Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-06 / 1. szám

,Posoni kertitől a nemzetközi tapasztalatcseréig Népeink történelmének talál­kozása, hogy éppen Bratislava nevéhez fűződik a magyar tudo­mányos kertészkedés egyik első nyoma. Háromszáz esztendővel ezelőtt, 1664-ben Pozsonyban Jelent meg több mint ezer nyomtatott oldalon, jórészt ma is helytálló szöveggel Lippai. János jezsuita páter és prímási főkertész munkája a „Posoni kert“, kiben minden kerti mun­kák, rendeléfek, virágokkal, ve­­teményekkel, fákkal, gyümöl­csökkel és kerti csömötékkel való baimojodáfok: azoknak ne­me, Hafznok, bé-csináláfok bőv­­ségefen magyar nyelven le­írattak, kivált-képpen azok, az kik esztergami érsek urunk ő maga posoni kertében talál­tatnak.“ A mű emlékét őrzi, hogy Bu­dapesten évről-évre Lippai Já­nos tudományos ülésszakot ren­deznek a Kertészeti és Szőlé­szeti Főiskolán, ahol beszámol­nak az előző évi tudományos kutatás eredményeiről. A követ­kező ülés 1968 májusában lesz, előreláthatólag 35—40 előadás hangzik majd el. A főiskola ve­zetői erre a rendezvényre már most szeretettel meghívják Csehszlovákiában élő barátaikat h A magyar mezőgazdaság terü­letének a kertészeti termelés mindössze körülbelül a 10 szá­zalékát foglalja el. Jelentősége azonban ennél jóval nagyobb és egyre növekszik. A népgazda­ság összes exportjában például a kertészeti üzemág már 30 szá­zalékkal szerepel, a dollárt eredményező kivitelben pedig jelentősége van akkora, mint az elmúlt két évtizedben rengete­get fejlődött magyar gépiparé-REZGŐPENGÉS SARABOLÖ A Ransomes Ipswich angol cég fijrendszerfi, rezgőpengés kertészeti sarabológépet hozott forgalomba. Üzemelése benzin­motorral történik. (Kucsera Szilárd felvétele) g-yzv nak. Az elmúlt öt esztendőben friss zöldség-gyümölcs és szőlő­­exportunk a három és félszere­sére növekedett. A második öt­éves terv telepítéseinek ered­ményeként gyümölcsös terüle­tünk egyharmadával, szőlőterü­letünk egynegyedével növeke­dett és elérte a 170 ezer, illet­ve 250 ezer hektárt. ‘ Az üzemág belterjességéből és dinamikus fejlődési tenden­ciájából egyaránt következik, hogy a vezetés megkülönbözte­tett figyelemmel tartja szem előtt. Mégpedig úgy, hogy az 1968 január elsején életbelépő új gazdasági mechanizmus egész szellemének megfelelően egyre közelebb igyekszik kerülni a gyakorlathoz. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium­má átszervezett volt Földműve­lésügyi Minisztérium kertészeti osztályán például mindössze nyolc ember dolgozik, igaz hogy ezek valamennyien egy­­egy ágazat országos szaktekin­télyei. Még a kertészettel leg­inkább foglalkozó Bács, Pest, Szabolcs, Heves megyék taná­csi apparátusában sincs több mint két kertészettel foglalkozó munkatárs. Megerősödött vi­szont az üzemek szakvezetése és egyre többet költünk a kuta­tásra, a legjobb eredmények gyakorlatba történő átülteté­sére. A kertészeti kutatás hazánk­ban sokágú, többszáz szakem­berrel dolgozó apparátus végzi. Van külön kertészeti és külön szőlészeti kutató intézetünk, or­szágos hatáskörrel. Ezenkívül a tájegységenként működő ag­rárkutató intézeteknek is van kertészeti osztályuk. Mindezen belül azonban kiemelt szerep jut a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolának, amely immár 1853 óta működik mai helyén, Budán. Előbb mint magánkertészképző iskola, majd állami középiskola, 1938-tól akadémia, 1942-től fő­iskola. 1945-ben önálló karként beolvadt az akkor még szom­szédjában működő agráregye­tembe, 1953 óta azonban nagy építkezések után önálló főisko­laként fejti ki tevékenységét. Mint a szocialista országok­ban általában, úgy nálunk is a tudományos kutatás^ központi irányítással, sokoldalúan meg­tárgyalt centrális döntések sze­rint folyik. Kiválasztják az egyes témákat, s kijelölik ezek felelőseit. Az eredményeket év­ről-évre számos csatornán nyil­vánosságra hozzák. A mezőgaz­dasági kutatások 1966. évi főbb eredményeiről szóló 300 oldalas könyvben például a kertészeti eredmények kerek 100 oldalt töltenek meg. A kutatási témák, feladatok száma igen magas. Bárhol la­pozgatjuk is azonban a téma­tervet, vagy a beszámolókat, a kertészeti főiskola, illetve az ott dolgozó professzorok, kuta­tók neveivel gyakran találko­zunk. A zöldségtermelés, mint fő téma felelőse például a fő­iskola. Oktatói között találjuk több koordinációs bizottság el­nökét, a fajtaminősítő tanács több tagját. Ezen túl is olyan fontos résztémákkal foglalkoz­nak, mint például az üvegházak legmegfelelőbb kialakítása, a fóliák alkalmazása kertészeti célokra, a palántanevelés, a cse­­megepapri-ka-termesztés, a gyü­mölcsösök tápanyag-visszapót­lása, a szőlőfajták termelése értékének megállapítása, a hagymabetakarítás gépesítése és számos gyümölcs- és szőlő­fajta nemesítése. A feladat megoldására a fő­iskolának