Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-06 / 14. szám

Előzzük meg a gyapjú kihullását és elértéktelenedését Iparunk egyik igen értékes nyersanyaga a juhgyapjú. Ezért a juhtenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemeinkben fordítsunk kellő gondot keze­lésére. Juhtenyésztőinknek különö­sen a télutó időszakában kell fokozottabban ügyelni a gyap­júra, mivel köztudott, hogy ép­pen a tél végén hull ki leg­gyakrabban a gyapjú, ha a ju­hok nem kapnak elegendő ta­karmányt, vagy a takarmányok tápanyagtartalma nem felel meg a takarmányozási szab­vány előírásának. A gyapjú ki­hullását okozhatja még a máj­métely (kergekór), tüdőférges­­ség és a bélférgek által előidé­zett kóros elváltozások. Ezeket a betegségeket az élősködők több fajtája idézi elő. Az elmúlt év tavasza és nya­ra rendkívül kedvező volt az élősködők elterjedésére és a nyájak megfertőzésére. A be­tegségek nagyobb méretű elter­jedésének megakadályozására idejében kell elvégezni a féreg­­telenftést. (Célszerű, ha ezt ősszel, legkésőbb november 15-ig elvégezzük). A férgek ál­tal megtámadott nyájban ta­vasszal tömegesen hullanak el a juhok. Az el nem hullott álla­tok között pedig igen soknak hullani kezd gyapja, mivel a szőrtüszőkben a hagymák el­halnak. A gyapjú hullását a ju­hok sántasága is előidézheti — különösen ha a lesántulást az álkörmök bödösrothadása okoz­za. A betegség gyógyításával, az élősködők elpusztításával és a takarmányozás feljavításával a gyapjú hullását is megszün tethetjük. A gyapjú kihullásának továb­bi oka a juhok rühössége. Ha­bár az utóbbi esztendőkben már csak elvétve ütötte fel fejét ez a kór nyájainkban, mégsem mellőzhetjük a preventív, kór­megelőző intézkedések megté­telét. A rühösség parazitás bán­­talom, amelyet a rühatkák idéz­nek elő azáltal, hogy járatokat vágnak a bőrszövet epidermis rétegében. Ez természetesen az állatok viszketegségét okozza, nyugtalanok lesznek, vakaródz­­nak, kemény tárgyakhoz dörgö­­lődnek. Viszketegséget okoz sok esetben az állatok bőrén lera­kodott piszokréteg is. Az álla­tok bőre bemocskolődhat a le­gelőre hajtás közben a poros utakon, esetleg a széna, szalma, különösen az árpaszalma eteté­sekor. Ilyenkor éles törek- és pelyvarészecskék hatolhatnak egészen a bőrfelületig s ott viszketést okoznak. A tapasztalt régi juhászok szerint, a rühösség november­től áprilisig lép fel. Hogy ezt a kellemetlen betegséget elke­rüljük, elegendő a tavaszi hó­napokban a juhokat fürdetni. A fürdetést ajánlatos meleg, napos időben és legalább 3 Tavaszt érez a juhnyáj héttel a nyírás után elvégezni. A juhok fürdetése természetes követelménnyé vált a tenyész­­nyájakban. A juhok fürdetésére a fenoform 1,5 százalékos olda­tát használják, aminek előnye, hogy elpusztítja a kullancsokat és az atkákat. Megtörténik, hogy a tél fo­lyamán különösen a bárányok, de néha a felnőtt anyajuhok és a törzskosok is lerágják a gyapjút. Ennek oka rendszerint a helytelenül összeállított ta­karmányadag, amelyből hiány­zanak az ásványi sók és a mész. De még a jól táplált ju-Négyrekeszes galambpárosító ketrec A korszerű húsgalamb-te­nyésztés fejlett eszközöket igé­nyel. Ilyen többek között a galambpárosító-ketrec. Formája lényegében megegyezik a szab­ványos kiállítási ketreccel, csu­pán annyiban tér el, hogy egy­szerűbb anyagokból, hulladék­­deszkából is elkészíthető. A ketrec oldalai ritkán rácsozot­­tak és kiemelhető lécrács-vá­­lasztófalúak. Méretei a következők: (cm). A ketrec (4 rekesz) hossza: 200 magassága: 40 mélysége, illetve szélessége: 45 A két hosszanti oldal fal 4 db 200 cm hosszúságú vékony léc­ből és az arra rászegezett 40 cm hosszúságú vékony lécekből állítható össze. A léckeretre szegezett rácsozat vékony lé­­cecskéi függőlegesen álljanak, hogy a galamb ne tudjon bele­kapaszkodni. A lécek közötti hézag körülbelül 4 cm legyen. A ketrecalj készülhet furnér­ból, farostlemezből. Erre hasz­nálat közben 2—3 cm vastag­ságban száraz, rostált homokot kell szórni. Az etető- és itatóedényeket a ketrecen kívül kell elhelyez­ni a hosszanti oldalfalakra. Er­re a célra kitűnően megfelel­nek az 1—2 dl űrtartalmú üres konzervdobozok is, ezek gumi­­karikával ügyesen a ketrecre rögzíthetők. A négyrekeszes párosító ketrecbe 3 válasz­Négyrekeszes galambpárosító ketrec rekesz (közfal) szükséges. Ezek ki- és beemelhetök legyenek. Ezzel választjuk el egymástól a kettős ketrec részben — kez­detben — a galambokat. Amikor a ritka rácson ke­resztül a galambpár megismer­kedik, a választófalat kiemel­jük és a galambokat összeen­gedjük. Ezt követően 1—2 napig együtt hagyjuk a galambpáro­kat, majd vissza engedjük őket a közös galambházba. A galambpárosító ketrec nagy előnye, hogy megvédjük a hím kezdeti „brutalitásától“ a tojót. A kezdeti felhevülésböl szár­mazó párzásból ritkán születik fióka. A ketrec használata ese­tében a hím nem tiporja, za­varja napokon át a tojót. A vá­lasztóketrecbe helyezett him szomszédságában van a tojó. A réseken át tudja dugni a hím a fejét és temperamentuma lecsi­tul és amikor összeengedjük őket, a párzás nyugodtan megy végbe. Ez a ketrec felhasznál­ható a kiállításra előkészíten­dő ketrecbe szoktatására is. A párosító ketrec teteje felfelé nyitható 4 ajtóval zárható. Többféle párosító ketrec ismert az országban. Az általam ismer­tetett és kivitelezett típus a legolcsóbb, a legegyszerűbb és a célnak tökéletesen megfelel. P1LTZ ENDRE hók között Is előfordul, hogy lerúgják a gyapjút. Ez esetben figyeljük meg nem e rossz szo­kásról van szó, amit megszün­tethetünk, ha a gyapjút lerágó egyedet más kutricába tesszük. A juhgyapjú lerágása esetén valószínű, hogy az anyajuhot vemhessége és ellése idején rosszul, elégtelenül táplálták. Az anyajuh teje ilyenkor nem tartalmazza az összes szükséges anyagot. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy késő az anyajuhok­nak akkor adni abraktakar­mányt, ha tejhiány mutatkozik, vagy ha a tej nem teljes érté­kű. Ilyen esetben az anyajuhok lobos gyomorhurut következté­ben hullanak el, mivel gyomruk nem tudja megemészteni a belé került és ott felgyülemlett gyapjút. Elsősorban a merinő juhok tenyésztőinek, akik tavasszal nyírják a juhokat, kellene be­vezetniük az őszi nyírást, ami­kor a gyapjú a legértékesebb, s így megelőzhetnék a gyapjú lerágását. Hiszen minden juh­tenyésztő érdeke, hogy a feles­leges veszteségeket kiküszöböl­je. Kellő edzéssel, az őszi és késő őszi legeltetéssel, ameny­­nyiben ezt az időjárás és a le­gelő minősége lehetővé teszi, elérhetjük azt, hogy az anya­juhok jó tenyészerőben legye­nek és elegendő tejük legyen. Egészséges, jól felnevelt bá­rányok képezik a nagyhozamú juhnyájak alapját. Az egészség­­ügyi kórmegelőzés alapfontos­ságú intézkedéseinek megtéte­lével íiz állatok későbbi esetle­ges gyógykezelésének jelentő­sebb költségeit takarítjuk meg és az elhullást csökkentjük. Ez­által növekszik az állomány hasznossága és a tenyésztés tel­jes gazdasági hatékonysága. )án Hetnerovié, Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat, Kosice Fordította: Oy »»II« 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom