Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-13 / 15. szám
Bratislava, 1968. április 13. Ara 1,— KCs XIX. évfolyam, 15. szám. A CSKP KB új elnöksége, új kormány, új elnök a Nemzeti Front élén Már a cím elolvasása után Joggal mondhatjuk, hogy a belpolitikában ilyen mozgalmas hetet sem az elmúlt évben, sem idén nem hagytunk magunk után. Országunk népe nagy figyelemmel kísérte a CSKP Központi Bizottságának ülését, amely határozatot hozott a Jelenlegi belpolitikai helyzettel kapcsolatban, valamint a nemzeti bizottsági választásokról. A választásokkal kapcsolatban azt javasolja, hogy azokat ősszel vagy az év végén tartsák meg. A Központi Bizottság ülése a két határozat mellett Jóváhagyta a párt akcíósprogramját és titkos szavazással megválasztotta az új elnökséget és a titkárságot. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjaivá választották FrantiSek Barbíreket, Vasil Bifakot, Oldfich Cerníket, Alexander Duböekot, Drahomír Kőidért, Frantiiek Kriegelt, Jan Pillért, Emil Rigót, Josef Smrkovskyt, Josef Spaéeket, valamint Oldfich Svestkát. Az elnökség póttagjai Antonín Kapek, Josef Lenárt és Martin Vaculik. A CSKP KB titkárságának tagjává választották: Alexander DubCek, Cestmír Cisár, Alois Indra, Drahomfr Kolder, Josef Lenórt, Zdenek Mlinár, Stefan Sádovsky, Václav Slavik és Oldfich Volenik elvtársakat. A választások után a CSKP KB új titkárai Alois Indra és Josef Lenárt elvtársak lettek. Alexander Dubéek elvtárs az első titkári tisztséget tölti be, titkárok lettek Cestmír Cisáf, Drahomír Kolder és Stefan Sádovsky elvtársak is. Amint beszámolónk elején említettük, az elmúlt hét második legnagyobb eseménye az új kormány megalakulása volt. Ludvík Svoboda köz-Új elnökségi tagokat választott az SZLKP Központi Bizottsága Szlovákia Kommunista Pártjának j Központi Bizottsága keddi ülésén , megvitatta a CSKP KB áprilisi ülésén hozott határozatokat és Szlovákia jelenlegi politikai helyzetét. Szlovákia Jelenlegi politikai helyzetéről Vasil Bilak első titkár tartott beszámolót. Az ülésen sor került bizonyos káderváltozásokra is. A vitában többen hozzászóltak a demokratizálódási folyamathoz. Többek között Anton Kostanko elvtárs a magyar nemzetiségű dolgozók körében végzett helyes nemzetiségi politikáról beszélt, aminek révén sikerült a múlt számos sérelmét Jóvá tenni. Megemlítette, hogy a magyar és a többi nemzetiségek helyzetét elsősorban szociális és ökonómiai szempontból kell vizsgálni és megoldani. Lőrincz Gyula elvtárs felszólalásában rámutatott arra, hogy a hazánkban élő nemzetiségeknek arányszámuknak megfelelően kell képviselőik révén résztvenniök a választott és végrehajtó állami és közigazgatási szervekben. Hangsúlyozta, hogy a kérdés megoldása a nemzetiségek államjogi helyzetének pontos meghatározása nélkül csupán fél munka lenne. Követelte, hogy az állami és közigazgatási országos szerve részeként alakítsák meg a nemzetiségek illetékes szerveit. A plenáris ülés titkos szavazással új elnökségi tagokat választott. Az elnökség új tagja Andrej KlokoC, Viktor Pavlenda, Anton Tafky és Jozef Zrak. A plénum ezután az SZLKP KB titkárságába választotta Samo Falfant és Mária Sedlákovát. Az ülés ezután Javasolta, hogy Ondrej Klokoéot a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnökévé' válasszák. társasági elnökünk az Alkotmány 62. cikkelyének 6. bekezdése értelmében kinevezte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új kormányát a következő összetételben: Oldfich Cerník mérnök, nemzetgyűlési képviselő, miniszterelnök, Dr. Peter Colotka professzor, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, miniszterelnökhelyettes, Frantiáek Hamouz, nemzetgyűlési képviselő, miniszterelnökhelyettes, Dr. Gustav Husák, miniszterelnökhelyettes, Óta Sík professzor, a tudományok doktora, miniszterelnökhelyettes, Dr. Lubomír Strougal, nemzetgyűlési képviselő, miniszterelnökhelyettes, Josef Borüvka, nemzetgyűlési képviselő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Martin Dzúr altábornagy, nemzetvédelmi miniszter, Miroslav GaluSka, művelődés- és tájékoztatásügyí miniszter, Dr. Jifí Hájek professzor, a tudományok doktora, külügyminiszter, Július Hanus mérnök, erdő- és vízgazdálkodási miniszter, Miroslav Hrugkovié mérnök, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, miniszter, az Állami Műszaki Bizottság elnöke, Václav Húla mérnök, miniszter, Dr. Vladimír Kadlec professzor, oktatásügyi miniszter, Jozef Koréák nemzetgyűlési képviselő, energiagzadálkodási miniszter, Jozef Krejöí mérnök, nemzetgyűlési képviselő, nehézipari miniszter, Dr. BoS^plav Kilóéra nemzetgyűlési képviselő, igazságügyminiszter, Bozena MacháCová, nemzetgyűlési képviselő, könnyűipari miniszter,, Oldfich Pavlovsky, belkereskedelmi miniszter, Frantiéek Penc, nemzetgyűlési képviselő, bányaipari miniszter, Stanislav Rázl mérnök, vegyipari miniszter, Dr. Frantiáek Rehák, közlekedésügyi miniszter, Bohumil Sucharda mérnök, pénzügyminiszter, Michal Stance!, miniszter, Dr. Jozef Trokan mérnök, profeszszor, építésügyi miniszter, Václav Vales mérnök, külkereskedelmi miniszter, Dr. Franitáek Vlasák, miniszter, az Állami Tervbizottság elnöke, Dr. Vladislav Vlőek, egészségügyi miniszter. A harmadik fontos belpolitikai esemény a Nemzeti Front bővített ülése volt, amelyen résztvett valamennyi politikai párt, társadalmi szervezet, kulturális és érdekvédelmi szövetség és a nemzetiségi csoportok kulturális szövetségeinek képviselői. Az ülést Alexander Duböek, a CSKP KB első titkára nyitotta meg és előterjesztette a Központi Bizottság javaslatát, miszerint helyes lesz, ha a Jövőben a CSKP KB első titkárának tisztsége nem lesz egybekötve a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöki tisztségével. Továbbá Javasolta, hogy az elnöki tisztségre Dr. Franti- Sek Kriegelt a CSKP KB elnökségének tagját, nemzetgyűlési képviselőt válasszák meg. A jelöléssel több politikai párt és a Nemzeti Frontba tömörült valamennyi társadalmi szervezet is egyetértett. Az ülésen Dr. Kriegelt egyhangúlag megválasztották és a részvevők hatalmas tapsviharral fejezték ki egyetértésüket. Az ülésen foglalkoztak még a párt akciós programjának megvalósításával, a Nemzeti Front jelentőségével, az új alkotmány kidolgozásával és a Nemzeti Bizottsági választásokkal. Ezzel kapcsolatban Vladimír Vedra a CSKP KB osztályvezetője megjegyezte, hogy a Nemzeti Front jelöltjeinek kiválogatása a Nemzeti Frontba tömörült szervezetek tagjainak és a választóknak szélesebbkörű részvétele nélkül történt. A választásoknak össze kell függni a demokratizálódási folyamattal és a jelölteket ennek szellemében kell kiválasztani. Az említett okok miatt a nemzeti bizottsági választásokat a Nemzeti Front véleményével összhangban ez év őszére halasztják. Jogot adni a nemzetiségeknek Elöljáróban hangsúlyozni kívánom, hogy nem vagyok magyar, nemzetiségem szlovák, de magyar iskola neveltje voltam, továbbá hét évtizedes bőséges gyakorlati tapasztalatom, a magyar kérdés állandó tanulmányozása szinte kényszerít arra, hogy napjaink problémáival foglalkozzam. Ezt annál is inkább teszem, mert Közép-Szlovákiában a Smer napilapban Klinek Teodor és Venclík Imre tollából cikk jelent meg, tárgyalva a magyarok jelenlegi helyzetét Szlovákiában, s egyúttal párhuzamot vonva a jelenleg Magyarországon élő szlovákság helyzetével. £n teljesen függetlenül a cikkek hatásától vetem papírra saját nézeteimet. Nem udvarolni akarok a magyarságnak, az igazság szeretete, az emberi jogok tiszteletben tartása kívánkozik ki belőlem. A kommunisták aktivitása és a haladó erők progresszivitása a megújhodásért, rövid három hónap alatt óriási sikereket ért el. A demokratizálódási folyamatban a magyarságnak gyors összefogással és cselekvéssel kell kivennie részét. Miért? Azért, mert közelednek a választások, az idő rohan, minden pillanatot okosan ki kell használni. Joggal merem állítani, hogy a szocialista köztársaság építésén 23 esztendőn keresztül a magyarság aktívan kivette részét. A magyar munkással az egész köztársaság bármelyik részén volt alkalmam találkozni, mindenütt ott volt. A gyárak, a bérházak, iskolák, utak, vasutak építésénél, dolgozott mint favágó az erdőben, ott volt a gyárakban, a szántóföldeken, tehát ott volt mindenütt, ahol lüktetet az élet, ahol szükség volt szorgalmas kezek munkájára. Szeretik a magyar munkást, mert szorgalmas és tisztességtudő. Csak tényeket állapítottam meg, adatokat, bizonyítékokat nagyon hoszszadalmas lenne egy újságcikk keretén belül felsorolni. A történeti és társadalomtudományi kutatások feladata lesz általános összefoglaló munkát kidolgozni a magyarságról, annak munkájáról az elmúlt 23 esztendő alatt a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Amennyiben pontosan nem tudom mit tartalmaz majd az akciós program a magyarok részére, szükségesnek látom a CSEMADOK Központi Bizottsága határozata útján megismerni a magyarokra vonatkozó javaslatot és ha nem lenne kielégítő, akkor kiegészítő javaslatot kellene szerkeszteni, és azt a legrövidebb időn belül eljuttatni a rendeltetési helyére. Azt hiszem nem lehet semmi akadálya annak sem, hogy a CSEMADOK a jövőben a csehszlovákiai magyar dolgozók érdekvédelmi szervezete legyen, amely a kétnyelvűség törvényes alkalmazását írásban és szóban biztosítaná. Emellett elősegítené az iskolaügy nemzetiségi alapon történő tökéletes megoldását, a magyar dolgozók jobb képviseletét a politikában, a gazdaság, tudomány, a kulturális élet minden területén. Ján M. Habrovsky, Zvolen Tavasznyílás Ha most tavasznyílásról kezdek beszélni, menthetetlenül félreértenek az emberek. Po- Ittíkat, társadalmi párhuzamot igyekszenek felkutatni soraim mögött. Pedig most valóban a tavaszról lesz szó, mégpedig a tavasz legszebb, legősibb, ha úgy tetszik legpogányabb ünnepéről, a húsvéthétfői locsolásról. Milyen nap is ez a „húsvéthétfő"? Az emberek kirobbanó öröme, bohókás kedve, locsolkodó hangulata valahol egészen mélyen, sejtjeik millió éves ösztönében az elérkező tavaszt, a meleget, a föld illatát köszönti. Egészen pici kisfiam immár napok óta egy vízsugarat lövöldöző halacskával száguld a konyhában. Várja a locsolás napját. Tulajdonképpen halvány sejtelme sincs róla vajon miért várja, mégse fér a bőrébe. Tudta, érzi: itt a tavasz. Itt a tavasz és tenni kell valamit. Nekünk felnőtteknek egészen más gondjaink vannak az idei tavasznyílás idején. A tiszta víz ünnepén mégis, ha csak néhány órára, de megfeledkezünk gondjainkról. Elárasztjuk az utcákat, a jóbarátok házát jókedvvel, kacagása sál és ... vízzel! Tiszta vízzel! Ha pár pillanatra is, de elöbúvik igazi emberi arcunk, az élet örömeire, a boldogsága ra, békére, nyugalomra vágyó bohókás embert arc. S legyen ez mementó. Őrizzük meg ezt az arcunkat. Óvjuk ezt az emberségünket. Mindennél szükségesebb ez most, az idei tavasznyíláskor. „Tavaszi szél. vizet áraszt...“ Árassza, minél bővebb sugárban ez a tavasz is a vizet, az életet adó, életet őrző és mindent megújító kristálytiszta vizet!... (bplj Gondolatok a kukoricáról Tíz évvel ezelőtt állítólag Hruscsov „fedezte“ fel a kukoricát. Jóllehet apáink, nagyapáink is előszeretettel termelték a „tengerit“ és hizlaltak vele két-három mázsás sertéseket (akárcsak napjainkban), de nem emelték a többi termény fölé. Nem raktak fejére koronát, ám minden évben meg volt a helye a vetésforgóban. Rendszerint rozstarlóba vetették, csupán egyszer, tavasszal szántottak alája. Egyszóval a kukorica sosem volt mostoha a mezőgazdasági növények között. Ám mi, korszakalkotók mégis felfedeztük, divatba hoztuk. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink parancsszóra növelték vetésterületét, sőt azon helyeken is megpróbálkoztak termesztésével, ahol azelőtt nem ismerték. Ilyképpen egyik évről a másikra megduplázódott vetésterülete. Akadtak, akik helyeselték ezt a lépést, sőt apostolként népszerűsítették, voltak akik fenntartással fogadták. Hruscsov távozott, de a kukorica máig is tartja magát. Bár a tökéletesített irányítással járó direktiv intézkedések megszűntével módosult vetésterülete, de ez nem mondható lényegesnek. Ez a tény annak bizonyítéka, hogy a szénhidrátban gazdag takarmány, beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Napjainkban mégis újabb szelek fújnak. A kukorica fölött számos üzemben megütötték a vészharangot. Csorbát szenvedett az iránta érzett bizalom, mégpedig azért, mert a meghonosodott nagyhozamú búzafajták termésátlaga felülmúlta a legmerészebb elképzeléseket. Az élenjáró gazdaságokban, ahol az ökonómusok a helyzet magaslatán állnak, a termelési önköltségek, valamint a hektárhozamok összehasonlítása után úgy „okoskodnak“, hogy előnyösebb a búza termesztése. Eszerint a búza javára csökkenne a kukorica vetésterülete. Nem vagyunk a búza ellen, sőt az utóbbi években szorgalmaztuk is vetésterületének növelését. Azonban mégis ügyelnünk kell arra, hogy „ne essünk a 16 egyik oldaláról a másikra“. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kukorica az abraktakarmány alapja. Emellett szól az a tény is, hogy az utóbbi két évtizedben az egész világon emelkedett vetésterülete, mintegy 50 százalékkal. Mennyiségre számítva, amíg 1948—1952. évek átlagában 140 millió tonna volt a világ kukoricatermése, addig 1965-ben több mint 220 millió tonna termést Jegyeztek fel a statisztikusok. A felsorolt számok arról tanúskodnak, hogy a kukorica vetésterülete növekvő tendenciát mutat földgömbünkön. Nem fér kétség tehát ahhoz, hogy kifizetődik termesztése. A búza és kukorica termésátlagainak összehasonlításakor nem árt, ha megállunk egy szóra. Vizsgáljunk meg néhány tényezőt, amelyek a búza Javára döntik el a mérleget. Amint fentebb mondottuk, a búza fajtája döntő befolyással van a hektárhozamokra. Nem mondhatjuk, hogy kukoricából (import révén) nem rendelkezünk nagyhozamú fajtákkal, de megközelítően sem olyannal, mint a szovjet búzafajták. Továbbá az sem közömbös, amíg az _ intenzív búzafajta alá 12—20 mázsa, vagy ettől is több műtrágyát adunk, addig a kukorica 4—10 mázsa műtrágyát kap hektáronként. Úgy gondoljuk, sőt biztosak vagyunk abban, hogy a fajta helyes megválasztása, az agrotechnikai tényezők pontos betartása és bő tápanyag mellett (az öntözésről nem is beszélve), a kukorica megállja helyét mind a búza, mind az egyéb takarmánynövények versenyében. Végül szólnunk kell, amiről legkevesebbet beszélünk, az évelőtakarmányokról. Nem szükséges hangsúlyoznunk a pillangós virágúak értékét, előnyét, sajnos az évelő termesztése körül mégis nagy hiányosságok mutatkoznak. Egyszer a vetőmaghiány, vagy annak rossz minősége, máskor az egérkár a ludas, minek következtében rangját és értékét tekintve, hoszszú évek elteltével nem növekedett a kívánt szintre, a herefélék vetésterülete. Pedig ez hasznos, sőt elsődleges lenne mégpedig nemcsak a jó minőségű széna, de a búza és kukorica hektárhozamának emelése érdekében is. Köztudomású, hogy az évelők Javítják a talajszerkezetet, s emellett nitrogénban gazdag földet hagynak maguk után. Ez a búza, illetve a kukorica magas hektárhozamának egyik biztos záloga. Ebből következik, hogy bár nem rakhatunk koronát a kukorica fejére, viszont az abraktakarmány nyerése céljából sem részesíthetjük előnyben a búzát sem. A takarmányalap megteremtését komplexen oldhatjuk meg sikerrel, mégpedig az éghajlati és talaj adottságainak megfelelő növények helyes megválasztásával.