nemcsak kiváló kuta^ tói, de korszerű felszerelése és elegendő területe is van. Buda­pest nyugati oldalát északtól délig szinte fél-gyűrűben veszik körül a főiskola gazdaságai, összesen kerek 7 ezer hektáron. Ez, valamint a dolgozó nép ál­tal előállított anyagi javakból való viszonylag bőséges jutta­tás eredményes munkát tesz lehetővé. Nálunk most éljük az egye­temi oktatás — talán így mond­hatnánk — „második reneszán­szát“. Az első a túlságosan szer­teágazó, szubjektív oktatói el­képzelések egységes irányba állítása, a pedagógiai célok felé fordulás volt. A mostani máso­dik viszont a pedagógiai ered­mények megtartása mellett fo­kozottabban fordítja az általá­nos elméleti és gyakorlati kér­dések, a kutatás irányába a tanszékeket, az oktatókat, sőt a hallgatókat is. A kertészeti főiskolások például már har­madéves korukban tudományos témát kapnak vagy választanak és további tanulmányaik során ennek megoldásán működnek a tanszékeken és az iskola kuta­tóbázisain. Végeredményben ezekből a témákból készülnek fel az államvizsgára, vagy ha akarják, készítik el később dok­tori disszertációjukat. Ennek jelentősége elsősorban az, hogy az életbe majd kutatási szemlé­lettel is alaposan felvértezett kertész-mérnökök kerülnek ki, (évente mintegy 200) de munká­juk nem egyszer az üzemág fejlődésére is kihat, eredmé­nyeik beleolvadnak a kertészet általános fellendülésébe. A szorosan vett kutatáson túl a kutatóintézetek és egyéb ker­tészeti jellegű oktatási intézmé­nyek (szakközépiskolák, tech­nikumok, felsőfokú techniku­mok), valamint a főiskola ter­mészetesen egyéb módon is kapcsolatot tart a gyakorlattal. Bekapcsolódnak abba az orszá­gos tanácsadó hálózatba, amely­nek szervezeti keretei az új gazdasági mechanizmus szüle­tésével kapcsolatosan most van­nak változásban, végleges ki­alakulásban. A kertészeti fő­iskola oktatói például igen gyakran járják az országot. A már lezárt kutatási témákból kísérleti parcellákat, bemutató táblákat állítanak be az egyes termelőszövetkezetekben, ott a vegetáció fejlődését figyelem­mel kísérik. Gyakran tanácskoz­nak a gyakorlati gazdálkodás felelős vezetőivel, tartanak elő­adásokat akár a legegyszerűbb szövetkezeti vagy állami gazda­sági kertészeknek. Sőt a fo­gyasztási szövetkezetek hálóza­tán át a nemzetközi tekintélyű kutatók gyakran a legkisebb láncszemig, a háztáji gazdasá­gokig is eljutnak. És viszont: a termelők is sűrűn keresik fel az oktatási és kutatási intéz­ményeket. Rendkívül érdekes módon rendezett például tan­folyamot a közelmúltban a fő­iskola. A magyar termelőszövet­kezetekben most terjedőben van a gombatermesztés. Számos ilyen kezdő tsz-nek gombater­melő szakmunkást nevelt a fő­iskola olymódon, hogy a tanfo­lyamra beiratkozott hallgatókat saját gombatelepére hívta fel minden fontosabb munkafázis elvégzése alkalmából. Azok itt előadást hallgattak, gyakorlat­ban végezték a munkát és fel­hívták figyelmüket a fenyegető buktatókra. Azután hazamentek és a tsz-gombatelepén végezték el ugyanezt a munkát. Közben­­közben az egyetemi oktatók lá­togatták meg őket odahaza és tekintették meg munkájukat Ennek a tevékenységnek azon­ban ezernyi árnyalata van, va­lamennyit végigsorolni nem is célunk. A legújabb hajtás, hogy a kutatóintézetek — és így a fő­iskola is — pénzért is vállal­nak feladatot. Egyik műtrágya­­gyárunk például most készül fel egy kettős hatású tápanyag­­visszapótló-szer gyártására. Megkérte egyik főiskolánkat, hogy a szer alkalmazásához szükséges kutató munkát vé­gezze eL Mivel ez a feladat a tématervben nem szerepel, a gyár megtéríti a főiskolának az ezzel kapcsolatos külön kélt­ségeket. A Kertészeti Főiskola is vállal ilyen és ehhez hasonló megbízatásokat, de természete­sen, ha munkájáért anyagi té­rítést fogad el, akkor annak gyakorlati eredményeiért anyagi felelősséget is vállal. Mindehhez talán azt kellene még hozzátenni, hogy a kerté­szeti kutatásban, a világszín­vonal eléréséért folytatott harc­ban egy akkora terület, mint a Magyar Népköztársaság, túlsá­gosan is kicsi. Szükség van a nemzetközi együttműködésre. A mi kutatóink valóban dolgoz­nak is KGST témákon és vesz­nek át eredményeket más or­szágoktól. A témával kapcsola­tos beszélgetéseink során pél­dául rendkívüli elismeréssel be­széltek a bratislavai intézet bortechnológiai kutatásairól, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saságban folyó fajtakutatásról és nemesítésről, a nyugati gyü­mölcsfajták elszaporításának módszereiről, valamint különö­sen a káposztafélék termelésé­vel kapcsolatos eredményekről. Barátunktól és szomszédunktól hálával vesszük át ezeket az eredményeket és mindig készek vagyunk arra, hogy saját ered­ményeinket viszont velük osz­­szuk meg. FÖLDEÁKI BÉLA, a Szabad Föld főmunkatársa 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom