Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-13 / 15. szám

Gazdasági életünk időszerű problémái A NEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSÁNAK TÜKRÉBEN A hazánkban lezajló demokratlzációs folyamat társa­dalmi életünk minden szakaszára kihat. Ma már vilá­gosan látjuk, hogy a politikai irányításban végbement személyi változások teljes mértékben érintik államunk politikai, gazdasági és államjogi struktúráját is. Nem szerénytelenség kijelenteni, hogy a hazánkban kialakult belpolitikai helyzet világviszonylatban a gya­korlati marxizmus Jelenlegi legfelsőbb fokát jelenti. Tör­ténelmi szükségszerűségből és Csehszlovákia sajátságos helyzetéből adódik, hogy erre az újabb történelmi lé­pésre éppen a szocialista Csehszlovákiában kerül sor, hiszen az újkori demokráciának nálunk vannak a leg­mélyebb gyökerei és így a mi országunk mutatkozik a legalkalmasabbnak a demokrácia és a szocializmus szin­tézisére. Ez a megállapítás nem von le semmit pártunk prog­resszív erőinek, különösen Dubőek elvtársnak az érde­meiből, hiszen ma már tudjuk, hogy a vezetés átvétele — szomorú és sajnálatos okok miatt — rendkívül nehéz körülmények között zajlott le és sok erőfeszítésbe fog kerülni, amíg a vezetés a társadalmi élet minden szaka­szán a progresszív erők kezébe megy át. Az előttünk álló nagy feladatok megvalósításánál számolnunk kell még a politikai életben és a közigazgatásban meghúzó­dó, egyéni vagy csoport érdekeket védő konzervatív elemekkel. A demokratizáció további kibontakoztatása harcot jelent a bürokratikus irányításból egyéni érde­keket húzó konzervatív erőkkel szemben, ez a harc azonban az elvek és az eszmék harca lesz és ha felmér­jük a fejlődéssel szemben álló retrográd erők szellemi képességeit, a mérleg teljes mértékben a progresszív erők oldalára billen. Ismernünk kell azonban a „hadi­helyzetet“, a haladó erők célkitűzéseit, tudnunk kell, hogy melyek azok a támaszpontok, amelyek bevétele a további sikerek érdekében a legsürgősebb és melyek azok a célkitűzések, amelyek csak távlatilag jöhetnek számításba. Ismernünk kell az eseményeket kiváltó mélyreható gazdasági okokat, a politikai életben bekövetkezett sze­mélyi változások gazdasági vonatkozású célkitűzéseit, nem elég csak a felszínen mozogva, a politikai életbe felkerült vagy újra felkerült nevek iránt érzett bizalom vagy bizalmatlanság alapján ítélkeznünk a kialakult helyzet felett. Nem téveszthetnek meg minket azok az emocionális kísérő jelenségek sem, amelyek a nemzeti érzés néhány sajátságos kifejezésében jelenleg megmutatkoznak. Nem telik bele sok idő és a figyelem a nemzeti jellegű kérdé­sekről a tudományos igényességet követelő gazdasági kérdésekre tér át és az előttünk álló gazdasági refor­mok megvalósítása során rendre megvalósíthatjuk nem­zetiségi célkitűzéseinket is. Látva a progresszív szlovák politikusok, publicisták, tudományos dolgozók, közgazdászok előtt álló mérhetet­lenül nagy feladatokat, a magam részéről azon sem csodálkozom, hogy figyelmük ma még nem terjed ki a nemzetiségek és a nemzetiségi területek sajátságos problémáira. Természetesen a progresszív erőknél is találkozhatunk hibás előítéletekkel, rosszul értelmezett nemzeti érdekekkel, viszont az is tény, hogy a jövőben az ésszerű és össztársadalmi érdekeket képező javasla­tainkat nem utasíthatja el a hivatali önkény, módunk­ban lesz argumentálni értelmi síkon és a nyilvánosság teljes bevonásával. Az a hatalmas feladat, amelynek megvalósítása érde­kében az első lépéseket már megtettük, nem szorítkozik a szlovák nemzet eddig háttérbe szorított nemzeti érde­keinek a kielégítésére, bár ez a motívum nagy jelentő­séggel bírt és az adott esetben az indikátor és a kata­lizátor szerepét egyaránt betöltötte. Hazánk politikai, gazdasági és államjogi modelljének teljes átszervezé­séről van sző, ami hazánk minden dolgozójától hozzá­értő körültekintést és felkészültséget követel. A januári plénum eddigi eredményei lehetővé tették, hogy a figyelmet most már az ökonómiai kérdések terü­letére összpontosítsuk, hogy a valóban tudományos szem­pontokat maradéktalanul figyelembe véve — ami az eddigi direktív modellben lehetetlen volt — a társada­lom ökonómiai és nemzeti érdekei párhuzamosan nyer­jenek megoldást. A demokratizációs folyamat legnagyobb jelentősége éppen abban van, hogy lehetővé teszi az eddigi politikai, gazdasági és államjogi modell átszer­vezését. A direktív irányítás közigazgatási rendszerünk­re is rányomta bélyegét és már az eddigi tapasztalatok alapján is kijelenthetjük, hogy a kerületek és járások 1960-ban bevezetett struktúrája a direktív vezetés cent­­ralisztikus követelményeit szolgálta és az előttünk álló Mint valami óriási erődítmény emelkedik ki a csallóközi rónán a Nemesócsa közelében épülő szenázs és takar­mánykeverő. Mindenre lehet megoldást találni. A Zselizi Állami Gazdaság nagymühe­­lyének ügyeskezű dolgozói olyan ketreceket készítettek a sertésólakba, hogy az anyadisznó semmiképpen se nyomhassa agyon a malacot. új viszonyok között kérlelhetetlenül ellentétbe ikerül i fejlődéssel. Az eddigi közigazgatásnak az volt a legnagyobb hi bája, hogy nem vette figyelembe a történelmileg kiala kult, némely esetben nemzeti jelleggel is bíró ökonómia területegységek gazdasági jelentőségét. Ez a megállapí tás vonatkozik éppúgy Szlovákiára, mint az egyes össze függő területegységekre Szlovákia területén belül. As olyan több pólusú területi egységek, mint a jelenleg kerületek és egyes túlméretezett járások, nem (képezhet nek egységes gazdasági érdekterületeket. Ilyen feltételek mellett nem bontakozhatott ki egész séges gazdasági integráció és a beruházások felülrő jövő „adományozása“, csak fokozta a gazdasági diszhar móniát. Tekintve, hogy az iparosításban csaknem kizá rólagosan a munkalehetőségek növelése volt a fő krité rium, szükségszerűen hiányosak maradtak az egyes tér melési ágazatok közötti horizontális összefüggések. Ez f helyzet az utóbbi években a termelés stagnálásához, t termelési költségek növekedéséhez és nem utolsó sor ban a hiánycikkek kialakulásához vezetett. Az első számú feladat tehát az integráció megoldása melynek keretében megoldásra vár úgy a területi, min a területek közötti, valamint az államközi integráció Ami Szlovákia helyzetét illeti, bizonyos szempontbő előnyös, hogy Szlovákia még az iparosítás befejezése előtt áll, és így a soron következő iparosítás már alkal mazkodhat a gazdasági integráció követelményeihez. Et feltételezi az egyes területek dinamikus fejlődését, e gazdasági élet demokratizmusát, és az értékesítés dina mikáját. Sajnos, az integráció maradéktalan kibontakoz­tatásának útját állják még a rezortérdekek, az egyes ágazati szakigazgatóságok és a jelenleg még érvényber lévő közigazgatási rendszer is. Nehéz ma még jóslatokba bocsájtkozni, de az adotl helyzetből és a vázolt feladatokból kiindulva megen gedhetünk magunknak néhány következtetést. A Szlo vákia területén kialakítandó központi irányító és végre­hajtó szervek mellett a kerületi szervekre gyakorlatilag nem lesz mór szükség. Esetleg a főváros központtól tá­vol eső fekvése teszi majd szükségessé egyes kirendelt­ségek fenntartását a másik két jelenlegi kerületi szék­helyen. A gazdasági élet ökonómiai irányításának ú; rendszere lényeges mértékben tehermentesítheti a nem­zeti bizottságok munkáját, melynek hatásköre lényegé­ben a közügyek intézésére korlátozódik. Ennek követ­keztében szükségesnek és megoldhatónak mutatkozik egyes túlméretezett járások felbontása a járások terüle tén belül történelmileg kialakult gazdasági központok szerint. Mindenesetre szükséges lesz, hogy az így kiala­kult új járási nemzeti bizottságok továbbra is inspirál­ják a járás gazdasági életét, főleg az integrációs meg­oldások területén. Ez a megoldás egyébként több szem­pontból is előnyösnek mutatkozik, ezeket a következe sorrendben rendszerezhetnénk: 1. Az ügyintézés járási szinten közelebb kerül a polgá­rokhoz, kevesebb lesz a munkából való kimaradás és ke­vesebb az utazgatásokból adódó bosszúság. 2. Egyes dél-szlovákiai járásokban megvalósítható az anyanyelven történő ügyintézés és a kétnyelvűség a társadalmi élet minden szakaszán. 3. Egységes horizontális gazdasági integráció alakul­hat ki a járás területén, ami főleg a mezőgazdasági ter­melés területén és a termékek feldolgozásánál érvénye­sülhetne. 4. Megvalósulhatna végre a mezőgazdasági vállalatok célszerű szakosítása és a termelés koncentrációja, amil egyes járások az eddigi feltételek mellett képtelenek voltak megvalósítani. 5. A mezőgazdasági vállalatok közös vállalkozásai a brutto jövedelem elosztása alapján részt vállalhatnak a környék iparosításában és a foglalkoztatottság növe­lésében. 6. Megvalósulhatnak a gazdaságilag jelenleg elmara­dottabb körzetek kulturális viszonyai, ami kihatással lehet a tudományos munkamódszerek fokozottabb beve­zetésére és a termelés intenzitásának növelésére. 7. A mezőgazdasági vállalatok integrációs együttmű­ködése alapján kialakulhatnak a feltételek az egyes vállalatok egyesülésére és magasabb szintű együttműkö­dési formák kifejlesztésére. A mezőgazdasági vonatkozású gazdasági integráció elsősorban Dél-Szlovákiai viszonyai között bontakozhat ki, ahol a termelés intenzitása talajjavítással, öntözés­sel és kemizációval szinte korlátlanul fokozható és így Dél-Szlovákia a gazdasági élet jelentős tényezőjévé vál­hat, döntő mértékben hozzájárulhat az egész ország gazdasági fellendítéséhez. Sajnos, a jelenlegi feltételek mellett nincsenek meg a lehetőségek az integráció egészséges kibontakozására. Néhány dél-szlovákiai já­rásban két-három központi fekvésű város is van [pél­dául a lévai járásban Léva, Zselíz és Ipolyság) és ezek együtt a jelenlegi járások keretében nem képezhetnek egységes gazdasági területet. Gyakorlatilag hasonló aszimetrikus modell alakult itt ki — kicsinyített formá­ban — mint amilyen országos viszonylatban érvényesült és számos gazdasági problémának lett okozója. A lévai járásban például az a kérdés is felmerült, hogy célszerű lenne az említett városok érdekterületeinek megfelelően több mezőgazdasági társulást kialakítani. Természete­sen a jelenlegi direktív irányítási módszerek szempont­jából az ilyen javaslatok nem fogadhatók el. Pedig ta­pasztalatból tudjuk, hogy egy ilyen kolosszális méretű járási mezőgazdasági társulásba tömörült vállalatok kép­viselőinek munkaértekezletén a képviselőknek több mint a fele szóhoz sem tud jutni, nemhogy részletesen meg­tárgyaljon néhány közös problémát. Persze ez is csak a direktív, antidemokratikus irányítási módszernek ked­vez. Ezekből az okokból kifolyólag célszerűbbnek mutat­kozik a területileg kisebb közigazgatási egységek rend­szere, ahol a mezőgazdasági társulásba is optimális lét­számú vállalat tömörülhet (30—40), melyek valóban aktív és demokratikus együttműködésre képesek és lehe­tővé teszik az ökonómiai faktornak, az emberi tudásnak és hozzájárulásnak, jobb kihasználását. Mert bármilyen tiszta képet akarunk is nyerni orszá­gunk jelenlegi gazdasági helyzetéről, számunkra az egyedül járható út minden esetben csak a termelésre pozitívan kiható faktorok maradéktalan alkalmazása lehet, ide tartozik többek között anyanyelvűnk érvénye­sítése is, a termelési értekezletek fórumán. Makrai Miklós, Ipolyság I Az utóbbi két évtized alatt hazánk­éban és külföldön egyaránt a nagyobb termőképességű hibridkukoricák ter- Imesztése terjedt el. Ezekben az évek­­|ben végzett pontos kísérletek alapján megállapítható, hogy a kukorica leg­megfelelőbb vetési ideje április má- Isodik fele. Száraz hazai viszonyaink mellett az a kukorica fejlődik a leg­szebben, melyet ebben az időszakban vetnek el. Azokon a táblákon kezdjük először a vetést, ahol a kukorica után őszi 1 búzát tervezünk vetni. Arra töreked- Ijünk, hogy a gondos felkészüléssel a legmegfelelőbb időpontban vessük a kukoricát. Jól melegedő, homokosabb jellegű talajon korábban, hideg tala­jon későbben vessünk. A nehezebben művelhető talajokon is célszerűbb a vetést korábban kezdeni, mivel ezek a talajok rendszerint hidegebbek, ezért több idő szükséges a kukorica csírázásához, illetve keléséhez. Azo­kon a talajokon, ahol erős gyomoso­­dást észlelünk, ott vetés előtt ajánla­tos a kultivátorozást elvégezni, mert a gyomok kipusztításával elősegítjük a kukorica gyorsabb fejlődését. Április második felében — de kü­lönösen végefelé már — a talaj hő­mérséklete vetésmélységben eléri a 10—12 C fok hőmérsékletet. Ebben az időszakban már bátran vethetünk, hiszen a korai vetéssel a szárazságtól is kevesebbet szenved a kukorica. Megfigyelhettük, hogy május elején, de gyakrabban május közepén a gya­kori lehűlések és fagyok miatt sem érdemes késlekedni a vetéssel. A már megerősödött kukorica jobban elviseli a kisebb fagyokat, mint az, amelyik éppen kelőfélben van. Természetesen a túl korai, hideg talajba történő vetés sem kívánatos. A hideg talajban a mag vontatottan csírázik, csak elpusztul, inegpenésze­­dik. Az ilyen állomány rendszerint ritka marad. Ajánlatos a vetőmagot vetés előtt 1—2 nappal higanytartal­mú porcsáváző szerrel csávázni. Ha a talaj drótféreggel fertőzött, akkor a vetőmagot Fernosan 75 W tartalmú gomba és rovarölő ható­anyagú porcsávázószerrel kezeljük. Egy mázsa vetőmagra 20 dkg-ot hasz­náljunk. Abban az esetben, ha erő­sebb drótféreg fertőtlenítés esetén sem végzünk talajfertőtlenítést, ak­kor ajánlható a későbbi vetés, mert a meleg miatt gyorsabban fejlődő kukoricát a drótféreg kevésbé támad­ja meg. Nagyon fertőzött talajon — ha négyzetkilométerenként 4-nél több drótféreg vagy pajor található — vetés előtt 10 nappal műtrágyaszó­­rógéppel 40—50 kg HCH-t szórjunk ki a talajra és azt tárcsával vagy bo­ronával dolgozzuk be. Az így felme­rült kiadás a többtermeléssel bősége­sen megtérül. A vetés mélységét illetően is az a kukorica fejlődött a legjobban, ame­lyik elég mélyre került. A nyirkos talajrétegbe került kukorica gyorsab­ban és egyenletesebben kel, mint az, amely a talaj felszínéhez közel ke­rült és a szárazság hatására csak „sínylődik“. Optimális vetésmélység száraz homokon 7—8 cm, közepesen laza talajon a 6—7 cm. Kötött talajon — mivel annak felső rétege nehezeb­ben szárad ki — a sekélyebben vég­zett 5—6 cm-es vetéssel is jő ered­ményt érhetünk el. Csupán a rosszul előkészített magágy esetében kívána­tos a mélyebben végzett (7—10 cm-es) vetés a talajban előforduló sok levegő miatt. Régebben a növényszámot az egye­­lés során alakították ki. Ma már a szemenkénti vetőgépek elterjedésével arra (kell törekedni, hogy a vetőgép pontos beállításával a kívánt mag­mennyiséget juttassuk a talajba. Az elmúlt évi időjárási viszonyok mellett a legnagyobb termést a 20—23 ezer közötti tőszám adta. A korábbi évek­kel összehasonlítva megállapítható, hogy a tőszámneveléssel már bizo­nyos előrehaladás tapasztalható. A jelenleg köztermesztésben szereplő hibridek — megfelelő táperőben lévő vályogtalajon — gondos növényápolás mellett négyzetméterenként elbírják a 4—5 növényt. A kukorica legjobb sortávolsága 70 cm. E sortávolság mellett a tőtávolság — száraz műve­lés mellett — a középkésőiek érési csoportjában 45 cm, a középkoraik­ban 40 cm, a koraiakban 35 cm kö­rül a legjobb. Ennek megfelelően ala­kul a kát. holdankénti 18—24 ezer tőszám. Öntözéses kukoricatermesztés ese­tén a 70 cm-es sortávolság mellett a 25—30 cm-es tőtávolság a legmegfe­lelőbb. Ebben az esetben a holdan­kénti növényszám 28—31 ezer között alakul. Ezzel a növényszámmal már 10 %-kal nagyobb átlagtermést lehet elérni, mintha holdanként a régebben kialakult 20 ezres tőszámot érjük el. A kukoricatáblánk állományának egyenletessége a vetés során alakít­ható ki. A nagyobb növényszám el­érés érdekében arra törekedjünk, hogy jó vetőágyba, jó minőségű vető­magból, jó minőségben végezzük el a szántőföldön legnagyobb területen termesztett kukoricát. A gondosan végzett vetésnek nem marad el az eredménye. László László, tudományos munkatárs, Mosonmagyaróvár A szántóföldi takarmánytermesztés jövője az NDK-ban Az NDK takarmánytermesztése 0,8 —0,9 millió tonna emészthető fehér­jére és 4,7 millió tonna keményítő értékre tehető. A szükséglet több mint egymillió tonna emészthető fe­hérje, és 6,5 millió tonna keményítő érték. A hozamokat a legjobb terme­lési technikával fokozni kell, terjesz­teni lehet azokat a takarmánynövé­nyeket, amelyek a legtöbb tápanya­got adják, a kettős termesztést ki kell bővíteni és a veszteségeket a tárolási technológia útján csökkenteni kell. A műtrágyázással és az öntözés fej­lesztésével fokozható leginkább a hozam. Az eddigi tapasztalatok szerint általában a legjobb termést hoz­zák: a többévesek közűi a vöröshere és a lucerna néhány fűféle mellett, az egyévesek közül a takarmányrépa, a kukorica és a takarmánykáposzta, az őszi vetésű takarmányrozs, szagos­­bűkköny és takarmánytarlórépa, vala­mint a tavasszal vetett takarmány napraforgó, csillagfürt, szardella stb. A több éves takarmányok területét célszerű kiszélesíteni. A takarmányrépa mintegy 150 ezer hektárral a legjelentősebb takarmány­­növényekhez tartozik. Munkaerő-gaz­dasági okok miatt az utóbbi évben majdnem felére csökkent vetésterü­lete. Az NDK-ban a herefélék, külö­nösen a lucerna nagyarányú elter­jesztése mellett a kukoricatermesztés csökkentését javasolják, s ugyancsak bővíteni kívánják a kettős termesz­tésben szereplő növényeket. K. M. SZABAD FÖLDMŰVES £ 1968. április 13. Biztosabb termést ad a korán vetett kukorica

Next

/
Oldalképek
Tartalom