Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-06 / 14. szám
Jobb takarmányhasznosulás, olcsóbb pecsenyenyúl Közismert, hogy egyik állat Jobban értékesíti a takarmányt, a másik kevésbé. Tenyészkiválasztásunk egyik célja, hogy a nyulak minél kevesebb takarmányból állítsanak elő 1 kg élősúlyt, nemkülönben, hogy takarmányhásznosító képességüket növeljük. Lássuk, mit tehetünk a cél elérése érdekében? 1_ Csökkentsük a transzformációs veszteségeket! A feletetett takarmánynak csak kisebb része értékesül, nagyobb hányada pedig transzformációs veszteség gyanánt távozik az állat szervezetéből. A házinyulak a feletetett szálas takarmánynak mintegy 8— 12 %-át, az abraknak pedig 18—40 %-át értékesítik. Arra kell törekednünk, hogy azoknak az anyáknak az utódaiból hagyjuk meg a következő nemzedék szüleit, amelyek utódai jól értékesítik a takarmányt, tehát 3 hónapos korban a legnagyobb élősúlyt érik el. Nagyon fontos, hogy a drága abraktakarmányokból csak anynyit kapjanak a nyulak, amenynyit egyszerre el is fogyasztanak. Ünetető esetén akár több napra szóló adagot is betehetünk az önetetőbe, így nem vész kárba, így nincs takarmánypocsékolás. Ha nem elégítjük ki a pecsenyenyulak takarmányigényeit optimális mértékben, nem várhatunk maximális súlygyarapodást. A növendék-nyulak csak akkor tudnak jól fejlődni, ha vízszükségletüket is optimálisan kielégítjük. A nyulak télen is kapjanak 18—20 C fokos vizet. A jéghideg víz itatása káros a nyulak szervezetére. Gondoskodjunk, hogy a nyulak tiszta itatóedényből ihassanak. Leghelyesebb, ha etetés előtt itatjuk a nyulakat és amikor már ittak, kivesszük az itatót a ketrecből. így télen sem ihatnak károsan hideg vizet. Legideálisabb az önitatós megoldás lenne, de ez csak zárt nyúlistálióban valósítható meg, ahol télen sem fagy be a víz. A takarmány értékesülését elősegíti a pontos etetési rend. A pontatlan etetés idegesíti a nyulakat és így súlygyarapodásuk romlik. Rontja a súlygyarapodást a zajos környezet. Nem szeretik a nyulak, ha nagy csörgészörgés van a ketrecek között. Káros, ha kutya szaladgál a ketrecek előtt, és ugatásával vagy kaparásával felriasztja a nyulakat. Biztosítsuk a nyulaknak a csendes, nyugodt környezetet, mert ezzel is elősegítjük a jó súlygyarapodást. A takarmány jobban értékesül, ha a nyulakat jól megépített és megfelelő nagyságú ketrecekben tartjuk. A zsúfolt tartás nem kedvez a takarmányértékesülésnek, s legtöbbször az ellenállóképesség csökkenéséhez vezet, és ennek következtében könnyebben felüti fejét valamilyen betegség. Legfontosabb, hogy a ketrecben a padozat hátsó részén rácspadozat legyen. A rácspadozat, ha a ketrecünk 70 cm széles, akkor 70X2X1 cm nagyságú akáclécekből készüljön és legalább is 6 lécet használjunk fel a rácspadozatba. 2. Biztosítsuk a takarmányok táplálóanyagainak jobb kihasználását. A növendék-nyulak csak a jó minőségű zöldtakarmányokat tudják értékesíteni. Ha már elfásodott, elöregedett a zöldtakarmány, akkor nem értékesül olyan jól, mintha időben etetjük a nyulakkal. Ha túlságosan zsenge korban etetjük a zöldtakarmányt, sok vegetációs vizet adunk a nyulaknak; az ilyen zöldben még kevés a táplálóanyag. Rosszul hasznosítják a nyulak, ha elöregedett fűből vagy lucernából készítünk szénát. Az ilyenben sok a ballaszt-anyag, s ez megterhelést okoz nekik. Pecsenyenyulaknak csak jő minőségű, legalább bimbós korban lekaszált lucernaszénát adagoljunk, mert ez tápanyagokban gazdagabb. Fontos, hogy a nyulak a takarmányadagban vegetációs vízhez is hozzájuthassanak. Ezért etessünk a nyulakkal zöldtakarmányt, ha már erre nincs alkalom, gyök-gumóst. Legjobb a sárgarépa, de igen hasznos a cékla, a cukorrépa és a csicsóka Is. Biztosítsuk a megfelelő fehérje-mennyiséget is, mert a növendékek csak úgy tudják jól értékesíteni a keményítőt, ha fehérjeigényüket optimálisan kielégítjük. Jó minőségű lucernaszénát, vagy lucernalisztet, vagy amíg lehetséges zöldtakarmányt állandóan adagoljunk ezért a nyulaknak. Jobban értékesül a karotin, ha a takarmányban legalább 4 % zsír is van, ezért ha lehetséges a téli időszakban napraforgómagot is keverjünk az abraktakarmányba. Fontos a jó takarmányelőkészítés. A darálás elősegíti a táplálóanyagok jobb felszívódását. Igen jó takarmány a lucernaliszt. Ezt nedvesített állapotban darakeverékkel adagoljuk a nyulaknak. Nagyon jól értékesítik a nyulak a darával összekevert főtt burgonyát. Minden takarmány akkor értékesül jól, ha azokat tisztán etetjük. A poros, dohos és penészes széna megbetegedést okoz, és a nyulak csak vonakodva fogyasztják el, vagy meg sem eszik. A földes répaféléket mossuk meg és tiszta állapotban adjuk a nyulaknak. Az etetőket és az itatókat rendszeresen tisztogassuk. 3. Óvjuk a takarmányokat a veszteségektől. Az értékes zöldtakarmányokat és a szénát szénazsebből vagy szénarácsból etessük. A szénát gondosan tároljuk, hogy ne penészedjen meg. Használható a kukoricaszár is. A kertben termett kukoricának szedjük le a száraz leveleit, ezt is feletethetjük. A gyök-gumós takarmányokat pincében vagy prizmában tároljuk. Övjuk a megfagyástól, de a befülledéstől is. Az abraktakarmányokat különös gonddal tároljuk, mert a sok vizet tartalmazó szemestakarmány megpenészedik. K. Nagy István 2 Bécsi kék anyanyúl (balról). Bécsi kék baknyúl 5,5 kg-os. £zaktársamtól nagyon szép, * kb. négyhónapos, nagy csincsilla nősténynyulat kaptam. A szépen fejlett nőstényt 1968 januárjában szép bakkal pároztattam. Februári fiókákat akartam, amelyeknek majd tenyésztésük ideje alatt a lehető legtöbb, a fejlődést előmozdító tavaszi napsugárban lehet részük. Minden a legnagyobb rendben történt. Február közepe táján a nőstény megellett és kilenc szép nyulat hozott a világra. Mivel a fiatal anyának sok lett volna ennyi kicsi felnevelése, kettőt közülük megsemmisítettem. Egyébként minden nősténynek — akár fiatal, vagy öreg — hétnél több fiókát nem hagytam. Nyulak nevelése anya nélkül Az anya elégedett volt családiéval. Megfigyeltem, hogy a fiókákat napközben i» szoptatja. Látszólag elég teje volt. Az apróságok súlya egyre növekedett, én pedig örültem az eredménynek. Egyik nap reggelén, amikor etetni akartam, pontosan az ellés utáni tizenötödik napon, az anyát megmerevedve találtam. A fiókák kiéhezve az anya mellett feküdtek. A bátrabbak anyjukhoz férkőztek, szopni akartak és mit sem törődtek azzal, hogy a tej már hideg. A felbontáskor az anya szívén egy kb. 7 mm-es, határozatlan formájú, széles szakított sebet vettem észre. Ilyen eset 40 éves tenyészgyakorlatom alatt csupán négyszer fordult elő. Abban az évben palackból nem táplálhattam őket, erre nem tellett időmből. Ezért egy közönséges virágcseréptartó tál mellett döntöttem. Tejcsarnoki langyos, teljestejjel telítettem, majd a fészekbe, a fiókák közé tettem és figyeltem, mi történik. A fiókák a tejben megfürödtek, majd kölcsönösen egymást nyalták, ami szemlátomást jót tett nekik. Amikor délután hazajöttem munkahelyemről, akárcsak reggel, újból szerencsét próbáltam. Kellemesen meglepődtem, amikor láttam, hogy a fiókák szinte megrohanták a tálat s megitták a tejet. Így folytatódott ez azután napról napra. Rászoktak a táplálkozásra és egyre több tejet fogyasztottak. Egy hét elmúltával száraz zsemlét áztattam a tejbe, amelyet ugyancsak jóízűen elfogyasztottak. Valamennyi fiókát felneveltem. Túlnyomórészt bakok voltak. Ezek egyike a Hodonín melletti Luínicá-ban rendezett kiállításon vett részt, ahol akárcsak az enyém — egyenlő pontszámmal nyert tiszteletdíjat. Egy másik nyulam a nyitrai járásbeli Verebélyre került. A nyúlfiókák életét tehát kétségtelenül a tehéntej mentette meg. (zacb. ford, fü)
