Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-22 / 29. szám

*rnum* - # y Amjdhatalom

Szilárdak voltak

A MÜLT KRÓNIKÁJA

Nehéz volt a forradalom felé vezető utam. Ahogy mondani szokás, saját bőrömön tapasztaltam az önkényuralom kegyetlenségét, a munkásosztály elnyomatását, a nyomort. Az élet tanított meg engem gyűlölni a kizsákmányolókat, megtalálni az utat az igazság felé, amelyen a bolsevikok pártja haladt.

Tízéves koromtól napszámosként dolgoztam; szörnyű, sötét évek voltak ezek. Menekülni akartam a nehéz munkától. Ám hova? Később iparossegédként dolgoztam a szaratovi vagonjavító műhelyekben.

Megkezdődött az imperialista világ-háború. A műhelyekbe több bolsevik szakmunkás jött. Kezdték szervezni munkástársaikat, tanították őket béremelésért, háború, cár és burzsujok ellen harcolni. Két illegális csoportot szerveztek meg.

Az 1917-es februári forradalom után a mensevikok és eszerek az ideiglenes kormány mellett szálltak síkra. A bolsevikok pártja könyörtelen harcot folytatott e kapitalista és földbirtokos bérencek ellen. A mi bolsevik vezetőségünk elhatározta, hogy

lenini jelszó alatt fog harcolni: a burzsoá demokratikus forradalomnak a szocialista forradalommá való átmenetéért. Agitáltunk munkahelyünkön, az utcákon, színházakban, parkokban.

Agitáclónk nem volt fölösleges. A választásokat a bolsevikok nagy fölénnyel nyerték meg. A szovjetekben a vezető helyek a mi pártunk kezébe ment át.

A munkások és katonák szovjetje tevékenykedésének első napján megszervezte a szovjethalatom védelmezésére a Vörös Gárdát. Mi, a fiatal bolsevikok, léptünk elsőként a soraiba. Részükre harcos élet kezdődött. Nappal puskával a lábunknál dolgoztunk az esztergapadoknál és esténként tökéletesítettük magunkat a katonai tudományban. Felváltva álltunk őrségen a vasútnál és forradalmi rendet létesítettünk a városban.

Zaklatottak voltak az októberi napok Szaratovban. 1917. október 28-án a burzsujok, a mensevikek és az eszerek ellenforradalmi felkelést szerveztek a szovjetek ellen. De elszámították magukat. A Vörös Gárda határozottan a munkás katona szovjetek

védelmére lépett fel és bekerítette a helybeli „duma" épületét A hely» beli katonaalakulatok is hozzánk csatlakoztak. Áz ellenforradalmárok megadták magukat.

V. P. Antonov megparancsolta nekem: meg kell semmisíteni a szaratovi járási rendőrséget. A vörös gárdisták osztagával megjelentünk a szaratovi városi törvényhozó szervek épületében. Átnyújtottuk a munkások és katonák képviselői szovjetjének határozatát a szervezet likvidálásáról. A rendőrfőparancsnokot nem találtuk szolgálati helyén, az ottmaradt hivatalnokok átadták fegyverüket és kiadták a szolgálati levéltárat. Nagyon figyelmesen átvizsgáltuk az épületet és az udvarban felfedeztük a fegyvertárat. Egy teli teherautó puskát és lőszert adtunk át a városi vörösgárda parancsnokságnak.

Az 1917-es év végén Asztrachánban kitört a kozákok ellenforradalmi lázadása. Az asztracháni bolsevikok segítséget kértek Szaratovtól. A munkások és katonák képviselőinek szovjetje és a bolsevik pártbizottság elhatározta, hogy rögtön segítséget küld Asitrachánnak. Egy jól felfegyverzett vörösgárdista osztag ment segítségül, soraikban én is harcoltam.

Útközben nagy nehézségeket kellett leküzdenünk: a fehér kozákok felszedték a vasútvonalakat, felrobbantották a hidakat, és váratlan támadásokat intéztek ellenünk. De a vörösgárdisták harci lelkesedése sikeresen visszaverte a fehér kozákok támadásait. A szovjetek hatalma Asztrachán városában újból helyreállt.

A. Tyimofajev a SZUKP tagja 1915-től

Szerkesztette: N. Klucsarev

Becsapnak minket, lebecsülnek, dolgoztatnak, mint az állatokat, és ha próbáljuk kiegyenesíteni munkától sajgó hátunkat — irgalmatlanul büntetnek. Úgy bánnak velünk, mint az állatokkal. Közönséges szavakkal becsmérelnek, ököllel vernek, és ha netán valaki ellent mer mondani, rögtön bebörtönzik őt.“

így ecsetelték sorsukat a Szaratovi Béring gyár munkásai egy röpcédulán, amelyet országszerte terjesztettek az októberi forradalom előtt.

Abban az időben a Béring gyár több mint 600 munkásával a legnagyobb gyárak közé tartozottt. Gőzkatlanokat és kisebb nyersolaj-motorokat gyártott. A forradalom előtti szaratovi ipart kisebb tejfeldolgozó vállalatok, malmok, asztalos és szerelő műhelyek képviselték. A komolyabb vállalatokban 15—200 ember dolgozott.

Még kevésbé volt fejlett a Szaratovi gubernia ja mostani szaratovi kerület) területén az ipar. Egyedül csak a Volszki cementgyárak és a Pokrovszki vasúti műhelyek említésre méltóak. A munkák lényeges részét kézi-' leg végezték és kényszermunka jellege volt.

Nevezetes volt a Szaratovi szarpinka — olcsó pamutszövet, amelyet házilag szőttek. Reggeli öt órától este tízig ült a munkás a szövőgépnél és harminc-negyven kopejkát keresett.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom felszabadította a munkásokat a kapitalisták elnyomása és kizsákmányolása alól, sorsuk uraivá emelte őket. Nem találjuk most már a régi kereskedői Szaratovot, nem ismerünk rá a volt járási városkákra. Nagy ipari központokká váltak, különféle gyártmányokat termelnek több millió rubel értékben.

Az egész világon nevezetes lett a „Made ín Szaratov“ márkája. Evvel a címkével ellátva exportálják az itt gyártott kitűnő csiszológépeket, fogaskerekek gyártására alkalmas esztergapadokat és gyalupadokat. A szaratovi gyalupadok aranyérmet nyertek a brüsszeli világkiállításon.

Az, aki Moszkvában járt, biztosan látta a csillogó, üvegből és alumíniumból készült Kongresszusi palotát a Kreml szívében. De nem mindenki tudja azt, hogy a palotát ékesítő hatalmas üvegtáblákat Szaratotvban készítették. A Szovjetunió legnagyobb technikai üveggyára a szaratovi üveggyár, amely naponta több ezer négyzetméter különféle üveget termel. Itt gyártják főleg a kirakat, csiszolt és ablaküvege' és a nagy üvegblnkkokat.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni években több gyár épült, egész új iparágak nőttek Szaratovban. Ezekhez sorolhatjuk a repülőgép gyárat, a kőolaj feldolgozó és kéj miai üzemeket és nagyon elterjedt a különféle műszerek gyártása is. Mindez régebben nem volt. Ott, ahol a forradalom előtt kopár pusztaságok, elhanyagolt, parlagon heverő földek húzódtak, most hatalmas gyárak emelkednek.

Lényegesen kibővült a.város, megnőttek a határai. Az októberi forradalom előtt nem létezett a lenyinszki és szadovszki városterület. Ezek a városnegyedek az első ötéves terv alatt keletkeztek. Ezekben vannak azok a vállalatok, amelyek a szovjet hatalom alatt létesültek. Az új városnegyedekben számos lakótelep épült. A többemeletes modern bérházak fákkal és parkokkal vannak körülvéve. A lakótelepek minden fontos intézménnyel el vannak látva: szép, modernül berendezett üzletek, éttermek, kávéházak, iskolák, könyvtárak és kultúrházak találhatók Itt.

Új gyárak épültek, és az öreg gyárakat újjáépítették. A hajdani Béring gyár most „Sarló és kalapács" név alatt ismeretes, traktorokhoz és mezőgazdasági gépekhez gyárt alkatrészeket. Ha azok meglátogatnák, akik a cikkünk bevezető részében olvasható röpcédula szövegét írták, az lenne a benyomásuk, hogy ez egy egészen új, a régihez egyáltalán nem hasonlítható gyár. Lényegében úgy is van. Itt minden új: a műhelyek falai, berendezése és az emberek is. A mostani alkalmazottak nem emlékeznek arra a nehéz, fárasztó kézimunkára, amelyre a forradalom előtti munkások. Most a nehéz munkát automatagépek és más korszerű berendezések végzik.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50-ik évfordulójának méltó megünneplésére a szaratovi dolgozók több szocialista kötelezettséget vállaltak. Határozatot hoztak új üzemek létesítésére, emelik a munka termelékenységét és többmillió rubel értéket termelnek terven felül az állam részére. Ezeket a kötelezettségeket már sikeresen teljesítik. Nemrégen kapott munkát az új csőkemence a kőolajfinomító vállalatban. Ez annyit jelent, hogy lényegesen emelik a benzingyártást. F,z év első négy hónapjában minden gyár kollektívája Idő előtt teljesítette tervét, és továbbra is evvel a munkahévvel folytatják tevékenységüket.

Nemcsak a szaratovi ipar növekedik, fejlődik, hanem a város gazdasági élete is. A Szovjet hatalom 50. évében több mint 230 ezer négyzetméter lakás, több iskola és gyereknevelő intézet épült. A város most egy új, modern színház épületével gyarapszik. Ezen kívül bevégzik a bábszínház építését, felépítették már az új mozit és három kultúrotthont. A Volga partján befejezés előtt áll a folyami hajózás új személyforgalmi állomás.

Lényegesen változott a város környékének a képe a Szovjet hatalom alatt. A volt Pokrovszk a mostani Engelsz város a kémia és gépipar központja lett. Gyártmányai közismertek. Itt gyártják az Urickij típusú trolibuszokat, a kapron, acetát és sztapl nevű mflfonalat, Diesel-motorokat, és gyújtógyertyákat. Engelszban van az a nagy húsfeldolgozó gyár, melynek szalámija az egész Szovjetunió területén keresett, és megtalálható mind a leningrádi, mind a moszkvai üzletekben is. Ezek a gyárak a forradalom előtt nem léteztek.

Gabonaraktáraikról volt nevezetes a volgamenti kikötő városkák közül Balakovo. Ebben a faluban rakták hajókra a szaratovi és szamarszki kereskedők a volgántűli búzát. Nem volt itt semmiféle ipar. A gabonaraktárak helyén most a vízierőmű épülete áll. A szovjethatalom 50-ik évében a vízierőmű négy turbinája megkezdi az elektromos áram szolgáltatását.

Lényegesen megváltoztak a Volyszki cementgyárak. A volt Gluchoozerszki gyár egy egész év alatt anynyi cementet termelt, mint most a helyében épült „Bolsevik“ 15 nap alatt. A termelés huszonnégyszeresére emelkedett. Ezt főleg az új gépek bevezetésével érték el, azokkal a gépekkel, amelyeket a szovjet munkások készítettek, mint mindent az országban.

így a szaratovi elmaradott agrár terület, amelynek csak háziipara volt, most a Szovjetunió nagy ipari központjává változott.

N. Klucsarev, a Szaratovi „Kommuniszt“ főszerkesztőhelyettese

A REGI £S AZ 0] SZARATOV

Foto; Tóth

A jelvásárló üzemek egyre több szolgáltatást nyújtanak a mezőgazdaság-> nak. A nyitrai felvásárló üzem dolgozója Gúcky Imre, ezzel az ötletes géppel a tehenek nagyra nőtt patáját szedi le. A mezőgazdasági üzemek igénylése után rövid időn belül a helyszínre látogat. (Bállá felv.’)'

Gazdag repcetermést, de hogyan?

Legutóbb többen olyan értelemben nyilatkoztak, hogy a magasabb hőmérsékletű, sík vidéken — Dél-Szlovákiában — nem gazdaságos az őszi repce termesztése, mégpedig a gyakori szárazság, de leginkább a repcefénybogár és a repcebolha kártékonysága miatt.

Az állítás azonban nem teljesen fedi a valóságot, mert az őszi repce termesztése minden gabonatermesztő — főleg őszibúza termő — körzetben nagyonis kifizetődő, ha erre megteremtik a szükséges előfeltételeket. Időben történő tarlóhántással megőrzik a talaj vízkészletét, okszerűen trágyáznak, jó magágyat készítenek, s a vegetáció alatt alkalmas pillanatban a leghatékonyabb vegyszerekkel védekeznek a kártevők ellen.

Ez így, egy szuszra nagyon jól hangzik, de van-e rá gyakorlati példát — kérdezhetné valaki.

írásomban az Ipolysági Állami Gazdaság sági részlegéről lesz szó, ahol huzamosabb ideje, évente IS hektáron termesztenek őszi repcét.

Lendvay János részlegvezető nyíltan beszélt a kezdeti eredménytelenségekről. Nem szépítgette a dolgot, hanem őszintén elmondta, hogy esztendőkkel ezelőtt őszi repcéből csak 9—10 mázsás hektárhozamot értek el. Abban az időben természetesen még kézzel kaszáltak, majd a repce kévézés és megszáradás után pótkocsikra került, így hordták a cséplőgépekre. Az ide-oda hordás, rakosgatás következtében azonban nagy volt a pergési veszteség — elfolyott a repcemag.

Tóth elvtárs, a részleg ökonómusa előkereste a nyilvántartást és megmutatta, hogy míg 1953-ban 14,72, addig 1961-ben már 19,25 q/ha volt a repcetermés átlaga. Amint látjuk, a statisztikai adatok fölfelé ívelésről tanúskodnak. Meg kell még jegyeznem, hogy a termelés technológiája a kezdeti időszakban sem volt rosszabb, mint későbben, hanem az alacsonyabb színvonalú betakarítási módszerben kellett keresni a rejtett tartalékot.

Lendvay elvtárs meg is találta azt a rést, ahol a repcemag elszökött, és tavaly már 29,32 mázsás hektárátlagot értek el tiszta súlyban. Szép, nagyon szép eredmény ez, amire a részleg minden egyes növénytermesztési dolgozója büszke lehet. S idén? Valaki rendrevágáskor odaírta a részlegvezető asztali naptárának lapjaira, hogy jó lesz, ha elérik a 20 q/ha-t. Az illető tévedett, mert a betakarítási átlag tisztítás és szárítás után 28,55 mázsa lett. Nos, ilyenek is előfordulnak.

De talán tanulságosabb, ha figyelemmel kísérjük a repce útját az előveteménytől a betakarításig, majd az átadásig.

A sági részlegen a vetésterületnek felén őszi búza, másik felén pedig hereféle volt az elővetemény. A búza betakarítása után azonnal elvégezték a tarlóhántást, hogy megőrizzék a vízkészletet, s ezt követöleg 350 mázsa érett istállótrágyát szántottak le a terület hektárjára. Ugyanakkor augusztus 10—12-én beszántották a pillangós tarlóját is, s kedvező körülményt teremtettek a vetéshez.

Abból az alapelvből indultak ki, hogy az őszi repce kiadós trágyázást igényel, mert sok tápanyagot — szemtermés-mázsánként — 4,55 kg nitrogént, 2,3 kg foszfort, 4,15 kg káliumot és 4 kg meszet használ el a talajból. Ezt a tényt a talajtörzskönyv adataiból, vagyis az elővetemények tápanyag fölvételéből állapították meg, s ipari trágyákkal megalapozták a növény folyamatos fejlődését. A talaj beérése után, augusztus 17-én 2 mázsa kénsavas ammóniát, 2,5 mázsa foszfort és 2 mázsa káliumot dolgoztak hektáronként a talajba.

Ebből is látható, hogy magas tápanyagadaggal dolgoztak. A tervben azonban csak 16 mázsás repceterméssel számoltak hektáronként.

Vetésre a talaj teljes elkészítése és megüllepedése után, augusztus 22-én került sor. Hektáronként 12 kg magot vetettek.

Ősszel, kelés után lókapával kétszer gyomtalanították, márciusban pedig 50, áprilisban ugyancsak 50 kg osztravai salétromot szórtak minden hektár területre, hogy gyorsítsák a növekedést. A kártevők ellen május elején — a legalkalmasabb időben — vegyszerrel védekeztek. Végezetül az alapos, szakszerű termelői munka meghozta a várt eredményt.

Ezután már az volt a legfontosabb, hogy a szemtermést a lehető legalacsonyabb veszteséggel betakaríthassák — el ne folyjon a haszon. Itt figyelembe vették azt, hogy az őszi repce egyenlőtlenül érik, vagyis, míg a szár alsó részén elhelyezkedő becők már betakarításra érettek, középső és felső részén még zöldek. Legtöbb helyen épp ott követik el a legnagyobb mulasztást, hogy akkor kezdik a rendre vágást, amikor a becők már megnyíltak, s a magvak részben kiperegtek.

Lendvay elvtárs nem követi el ezt a hibát. Akkor vágatja a repcét, amikor az alsó becők alig láthatóan megpattantak. Ilyenkor még nagyon kicsi a magpergés, s kedvező, napos időben a rendre vágott repce négy napon belül teljesen beérik, s ezt követöleg mód nyílik a kombájnnal való cséplésre.

Idén két SK—4-es kombájnnal két napon keresztül csépelték a repcét, minimális veszteséggel. De a nagy elővigyázatosság mellett is becsúszott egy kis hiba. Munka közben ugyanis elromlott a bolgár gyártmányú rendrakó, melyet csak két napra rá javítottak ki. Ennek következtében talpon maradt három hektárnyi repce. A kétnapos késés — az említett területen — hektáronként három mázsás veszteséget okozott.

Ebből is látható, hogy milyen nagyon fontos az idejében történő rendre vágás, meg aztán a kombájnnal való cséplés. Különben e két folyamat dönti el végérvényesen milyen lesz a valóságos hozam.

Érdemesnek tartom még megemlíteni, hogy a magot egyenesen a terményforgalmihoz szállították, tisztítás, szárítás céljából, ahol első minőségi osztályban vették át.

Gondolom, ez a gyakorlati példa eléggé meggyőzően bizonyítja, hogy nágyonis kifizetődő az őszi repce termesztése úgynevezett kedvezőtlenebb természeti adottságok mellett is, ha a termelő ismeri a termelés és a betakarítás legmegfelelőbb módszereit, följegyzi a helyi meteorológiai értékeket ingadozásokat, a ha azokat a termelés szolgálatába állítja.

HOKSZA ISTVÁN

Az ipari Szaratov