Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-29 / 30. szám
Szakmelléklet: Vadász és Halász .................. ........ 1 ■ " ■ -............ " ............. Bratislava, 1987. július 29. Ara 1,— Kös XVIII. évfolyam, 30. szám. Amíg a zöldség és a gyümölcs a fogyasztóhoz kerül + Sok az uborka + A Zelenina alkalmazottai miért nem árulhatnak Léva forgalmasabb helyein? + Megoldódik a barackfelvásárlás problémája + A jövőben több kistermelő kössön eladási szerződést + A bratislavai Kő tér-i zöldség és gyümölcsárusító piacot naponta megtekintem. De gyakori vendége vagyok a vidéki zöldségpiacoknak is. Örömmel nyugtázom, hogy az elmúlt évekhez képest idén frissebb és jobb minőségű árut kap a fogyasztó. Azt mondhatnám, hogy jobban dolgozik a Zelenina. Ez egyrészt igaz. De a jobb munka a konkurrencia eredménye. A Zelenina elárusító helyei mellett és az élelmiszerüzletek közelében ott látjuk a kistermelőket is friss és jóminőségű áruikkal. Ha tehát a Zelenina nem akar lemaradni, frissebb és jobb minőségű árut kell adnia a fogyasztóknak. A tapasztalatokból tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a zöldség és gyümölcsellátás javult. De vajon a termelők elégedettek-e a felvásárlókkal? Tavasz óta számos kertésszel beszélgettem a zöldségellétás problémáiról. Kisebb-nagyobb eltéréssel az volt a véleményük, hogy az új irányítás első évében a Zelenina jobban dolgozik. Úgyszólván alig maradt áru a termelők nyakán. Persze, ez nemcsak a Zelenina érdeme. Az ügyesebb kertészek maguk is lehetőségeket keresnek árujuk értékesítésére. Amit nem vásárol fel a Zelenina, azt eladják északibb városokban, üzletekben. Tóth József nyényei segédkertész például elmondotta, hogy Banská Bystricára 30 vagon zöldséget szállítanak saját autójukon. A palástiak a losonci konzervgyárba és az Ipolysági felvásárló központba juttatják zöldségüket. De sokat segít nekik a helyi büfé is, amelyben évente 200—250 ezer korona értékű zöldséget adnak el. Közismert az ipolyviskiek követendő példája, akik a selmecl üzletekbe szállítják zöldségük egy részét. A zöldség tehát több úton jut a fogyasztókhoz. Több úton és jobb minőségben. Javul tehát a felvásárlás, de vajon minden simán megy? Nem egészen! Az első problémák máris felvetődtek. Fegyverneken hallottuk, hogy az uborkát már nem veszik át. Azonnyomban ellátogattunk a Lévai Körzeti Felvásárló Központba és később Érsekújvárra, a Zelenina Területi Igazgatóságára. Tény, hogy sok az uborka. Mégpedig azért, mert már a kistermelők szabadföldi kertecskéiben is sok terem. A hiba gyökere azonban nem itt van. Bár uborkából bő termésünk van, hosszú ideig magas áron adtuk el a fogyasztóknak. Az érsekújvári igazgatósághoz tartozó öt járásban az eladási árat 3 koronára szállították le. De a főökonőmus véleménye az, hogy ennél olcsóbban is lehetne adni. Ezzel a véleménnyel egyet kell érteni. Inkább adjuk olcsóbban a zöldséget, minthogy a raktárakban rothadjon és komposztot készítsünk belőle. A zöldségfelvásárlásban tehát már megjelentek az első nehézségek, problémák. Ennél azonban sokkal nagyobb a baj a gyümölcs, a barack felvásárlása körül. Amikor erről beszélek Sághy Bélával, a Lévai Körzeti Felvásárló Üzem vezetőjével, röviden csak ennyit mond: „Beütött a menykő!“ Amikor tovább elemezzük a helyzetet, azt látjuk, hogy többszörösen elég bajuk volt a lévai és Léva környéki termelők árujának felvásárlásával, s ennek tetejében még nyakukba sóztak nagymennyiségű magyarországi őszibarackot. Amikor ezt hallja az ember, szinte elképed. Dunára vizet, Lévára barackot! Ki hallott már ilyet? A Zelenina dolgozói minden erejükkel arra törekszenek, hogy a barackfölösleget valamilyen módon eladhassák. De nem találnak megértésre. Négy elárusító bódét vásároltak, de nem használhatják őket, mert a várostól kapott engedélyük értelmében csak a város szélén árusíthatnak. Barack, barack — ezt hallja az ember mindenfelé. Az Érsekújvári Területi Igazgatóságra tucatjával érkeznek a táviratok, állandóan berregnek a telefonok és érkeznek a termelők küldöttségei. Ernest Vojtek igazgatónak ugyancsak fáj a feje. „Belefulladunk a barackba!“ — mondja szinte tehetetlenül. A tárgyilagosság kedvéért meg kell mondani, hogy a „barackinvázió“ nem egészen igazságosan tünteti rossz fénybe a felvásárlókat. Tény, hogy rendkívül jő a termés. Amíg a múlt évben az Érsekújvári Területi Igazgatósághoz tartozó felvásárló központok csak 160 vagont vásároltak fel, idén 400 vagonra van kilátás. Ezzel szemben viszont a konzervgyárak az ígért 130 vagonból csak 80-at vettek át. A legfrissebb jelentések szerint a szlovákiai konzervgyárak a szerződéses ötezer vagon barackon kívül még további 500 vagon barackot vesznek át. Tehát némileg enyhül a helyzet. A jövőre vonatkozólag viszont az a tanulság, hogy a kistermelők a Zeleninával — az összes eladásra szánt gyümölcsükre —kössenek szerződést, hogy így országos méretben is számolni tudjuk a szükséges gyümölcsbehozatal mennyiségével. Bállá József Múzeumból a kombájnra Fürgén ugrik le a kombáfnrűl, kollégájának int, menjen csak tovább, az idő most aranyat ér, minden percért kár. Még meszsze a dél, de a rekkenő hőség szinte kibírhatatlan. Sidő Ferenc homlokáról apró gyöngyökben pereg a veríték. — Jól megy a munka? — Nem panaszkodhatunk. Ideális idő ez aratáshoz. Higgye el, öröm dolgozni, gyönyörű a gabona is, a gép szintén kifogástalanul működik, az embert semmi sem zavarja ... A kombájn most ért a tábla túlsó szélére. Kissé lelassít, tér. — Nem hiányzik most a kollégájának? — A, dehogy. Szoktunk adni egymásnak egy kis pihenőt. Tudja, hamar elfárad az ember szeme, állandóan figyelni kell a kaszát ... Hozzáértéssel, szeretettel beszél a gépről, a gabonákról, az aratásról. Pedig nem ez a hivatása. Az éppen alakulóban levő dunaszerdahelyi múzeum alkalmazottja. Vegyész s a különböző múzeumi tárgyak konzerválásával foglalkozik. — Szívesen áldozta fel a szabadságát, hogy az aratásban segédkezzék? — Örömmel. Igaz, még csak az első évben aratok, de erős a gyanúm, hogy hagyományt csinálok belőle. Meg aztán Jól Jön a mellékkereset IS, nemrég nősültem, tudja hogy van ilyenkor. — És a múzeum?.. Szereti a munkáját? — Szeretem. Jelenleg ugyan még a kezdeti stádiumban vagyunk, gyűjtögetjük az anyagot. Érdekes munka ez ... — Térjünk talán vissza az aratáshoz. Mint brigádos, elégedett a hegyétei szövetkezettel? — Természetesen ... Törődnek velünk, mindenre van gondjuk és igazán lelkiismeretesen dolgoznak. — Este mikor fejezik be a munkát? — Nyolc, fél kilenckor, de még így is rövid a nap ... A kombájn visszaér hozzánk. Bocsánatkérően mosolyog, — búcsúznia kell. Ruganyosán lendül fel a gépre ... Visszaint, aztán mintha mi sem történt volna, mélyen előrehajolva figyeli a kasza Járását. B-pl. Már átadták az aratási koszorúkat Országszerte teljes ütemben aratnak. A nyugat-szlovákiai kerület déli járásaiban már befejezéshez közeledik a gabona betakarítása. Akadnak olyan mezőgazdasági üzemek is, amelyek az elmúlt hét végén és e hét elején pontot tettek az aratási munkálatok végére. Az aratás gyors befejezését nemcsak a kedvező időjárás segítette elő, hanem az is, hogy legtöbb helyütt 90 százalékban állt a gabona, s így jól dolgozhattak a kombájnok. E napokban az is bebizonyosodott, milyen nagy jelentősége van a búzafajták megválasztásának. Mint ahogy várható volt, a Bezosztája és Mironovszkája fajták váltak be legjobban ebben az évben. Amellett, hogy könnyebb a betakarításuk, mint más fajtáké, előreláthatólag 5—6 mázsával adnak többet átlagosan hektáronként. Árpánál a Jantár vált be a legjobban, és nem ritka a 40 mázsás átlaghozam sem. A rozsról már nem mondhatunk sok jót és a kerületben előreláthatólag nem éri el a 20 mázsás átlagot. SORON LEVŐ FELADAT A SZALMABETAKARfTÁS ÉS A TARLÓHÁNTÁS A korábban learatott őszi árpa és repce után a többi gabonaféle is kasza alá került. Kombájnok sokasága uralja a mezőket. Búgásuktól hangos a máskor néma falusi táj. Szaporán gyűlik a szemtermés a tartályokba, onnan a pótkocsikra, a tisztító gépekre és végül a raktárakba. Folyamatos, gyors s aránylag rövid művelet ez. De mi lesz a szalmával, az aljazónak és a takarmánykiegészítőnek valóval? Nagy kérdőjel ez még ma is. Bár a szalmabetakaritásnak többféle módját ismerjük, közülük mégis kettő a legelterjedtebb, a lehúzás és a préselés. Most azonban nem is az Ilyen vagy olyan módszer a lényeges, hanem az, hogy a szalma gyorsan s jóminőségben kazlakba kerüljön, hogy a mezőgazdasági üzemek télen elegendő szervestrágyát termelhessenek a talaj tápanyag és televény készletének visszapótlására. A kezdés végtelenül sima volt. A repce és az őszi árpa szalmája már csak a szervezésben botladozó gazdaságokban maradt renden, másutt rég betakarították. Szem előtt tartották azt a régi igazságot, hogy aki későn takarítja le a szalmát és későn végzi el a tarlóhántást, az pazarolja a talaj vízkészletét, megrövidíti az utőveteményt s végül saját magát. Tehát az aratás és a szalma betakarítása szoros függvénye az időben végzett tarlóhántásnak. Az alávetés nélküli földterületeket főképpen azért kell megszabadítani a szalmától, hogy tárcsával vagy ekével megbontsuk az elpárolgó felületet. Egyetlen nap késés 100—120 hektoliter vízveszteséggel jár hektáronként, ami a továbbiak folyamán nagyon megnehezíti a sorra következő talajművelési munkákat. Nem egy gazdaságban, ahol tavaly aratás után nem szorgalmazták a szalma gyors betakarítását, nem végezhették el a tarlóhántást, ősszel a búzát egyetlen szántásba tették, ennek következtében hektáronként a 35—40 mázsa helyett csupán 24—28 mázsa szemtermést takarítottak be. Eszerint a szalma gyors elszállítása és bekazlazása, valamint a tarlőhántás elsősorban is alapos szervezés kérdése, melyre jóval az aratás megkezdése előtt fel kellett készülni minden egyes gazdaságnak. Azonban számolni kell olyan esettel is, hogy este a szalmaprésben hagyott spárgát reggelre ismeretlen tettesek ellopják, mint az Ipolysági Állami Gazdaság pereszlényi farmján történt. Hiába még mindig akadnak gyárló emberek. A Zselízi Állami Gazdaságon például 3168 hektár gabonaféle és hüvelyes került kasza alá. Itt a szalmabetakarításnak három változatát alkalmazzák, hogy meg- . gyorsítsák az elszállítás ütemét. Körülbelül 600—700 hektárnyi területről szecskázott állapotban hordják be, s nagy kupacokban tárolják mint minden esztendőben, mert így kisebb a beázási veszteség mint a szecskázatlan szalmánál. Emellett 16 szalmaprés és jónéhány lehúzószerkezet is rendelkezésre áll a szalmabetakarításnál. Leghamarabb mindenütt az alávetéses területekről kell letakaritani a szalmát, hogy a pillangósok még idén kaszálhatók legyenek, jól begyökeresedjenek, jövőre gazdag, biztos termést adjanak. Tény, hogy mostanában bár az aratás , a szalma elszállítása és a tarlószántás műszaki szempontból sokkal könnyebb, korszerűbb mint valaha volt, mégis nagyon igénybe veszi az agronómusok és a mezei munkacsoportok vezetőinek idejét. Fontos és kívánatos, hogy ki ki a rábízott munkaszakaszon becsülettel helyt álljon, és érezze a ránehezedő felelősséget. Nálunk az egyén és a társadalom érdeke az idei bő termés betakarítása, s egyben a jövő évi megalapozása. Ha már megtermeltük a gabonaféléket és a szalmát a lehető legalacsonyabb veszteséggel takarítsuk is be. (Hal) Egyházfán készül az aratási koszorú. A szenei határban a hatalmas állkapcsú gép odarakja a szalmát, ahová a kazalmesterek irányítják. Ügyeskezű menyecskék rakják a bálákat a pótkocsin. Hurbanová N. Vesen karcsú bálákból rakják a kazlakat A jokai és az egyházfai szövetkezet irányitói vitatkoznak a termelési igazgatóság küldöttjével a kisegítő kombájnok küldéséről.
