Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-29 / 30. szám
Szikes földön „aranybánya“ Az utóbbi évtizedekben az emberiség szaporodása ugrásszerű. Ez a tény azt |elenti, hogy egyre több élelmiszerre van szükség. Mivel a termőföld nem bővül, hanem inkább csökken, lényegesen fontos, hogy minél maximálisabb termést biztosítsunk a meglevőn. Ezért sok kiváló tudós, mezőgazdasági szakember kísérletezik a föld hozamának növelésével. Egyik úttörő közülük Szalay Mihály, a Gödöllői Országos Kisállattenyésztő Kutatóintézet kihelyezett szarvasi részlegének vezetője. A kiváló szakember és kollektívája páratlan kísérleteket végez. Szalay Mihály a kísérleti intézet vezetője . Milyen a szarvasi hármas „vetésforgó“? Magyarországon az ötvenes évek elején egyre nagyobb területeket vetettek be rizzsel. 1952-ben már 80 ezer holdon termelték. Később rájöttek, hogy nem kifizetődő a rizstermelés, és fokozatosan csökkentették a vetésterületet. Részben ezekből a rizsföldekből, másrészt mocsaras, elhagyott területekből több mint 40 ezer hold van Magyarországon. Ezeknek az elhagyott területeknek a hasznosítását tűzte ki életcélul Szalay Mihály. Persze, nemcsak úgy, hogy hozzon valami jövedelmet, hanem úgy, hogy több legyen a haszon belőlük, mint a legkiválóbb talajú földekből. A kezdet kezdetén azzal kísérleteztek, hogyan lehetne sekély vízben hahogy az elegendő a lucernatermesztéshez. A lucerna tápanyagfokozó hatása aztán még jelentősebben fokozza a rizs holdanként! hozamát. Hogy ez így van, t\A már most is igazolja, hogy a halgazdaságban 7500 forintos a holdankénti tiszta jövedelem. Ez a jövedelem olyan földről van, ahol azelőtt 5—6 mázsás hozam volt gabonából. A hármas „vetésforgót“ tehát a lucernával kezdik. A csillag alakú medencéből ősszel leeresztik a vizet és tavasszal vetiá a lucernamagot. A fehérjedús takarmányt főleg a halak és kacsák etetésére használják fel. így a takarmányozás egy része lucernával történik. A lucerna után a rizs következik. Jelenleg Magyarországon 18 ezer holdon termelnek rizst. Tavaly az átA kacsasziget lat tenyészteni. Próbálkoztak egy méteres víztől egészen 45 centiméteresig. Igen ám, de a sekélyvizü tavaknál hamar a víz fölé nő a fű és teljesen benövi azt. Segítőtárs kellett hát, amely megakadályozza a növények elburjánzását. Ezt részben megtalálták azzal, hogy növényevő kínai halfajtákat telepítettek a tavakba. Mivel ez sem volt elegendő a fű növésének a megakadályozására, a haltenyésztést párosították kacsatenyésztéssel. így aztán teljes egészében sikerült a tavak vizét tisztán tartani. Természetesen ennek más előnye is volt, amelyre a későbbiekben még visszatérünk. Amíg Magyarország sok gazdaságában megszűntették a rizstermelést, Szarvason tovább kísérleteztek. A kutatók igyekeztek a rizsnek olyan előveteményt biztosítani, amely emeli a föld tápanyagértékét. Közismert, hogy a kalászosok legjobb előveteményei a pillangósok. így a Szarvasi Kísérleti Halgazdaságban is lucernát vetettek a rizs előveteményeként. így alakult ki lényegében a hármas vetésforgó a több mint 500 holdas kísérleti telepen. Az első években két-két évre vetettek lucernát és rizst. Legújabban a három-hároméves vetésforgót tartják jobbnak, amelyet a négy-ötéves hal- és kacsatenyésztés követ. A hármas vetésforgónak óriási előnye, hogy szervestrágyára egyáltalán nincs szükség. Amikor négy-öt év után leeresztik a vizet, annyi szervesanyag rakodik le a halastó fenekére, lagos hozam holdanként 9,5 mázsa volt. A szarvasiak ezzel szemben holdanként 20 mázsát takarítottak be. A rizstermést egyébként vetőmagként értékesítik és ez jelentős jövedelmet hoz a gazdaságnak. A legnagyobb jövedelmet a hal- és kacsatenyésztés hozza. Ebben az évben 140 ezer darab pecsenyekacsát terveznek eladni. A kacsákat saját üzemükben keltetik. Az első két hétben meleg nevelési módszerben részesítik őket. Csak így tudják biztosítani a minimális elhullást. Az előnevelőkből a harmadik héten kiviszik a kacsákat a szabad halastavakra. Természetesen az előnevelőkben már megismerkednek az ön-A tavalyi év eredményeinek alap** ján a lucernamag termesztésében mélypontra jutottunk. Hogy miért? Erre nem valami egyszerű a felelet. Még azokban a járásokban, területeken is kritikussá vált a helyzet, (Csallóköz, Léva, Losonc, Érsekújvár), ahol minden előfeltétel megvan a lucernamagfogásra, sőt termesztésének évszázados hagyománya van. Sajnos de való, hogy tavaly például Szlovákiában csupán 50 vagonnyi évelő takarmány-vetőmagot (vöröshere, lucerna) vásároltak fel, holott jó években 300—350 vagon került az állam raktáraiba. A fentebb említett felvásárolt menynyiség főleg vörösheremag volt, s csak elenyésző hányada lucernamag. Erre vall az a tény, hogy a magtermesztés legideálisabb területén a nyugat-sziovákiai kerületben tavaly csupán 100 mázsa lucernamagot adtak el a termelők az államnak. Ez jóformán egyenlő a semmivel, minthogy többek között csupán a lévai járás mezőgazdasági üzemeinek 400 mázsa lucernamagra lett volna idén szükségük. S éppen ez az, ami nagyon érzékenyen érinti az országot, mezőgazdaságunkat, illetve az állattenyésztést. Ugyanis a helyzet odáig fajult, hogy a drága valuta ellenében behozott lucernamag közelről sem fedezte az igényelt mennyiséget. Ebből eredően a tavasz folyamán alávetésként nem tudtuk betelepíteni a tervezett területet, melynek utóhatását — ami a következő évben jelentkezik — nem kerülhetjük el. Tudvalevő, hogy a herefélék A Szarvason nemesített íiaifajták 4 SZABAD FÖLDMŰVES U87. július 29. nemcsak kitűnő fehérjedús takarmányt nyújtanak, de jelentős szerepet töltenek be a talajerő fokozásában is. A here úgymond két földet trágyáz egyszerre; amelyiken termett és amelyikre istállótrágya formájában keetetőkkel, és így gyorsan megtalálják azt a tó partján. A tó közepén mesterséges fásított szigetet is létesítettek. Sokszor hófehér a sziget a sokezer hápogó kacsától. A halastavakra kihelyezett kacsák gondozása olcsb, alig teszi ki az önköltség három százalékát. Egy személy 10—12 ezer kacsát gondoz a szabad tavakon. Szarvason kitűnő tápanyagot állítanak össze a kacsák részére. 1 kg súlygyarapodáshoz mindössze 3,2 kg takarmány szükséges. A tavon nevelt kacsák gyorsan fejlődnek és hét hetes korban elérik a 2,5 kg-os súlyt. Ilyen eredmény csak szabadvízi neveléssel érhető el. A kacsatartás jelentősen segíti a haltermelést is. Amióta a hápogó szárnyasok ellepték a tavakat, a halhozam megduplázódott és a hús minősége is javult. Ez abból adódik, hogy a kacsa után sok táplálék marad, amelyet a halak elfogyasztanak. Legújabban már libákkal is kísérleteznek a gazdaságban. A gágogó hadseregnek tavaly még csak 15 ezer tagja volt. Az idén már 25 ezerre emelik a létszámot, és törzstartásra rendezkednek be. ötezer tojó lesz a gazdaságban, amely egyenként 100 forintos tiszta jövedelmet jelent. így csak baromfiból 10 millió 300 ezer forint jövedelemre számítanak ebben az évben. A felsorolt tények azt igazolják, hogy a szarvasi kísérleti halastavak kollektívája kiváló munkát végzett az elmúlt években. Bár még a kísérletezések több vonalon folyamatban vannak, máris kitűnőek az elért gazdasági eredmények. Munkájukat nagyra becsülik és anyagiakban is jutalmazzák. A múlt évi jó eredmények elismeréséül már ez év tavaszán több mint 8000 forintot osztottak szét prémiumként a gazdaság dolgozói között. A Szarvason látottak, hallottak azt igazolják, hogy Szalay Mihály másfél évtizedes fáradhatatlan munkájának már érik a gümölcse. A szarvasi halastavakat nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában és a tengeren túl is jól ismerik. Nap mint nap akad kíváncsi külföldi vendég, aki megcsodálja a különleges kísérleti telepet, ahol valóban tudományos módon gazdálkodnak, és mindent elkövetnek, hogy minél többet csikarjanak ki a mindent adó földből. TÖTH DEZSŐ rült. Hiszen köztudomású a herefélék nitrogéngyűjtő tulajdonsága, a talaj struktúrájának javítása, ugyanakkor a visszamaradó gyökér és tarlómaradvány felér egy trágyázással. Termőföldjeink alacsony humusztartalmát figyelembe véve, az elmúlt években élenjáró szakembereink ajánlották, gyorsítsuk meg az évelők körforgását, abból az elvből kiindulva, hogy az eddigiektől sűrűbben váltsák egymást a pillangósok. Ez többek közt azt is jelentette volna, hogy a vetést követő harmadik év első, jó termés esetén a második kaszálás után törjük fel a lucernát. Nagyon jó gondolat, ám megvalósítását az „eredményesebb“ évekre halasztottuk, s mindezt azon okból, hogy nincs elegendő vetőmag. Sőt, éppen a mag hiánya késztette az idei tavaszon mezőgazdasági üzemeink többségét arra a lépésre, hogy az immár feltörésre szánt, 4—5 éve telepített kiritkult lucernást még idén fenntartotta. Érdekes jelenség, hogy árpolitikánk rugalmas átállítása sem hozott eredményt az évelő takarmányfélék magtermesztését illetően. Még rosszakarattal sem mondható, hogy a lucerna- és a vörösheremagot nem fizeti méltóképpen az állam. Bizton állíthatjuk például, hogy a növénytermesztés legdrágább terméke a lucernamag. Szinte „arannyal“ fizetik. Mégis hiány mutatkozik belőle. Általánosan megállapított tény, hogy tavaly a magtermesztésre nem kedvezett az időjárás. Esős volt a nyár, így a második növedékből származó magnak hagyott lucernát felverte a sarj. Továbbá az eső gátolta Ha valami fennakad a garatban vagy nyelőcsőben Ez a baleset elég gyakori háziállatainknál. Különösen a lovaknál és szarvasmarháknál az őszi betakarítások idején fordul elő, amikor az állatok a burgonyát, répát, répafejet a földről felszedik és ezen tárgyak nyelés közben könnyen fennakadhatnak a garat, illetőleg a nyelőcsőben. De előfordulhat valamennyi állatfajtánál mohó evés következtében. Ha az idegen test túl sokáig marad a nyelőcsőben, súlyos gyulladást és a nyelőcső falának elhalását idézi elő. Az sem ritka, hogy az idegen test — bár el lett távolítva — helyén a nyelőcső falában gyulladás lép fel, fala megvastagodik, ürege megszűkül és emiatt később is állandó nyelési zavarok maradnak vissza, a szűkület fölött pedig a nyelőcső kitágul. TÜNETEK. A legjellegzetesebb tünet az, hogy az addig jó étvággyal evő állat az evést egyszerre abbahagyja, nyáladzik, fejét és nyakát előre nyújtja, nyugtalankodik, üres nyelőmozgásokat végez, émelyeg, öklöndözik és hányni készül. Ugyanakkor tekintete ijedt, fejét lehajtja, nyakát megfeszíti. A ló néha nyög és eredménytelen hányási ingerek vesznek erőt rajta, de sokszor a szájából és az orrából takarmánykészletekkel kevert savanyú vegyhatású nyálat ürít ki, ritkán megtörténhet az is, hogy az állat görcsös köhögés kíséretében az idegen testet a szájon keresztül kilöki. A húsevő állatok lábaikkal a szájukat kaparják, a sertések röfögése megváltozik, hangjuk magas rikácsolóvá válik. Az éles vagy hegyes tárgyak jelenléte a torokban vagy a nyelőcsőben, különösen annak nyaki részében tapogatással megállapítható. Ugyanakkor az állat is fájdalmasan reagál. Sokszor a fennakadt, idegen test oly mérvű nyomást gyakorol a légzőcsőre, hogy a lélegzés nehézzé válik. Kisebb állatoknál a torokban fennakadt idegen test a száj kifeszítése és a nyelvgyökér lenyomása által láthatóvá válik. Nagy állatoknál a benyúlt kézzel tapintás révén győződhetünk meg az idegen test jelenlétéről. A kérődzők, mivel az idegen test a nyelőcsövet teljesen eldugja, böfögni nem tudnak, hamarosan felfúvódnak és emiatt, ha az idegen test gyorsan el nem távolítható, szükségessé válhat a bendöcsapolás. Ha az idegen test hosszú időn keresztül nem távolodik el a nyelőcsőből, az állat koplalása folytán legyengül és elhull. ORVOSLÁS. A torokban megakadt idegen testet alulról felfelé gyakorolt nyomással igyekszünk a szájba juttatni. Kisállatoknál a fennakadt tárgyat hosszú hajlított csipesszel távolítjuk el. Egyes idegen testek, ha jól benyálazódnak és meglágyulnak, sokszor 1—2 nap alatt minden beavatkozás nélkül maguktól lecsúszhatnak a gyomorba. Sertéseknél, kérődzőknél a felfúvódás veszélye miatt nem várakozhatunk sokáig, haladéktalanul hajtsuk végre a bendőcsapolást az ismertetett módon. A kezelés továbbá áll': étolaj beöntése a nyelőcsőbe, nyálelválasztó, illetve fokozó szerek (veratrin, eserin, apomorfin, arecolin) adagolása. A főtt burgonyát, tojást, falatdarabokat óvatos nyomással elaprózzuk vagy pedig alulról fölfelé haladólag a nyelőcső kétoldali nyomogatásával távolítjuk el, igyekezvén azt a garatba illetve torokba visszajuttatni. Ha már a torokhoz közeledtünk, az állat fejét szabadon hagyjuk, hogy azt kinyújthassa és a torokba került testet kiköhöghesse. A már a torokba visszanyomott idegen testet kézzel is ki lehet venni. Nagy állatoknál szájkitátót alkalmazunk, amelyet két segéd tart kézben és kellő óvatossággal szabad kézzel benyúlunk az állat torkába, sőt a nyelőcső kezdeti szakaszába és a fennakadt tárgyat kihúzzuk. Ismételjük, hogy ezen eljárásnál nagy óvatosságra van szükség, mert nemcsak az állat életét veszélyeztethetjük, de saját testi épségünket is. A műtét alatt egy segéd a nyelőcső felső végét két kézzel összenyomva tartja, hogy a nyelő mozgásokat végző állat a visszatolt tárgyat nehogy újra lenyelje. A „Marek“ féle gyomorszonda kiválóan alkalmas a nem éles felületű idegen testeknek a lenyomására a gyomorba. Ezt óvatosan alkalmazzuk. Az állat fejét előzetesen lehajtjuk. Ha a szonda vége az idegen testet elérte, azt csak gyenge nyomogatással igyekszünk előbbre tolni. A műtétet elősegíti, ha a szonda üregén keresztül egy kevés étolajat öntünk be. Szükség esetén a nyelőcsövet közepe táján átmetsszük és a seben keresztül a fogót a nyelőcsőbe bevezetve az idegen testet kihúzzuk még abban az esetben is, ha az a nyelőcső mellkasi részébe ékelődött. Az élesfelületű tárgyakat lenyomni nem szabad, mert azok könnyen átfúrhatják a nyelőcső falát és ilyenkor nyelőcsőmetszést (aesofagotomiát) kell alkalmazni, ami természetesen a szakállatorvos feladata. A metszést az idegen test alatt kell végezni. Puha testeket (főttburgonya stb.) akként távolítjuk el, hogy a nyelőcső falán kis sebet ejtünk, azon keresztül felaprózzuk. Ha az állat a baleset miatt már azelőtt napokon keresztül koplalt, a seb bezárása előtt gumicsövén keresztül tejet vagy cukros oldatot öntünk a gyomorba, mivel a seb bevarrása után egypár napig semmit ennie nem szabad. A műtét végrehajtása, nem is kell kihangsúlyoznunk, szintén a sebész állatorvos feladata. Az állat a műtét után 2—3 napig sem vizet, sem takarmányt nem kaphat, azután is csak folyékony táplálékot (tej, cukros víz stb.). Öt nap múlva puha szénát adjunk. A seb rendszerint (per primam) gennynélkül gyógyul. A szárnyasok begyének eltömésénél a begyet egyszerűen felvágjuk, tartalmát kiürítjük, minek következtében a szárnyasok rendszerint meggyógyulnak. Dr. Nemes P. NE BÍZZUK a virágok beporzását, tehát rosszul kötött a mag. Az állandó nedvesség hatására a maghozó alsó csigák lehullottak, míg a felsők üresen maradtak. Az esős nyarat s annak következményeit letagadni nem lehet. Ám ha közelebbről megvizsgáljuk lucernamagtermesztésünk helyzetét, az objektív és indokolt tényezők mellett bizonyos „kitérők“ is fellelhetők. Kérdezzük hány szövetkezet, állami gazdaság telepítette azzal a szándékkal a lucernát, hogy magtermesztést űzzön rajta. Hány mezőgazdasági üzem alkalmazott a magtermesztés céljainak megfelelő agrotechnikát? Jóformán az öt ujjunkon megszámlálhatnánk az ilyen üzemeket. Ez is tény, mely rányomja bélyegét az eredménytelenségre, sőt a magtermesztés pangásának egyik fő okozója. Mondjuk meg őszintén; évről évre a véletlenre bízzuk a lucerna magfogását. Amolyan melléktermék íze volt és van a magtermésnek. Ha sikerül jó, ha nem, szegényebb lett a zárszámadás. A hatvanas években érthető is volt ez a magatartás, hiszen nagyon szűkiben álltunk takarmány dolgában. Számos gazdaságban kritikus volt az állatok átteleltetése. Nem takarmányból, de szalmából sem volt elegendő. Most azonban merőben más a helyzet. Szinte 180 fokot fordult a kerék a takarmánytermesztés szakaszán. Nem titok, hogy sok szövetkezetben egyik évről a másikra megmarad a széna, a siló, a szemeskukorica. A legtöbb mezőgazdasági üzemben tehát nem okoz gondot a takarmány, Ez ösztönző tényezőként hat, elérkezett az ideje, hogy a jövőben tervszerűen, céltudatosan foglalkozzunk az évelő takarmányok magtermesztésével, közöttük a lucernáéval. Az elmúlt években magyarországi szakemberek segítségével a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeiben mozgalom indult a lucernamag termesztését illetően. Tagadhatatlan, egyik-másik évben tűrhető, sőt jő eredmények születtek. Ám egy kedvezőtlen év nem szegheti a termelők kedvét, de a legújabb tapasztalatok tanulmányozásával a termesztés agrotechnikáját az időjárásnak megfelelően kell módosítani. Mert ki kényszerít bennünket arra, hogy a szokásos módon a lucerna második növedékét hagyjuk magfogásra. Miért nem hagyhatunk az elsőből, a másodikból, de a harmadikból is? Természetesen ilyen esetben a kaszálás időpontját jól meg kell választanunk. Nem lehet közömbös, mikor kaszáljuk a lucerna második növedékét, ha terv szerint a harmadik növedéket szántuk magfogásra. További agrotechnikai tényező a talaj kiválasztása, illetve tápanyagokkal történő ellátása. Ugyanis tudvalevő, hogy a magfogásra szánt lucerna földjét nem tömhetjük tele ész nélkül tápanyaggal, istálló- és műtrágyával. Soványabb típusú talajon szakszerűen összeválogatott műtrágyaadagolással mindig biztonságosabb a magfogás, mint erőteljes, humuszban gazdag talajon. A vetésen is sok múlik. Ha kevesebb vetőmagot adagolunk, ritkább állományt nyerünk, mely a sikeres magtermesztés egyik előfeltétele. Ilyen esetben a védőnövény vetőmagját is csökkenteni kell. Magfogás céljából próbálkozzunk kapáslucerna (45 cm sortávolsági vetésével, melyen sorközi művelést végezhetünk, s a növény amellett, hogy elbokrosodik, levegős lesz, végül a
