Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-13 / 15. szám

A bizalmat nem lehet igazságtalanságra építeni

— Nem lehetne várnt az eset közlésével? A járáson belül Igyekeznénk elintézni a dolgot. Mondjuk, úgy májusban ml is részt vennénk a községben összehívott pártgyülésen. Miért nem maradhat az eset a járáson belül?

Miért?

Erre a járási szervek által feltett kérdésre csupán a tények felsorolásával szeretnék válaszolni. Azzal, amit olvastam, láttam és hallottam. Hosszabb kommentár nélkül...

Az ügy panaszlevéllel kezdődött. Legalábbis a szerkesztőség számára. Ténylegesen a munkahelyen esett sérelemmel, ami az igazság utáni kálváriával folytatódott és végső fokon a szerkesztőség asztalára került.

— Jelen esetben csak arra vagyok kíváncsi, hogy egy elnöknek, Illetve a szövetkezet vezetőségének szabad-e megtorló Intézkedéseket tenni azok ellen, akik nyílt és egészséges bírálattal akarják a termelést jellendíteni vagy megakadályozni a rossz cselekedetet, — írja a levélíró.

A panaszos Ábel Vrábel. Már 18 éve az ímelyi szövetkezet tagja. Tanulni és érvényesülni vágyó, középkorú férfi.

• 1951-ben a gútai gépállomáson elvégezte a gépszerelői és traktorvezetői tanfolyamot.

9 1957-ben Rimaszombaton elvégezte a kombájnszerelői tanfolyamot.

• 1960-ban 180 órás tanfolyamon elnyeri a traktorszerelői képesítést.

• Ugyanabban az évben három hónapos autó- és motorvillanyszerelői tanfolyamra jár.

• 1961-ben a komáromi villanytelep szakembereinek előadásait hallgatja és fél év alatt hálózati villanyszerelői képesítést nyer.

9 1964-ben jó eredménnyel elvégzi a Galántai Gépszerelői Mesteriskolát.

9 1965-ben sikeresen befejezte a gépészeti technikumot.

Szóval olyan sokoldalú képesítést nyert, hogy önkénytelenül is arra gondol az ember, bármelyik szövetkezet örülne, ha ilyen szakemberhez jutna. Mint technikumot végzett szakember ímelyen is másfél évig a gépesített brigád vezetője volt. Ám 1967 februárjában leváltották, áthelyezték a gépjavító műhelybe, ahol képesítés nélküli vezető keze alatt egyszerű gépjavítóként ugyanolyan munkabérért dolgozott, mint a mezőgazdasági tanonciskolát végzett munkatársai. Amikor kérte, hogy a szakképesítése szerint díjazzák, az elnök azt válaszolta, hogy a mesteriskolája és technikuma nem ér fel egy tanonciskolái végzettséggel...

# * •

Miért? Talán nem felelt meg az előző munkahelyén?

1956-ban a gyallai gépállomás körzetében őszi szántásban a legjobb eredményeket érte el, s ezért jutalomból magyarországi tanulmányútra ment.

1958-ban a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal által a kukorica kombájnos betakarításában kihirdetett verseny folyamán az élre került és 700 korona jutalmat kapott.

1961-ben ugyanilyen versenyben kerületi győztesként 1500 korona jutalmat kapott.

Azóta még további három szakiskolát és tanfolyamot végzett, tehát feltehető, hogy ügyességéhez és szorgalmához egyre fokozódó szakképzettség járult. Ez abban is kifejezésre Jutott, hogy kinevezték a gépesített brigád vezetőjévé.

Miért vált hirtelenében alkalmatlanná?

— Amikor 1965 őszén a mostani elnököt megválasztották — magyarázza Vrábel Ábel — én ellene szavaztam. Azzal indokoltam álláspontomat, hogy régebben ismerem, és szerintem nem Jog megfelelni az elnöki tisztség betöltésére. Ezt természetesen éreztette velem. 1966 májusában mint a gépesítési brigád vezetője utasítást adtam Samuhel Imre traktorosnak, hogy a gyótvai dűlőben Dikotexszel végezzen gyomirtást. Figyelmeztettem, hogy mérgező anyaggal dolgozik, tehát tartsa be a munkabiztonsági előírásokat és szabályokat. Az illető azonban könnyíteni akart munkáján és a messzebb eső engedélyezett vízforrás helyett a közelebbi Detvicei Állami Gazdaság kútjáből merített vizet. Valamennyi vegyianyag a kút körüli fűre jutott és egy ott legelésző anyakoca elpusztult. Az elnök a traktorost 250 korona büntetéssel, engem pedig 500 korona büntetéssel sújtott. Amikor tiltakoztam, az én büntetésemet 800 koronára emelte és a prémiumomból azonnal levonattá.

Vita vitát követet. Vrábel Ábel rámutatott arra, hogy az elnök hibájából sokkal több és nagyobb kár keletkezett és mégsem fizette meg az elnökség által előírt kártérítést. Torzsalkodtak — a vége az lett, hogy Vrábel Ábelt leváltották.

Lefokozása és szakképzettségének semmibevevése nem hagyta nyugton. A szövetkezet vagyonával való visszaélések miatt panaszt tett a járási termelési igazgatóságon és a JNB népi ellenőrző bizottságán. Panaszát kivizsgálták. Utána a műhelyből a legrosszabb kereseti lehetőségeket nyújtó mezőgazdasági csoportba, vagy ahogyan a szövetkezet elnöke nevezi „büntetőtáborba“ tették.

Az ügy komolyságát növeli, hogy az ügy kivizsgálásával kapcsolatban a szövetkezet vezetőségi gyűlésén megjelent Varga Gyula járási párttitkár és Szobota József, a termelési igazgatóság igazgatója is. A lefektetett jegyzőkönyvben többek kö zőtt ez áll:

Varga Gyula járási párttitkár:

A járási szervek nem engedik meg, hogy a becsületes 'doU gozókat, főként a funkcionáriusokat... Ilyen goromba módon sértegessék és rágalmazzák. Javasolta, hogy a szövetkezet vezetősége, amennyiben a panaszos ismét az eddigi módszerekhez folyamodik a taggyűlésen tegyen javaslatot Vrábel Abel kizárására. A panaszost figyelmeztette, hogy ha a jövőben ismét sértegetni fogja a szövetkezet vezetőségét, akkor büntetőjogi eljárást indíthatnak ellene.

A jegyzőkönyv szerint ezzel Szobota József igazgató is igyetértett és azt javasolta, hogy a dologgal tovább ne is foglalkozzanak, és ha Vrábel Ábel ismét panaszt tenne valahová, zárják ki a szövetkezetből.

• * *

Nem szokásom lebecsülni a járási funkcionáriusok véleményét Az ember elvárja és hiszi, hogy a járási szervek vezető dolgozói nagytapasztalatú, felkészült, igazságos, jó ítélőképességű emberek. Ami mégis elgondolkoztatásra késztetett bennünket az az a tény volt, hogy Vrábel Ábel az említett fenyegetés ellenére — miután a járásban már minden lehetőséget kimerített — „rágalmait“, illetve komoly vádjait szerkesztőségünkbe küldött levelében megismételte.

Lehetséges, hogy valaki, ha nincsen igaza, ilyen csökönyösen és céltudatosan menne az ügy után?

A vádak konkrétak és komolyak voltak — ezért úgy döntöttünk, hogy a levélíró igazáról vagy tévedéséről a helyszínen győződünk meg. így döntöttünk már csak azért is, mert ugyanabból a községből egy másik panaszlevél is érkezett.

M » A

— Miskovics Kálmánról van szó, ugye? — kérdezte Kollár János, a járási párttitkárság dolgozója (akinek Instruktori körzetébe az ímelyi szövetkezet tartozik), amikor megemlítettem, hogy egy panaszlevél ügyében járok.

No lám, egy harmadik panaszos, akiről nem is tudtunk. Kérdésemre elmondta, hogy Miskovics elvtárs az ímelyi szövetkezeti klub vezetője volt de leváltották. A büffét is vezette, drágította az árut és leváltásakor 18 ezer korona hiánya volt. Most éjjeliőr és megrögzött panaszlevélíró.

Amikor megtudta, hogy Vrábel Ábel ügyében járok, megjegyezte:

— Tehát mégis kizárják a szövetkezetből. Figyelmeztették erre és mégis írt.

Kellemetlen érzés fogott el, hogy talán éppen az én látogatásom okoz még nagyob bajt a levélírónak.

— Nem látja logikátlannak és természetellenesnek, hogy a levélíró, amennyiben nincs igaza, a kizárás és büntetőjogi eljárás veszélye ellenére is kitart állásfoglalása és vádjai mellett? — kockáztattam meg a kérdést.

A népi ellenőrző és vizsgálóbizottság is foglalkozott az ügygyei. Kollár elvtárs azt tanácsolta, látogassak el hozzájuk, biztosan lesznek erről feljegyzések.

A járási termelési igazgatóságon (ma már a mezőgazdasági társulás igazgatósága) szintén rágalmazásnak minősítették a vádakat. Ügy magyarázták a dolgot, hogy Vrábel Ábel ellenséges viszonyban van az elnökkel, tehát a bírálatot is így kell értelmezni.

Szintén említették Miskovicsot, az érvelés ugyanolyan volt, mint a járási párttitkárságon. De ha már itt vagyok, szeretném elolvasni az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvet.

S itt ért az első meglepetés.

Mivel az alábbiakban érvként említeni fogom a Miskovics Kálmán által a népi ellenőrző bizottságnak beküldött feljelentésben szereplő adatokat (a 19 oldalas feljelentés másolata, valamint a faluból még egy további panaszlevél azóta szerkesztőségünkbe érkezett), szükségesnek tartom megjegyezni, az alábbiakat:

Kérdésemre az ímelyi pártszervezet titkára ilyen tájékoztatást adott:

Nem igaz, hogy Miskovics bácsinak 18 ezer korona hiánya volt. A Jednotától a szövetkezetbe erre az összegre számla érkezett ugyan, de ő ezt a pénzt úgy, ahogyan a büfében az áru fogyott, fokozatosan visszafizette. Tehát befektetett összeg volt. Lehet hogy a pénzátadás rendszeresebb is lehetett volna, de mankója nem volt. Az elszámolásnál 1000 koronával kevesebb hiány volt ugyan, de mindnyájan tudjuk, hogy a kultúrházban budapesti művészek léptek fel, a fellépésért fizettünk, de ők valamilyen oknál fogva még az írásbeli kérés ellenére sem küldtek erről elismerést. Ami az áru drágítását illeti, a sört saját magának kellett szállítania, s ennek fejében üvegenként 10 fillér felárat számíthatott. Amikor a szövetkezet magára vállalta a sör szállítását, figyelmeztették, hogy erre a 10 fillérre nincs joga.

Az elmondottakat a pártszervezet jelenlevő elnöke is igazolta.

A feljelentés után a szövetkezeti elnök Miskovics Kálmánt felmentette a gépesített brigádban betöltött segédökonómusi beosztásától is. így lett éjjeliőr.

Végezetül még annyit, hogy Miskovics Kálmán feljelentésére írásbeli választ kapott, amelyben többek között ez áll:

„A Komáromi NB népi ellenőrző bizottsága panaszát kivizsgálta, és megállapította, hogy jogos volt.

Megjegyezzük, hogy a kivizsgálás eredményeit további vizsgálat céljából a biztonsági szerveknek továbbítjuk."

Ehhez talán nem is kell kommentár.

De vegyük sorra Vrábel Ábel és Miskovics Kálmán „rágalmait“.

1. Az elnök, a vincellér szakvéleménye ellenére a szőlőoltványokat gyökereztetésre lótrágyába vermeltette, és ott 8000 vessző tönkrement. Az ebből eredő kár csak a ráfordított termelési értékben kitesz 5000 koronát. A szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy a kárt az elnöknek meg kell térítenie, ami nem történt meg.

Az elnök elismervénnyel bizonyítja, hogy tavaly június 30-án, tehát az első kivizsgálás előtt 348,72 koronát (1) befizetett a szövetkezet pénztárába. Az elismervény dátumának helyességét a pénztári könyvben lehetne csak leellenőrizni. Most utólag nem kételkednék benne, ha a többi megtérítés nem valósult volna meg, csak a vizsgálat utáni időszakban!

2. A szövetkezet vezetőségének tagjai 10 ezer korona jutalmat osztottak el egymás között a tagság jóváhagyása nélkül (állítólag a termelési igazgatóság javaslatára) azon a címen, hogy megoldották az istállótérségek baromfinevelésre való felhasználásának kérdését.

A termelési igazgatóságon erről a javaslatról nem tudnak. Ez egy versenyfeladat volt, amiért Tvrdoü mérnök az ímelyi szövetkezet zootechnikusa a verseny feltételeinek megfelelően a termelési igazgatóságtól megkapta a kitűzött jutalmat. Ui. ez az ő újítási javaslata volt.

Valóban, a saját szememmel láttam, hogy az újítási javaslatot Tvrdoü mérnök nevén vezetik. Ennek ellenére a vezetőségi tagok egyenként 150—250 koronát, a szövetkezeti elnök és a zootechnikus 3400—3400 koronát fizettettek ki maguknak fejenként a szövetkezet pénzéből.

3. Az elnök Chlebocev Mihály állami erdésznek jogtalanul 80 ár szövetkezeti szántóföldet adott csak azért, mert ettől egy pótkocsi szerszámfát kapott ingyen szőlőkarónak a saját szőlőjébe. Erről a területről Vrábel Abel takarította be kombájnnal az árpát, s a birtokában levő munkakimutatás bizonyítja, hogy 82 árról van szó.

Az elnök 20—30 árnyi nehezen hozzáférhető (és mégis kombájnnal aratható!) területről beszél.

4. Ugyanennek az erdésznek egy pótkocsi lucernaszénát adtak ingyen.

Az elnök szerint, csak két petrence szénát adtak, mivel az erdőben nem termett széna az idén, s ezért a szolgálatért az erdész hulladékfa-kiutalást intéz el a szövetkezetnek.

5. Chlebovec Mihály állami erdésznek egyetlen gazdasági év ideje alatt három előrehaladott vemhességű kocát adtak közvetlenül ellés előtt három sertés ellenében, ami lényeges értékkülönbözetet jelent. Ezért a cserét egyáltalán nem jegyezték be a nyilvántartásba. A három koca összesen 20 malacot ellett, s ezeket az erdész értékesítette.

Ugyanezt bizonyítja Miskovics Kálmán és Gogol József is.

* • *

A JNB népi ellenőrző bizottsága 1967. augusztus 22-én készített jegyzőkönyvéből idézek:

Gogol József sertésetetö: Január 7-én segítettem pótkocsira emelni a Chlebovec erdésznek adót vemhes kocát.

Vrábel András, sertésetető: Én is segítettem a kocát pótkocsira emelni.

Keszan Irén, koca- és malacgondozó: A farm vezetője még 1966 decemberében parancsot adott arra, hogy egy kiselejtezett kocát át kell hajtani a hizlaldába. Azt mondta, hogy Chlebovec helyette egy sertést adott le a vágóhídra. A kocát januárban vitte el. Ogy hallottam, hogy a szövetkezeti elnök ezért egy pótkocsi karófát kapott tőle. Tudok arról, hogy a 3-as számú kocaszállásról is kapott ugyanez az erdész egy kocát.

Vrábel Péter, a farm vezetője: Az erdész azt akarta, hogy búgassuk be az ő kocáját, de én féltem, hogy fertőzést hurcolhat be, ezért inkább cseréltek. 1966-ban is eladott neki egy 100 kg-os kocát, kg-ját 15 koronáért. Ezért kapott az erdésztől egy pótkocsi fát, amelyből szőlőkaróikat készített. Már pontosan nem emlékszik mennyit fizetett érte. Ezenkívül októberben vagy novemberben felkerestet őt Bacigál Anna, aki a Garant gépkocsival jár, hogy adjon át egy sertést. A parancsot az elnök vagy a zootechnikus adta. Azt sem tudta kinek megy a koca, csak egyszerűen kiírta az eladott sertésekkel együtt.

Tvrdoü Ádám mérnök, zootechnikus: Jankulár elvtárs a Zelenina felvásárlója elpanaszolta, hogy az árvíz óta nincsen sertése, de pénze sincs, (az ellenőrző bizottság megállapította, hogy abban az időben 10 ezer korona volt a betétkönyvén!) Ezért a zootechnikus az elnöknek azt javasolta, hogy kölcsönözzenek neki egy sertést (110 kg-os volt) azzal, hogy egy éven belül visszaadja, vagy kilóját 15 koronában kifizeti. Ezt sem vezették be a nyilvántartásba.

Vrábel Baltazár, szövetkezeti elnök: A januári cseréről tudok, a többiről nem. Chlebovectől 1964-ben kb. 50 kéve rozsét vettem és ingyen kaptam 15 db 180 cm hosszú gömbfát. (Vrá^ bel Ábel és mások szerint két pótkocsira valót még ma is találnának belőle a fészerben.) Abban az időben kertészi minőségben dolgoztam és viszonzásul körülbelül másfél négyzetméternyi melegágyból gyökérzöldség-palántát adtak az erdésznek a (szövetkezet vagyonából!).

6. Miskovics Kálmán szerint Vrábel Péter farmvezető Mészáros István kocsmárosnak egy választott malacot adott el. A pénzt nem utalta a pénztárba, 120 koronát elosztott belőle a malacot leszállító Gogola és Vrábel között. Keresztfiának, Lovász Lajosnak szeptemberben két választott malacot adott ingyen, Bagina Anna baro'mfigondozónak pedig két választott malacot kb. 40—50 kg-os súlyban, de csak 15 kg-ot számláztatott neki. Ezenkívül Beüovsky, az érsekújvári Csehszlovák Teherszállító Vállalat diszpécsere kacsákat, baromfit, tojást és körülbelül 200 kg szőlőt kapott, hogy a szövetkezeti elnök fia és a farmvezető fia bekerülhessen a vállalatba inasnak. A szőlő, kacsa, baromfi, bor és más termékek ajándékozásáról feljegyzések nincsenek, de az is igaz, hogy az ajándékozást a rosszul vezetett nyilvántartás lehetővé teszi. Pl. a raktárlapon 1440 liter bor szerepel, de a raktári könyvelő jegyzetfüzetében 2854 liter. A kiadott bor leírása utólagosan történt, a tavalyi termésű ribizlibor az ellenőrzés idején még nem volt nyilvántartva. A kacsafarmon 110 kacsa hiányzott, s ezek értékének fejében a gondozónők a kivizsgálást követő két hónap múlva 949 korona kártérítést fizettek. Jankulár felvásárló is a kivizsgálás után fizette ki a nyilvántartásban nem szereplő adósságát.

A népi ellenőrző bizottságnak őszintén válaszoló Gogol Józsefet és Vrábel Andrást Miskovcis Adámmal egyidőben, tehát október 2-án, az elnök rosszabbul fizetett munkahelyre helyezte át, azzal az indokolással, hogy a helyükbe kerülő fiatalabb szövetkezeti dolgozók jobban rászorulnak a nagyobb keresetre (Gogol József közel 50 éves, tizedmagával él egy két szoba-konyhás lakásban!). A károsultak nem tudtak igazságot és pártfogást találni sem a vezetőségben, sem a pártbizottságban, ezért három öreg kommunista — Gogol József, Vrábel András és Bagin József — tiltakozásuk jeléül — helytelenül ugyan — visszaadták pártigazolványukat. A járási párttitkárság ezzel kapcsolatban részletes indokolást kért.

— Mit írjak? — mondja Kovács Mihály a helyi pártszervezet titkára. — Semmi rosszat nem követtek el, hogyan indokoljam!

Nem kellett volna a pártigazolványt elhamarkodva a járásra továbbítani. Még szerencse, hogy a járás vezető titkára személyesen ígérte felülvizsgálni az ügyet.

Ezekután logikus a kérdés, milyen „rágalmazás" miatt kellet ne Vrábel Ábelt ismételt panaszlevele miatt elbocsátani, úgy ahogyan azt a járásról érkező elvtársak javasolták? Helyszűke miatt nem soroltunk fel minden adatot, nem idéztünk minden embert, akitől véleményt kértünk. De ha valóban azt akarjuk, hogy végetérjen a viszály, akkor az ügyet igazságosan kell lezárni. Itt nem lehet szó arról, hogy valaki a „mi emberünk“, s ezért védjük még akkor is, ha nincsen igaza. Ábelnek is meg kellett volna mondani, hogy hol hibázott. Hogy mindenkire vonatkoznak a szövetkezetben érvényes munkaszabályok. Am az elnöknek és társainak egyúttal fel kellett volna róni az önkényességet és a közösség vagyonának osztogatását.

* * *

Az ügy túlságosan elmérgesedett. Az elnök kemény bánásmódja nem helyénvaló. „Idézés kihallgatásra“, „jegyzőkönyv a kihallgatásról“. Ez kissé furcsán, csendőrmódra hangzik, ha a munkatársaknak kézbesítik ki. Az is helytelen, hogy a szövetkezet elnöke nem tartotta be az évzáró gyűlés határozatát, ahol a tagok személy szerint kérték az ellenőrző bizottság Vrábel Vendellel (volt szövetkezeti elnök, aki 15 évig állt a szövetkezet élén) és Pastorek elvtárssal való kiegészítését. Az ellenőrző bizottságot a szövetkezeti elnök hívta össze, bejelentette, hogy a két — tagok által jelölt — elvtársat nem vehetik be az ellenőrző bizottságba, mivel felsőbb helyekre csak öttagú ellenőrző bizottságot jelentett be (pedig kilencre is felemelhetik az ellenőrző bizottság tagjainak számát! A szerk. megjegyzése). S ezért a nem kívánatos személyek hagyják el a helyiséget. Ezután bejelentette, hogy az ellenőrző bizottság elnöke az ő védence, Jakubáö Mihály lesz. Ezzel megszegte az alapszabályokat is, mivel az ellenőrző bizottságot a legidősebb tagnak kell összehívnia és annak elnökét az ellenőrző bizottság tagjai jelölik és választják.

Az olvasónak biztosan feltűnt, hogy ebben a cikkben sok a Vrábel. A szövetkezet első elnöke id Vrábel Vendel volt, aki

1965-ig állt a szövetkezet élén. Mindenki megbecsüléssel és tisztelettel emlegeti. Helyébe Vrábel Baltazár, édestestvérének fia lépett. Vrábel Péter, a farm sokat emlegetett vezetője a szövetkezeti elnök nagybátyja. Baltazár, a szövetkezet elnöke, ifj. Vrábel Vendel a párt helyi elnöke, Antal, a CSISZ elnöke és Imre a HESZ elnöke unokatestvérek. Sőt, még a HNB elnöke is, aki a Szlovák Nemzeti Front helyi elnöke is egyszemllyben, harmadágon rokonuk. A község körülbelül 2500 lelket számlál. Nem egészen szerencsés az ilyen családi vezetőség még akkor sem, ha tehetséges emberekből áll és összefogás helyett nézeteltérések vannak közöttük. A panaszkodó Vrábel Abel sem engedett volna meg magának olyan hangnemet, ha nem tartozna a rokonsághoz — ugyanis a szövetkezeti elnök unokatestvére.

Pedig a mostani választási listán is mind ott szerepelnek ...

ClDERNÉ G. IRÉN