Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-22 / 29. szám
A Abrak a fohár fenekén Félszegen ül az asztal sarkánál, vár. Gyér haja borzasán mered az égnek, épp most cthelődött kt az ágyból. „Mikor Ivott utoljára?“ Nem lepi meg a kérdés, arcizma se rezdül, mintha várta volna. „Most a tavasszal, amikor haza em gedtek a börtönből. Prágában az állói máson ittam sört." „Miért ült?“ Gunyoros mosoly villan a szája szegletében. „Talán nem tudja?“ Elbizonytalanodom egy pillanatra. Rajtacsípett, illetve figyelmeztetett — ne játsszam a szerepet. „Miért lopott?" „Részeg voltam, kellett a pénz .«, Elittam az egész táppénzemet.,.“ Hét hónapot ült T. Zoltán lopásért. Ötszáz koronát emelt el egy nő táskájából a szepst vasútállomás várótermében. Nem költhette el, mindjárt a helyszínen tetten érték. Bevallása szerint, ez volt az első eset, soha az életében nem nyúlt a máséhoz. Mégis hogyan jutott el eddig? „Többször előfordult, hogy elittam az egész táppénzemet. Az biztos, hogy sokat ittam .., rengeteget..." „Mtért nem kérte magát elvonó-■ kúrára?“ „Voltam. Önként jelentkeztem. Ügyszólván semmit sem használt. Utána újra ittam. Sokszor haza se jöttem." Nyugodtan, fesztelenül válaszol-. gat, hangjában valami fölényes maga-, biztonsággal. Ügy tesz, mint aki még nem játszotta ki a tromfjait, takar-, gatja érveit, az alkalmas pillanatra vár, hogy lecsapjon. „Az elvonó-kúrához erős akarat is kell, a gyógyszerek egymagukban nem sokat érnek, ez tény!..." „Használt volna nekem is, lett voU na akaratom nekem is, ha az asszony1 nyal rendbe jövök.“ Felélénkül, gesztikulálni kezd. Szai vat meg-meg bicsaklanak. „ •. Nézze, én rokkant ember va-. gyök. Tönkre mentek az idegeim, a gyomrom is beteg, azóta aztán az aszszonnyal se vagyok rendben. Illetve nem voltam ...“ „Elváltak?“ „El. Végre el. Es azóta megnyugodtam. Az italt se kívánom.“ „A faluban azt mondják, ha lenne pénze innal...“ „En tudom, hogy nagyon rossz hírem van a faluban, szélhámosnak, züllött embernek tartanak. Persze azt ne mtudja mindenki, hogyan került sor minderre. Mert higgye el, nagyon rosszul esett, hogy így bánt velem a feleségem. Amikor megnyomorodtam már nem kellettem neki. Rajta is csíptem a szeretőjével. En akkor, abban a pillanatban azt hittem, hogy gyilkolni fogok ...“ Szeme fenyegetően villog, jobb kezét ökölbe szorítja. Hirtelen felugrik a helyéről, bősz mozdulattal feltépt a konyhakredenc ajtaját. „Nézze meg, hogy talál-e itt egy morzsa ennivalót. Nézze meg! Hát lehet így élni?,..“ Visszaül az asztal mellé, tekintete elrévedezik, lassan megnyugszik. Talán sejti, hogy nincsen egészen igaza, hogy a jelenlegi helyzetét nem mint következményt látja. De még itt is, most is, megfeledkezik egyről-másról. Például nem jut az eszébe, hogy a helyi nemzeti bizottság be-be vásárol a számára élelmiszert. Sőt, a titkár elvtárs már több ízben sürgette, hogy a börtönbüntetés letöltése után továbbra is folyósítsák táppénzét, mert nincs miből félnie. T. Zoltán tíz éve munkaképtelen. Véleménye szerint könnyű fizikát munkát tudna végezni. „A börtönben ts dolgoztunk. Otthon az orvos nem enged ...“ Elköszönök tőle. Ki sem kísér, viszszadől az ágyra. Kinn az udvaron még elbeszélgetünk a húgával. Fürge, ruganyos fiatalasszony, nyilván pergő nyelvű is, de most elszótlanodik. „...En nem tudom mi lesz, hogyan lesz vele. Ml elköltözünk innen, új házat építünk, az anyámat ts magunkkal visszük. Majd csak meqél valahogy ...“ Hát igen. Rendszerint így végződik. Először jókedvű nótázások, később rendszeressé váló berúgások, a családi élet szétesése, elvonó-kúra, börtön, kitaszítottság... Persze, okot mindig lehet találni, valakit mindig lehet vádolni, de hát ez nem felmentő körülmény. Betegségen, hűtlen feleségen vajmt keveset segít az ember, ha ivásnak adja a fejét. Esetleg súlyosbítja a helyzetet. Példa erre T. Zoltán esete. Otthonában is otthontalanul, elhagyottan, kegyelemkenyéren tengeti napjait, céltalanul, reménytelenül. Es most azt kérdezheti valaki: hát nincs egy segítő kéz? Van. Hogyne lenne. Persze ezt a segítő kezet — legyen az a társadalomé, a családé — sokszor, de nagyon sokszor elutasították. Most viszont már meg sem látják, már a segíteni akarásban is ellenségeskedést gyanítanak, mert T. Zoltán nincsen egyedül, azt hiszem minden falunak meg van a maga T. Zoltánja... • * * Ezt az írást tulajdonképpen T. József esetével kellett volna kezdeni. Nem, ő még nem tart ott, ahol T. Zoltán. Ám ha nem sikerül megállnia a lejtőn!... „Reméli, hogy megjavul a férje?.. „Jaj, de sokszor megígérte már!...“ T. Józsefné harminc-harmincöt év körüli asszony. Három gyermek édesanyja. Előfordul, hogy a férje hónapokig nem dolgozik. Neki kell eltartania a gyerekeket. Ha másként nem megy, hát virágot árul. Határjárás Cseri Andrással, a szövetkezet elnökével és Pólya János zootechnikussal járjuk a nyírágói határt. Mint aranytenger hullámzik a gabonamező. A kövér kalászok megadóan hajtják fejüket a föld felé, s széllengette integetésük mintha hívná, csalogatná a föld emberét. Még alig pitymallott, — magyarázza Cseri András, a szövetkezet elnöke — amikor a brigádközpont udvarából már kigördültek a traktorok Pólya Dezsővel, Kiszel Mihállyal, Karkó Imrével, Kubicskó Lajossal, Kiss Jánossal a nyergükben. Nem hagyják pihenni a tarlót, nehogy nagyon kiszáradjon a talaj. A szövetkezet telepén szép, formás kazlakban sorakozik a 80 hektárról betakarított takarmány. Van takarmányunk bőven, — mondja Pólya elvtárs, a szövetkezet zootechnikusa — ezzel megteremtjük az alapot a jó tejhozam biztosításához, az eddigi literes napi hozamot még emelhetjük is. Határjárás közben az elnöktől megtudom, hogy az őszi repce eladását 100 százalékra teljesítették, s egyben ígéretet tettek, hogy terven felül még 300 mázsát adnak el. A nyírágóiak 40 hektáron termesztettek repcét, s hektáronként'27 mázsa hozamot értek el. A burgonya eladását is száz százalékra teljesítették és még eladhatnak Országszerte törik a hatalmasra nőtt dohányleveleket. Foto Tóth „Meddig bírja még idegekkel?" „Nem hiszem, hogy sokáig. Kezeltetem magam. A helyzet egyre roszszabb. Voltam én már bíróságon, csendőrségen...“ „Talán gorombáskodik, ha részeg?" „Bizony már párszor kaptam tőle. De nemcsak én, a gyerekek is...“ „Hallottam, hogy volt elvonó-kúrán, nem használt?“ „Használt volna, de hát a jó barátok ... Addig-addig molesztálták, amíg újra tnnt kezdett." „A gyerekek?" „Gondolhatja. A lányomat nem szereti, szembeszáll vele. Az egyik gyerek egyszer sírva jött haza az Iskolából, mert a többiek csúfolták az apja miatt..." „Nem gondol arra, hogy elválik tőle?" „Egyszer már kiadtam az útját, de visszakönyörögte magát. Üjabban feneygetőzik. Azt mondja, meggyilkol, ha elhagyom ...“ T. Józseffel immár évek óta harcban áll a családja. Mindegyikük az ö javát akarja. Hisz haza hívták Ostraváról, dolgozzon közelebb, többet lehessen a családjával. Nem használt. Harminchat éves, lényegében fiatal ember s tulajdonképpen minden lehetősége adva van még, hogy visszatérjen a rendes életmódhoz. Mert előfordul néha, hogy adósságba veri magát, napokig mulat, sőt a kocsmában alszik!!! Jó lenne, ha a helyi nemzett bizottság komolyabban foglalkozna a kérdéssel, hiszen itt, ebben az esetben még lehet segíteni, itt még lehet csatát nyerni. T. Józsefet vissza lehet téríteni a jó útra, ellenben „le kell kapcsolni" róla a „jó barátokat“. Mert a legtöbbször itt a baj. Aki lemond az italról, kocsmázásról gúnyolódás, ugratás tárgyává válik régi társaságában. Persze, egyik gúnyolódó sem gondol közben a három szerencsétlen gyerekre, és egy megkínzott feleségre. „Nem mondom — hangoztatja T. Józsefné — vannak olyanok is, akik elveszik tőle a kocsmában a pénzt, nehogy mind elköltse. Ilyen azonban kevés van ...“ Azt szokták mondani, ne Igyon az, aki nem bírja. Helyes. Ám van egy bökkenő. Mert eljön az az idő, amikor már az sem bírja, aki bírta valamikor. A másik bökkenő. Nem biztos, hogy aki bírja, pénze is van hozzá. Tehát mindannyiunk érdeke és kötelessége, hogy segítsünk az olyan emberen, akt rabja lett az italnak, Akt elhanyagolja családját, munkáját, feloldja erkölcsi gátlásait, hátat fordít világnézetének, meggyőződésének és csak egynek él: az italnak! Balogh P. Imre jónéhány mázsát a felvásárló üzemnek. Az elnök főleg a fiatalokat dicséri, akik a burgonyaszedésből, no meg a többi idénymunkákból is derekasan kiveszik a részüket. De ne higyjük, hogy az ezernyi munka mellett a legfontosabb, a gabona betakarítása csorbát szenved. Az EFSZ vezetősége és a HNB alapos tervezéssel és szervezéssel gondoskodott arról, hogy minden szakaszon ütemesen folyjon a munka. A tagok határtalan szorgalma, igyekezete pedig valóra is váltja a termés betakarítására készített tervet. Hiszen a repce helyén már felszántva pihen a föld, s a korábban betakarított takarmánykeverékek helyén már másodnövények zöldellnek. A kombájnok — Nagy Gyula és Duchony Béla SK—4-esseI, Uram István pedig ZSM-mel — nap mint nap szűkítik, kisebbítik a hatalmas gabonatáblákat, Tábiás János és Pásztor László traktorosok is emberül helytálltak a sorolók mellett. A látottak és hallottak alapján elmondhatjuk, hogy a nyírágói szövetkezetben jól halad a munka, minden előfeltétel megvan, hogy időben és a lehető legkisebb szemveszteséggel takarítsák be az idei eredményekkel ígérkező termést. VERESS VILMOS • • • ÜJ CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁGI SZÖVETKEZET Néhány héttel ezelőtt a kassai járásban lévő színai szövetkezet vette fel e megtisztelő nevet, és örök barátságot kötött a Velikája Kopany Vinogradszki rajon egyik kolhozával. A színai szövetkezet jelentős vállalásokat tett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére is. Vállalták, hogy 464 246 korona értékben adnak el árut terven felül. Így tojásból 151 ezer darabbal többet adnak el a tervezettnél, sertéshúsból pedig 72 mázsával. Schmidt Ferenc, Szína A kánikulában a friss juhsajt kiváló ennivaló. Margit néni, a nagymama és a lánya segítségével szeleteli az ízletes falatokat. (Foto: Tóth) Felbecsülhetetlen szolgálat Az állategészségügyi laboratórium dolgozóinak olyan a híre a galántai járás mezőgazdáinak körében, hogy bárki is megirigyelhetné tőlük. Eddigi tevékenységük rövid ideje alatt felbecsülhetetlen és számokban ki sem fejezhető szolgálataik értéke. A LABORATORIUM KORSZERŰ, DE KICSI A laboratórium új, emeletes épület, mely a Járási Egészségügyi Szolgálat udvarán áll. Két évvel ezelőtt helyezték üzembe. Ekkor még nem sejtették, hogy a mezőgazdaság ily nagy érdeklődést tanúsít majd munkájuk iránt — különben nagyobbra építették volna. Hovatovább már nem győzik a sok munkát. Az épület első részében van a szérumosztály. Egy állatorvos szakvezetése alatt három lány vagy fiatalasszony, Dana Lefflerová, Mária Frankóvá és Julka Kacinová dolgozik. Amikor beléptünk éppen szarvasmarháktól vett vérmintákat elemeztek. Azt vizsgálták, hogy nem ütötte-e fel ismét fejét a fertőző elvetélés a járásban. Nem egészen három évvel ezelőtt számolták fel a járásban, és nagyon tartanak attól, hogy esetleg ismét visszatér. A járásban tartott minden darab szarvasmarhát évente két ízben ellenőriznek. Amikor tavaly ezt a fontos megelőző intézkedést elindították, a lányok 28 000 vérmintát vizsgáltak meg. Az idén már május végén érték el ezt a számot. Egyedül végzik a szarvasmarhaállomány háromnegyedrésze vérmintáinak vizsgálatát, és csupán a hátralevő egy negyedrészt küldik Bratislavába. Sok a munka a tejvizsgálati részlegen is. A tejminták vizsgálatával szintén a tehenek egészségi állapotát vizsgálják, hogy nem fertőzöttek-e fertőző elvetélésre vagy fertőző tőgygyulladásra. A vérvizsgálathoz hasonlóan a tejvizsgálatot is évente kétszer kell elvégezni minden tehénnél. Ezért a végzett tejvizsgálatok száma is jelentős: tavaly 23 000 volt, az idén alig öt hónap alatt 10 500. minták kétharmadát a különféle silótakarmányok képezték. Ezzel a munkával 1965-ben indultak..., no de engedjük szóhoz dr. Valovifiot, a Járási Egészségügyi Szolgálat helyettes vezetőjét. „Őszintén szólva, a mezőgazdasági üzemek kezdetben nem sokba vettek bennünket. Ha azt tanácsoltuk nekik, hogy ne etessék fel a vizsgálat alapján rossznak minősített silótakarmányt, nem fogadták meg tanácsunkat. Ennek ellenére állataik általában nem hullottak el, ezért úgy gondolták, hogy minden rendben van. Tavaly azonban lényeges változás állt be, főleg a Slovenské Poíe-i és a Nagyfödémesi Állami Gazdaságok érdeméből.“ E gazdaságok ezúttal valóban példaképül szolgáltak. A szarvasmarha-Julka Kacinová tejmintát vizsgál meg Foto: Karaba A szérumosztály harmadik munkaköre a bélsárminták vizsgálata, hogy megállapítsák a bélélősködőkkel való fertőzöttséget. Ezen a téren valóban az élen haladnak. Ez a fontos vizsgálat ugyanis nálunk csaknem elfelejtett vizsgálati részleg. A fertőző elvetélés és a tbc elleni küzdelem során elhanyagoltuk ezt, úgyhogy nincsenek is hatásos gyógyszereink. A külföldi minőségi készítmények behozatalára viszont nincsen elegendő devizánk. A galántaiak viszont megtesznek minden tőlük telhetőt, és örülnek, hogy a fertözöttség náluk csekély, úgyhogy nem okozhat jelentősebb kárt. A SZOMSZÉDOKNÁL „Takarmányvizsgálati osztály“ feliratú tábla fogadott bennünket a szomszéd ajtón. Az osztályvezető nem volt jelen. További két nő, Anna Zá-' recká és Dana Chomová szorgoskodott itt, munkahiányra ők sem panaszkodhattak. Ottlétünk folyamán a takarmánykeverékek minőségét vizsgálták. Nem egészen másfél év alatt kb. 150 ilyen vizsgálatot végeztek. Ennek hatását már észre lehet venni a járásban. A takarmánykeverékek minősége ellen emelt kifogások ma már ritkaságszámba mennek, azelőtt viszont napirenden voltak, tgy ma már csak ritkán vesznek mintát a mezőgazdasági üzemek kérésére, inkább csak megelőző ellenőrzés a vizsgálatok célja. Más vizsgálatra már nincsen szükség. A mezőgazdasági üzemek hálásak is ezért. A vizsgálatra küldött takarmányállomány egy részét az állatorvosok tanácsa alapján etették silótakarmánnyal, másik részét pedig saját megítélésük alapján. A termelésben észrevehető különbségek nagyon szembetűnőek voltak. Azóta számos üzemben honosodott meg az a rendszer, hogy a növénytermesztők készítette silótakarmányt csak a laboratóriumi elemzés után veszik át az állattenyésztők. Dr. Valovié még hozzáfűzi: „Bevezetett gyakorlatunk, hogy a mezőgazdasági üzemeknek tanácsot adunk a silótakarmány közömbösítésére annak savtartalma szerint. Amennyiben a takarmány gyenge minőségű, azt tanácsoljuk, hogy mekkora adagokat etessenek és milyen állatnemmel. Volt azonban olyan eset is, amikor azt tanácsoltuk, hogy ne etessék a silótakarmányt, és az állami gazdaság komposztot készített belőle." A takarmányvizsgálati osztály közben tovább fejlődik. Belátható időn belül felkészülnek a takarmány mész- és foszfortartalmának meghatározására. Ennek alapján pedig takarmányozási valamint trágyázási tanácsadást végeznek majd, hogy a termesztett takarmányokból ne hiányozzanak még a nyomelemek sem. Ezzel számos megbetegedés küszöbölhető ki az állatállományokból, mint pl. a csontlágyulás, ellési bénulás stb. —ben— SZABAD FÖLDMŰVES 3 1967. Július 22.
