismerés illeti a darab szereplőit és a technikai sze­mélyzetet is, kik fáradságot nem is­merve mindent megtesznek a CSEMA­DOK ért. György Elek, Kosúti is 5 QJ O a? cl n 00 W a * 2 a X 2 X 'CJ 5 ■— «B « ga a. fi ÖO ^ 8 B >. ■S £ e Sí a ij) to­« g » ja o ‘a; cu 00 - fl H o O.J) 3 jjjiB S« a öS E.2. 3 s I . a o .2 zz n O <8 Wa m “'» 13 » M-1-OÍO ja B u S §3. := -«S w o 2 »■§ « 2 N tu -fi « Kodály-emlékest Kassán Bebizonyosodott ezen az estén is­mét, hogy az emberi hang a legszí­nesebb, legkáprázatosabb hangver­senyanyag. Az a viharos, szűnni nem akaró ütemes tapsorkán, mely az est­nek különösen utolsó számait jutal­mazta, világosan jelzi azt a lelki emó­ciót, amit a kollektív emberi hang orgonája vált ki. Különösen, hogyha ez a szertelen, s ugyanakkor mégis hajszálnyira fegyelmezett hangzivatar a léleknek amúgy is közelcsengő szel­lemi remekeket szólaltat meg, mint amilyen Ady Endre „Felszállott a páva..." és Berzsenyi „A magyarok­hoz“ című alkotásainak kodályosan eleven és életes megzenésítése. Az énekkarral Kodály fáradhatatlan va­rázspálcája suhog a Berzsenyi sikol­tásában; „Forr a világ bús tengere, óh magyar!“ A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának mint­egy száz tagú nagy együttese valóban megrázó erővel énekelt Kassán nem­régiben a Művészet Házának emelke­dett környezetében. Ki kell azonban emelnünk az est budapesti vendégszereplőit, akik cso­dálatosat nyújtottak. Sziklay Erika Liszt-díjas szólista különösen a „Csi­­tári hegyek alatt“ című Kodály-műben érte el az esten Igazán önmagát s Nagy Sándor, a Magyar Állami Ope­­raiház tagja, nagyszerű, erőteljes, mé­­lyenfekvő, érces „Toborzója“ felejt­hetetlen marad. Megérdemelten arat­tak nagy sikert, akárcsak a minden dicséretet megérdemlő nagykaposi Erdélyi János Gyermekkórus is. Kodály Zoltán életművét szubjektív szellemmel elevenítette meg a rövid, de drámaisággal sűrített, villamos atmoszférájú előadásában Ádám Jenő ■ylegújuló nemzeti és kulturális életünk mindennapos gondjai között az idén váratlanul, szinte a meglepetéssel határos erővel döbben­tem rá, hogy már tulajdonképpen május van, s küszöbön várakoznak a Jólkai Napok ... Most, hogy erre gon­dolok, hirtelenében nem is tudom hányadik rendezvény lesz ez a mos­tani: a tizenharmadik? vagy a tizen­negyedik? Mert valahol már Itt tar­tunk. Van mire visszanézni, van mire emlékezni. A Komáromi Jókai Napok kulturális életünkben a csúcsot jelentik. A leg­jobbak közül is csak az elsők juthat­nak ide. Ha az egyéneikre gondolok, s ha az együtteseikre, mindez akkor is érvényes. A járási szavalóverse­nyek győztesei, az irodalmi színpadi fesztiválok legjobbjai, s hasonlókép­pen a színjátszócsoportok fesztivál­jainak első helyezettjei találkoztak és találkoznak minden évben Komárom­ban. A Komáromba jutást ki kell érde­melni; de ez sem elég. Az igények egyre növekszenek, a mérce minden évben emelkedik, s aki lépést akar tartani a fejlődéssel, annak rendsze­res munkát kell végeznie. Rendszeres munkát — évről évre. És vannak akik zt képesek megtenni. Emlékszem szavalókra, akik éveken keresztül az élvonalban voltak; kicsi koruktól ka­tegóriából kategóriába lépve bizonyí­tották tehetségüket, akarásukat és odaadásukat. S hasonlóképpen fel le­hetne sorolni az irodalmi színpadokat is, amelyek a semmiből Indultak, irány és tapasztalat nélkül, csupán a maguk elképzelései után, s ma már országos hírnévnek örvendő együtte­sek, s olyan koncepcióval és drama­turgéival dolgoznak, amely a hivatá­sos együtteseik színvonalával vetek­szik. Tudom, sokan és sokszor türelmet­len volna már szükség. Az idei Jókai Napok, úgy érzem nyomatékosabban bizonyítják majd ezt a tényt, mint ezek a sorok. A va­lóság, a tények, a kultúra eredményei a szlovákiai magyarság alkotóerejét és igazi tehetségét bizonyítják. Azt, hogy nem vagyunk kevesebbek sen­kinél. Jókai Napok lenek voltunk, többet és jobbat sze­rettünk volna látni és hallani annál, ami volt. A türelmetlenség egyféle állapot, akkor nyilvánul meg, ha egy adott helyzeten nagyon szeretnénk, vagy nagyon kellene változtatni. Ma úgy vélem, már erre nincs nagy szük­ség. A szlovákiai magyarság kulturá­lis élete elérkezett egy olyan pontra, amely már kifelé is felveheti a ver­senyt más nemzetek kulturális életé­vel. Sokáig szerénykedtünk, hosszú éveken keresztül a csodálat hangján beszéltünk arról, hogy Itt, vagy ott milyen magas színvonalon dolgoznak a kulturális élet tényezői, s bizony el­marasztaltuk, vagy ami még rosszabb, nem értékeltük méltón a magunkét. S az eredmény valamiféle álszerény­séggé fajult, valamiféle kissebbség! érzéssé, holott erre egyáltalán nem Az idei Jókai Napok gazdag műsora a legjobb bizonyíték erre. Május 25-én Luknár—Tóth E.: „Csodasíp“ című zenés mesejátékával mutatkozik be a komáromi magyar AKI színjátszó együttese, még aznap délelőtt 11 óra­kor nyílik meg*# Jókai emlékkiállítás, délután pedig két irodalmi színpad műsorát láthatja a közönség: a galán­­tai diákok „Csatadal“ c. összeállítását és a pozsonyi Forrás irodalmi színpad „Testamentum“-át. Az estél! műsort ugyancsak a pozsonyi diákok adják, mégpedig Jókai: „A debreceni luná­­tikus“ c. zenés komédiát mutatják be. 26-án — reggel kezdődik a vers- és prózamondók országos fesztiválja. A délutáni órákban mutatkozik be a lévai Pedagógiai Iskola Juhász Gyula irodalmi színpada, „Tamangö, tán­colj“ c. összeállítással. Ezt követi a ballasagyarmati Madách Imre Irodal­mi Színpad vendégegyüttese, amely a „Kolduskantáta“ c. összeállítást vi­szi színre. A második napot a rima­szombati Fáklyások zárják „Nehéz virágok“ c. összeállításukkal. Huszonhetedikén is gazdag műsor várja a nézőket. Az Ipolysági József Attila irodalmi színpad, a komáromi Petőfi Ifjúsági Klub és a búcsi Lant irodalmi színpad mutatkozik be. Az ipolyságiaik műsorának címe: „Ébre­dés“; a komáromiak „A tűz márciusa“ című összeállítással szerepelnek, a búcsi irodalmi színpad pedig a hazat magyar költészetből ád ízelítőt az „Üj szélkiáltó“ c. összeállításban. A további napokon, május 28-tól június 1-ig a színjátszócsoportok se­regszemléje következik. Minden este 19,30 órai kezdettel mutatkoznak be az együttesek, mégpedig az alábbi sorrendben: a pozsonyi Déryné Szín­kör Krleza: „Agónia“ című darabjá­val, az iglói Hviezdoslav Színpad Stodola: „Miniszter űr-jával“, a Zse­­líziek Németh László „Villámfénynél“ c. drámáját mutatják be, míg a Lé­vai Garamvölgyi Színház Ibsen: „Kí­­sértetek“-jét viszi színre. Az utolsó két napon a rozsnyóiak és a fülekiek szerepelnek. Az előbbiek Gorkij drá­máját, az „Anyát“, az utóbbiak Jókai Mór — Huszka: „Szabadság, szere­lem“ című daljátékát viszik színre. A Jókai Napok június másodikén ünnepi akadémiával, díjkiosztással és a Jókai szobor megkoszorúzásával érnek véget. —gs— professzor, Kossuth-díjas zeneszerző. Kodály Zoltán a magyar zenének nagy keresője, felfedezője és tanítómestere volt, aki magyarságához ragaszkodva tudott és akart európai lenni, s tudott a Duna-medencében egymásra utalt népek együttműködéséért a zene te­rületén síkra szállani. Jelszava: Aki nemzetileg hitvány, az nemzetközileg is az! Az osztrák szellemi önkény­­uralom idején lenyúlt az ősi magyar pentaton dalköltéshez és ezt művészi szintre emelte. A professzor szavait ugyancsak hosszantartó megérdemelt taps jutalmazta. Mégis az est legnagyobb sikerét a Tanítók Énekkara aratta. Maga az előadó professzor Is helyéről felkelve tapsolta meg Őket. Példáját a több­száz főnyi hallgatóság is követte, s egyszerű udvariassági bemutatkozás helyett Kassa és környéke Kodály Zoltánnal együtt a magyar tanítót ünnepelte. Azt a tanítót, aki gyerme­keit anyanyelvén nemcsak az írás­olvasás, nemcsak a tudás alapisme­reteibe avatja be, hanem a magyar dalnak ily magasfokú ápolásával en­nek a dalnak és énekköltészetnek szeretetébe is. Azt a tanítót ünnepel­te, akinek oly fontos a szerepe min­den társadalomban, de különösen a kisebbségi társadalomban. Ki ez a tanító? Soraikban ott a fiatal leány, de az ezüsthajú anya és nagyanya is. Ott az iskolából kikerülő fiatalember, a kötelességteljesítés év­tizedeitől elnehezült, fehérhajú vagy éppen már haj nélküli férfi, akiknek hangja most lelket gyönyörködtető zenei élményben ölelkezik össze. A hangverseny kezdetén Illyés Gyu­la Kodály Zoltánhoz írt verse jól ve­zette be az elkövetkezendőket Majk­­rics Erzsébet tolmácsolásában. A hangversenyt Görcsös Mihály, a Kassai Batsányi-Kör elnöke, nyitotta meg, ez a megnyerőén szerény, jó tapintatú, amellett határozott egyéni­ségű népművelési dolgozó, akinek buzgósága és ügyszeretete nem most mutatkozott be első ízben a kassai közönségnek. A Batsányi-Kör lendü­letes működése az ő nevéhez fűződik. Méltán könyvelhetett el zárószavaival ez alkalommal is őszinte és meleg sikert. Mohr Gedeon Panoráma • GAGARIN HANGJA LEMEZEN. Moszkvában nemrégiben hanglemez jelent meg, amelyre Gagarinnak, a tragikusan elhunyt első űrhajósnak hangját vették jel. A lemezről Gaga­rin jelentései hallhatók, melyeket Gr­­utazása idején adott le, valamint az utóbbi években tartott beszédéinek részletei. A hanglemezt mintegy száz« ezer példányban adták ki. ßt VASTÄPS A FIATAL ZENESZER­ZŐNEK. Oliver Nüssen zeneszerző, — mindössze 15 éves, s máris meghódí­totta az Igényes londoni közönséget. Első szerzeményét, melyet a londoni szimfónikus zenekar játszott a minap, a Royal Festival Hallban, sajátmaga vezényelte. Utána a hangversenyte­remben majd negyed óráig zúgott a fergeteges taps, a közönség hálásan köszöntötte Anglia legfiatalabb zene* szerzőjét és dirigensét. **♦ «3» «3* »3« «3»*3* «3« »3« «3» *3* «£♦ *3* *3* *3» «3* *3* *3* *3* •t* *3* *3* *!• *3* *3* *♦* X *3* A csehszlovákiai magyar népdal és táncdal éneke- *1* .3, sek országos fesztiváljának döntője május 18-án ♦♦♦ 19 órai kezdettel a Szlovák Filharmónia nagytermé- *♦* ben lesz megtartva. *f ♦3* Jegyelővétel a dunaszerdahelyi, a galántai, a Bra­­♦3* tislava-vidéki CSEMADOK járási titkárságain és a ❖ bratislavai Magyar Könyvesboltban. ♦♦♦ Y Helyárak 20, 15, 10 korona. *** ♦ 4^4 ♦3* A zsűriben helyet foglal Majláth Júlia. «,♦„ 4 ♦ Y A műsorban fellépnek: Fenyvesi Gabi, Szűcs Sán- *1* Y dór, Aradszky László és Poór Péter. *3* Y «$♦ % A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom