Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-13 / 15. szám
Néhány szó a csehszlovákiai "Mgynr fiatalok értekezletéről A mült hét végén a csehszlovákiai magyar ifjúság képviseletében mintegy 150 fiatal gyűlt össze a pozsonyi CSISZ-ház tanácstermében. Az értekezletet a CSISZ SZKB legutóbbi plenáris ülésén alakított munkacsoport készítette elő. Az összejövetelen nemcsak a hazánkban élő magyar fiatalok lehetőségeit, problémáit és kívánságait vitatták meg, hanem egy önálló magyar ifjúsági szövetség létrehozásának lehetőségét is. A bevezető beszédet az újságíró szövetség magyar szekciójának elnöke, Csikmák Imre tartotta. Beszédében elmondotta, hogy a magyar ifjúság célja egy olyan ifjúsági szövetség létrehozása, melytől a fiatalok nem Idegenednek, hanem érzik, hogy a szervezetben alapvető érdekeik Jutnak kifejezésre. A beszámoló kihangsúlyozta a CSISZ föderatív átszervezésének és egy önálló magyar ifjúsági szervezet létrejöttének szükségességét, mely önálló apparátussal dolgozna, s teljes joggal képviselné a magyar ifjúság érdekeit és egyenrangú tagja lenne a Szlovák Ifjúsági Szövetségnek. Olyan szervezetté válna, mely a magyar fiatalok tényleges érdekvédelmi szervezete lenne. A tanácskozáson résztvett fiatalok egyöntetű véleménye az volt, hogy a lefefontosabb feladat most a magyar/ fiatalok klubjainak megalakítása. Nemcsak a városokban, hanem valamennyi magyarlakta faluban, továbbá az üzemekben és az iskolákban is. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a CSISZ nem tudja kielégíteni tagjai nemzeti, kulturális, szociális és politikai igényeit. Hogy az 1949-ben megalakult Csehszlovák Ifjúsági Szövetség keretén belül a magyar fiatalság egyre jobban a háttérbe szorult, ezt számos felszólalás is bizonyította. Hegedűs Olga a tornaijai fiatalok nevében beszélt. Többek közt ezt mondta: Sokszor úgy éreztük magunkat, hogy csak megtűrtek vagyunk. Gyakran olyanok intézik ügyeinket, — akik nem ismerték, nem voltak tisztában gondjainkkal, ezért kérjük, hogy vezetőink legyenek magyarok. A Smena ifjúsági napilap pedig tekintse szívügyének a mi problémáinkat is. Farkas Veronika a losonci fiatalok nehézségeiről szólt. — Felettes szlovák szervek elfeledkeztek rólunk. A CSISZ kiábrándította fiataljainkat, távolról sem nyújtotta azt, amit vártunk. Az V. konferencia óta semmilyen határozat nem született. Mi fiatalok klubokba tömörültünk, de a járási CSISZ szervezet ezt az akciót sem támogatta, sőt, szemünkre vetették, hogy illegálisan tevékenykedünk. A prágai Ady Endre diákklub megbízottja a magyarországi ösztöndíjas diákjaink létszáma növelésének szükségességét hangsúlyozta. Magyarics Vince a csehországi magyarok helyzetére világított rá. Húszezer magyar él Csehországban — mondotta — s ebből mintegy tízezer a fiatal. A csehországi magyar ifjúság legnagyobb százaléka segédmunkásként keresi kenyerét. Ha megalakul a magyar ifjúsági szövetség, terjessze ki hatáskörét a cseh országrészekre is. Necsak Prágában legyen magyar ifjúsági klub, hanem az öszszes csehországi városban és városkában, ahol magyar fiatalok élnek, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ottani fiatalok nem tagjai a CSISZ- nek, és semmilyen szövetségben sincsenek benne. Az újságírók is látogassák meg néha a dél-csehországi magyar fiatalokat, írjanak helyzetükről, problémáikról. A felszólalók legnagyobb része megegyezett abban, hogy a CSISZ csalódást okozott, s követelték az új ifjúsági szervezet létrehozását, melynek munkájától a magyar fiatalok sokat várnak. Az elkövetkezendő munka szakszerű irányítására az értekezlet résztvevői megválasztották az Ideiglenes Központi Magyar Ifjúsági Tanácsot, mely a magyar fiatalok országos értekezlete résztvevői nevében a következő határozatot állította össze: HATÁROZAT a csehszlovákiai magyar fiatalok országos értekezletéről a) Létrehozzuk a magyar fiatalok járási tanácsait 1968. április 30-ig, melyek kapcsolatot létesítenek az Ideiglenes Központi Magyar Ifjúsági Tanáccsal és a CSISZ járási bizottságaival. b) 1968. május 15-ig a CSISZ és más meglévő klubok keretén belül falvakban, üzemekben, középiskolákban, főiskolákon a magyar fiatalok nemzeti, szociális és kulturális érdekeit védő szervezeteket hozunk létre, amelyek egy magyar ifjúsági szervezet alapjaivá válnak. c) Az alapszervezetek küldöttei 1968. május 30-ig járási konferencián az alapszervezetek érdekeit védő járási irányító szervét választanak. d) A tanácskozó értekezlet által választott előkészítő bizottság június 30-ig hívja össze a létrehozott járási szervek küldötteinek országos konferenciáját, mely megalakítja a Csehszlovákiában élő magyar ifjúság önálló érdekvédelmi szervezetét. e) A magyar fiatalok országos értekezlete feladatul adja a megválasztott ideiglenes tanácsnak: 1. Járjon el a CSISZ SZKB elnökségénél, hogy apparátusában biztosítsanak három magyar nemzetiségű dolgozót az országos konferencia előkészítésére. 2. 1968. május 15-ig dolgozza ki az alakuló szervezet programtervezetét, szervezeti szabályzatát, határozza meg a szervezet pontos elnevezését. A jóváhagyott anyagot bocsássa országos megvitatásra. A csehszlovákiai magyar fiatalok országos értekezletének résztvevői. * * • A gyűlés befejezése után az értekezleten jelenlévő fiatalok üdvözlőlevelet küldtek köztársasági elnökünknek, Svoboda elvtársnak, melyben jókívánságaikat fejezték ki és további sikeres munkát kívántak. Ordódy Vilmos CSEMADOK szervezet alakult A megújhódási folyamat a falu haladó erőit is mozgósítja. A Szene melletti Zonctoronyban ez abban is kifejezésre jutott, hogy életre keltették a CSEMADOK-ot. A kis faluban 70-en töltötték ki a belépési nyilatkozatot és vettek részt az alakuló közgyűlésen. A tagok közül legtöbben arra voltak kíváncsiak mit jelent majd számukra a CSEMADOK, lesz-e értelme, hogy tagjai legyenek a magyar dolgozók kulturális szövetségének. Azt hiszem, erre az alakuló közgyűlés is választ adott. Miről esett szó a hivatalos formaságok mellett? Elsősorban megismerkedtek a CSEMADOK Központi Bizottságának állásfoglalásával, amelyet a nemzetiségi kérdés megoldására tettek és nyílt véleménycsere folyt a párt jelenlegi politikájával kapcsolatban. Nemcsak vitatkoztak napjaink égető problémáiról, hanem határozatban is továbbították a véleményüket. De nemcsak az általános problémákhoz szóltak hozzá, hanem az otthoni megoldatlan kérdésekkel is foglalkoztak. A legvitatottabb kérdés a művelődési otthon létesítése volt. Miért nincs, és hogyan lesz? Kiderült, hogy részben a nemtörődömség okozta, hogy nincs hajléka a kultúrának. Amikor alaposan fontolóra vették a lehetőségeket, kiderült, hogy a nemzeti bizottságnak már van is bizonyos alapja a művelődési otthon alapjainak a lerakáshoz. Természetesen, emellett fontos lenne, hogy a szövetkezet is elősegítse az építkezést. Igaz, a szövetkezet elnöknője nem zonctoronyi, de azért megérthetné a nemes gondolatot, amelyet a falu ifjúsága nemcsak sürget, hanem részese akar lenni az építkezésnek. Csak egy gondolatot ragadtam ki a sok felvetett közül, amelyről beszéltek az alakuló közgyűlésen. Hogy elképzeléseiket meg is valósítják, arra biztosíték az új vezetőség, amelynek olyan lelkes elnöke lett, mint Hammerlik László. Még annyit, hogy „a szél fuvatlan nem indul“. A CSEMADOK szenei helyi szervezetének, amellett, hogy sikeresen megrendezték a III. Szenei Molnár Albert Napokat, arra is maradt ideje, hogy a helyi pedagógusokkal karöltve szervezzék a zonctoronyi CSEMADOK-ot. Segítségük nemcsak enynyiből állott, hiszen Szabó János, a kulturális szövetség elnöke megígérte, hogy a jövőben is tartják a kapcsolatot és közös erővel oldják meg maid az ügyes-bajos dolgokat. TÓTH DEZSŐ Őszinte szó Meglepetéssel olvastam nyilatkozatukat, amelyet részben a Rolnícke noviny, részben pedig a Eud című napilap közölt. Nem az lepett meg, hogy a Dél-Szlovákiában élő szlovák nemzetiségű — köztük a Magyarországról áttelepült polgártársaink — között folytatott kulturális népnevelő munka fogyatékosságaival foglalkoztak. Ezt időszerűnek, illetve helyénvalónak tartom! Persze időszerűnek tartom még annak a kívánságuknak beteljesedését Is, hogy a Matica slovenská mielőbb tömegalapokra épített társadalmi szervezetté váljon. Határozottan szükség van egy ilyen tömegalapokra épített kulturális szervezetre, amely a jövőben szervezője, illetve hatékony tényezője lehetne a szlovák nemzetiségű barátaink kulturális népnevelő munkájának. Tehát, amely terjesztője lenne a formájában nemzeti, de tartalmában szocialista kultúrának a dél-szlovákiai szlovák nemzetiségű dolgozók között is. A meglepetést az okozta számomra, hogy Önök ezt a szervezkedést védelmi Intézkedésnek szánják a nemlétező magyar nacionalista, irredenta törekvésekkel szemben —, amit Önök szerint — a CSEMADOK jelenlegi vezetősége képvisel. Véleményem szerint, ha szervezkedésük csupán ezt a célt szolgálja — márpedig a nyilatkozatuk erre hagy következtetni — akkor bajok vannak, s ha így folytatják, akkor akarva, akaratlan Dél-Szlovákia dolgozóinak békés együttélését veszélyeztetik. A CSEMADOK s annak vezetősége nem szolgáltatott okot arra, hogy vádat emeljenek ellene. Hiszen Önök is tudják, hogy ez a társadalmi szervezet megszületése pillanatától napjainkig, a szlovák és a magyar nép testvéri együttélésének elmélyülését szolgálta. S nagy szerepe van abban, hogy a mindnyájunk által ismert — de a rajtunk kívül álló okok miatti ellenségeskedést — a kölcsönös bizalommal párosuló testvéri együttélés váltotta fel. Meggyőződésem, hogy ezzel az állítással azok a szlovák nemzetiségű dolgozók is egyetértenek, akik Dél- Szlovákia városaiban és falvaiban igazi otthonra találtak, s akiket a baráti és rokoni kapcsolatok elszakíthatatlan szálai fűznek a magyar nemzetiségű dolgozókhoz. Vajon megkérdezték ezeket az embereket is mielőtt felelősséggel járó nyilatkozatukat megfogalmazták? A számonkérés persze nem az én feladatom. Tehát a kérdést nem ilyen szándékkal tettem fel. Csupán azért, mert nem akarom és nem tudom elhinni, hogy azoknak a szlovák nemzetiségű dolgozóknak, akik Dél-Szlovákia városaiban és falvaiban — nemzetiségi előítéletek mellőzésével, vagyis a magyar nemzetiségű dolgozókkal való testvéri egységben küzdenek életkörülményeik javulásáért — tehát, hogy ennek a többezer szlovák dolgozónak a véleménye egyezik az Önökével. Miben látják a CSEMADOK irredentizmusát? Talán abban, hogy társadalmunk megújhodásának, szocialista demokráciánk kibontakozásának időszakában — de pártunk nemzetiségi politikájával összhangban — állást mert foglalni a magyar nemzetiségű dolgozók egyenjogúságának gyakorlati megvalósításához? Vagy azért marasztalnak el bennünket, mert végre már szabadon és nem koldúsmódra könyörgünk kiérdemelt jogaink elismeréséért? Ha így van, akkor megmondom őszintén, hogy ebben az esetben mellé fogtak! Ugyanis ma már általánosságban elismert tény, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók a nap mint nap megnyilvánuló csehszlovák szocialista hazafiságukkal kiérdemelték, hogy egyenjogú polgárokként szóljanak bele a társadalmi életünk formálását szolgáló országos vitába. Itt a legfőbb ideje annak is, hogy tudatosítsuk, illetve felismerjük a szocialista demokrácia igen fontos velejáróját. A: \ hogy a szocialista demokrácia nem ismer és nem tűri a nemzetiségi előjogokat, hanem a teljes egyenjogúság és az önigazgatás elvének tiszteletben tartása mellett biztosítja hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek testvéri együttélését. Egy régi CSEMADOK tag. ^ |X ovács József magas, vékony fekete fiú. Huszonnégy éves. Nemrég tért vissza a kilenc hónapos kanadai rokoni látogatásról. Kilenc hónap aránylag kevés idő. Ám arra mégis elég, hogy megismerje az ottani nép életét, s párhuzamot tudjon vonni a hazai életkörülményekkel. — Torontótól 120 km-re fekvő Frantford nevű 58 000 lakósu városban élnek rokonaim — mesélte. — Ök hívtak meg Kanadába. Néhány napon belül megismertem a várost. Szombaton, vasárnap kirándulni mentünk a környékre. Több fürdőhelyet, természeti szépségeket nevezetességeket, városokat is meglátogattunk. A Niagara vízesés csak 130 km-re volt tőlünk, ezért elég gyakran elmentünk oda is. Voltunk a montreáli Expo világkiállításon is. Ha mástól hallom, el sem hiszem, hogy a mi pavilonunk volt a leglátogatottabb, a legérdekesebb. öt órát álltunk sorban, a leghosszabb sorban, ami a kiállításon volt. De megérte!... Pár hetet egy magyar származású farmernél töltöttem, ahol megismerkedtem a kanadai mezőgazdasággal, a földműveléssel foglalkozó családok életével. A kanadai mezőgazdaságra jellemző a szűkkörű specializálás. A farmokon a leggyakrabban csak egyféle növényt termesztenek vagy egy fajta állatot tenyésztenek. Az én ismerősöm hat hektáron termel dohányt. Ezt a hat hektárt kilenc évvel ezelőtt vette kölcsönre, s azóta évente törleszti adósságát. Minden évben a termés értékének negyed részét köteles törlesztésképpen fizetni, ehhez számítva még a kamatot is. Ha jó az év, pár éven belül visszafizetheti a kölcsönt, de bizony gyakori az olyan eset is, hogy néhány sikertelen év után a befektetett költségekkel együtt elveszti a farmot. Vendéglátóm is előzőleg már „elvesztett“ egyet, a dohánytermesztéssel kezdte újból. Persze előbb valamilyen munkával az alaptőkét kellett megkeresnie. Hogy törleszti az adósságát? Minden bevétel, kiadás a bankon keresztül történik. Tulajdonképpen a bank végzi az összes nyilvántartást. így a bank pontosan tudja mennyi a tiszta bevételnek a negyed része, mennyit köteles évente fizetni a kölcsönre vett földért. Az olvasó bizonyára arra is kíváncsi, fizet-e a farmer adót a bevétel után? Nos, az összjövedelemből leszámítják a család megélhetéséhez szükséges összeget — meg van határozva személyenként menynyit tesz ez ki — s a felmaradó rész után fizeti az adót. A farmok közvetlenül a ház körül terülnek el. Ezért a legközelebbi szomszéd lakása jó nagy távolságra fekszik. Egy ilyen 10—15 farmból álló település végében van élelmiszer és a leggyakoribb közszükségleti cikkeket tartalmazó üzlet. A házigazdának a szezonmunkán kívül nincs alkalmazottja. Két traktora van, az egyik speciálisan kapálásra, a másik palántázásra. Szezőnmunkára a munkaközvetítőn keresztül kér alkalmi munkásokat. Ezen a nyáron amerikaiak, portugálok, franciák és négerek jöttek. A munkaidő reggel hatkor kezdődött és este hatig tartott. A mezőgazdaságban a tiszta munkaidő tíz „Kanadában jártam..“ óra. Számomra talán az volt a legnagyobb meglepetés, milyen teljes, szinte percnyi veszteségmentes a munkaidő kihasználása. Elgondoltam, hogy van ez minálunk... mi mindent lehetne elérni nálunk is, ha úgy tudnánk a munkaidőt kihasználni, mint ott... Egyszer a meghatározott pihenésen kívül még 15 perces szünetet kértek. Megkapták, de a munkaidő letelte után ezt a 15 percet rá kellett húzni! Megbarátkoztam a fiúkkal. Különösen a három portugál és három amerikaival értettem meg jól magam. Persze kézzel-lábbal magyaráztunk egymásnak. A portugálok már harmadik éve dolgoznak Kanadában, s azt mondták, még egy évig maradnak, s aztán a keresetük otthon elég lesz egy időre. Dolgoztak is szorgalmasan. Néha még sajnáltam is őket. Emlékszem, egyszer a dohányt fatytyazták normára. Ebben aránylag jól lehetett keresni — de meg is kellett ám érte dolgozni! Ogy siettek, hogy egy-egy bíztató szón kívül nem is beszéltek egymáshoz. A sor végén nem tartottak egy percnyi pihenőt sem. Mikor befejezték, ott volt a közelben egy aszfaltút, arra feküdtek le, hogy végre kiegyenesítsék derekukat. Mint egy darab fa, úgy nyújtóztak ott mind a hatan. Ezen a napon megkeresték a 26,5 dollárt, de éjjel nem tudtak aludni a fáradtságtól... Az amerikaiak nem igyekeztek úgy, mint a portugálok. Amit hét közben kerestek, vasárnap elitták. Szezon végén majdnem üres kézzel tértek vissza a szülőkhöz, akik Dél- Amerika szegényebb részén szintén földműveléssel foglalkoznak. A törés idején vasárnap is dolgoztak. Egy nap alatt a szárítót tele kellett rakni. Ilyenkor nem számított a munkaidő, amíg készen nem voltak vele, dolgozni kellett. Néha esett az eső, hideg volt, fáztak, de még meg sem melegedhettek. Ez idő tájban gyakori a fagy, a gazda féltette a dohányt, ezért siettette úgy őket. A fiúk — 15 és 35 év közöttiek — egy külön helyiségben laktak a farmon. A háziasszony főzött nekik, persze a keresetükből leszámították a koszt árát. A fizetést hetenként kapták — csekken, melyet minden bankban beválthattak. Kanadában az emberek nem járnak össze, nem barátkoznak. Mindenki magának él, elszigetelve a többitől. Olyan nincs, hogy egy pohár sört fizetne az egyik a másiknak, sőt még egy cigarettával sem kínálja meg az ismerősét. Ez számomra, amíg hozzá nem szoktam, nagyon furcsa volt. Kovács Jóska sok mindent látott, tapasztalt a Kanadában töltött kilenc hónap alatt. Mikor visszatért falujába, Körtvélyesre, a munkahelyére, a Kelet-szlovákiai Vasgyárba, alig győzött mesélni... 7caK5V TAVASZ
