Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-23 / 12. szám

Halaink fontos táplálékállatai Halaink természetes körülmé­nyek között táplálékuk legna­gyobb részét az állatok közül, lőleg a gerinctelenek soraiból szerzik. Manapság tudjuk, hogy a természetes táplálék készlete jelentősen befolyásolja a tógaz­dasági ponty fejlődését, meny­­nyisége és minősége még akkor is megszabja a hozamot, ha a halakat megfelelően takarmá­­nyozzák. Az adagolt takarmány­féleségek csak abban az eset­ben értékesülnek jól, ha a ha­lak számára egyidejűleg meg­felelő természetes táplálék is rendelkezésre áll. A ponty szá­mára ez a legfontosabb forrása az emészthető fehérjéknek {aminosavaknakj, vitaminok­nak, amelyek korántsem min­dig elegendők az adagolt takar­mányban. A következőkben is­mertetjük a halak legfontosabb táplálék állatait. Csővájó férgek — Tubificídae A vízfenék aljazatához lán­coltán a kevéssertéjű gyűrűs­­férgek (Oligochaeta) közül a csővájó férgek haltáplálék szer­vezetek. Legelterjedtebb képvi­selőjük a csővájó férgek (Tubi­fex tubifex). Vörösesbarna, testhossza 3—4 cm, súlya 4 mg. Általában az iszapos fenékü és szerves anyaggal erősen szeny­­nyezett árkokban található tö­megesen. Helyenként „vöröses szőnyeget“ alkot. A csővájó fér­gek nagymértékű oxigénhiányt eltűrő poliszaprób vizekre jel­lemző szervezetek. Anaerob (oxigén nélküli) körülmények között 600 órát tudnak élni. A csővájó féreg teste henge­res, szelvényezett. A test szel­­vényezettsége külsőleg is jól felismerhető, körbefutő gyűrű barázdák jelzik. Testükön keve­sebb és egyszerűbb alkotású sertéket találunk és ezek cso­mókba, kötegekbe tömörülnek. A sertecsomók négy sorban he­lyezkednek el. A két hasi kö­­tegben 4—6 villás csúcsú kam­­póserte, a két háti kötegekben 3—6 fésűs szőrserte és 3—5 villás csúcsú kampóserte talál­ható. A csővájó féreg bőrizom­­tömlője és sertéi segítségével változtatja helyét, az aljzaton csúszva halad előre, gyenge úszó. Vöröses színe a vérében ta­lálható hemoglobintól szárma­zik. Régebben azt tartották, hogy a hemoglobin teszi lehe­tővé, hogy kevés oxigén tartal­mú vizekben is megéljen. Har­nisch (1959) újabb fiziológiai vizsgálatai kiderítették, hogy a hemoglobin nem a gázcseré­ben vesz részt, hanem fer­­menthordozó. A csővályogféreg iszapfaló, a vizek iszapjának korhadó, boru­ló szerves anyagával táplálko­zik. 3—6 cm mélyen is behatol a laza közegbe és a közben az iszapot bélcsatornáján átbocsát­­ja. A sok salakanyag miatt emésztése lassú és nehézkes. Ürülékét az iszap felszínén rak­ja le. Sebestény közlése szerint a csővájó féreg naponta saját súlyának 4—6-szorta több isza­pot hajt át testén. Altberg ki­számította, hogy ha msenként 3480 db csővájóféreg él, évente 12,56 kg iszapot hoznak fel (szárazsúlyban). Térfoglalása és táplálkozása révén a tótalaj javításához já­rul hozzá. Nemcsak forgatja, porhanyítja és felszínre szállít­ja azt, hanem járatai révén az iszap szellőződését fokozza. Szerepe ugyanaz, mint a földi gilisztának a talajban. Elülső testvégével is iszapba fúrja magát, lakócsövet készít és ezt nyálkával béleli ki. Ha környezetében erősen csökken az oxigén kiálló testvégével kí­gyózó, himbálózó mozgást vé­gez, hogy biztosítsa a légzés­hez szükséges vízcserét. Oxi­génben gazdag vizekben test­vége kevésbé áll ki és nem vé­gez hullámzó mozgást. Légzőszervül a bélcsatorna szolgál, melynek hátsó része vérerekben igen gazdag. A vi­zet állandóan a belükön keresz­tül áramoltatják át, percenként 10 vízfelvétel is kibocsátás fi­gyelhető meg. A csővájó féreg himnős. Ivar­­záskor a test elülső felében az ivarnyilás mögött levő néhány testszelvény erősen megduzzad. Ezt a testtájat nyeregnek (cli­­tellum) nevezzük. A nyereg ra­gadós anyagot termel, mely a két partner összetapadását se­gíti elő. Petéit július-augusztus­ban, citromalakú védőtokban, ún. „kokonba“ helyezi el. Emb­rionális fejlődésük a kokon bel­sejébe megy végbe. A kokonból kb. szeptemberben a kifejlett állathoz hasonlóan apró csővá­jó férgek bújnak ki, később az iszapban, elszóródnak és ott telelnek át. Néha a csővájó férgek káro­sak is lehetnek, mint a szegfű­­s egyéb galandféreg köztigaz­dái. A fertőzött csőférget elfo­gyasztó halakban fejlődik ki a végleges ivarérett halélősködő. Végül ismételten hangsúlyoz­zuk, hogy a csővájó férgek a pontyfélék, a díszhalak táplál­kozásában döntő fontosságúak, a vizek anyagforgalmában a táplálékláncban játszanak köz­vetett szerepet. Nagy szerepük van abban, hogy megtisztítják a vizek talaját a rothadásnak induló szerves anyagoktól. A csővájó férgek mennyisé­gének növelésével, betelepítés­sel nagyobb halhozamok érhe­tők el. Dr. jászfalusi Lajos A komor szürke felhők mögül mind gyakrab­ban kandikált elő a napocs­ka. Először félénken, majd mind bátrabban, és hosszabb időre nyomja félre a szürke függönyt az égen. jön a ta­vasz, csiripelték a verebek a csupasz gallyakon. A ha­tárban is szakadozott a tél fehér köntöse. A természet lerázta magáról a fagyos me­revséget. Ilyenkor mit tehet az ember, ha fűti a szenve­dély, a halászat izgalma. Elő­szedtem hát a téli pihenésre elrakott botokat, orsókat és horgokat. Seregszemlét tar­tottam fölöttük, mint a had­vezér katonái fölött. Kivá­lasztottam közülük, amelyik­kel harcba indulok az első tavaszi halért. Az első tavaszi halászat Kukacaimmal reménytelje­sen indultam az első tavaszi halászatra. Kint a parton még hófoszlányok fogadtak. Kicsit meggémberedett újak­kal raktam össze a horgász­­felszerelést. Ogylátszik a szél még nem nyugodott be­le, hogy vége a télnek. Bele­­akaszkodott, hol a kabát gal­lérjába, hol a nyakamba. Horgomon a kukac se ficán­kolt olyan vígan, mint nyá­ron. Bizonyára az is fázott. Hát még, mikor a vízbe ke­rült az éhes halak prédájá­ra. Figyelmem állandóan a dugóra összpontosult, ne hogy elszalasszam a kínálko­zó alkalmat. Elég sokáig vártam, amíg megmozdult a dugó. Elérkezett a pillanat. Egyet rántok a zsinegen, mire az megfeszül. Néhány perc múlva egy dévér kerül a haltartó zsákba. Ojra ku­kac kerül a horogra. Most már türelmesen várok. Az idő telik s újabb dévér ke­rül társa mellé. Adamcsik Ferenc Eebruár 25 én, vasárnap dél­" előtt tartotta jubileumi év­záró közgyűlését a párkányi sporthorgászok helyi szerveze­te, amely immár húszéves ér­demdús tevékenységre tekint­het vissza. A vezetőség beszámolójából többek között kitűnt, hogy mind a felnőttek, mind pedig a fia­talok körében egyre nő a hor­gászat népszerűsége. Csak az elmúlt évben mintegy 80 felnőtt és 30 kiskorú taggal gyarapo­dott a taglétszám, s így jelen­leg mintegy 400 tagot számlál a helyi csoport. A megjelentek elégedetten nyugtázták a beszámolóban is­mertetett gazdasági eredmé­nyeket. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a vitában egészen más jellegű aggodalmaiknak és kí­vánságaiknak adtak kifejezést. Mindenekelőtt kifogásolták a Stupavai Állami Halászat maga­tartását, amely felveszi ugyan az üzemektől a vizek szennye­zéséért kirótt pénzbírságot, de úgy tudják, hogy nem azon a területen telepít a kipusztult ivadék helyett, ahol a kár be­következett, hanem a halasta­vak állományát növeli az ösz­­szegből. Ott viszont a mi tag­áradások után az árterületen rekedt halivadék megmentésé­re, ami szintén hozzájárulna az állomány gyarapításához. A vita során szóba kerültek az orvhalászok is, akik főleg a garamkövesdi, a nánai és az ebedi körzetben dézsmálják a halállományt. Hatékonyabb el­leg szavakkal emlékeztek meg az alapító tagokról, s az elmúlt 20 év alatt kifejtett érdemdús tevékenységük elismeréséül di­csérő oklevéllel tüntették ki: Vitencz János, Labuda Ferenc, Bajkai István, Gúder Ferenc, Újvári András, Bitter Károly, Kovács László, Filakovszky Ist­ván, Koller Ferenc és Koller Imre tagtársakat. Többek véleményét is tolmá­csolom, amikor annak a meg­győződésemnek adok kifejezést, hogy körültekintően megszerve­zett, családias hangulatú köz­gyűlés részesei voltunk. Ez így is méltó, a békés természetű, csendes szórakozást kedvelő, a gazdag zsákmányban örökké reménykedő halászokhoz. Vércse Miklós, Párkány VADÁSZ , 7 HALASZ 1 Jubileumi közgyűlés Párkányban lenőrzést, erélyesebb fellépést, szükség esetén pénzbírság ki­rovását követelték a jelenlevők. Ez már az új vezetőség felada­ta lesz, amihez azonban szük­séges a tagság hathatósabb tá­mogatása is. A szervezet megalakulásának 20. évfordulója alkalmából me­jaink nem horgászhatnak. Az eljárást akkor tartanák igazsá­gosnak, ha a befektetést ott eszközölnék, ahol a megállapí­tott kár keletkezett A továbbiakban néhány fel­szólaló felhívta a vezetőség fi­gyelmét, hogy hatékonyabb in­tézkedést kellene foganatosítani

Next

/
Oldalképek
Tartalom