Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-07-22 / 29. szám

Családiház Hátion tájékoztatta az újságírókat Petronella Visúovcová kereskedelem­ügyi megbízott az SZNT elnökségének múlt szombati üléséről. A szlovákiai közszükségleti ipar 1980-ig szóló technikai-gazdasági fej­lesztési tervezetéről szólva, amelyet az elnökség elfogadott, a megbízott hangsúlyozta, hogy ez a tervezet he­lyesen kapcsolja össze az országos követelményeket Szlovákia adottságai­val és forrásainak kiaknázásával. A közszükségleti ipar már jelenleg is 15 százalékkal részesedik az öss^ipari termelésben és több mint 119 ezer dolgozónak ad munkát és megélhetést. A távlati elgondolás szerint 1989-ig termelése kb. 79 százalékkal fog nö­vekedni, és további 24 ezer dolgozó­nak nyújt elhelyezkedést. A tervezet főleg az üveg és faipar nagyarányú fejlesztését feltételezi, mivel ebben vannak a legnagyobb tartalékok. Ugyanekkor a nyomdaiparban is el akarjuk érni az országos színvonalat és általában törekszünk a munkaerő­­források jobb kihasználására, a ter­mények minőségének javítására és választékuk bővítésére. Ezután Visnovcová elviárs a sütő­ipar hiányosságaival foglalkozott. Az ellenőrzőszervek megállapítot­ták, hogy habár a városok és közsé­gek ellátásában lényegesen javult a helyzet, a hiányosságok azonban még mindig érezhetők. Ez főképp a 'minő­ségre és a választékra, de leginkább Fakóvezekényen törődnek a fiatalokkal Fakóvezekényen a helyi szövetkezet vezetői, a HNB funkcionáriusai és a pártszervezet tagjai magukénak te­kintik a fiatalok ügyét. Következete­sen érvényesítik a CSKP KB határoza­tait a CSISZ-nek a párt által történő közvetlen irányításáról, pártunk cél­járól, hogy ezeket a fiatalság Fakó­vezekényen magáévá tegye. Figyelmü­ket a fiatalság rendszeres ideológiai nevelésére összpontosítják. A propa­gandisták „A párt beszélget az ifjú­sággal“ keretében megismertetik az Ifjúságot a járás, a község és az EFSZ fejlődésének kérdéseivel. Felébresztik bennük a felelősséget és a gondosko­dást a fiatalság párttagságra való elő­készítéséről, valamim a CSISZ funk­cionáriusainak kiválasztásában, hogy azok korban idősebb CSISZ-tagok, avagy párttagok legyenek, s' megle­gyen előfeltétele annak, hogy a CSISZ szervezetben hosszabb ideig fognak dolgozni. Hogy milyen konkrét intézkedések születtek . az idei pártgyííléseken és eddig már mit valósítottak meg, erre Maszár elvtárs, a HNB elnöke adott választ ottjártunkkor. — Még ebben az évben megkezdjük az EFSZ klubjának építését, melyben a HNB és az EFSZ klubhelyiségeket biztosít, berendezést vásárol, hogy ott minden érdekkör működhessen. Míg a klubhelyiség elkészül, addig is két­­három napra helyiséget biztosít a HNB az ifjúságnak. Az EFSZ vezető­sége ezt a helyiséget tv-késztilékkel, asztalitenisz és más asztali játékokkal látja el. Továbbra 30 db sátrat felsze­reléssel együtt bocsáit az ifjúság ren­delkezésére a nyári hónapokra. Saját autóbuszával az EFSZ a szövetkezet­ben dolgozó fiatalok és a tömegszer­vezetekben eredményes munkát ki­fejtő fiatalok részére 3—4 napos ki­rándulást szervez. A kitünően működő sportegyesület tagjai is örülni fognak, az intézkedéseknek. A mostani sport­pálya már' be van ugyan kerítve, a HNB és az EFSZ irodái provizóriku­sán szolgálnak öltözők céljaira, de az EFSZ és a HNB már most biztosí­totta egy új, modern sporttelep épí-Segítenek a diákok A mezőgazdaságban, az épí­tőiparban és a népgazdaság többi ágaiban ezekben a napok­ban ismét megjelentek a fő- és kőzéDis.kolás brigádosok, hogy a vakáció egy részét hasz­nos munkával töltsék. Kétség­bevonhatatlan, hogy a szinte már hagyományos nyári Ifjúsá­gi brigádmozgalom keretében a fiatalok jelentékeny munká­val járulnak hozzá népgazda­ságunk továbbfejlesztéséhez. Tavaly például több mint 60 ezer fiatal vett részt Szlová­kiában a nyári brigádokon, akik mintegy 55 millió korona érté­kű munkát végeztek. A CJseh­­szlovák If'úsági Szövetség Szlo­vákiai Knzoonti Bizottságának a jelentése szerint az idén 25 ezer diák kapcsolódik be a bri­gádmozgalomba. A brigádok törzskprán szerzett értesülés szerint ennél sokkal több bri­­gádost biztosíthattak volr>a, — csakhát több üzem későn nyúj­totta be kérelmét P. L. A fiúk — egyik fényképész, a másik kőműves. Fél éve irányítja az intézet ügyes­bajos dolgait. Hatvan gondozásra szo­ruló ember — tizenkét alkalmazott — mind az ő megértését, Iránytmutató tanácsait várják. Egy az öthöz egy kissé kevés. Főleg akkor, ha idegbe­teg emberek gondozásáról van szó. De az igazgató nem panaszkodik. Naponta tíz kilométert tesznek meg motorkerékpárral amíg eljutnak az intézetbe. Korán kelnek — számukra nincs munkaidő. — Hogy bírják mindezt erővel? — Az élet iskolája sokmindent megadott, megtanultuk szeretni az embereket. Amikor átvettem a szo­ciális otthon vezetését csak egy cél lebegett előttem. Második otthont adni az embereknek. — Van valami emberfeletti az önök munkájában. Olyasvalami amit nem mindenki vállalna szívesen? — Hát ez az amit kevesen értenek meg. Pedig minden olyan egyszerű. Tudni kell az emberekkel bánni, mindenkivel és minden körülmény között. És ami a legfontosabb, meg­értőnek, türelmesnek kell lenni. Soha nem bánom meg, hogy idekerültem, pedig naponta akad egy-két áldatlan pillanat, amikor nem szabad a fejet elveszíteni. Volt egy betegünk. Lelki­leg testileg összetört ember. Ráadásul még alkoholista is. Ha elkapta a düh­roham, és valami úton-módon hozzá­fért bizonyos mennyiségű alkohol­hoz, nem bírtunk vele. Lakótársait naponta azzal fenyegette, hogy éjsza­ka átvágja a nyakukat. Mit tehettem, igyekeztem a „lelkére“ beszélni. Nem segített. Elhatároztam, hogy éjszakán­^SZAiAD FÖLDMŰVES 1987. július 22. Egy korszerű családiház a sok közül építkezők nagy segítségét kapnak. A járási nemzeti bizottság pedig olyan kölcsönt ad, amit nem kell visszatérí­teni. A múlt évben 57 építkező kapott 5—10 ezer koronás hitelt. Idén ilyen­­nemű kölcsönt 300 ezer korona ősz­­szegben utaltak ki. Ag építkezőknek különösen a mezőgazdaságban nagy segítség a stabilizációs kölcsön. Ha bárki aláírja, hogy valamelyik mező­gazdasági üzemben tíz évet dolgozik 'és nem idősebb 45 évnél, 22 zer koro­nát kap. Feltétel, hogy teljesen új la­kásegységet kell építenie. Tehát a sta­bilizációs kölcsön nem vonatkozik javításokra, esetleg a lakás bővítésé­re. A stabilizációs kölcsönök után egyre nagyobb az érdekldődés. Ezt ki­használva sok fiatal jön vissza a me­zőgazdaságba. Hogy csak egy számmal érzékeljük ezen állításunkat, amíg 1965-ben csak 45 EFSZ-tag kapott sta­bilizációs kölcsönt, 1967-ben már 120. Milan Klenovöan. a járási mezőgaz­dasági termelési igazgatóság építésze­ti osztályának vezetője, elmondotta, hogy megalakították a lakásépítő szö­vetkezetei, ami szintén hozzájárult a mezőgazdasági lakásépítkezés meg­gyorsításához. Főleg négyes és kettes családi házakat építenek. Mivel az építkezés folyamán a leendő tulajdo­nos is segíthet a munkában, a laká­sok igen olcsók. Az építkezés a losonci járásban te­hát jő ütemben halad annak ellenére, hogy itt Is jelentős hiányok vannak építkezési anyagból. De nagyobb bo­nyodalmak vannak a telkek kisajátí­tása körül. Idén 800 telket kellett volna kisajátítani, de csak 128 telek­ügy nyeri elintézést. A JNB építkezés­ügyi osztályának dolgozói kereken ki­jelentették, hogy a jövőben csak az építkezhet, akinek megvan a telekről a tulajdonjogi papírja. Ez lényegében helyes, de gyakorlatilag mégsem ért­hetünk vele együtt. Inam községben például már négy éve nem építkez­hetnek a telektulajdonjogi papírok elintézetlensége miatt. De hasonló esetekkel találkoztunk más községek­ben is. Sőt nemrég láttam olyan papí­rokat, amelyek még az első világhá­borúból származtak, de a telekjog még mindig nincs elintézve. A családi ház viszont már régen lakható. Vala­hogy itt összeütközik a hivatalos el­képzelés az egyének érdekével. Tény, hogy családi házakat építeni kell, mert szükség van rájuk. Ha tehát a járási szervek nem tudják rendezni a telekjogi ügyeket, mit tehetnek ilyenkor az egyéni építkezők? Felépí­tik a házat engedély nélkül, saját fele­lősségükre. Legrosszabb esetben meg­fizetik a büntetést. Ha a jogi normá­kat vesszük figyelembe, talán nem helyes ez a cselekedet. De a gyakorlat azt mutatja, hogy nincs más út. Ugyanis több tucat községben a második világháború alatt elvesztek a telekkönyvi papírok. A Geodézia viszont új tulajdonjogi papírokat, új tervrajzokat húsz év alatt nem tu­dott készíteni. Most született egy ha­tározat, hogy azokban a községek­ben, ahol nincsenek meg a földtulaj­donjogi papírok, kiszállnak a Geodé­zia emberei és újakat készítenek. De feltehetjük a kérdést, mennyi időt vesz ez igénybe? Addig várjanak az építkezni akarók? Semmi esetre sem. Ha a telkek megfelelnek a követel­ményeknek, előírásoknak, ki kell őket sajátítani és építkezni kell rajtuk. A bürokrácia nem íékezheti a családi házak építését. Látjuk tehát, hogy a losonci járás­ban a családi házak építése jó ütem­ben halad, de akadnak szépséghibák, amelyek fékezik az építkezést és meg­keserítik az építkezők életét. Ezeket a problémákat minél hamarabb meg kell oldani, hogy az eddigihez hason­lóan továbbra is szép eredményeket érjen el a losonci járás a családihá­zak építésében. Bállá József ember kell, aki a betegekkel együtt érez — akiben szív is van. Az udvaron almafák. Az egyik fa körül mértani pontossággal kitaposott kör. A fa körül sétál egy huszonöt­éves fiatalember. Kezében libatollat szorít. Mintha minden kis vagyonát ott szorongatná kezei között, úgy rója lépteit. Próbálom megszólítani. Mint aki álmából ébred — megrezdül — rám néz, aztán gyors léptekkel rója tovább a kitaposott utat. Sírógörcs fojtogat. Az ember hová is süllyedhet tehetetlenségében. Akkor ott a kertben az jutott eszembe, hogy ez a fiatalem­ber sose sejtette, hogy huszonötéves korában ott bolyong majd önmagát keresgélve a törpe almafa körül, szo­rítva kezével az elárvult libatollat... lesve mikor jön el az este, hogy utá­na ágyba kényszerítsék. Mert ezeknek az embereknek talán szerencse, hogy minden n^p van egy este ... Fehérköpenyes lány sétál a folyo­són. Mindenkihez van egy-egy kedves szava. Március elején lépett az inté­zetbe. Azóta sok álmatlan éjszakát vir­rasztón át. Mert a szolgálat itt nem ismer tréfát. Huszonnégy órát talpon lenni, nem könnyű feladat. Soha nem álmodta, hogy egyszer még ilyen munkahelyre kerül. De a sors útját kiszámíthatatlanok. Az Iskola padjai­ban arról ábrándozott, hogy elvégzi a kereskedelmi iskolát, s majd eldol­gozgat valahol. A felvételin elcsú­szott ... pedig nem volt rossz tanuló. A kis Katinak nem volt más válasz­tás, otthon maradt. Később varrónő­nek készült. Fel is vették, de aztán mégis ... Ápolónőt kerestek az Izsap­­pusztai intézetbe, jelentkezett. — Mivel telik el egy munkanapja? — Reggeli előtt kiosztom a gyógy­szereket, ellenőrzőm a szobákat. Utá­na az ágyak rendbetétele következik. S a napi tisztálkodást, a fürdetést is el kell végezni. Itt minden ember külön világban él. És gond van éppen elég. Ugyanúgy kell törődni a huszon­ötéves fiatalemberrel, mint a kilenc­­venesztendős aggastyánnal. Az átvir­rasztott éjszakákon, amikor csend ül a tájon, a felelősségtudat, az embe­reken való segíteni akarás tart csak ébren. Zsoldos Katalin tizenhétéves kis­lány. Szeretne tovább tanulni. El is küldte kérvényét az egészségügyi is­kolára. Elutasították — nincs meg a kétévi gyakorlata. Várni kell, mondja kissé bánatosan. Havonta hétszáz ko­ronát keres, és sok sok éjszakán nem hunyja le szemét. * * # Amit itt elmondtam, nem minden. A napi ezernyi kis részlet a többi, ami értelmessé teszi a mindennapi életet. Amikor elbúcsúztam, valami nyugalom szállt meg. Ogy éreztem, az a nap, amit együtt töltöttem az Inté­zet lakóival, számomra többet jelent ennél az írásnál. CZITA BÉLA Akik külön világban élnek ként vele alszom. Nem tulajdonított nagy dolgot az egésznek. Egy napon azonban megszólalt. „Igazgató úr, nem unja még az itt alvást?“ Nem, válaszoltam neki. Mire ő legnagyobb elképedésemre így felel. Majd meg­unja, elvégre magának is van családja és egyszer maga is haza fog menni, akkor pedig betartom a szavam! Hát, szóval iyesmi is előfordul. — Mindezt mennyiért végzik? Havi átlagkeresetük kettőezerkétszáz körül mozog — kettőjüknek. Sok, vagy kevés?... A felelősséghez ará­­nyítva... de amikor minden kocká­zatot vállalva, az igazgató kezébe vet­te az irányítást, akkor tudta, olyan munkahelyet választott, ahová olyan Ka néha gyermekkorom emlékei közt kutatok, eszembe jutnak az országutak vándorai, azok, akik mankóval, vakon, elnyűtt harmoniká­val, vagy anélkül kopogtattak be egy- 3gy ház kapuján, a napi létért könyö­rögve. Ha az ákkori idők vándorai jutnak eszembe — s látom a mai va­lóságot, valami kimondhatatlan érzés lesz úrrá rajtam. Mert jó látni azt az odaadást, azt a ragaszkodást, amely egymás sorsa iránt mutatkozik. Ha elgondolkodom, sokszor eszembe jut, vajon jnilyen sors várt volna ezekre az emberekre a múltban...? A je­lenben otthont kaptak — nyugodt életet. * * # Kicsi világ — külön világ a tanya közepén. Titokzatos és különös an­nak, aki nem látott belőle egyebet mint azt, hogy az emberek jönnek, mennek. Bámészkodnak, bámulják magukat. Nincs féltékenység. Szeré­nyek, igénytelenek s mégis feltűnőek éppen ezért, mert „olyanok“. A szociális otthon éppoly szürke, közömbös épület, mint a körülötte el­szórt többi tanyai ház. Itt-ott néhány gesztenyeta zöld lombja simul az ódon épület tetejéhez. A régimódi kastély tanúja volt nagy úri dártdók­­nak, keserves sorsú cselédek pana­szos életének. Látott világégést s át­élte a nagy urak bukását. Hallott gyermékkacajt, míg falai között a pe­dagógusok a tudományt palántálták. S most békés otthont nyújt a lelki­­betegeknek. Az intézet igazgatója Valent jános. Negyvenhét éves — tizennégy eszten­dős korától dolgozik. Középmagas, köpcös ember. Szereti az egyszerűsé­get. Pontos és pedáns. Volt már a poiiklinika gazdasági felelőse, a vö­röskereszt járási titkára. Egyszóval sokfelé megfordult, ismeri az embe­reket. A felesége is itt dolgozik. Az asszony szakácsnő. Három gyerme­kük van. A legidősebb lány óvónő. A közszliks^leti ipar helyzete az áru frisseségére vonatkozik. A pék­ipari termelés mennyiségben növeke­dett, de az üzemek műszaki színvo­nala és a technológia nem fejlődött Ezenkívül sok helyen akadozik az áru széthordása. A hiányosságokban na­gyon érezteti hatását a pékipari dol­gozók alacsony bérezése, a ki nem elégítő munka- és szociális feltételek, de jelentősek a kiskereskedelem hi­bái is. Most már magától értetődőnek tűnik az a javaslat, hogy a pékekei hasonlóan kell díjazni, |nint a bányá­szokat. Ez a javaslat még néhány évvel ezelőtt felháborodást váltott volna ki, pedig a dolgozók élelmiszer­rel való ellátása van olyan fontos, mint a szénellátás. Az SZNT elnöksége jól látja ezeket a kérdéseket és részieges intézkedése­ket tesz a helyzet megjavítására.. Alapvető fordulat azonban sok más fényezőtől is függ, úgyhogy néhány éven belül gjmkeres változás aligha várható. Majd a lakosság testedzési igényei­ről szólva kijelentene, hogy bár ke­vés az uszoda és a tornaterem, de az állam a mai gazdasági helyzetben nem fordíthat nagyobb összegeket ilyen beruházásokra. A Szlovák Nem­zői Tanács úgy határozott, hogy töre­kedni kell az érdekelt szervek, üze­mek és más intézmények anyagi esz­közeinek összpontosítására a testne­velési berendezések építésének érde­kében. építés I szépséghibákkal + Túlteljesítik a tervet + Háromszázezer korona kamat­mentes kölcsön a rászorulók­nak + Százhúsz szövetkezeti dolgozó kap stabilizációs köl­csönt Bonyodalmak a telkek kisajátítása körül + HA A LOSONCI JÁRÁST keresztül­­kasul utazza az ember szebbnél-szebb családi házakat láthat. Nem is házak ezek, hanem kisebb-nagyobb villák. Örömünket még jobban fokozhatja az a tény, hogy ezek a házak évente a szükségletnek megfelelően szaporod­nak. Sőt, a múlt évben a tervezett 370 lakásegység helyett 457-et építet­tek. Tehát a terv teljesítését jóval I túlszárnyalták. A legszebb, legkorsze­rűbb családi házakat Zsélyben, Szkla­­'bonyán, Inámban és Fülekpüspökin 1 láthatjuk, de más községekben is ma­gas szintű a lakáskultúra. Az új há­zak többségébe már bevezetik a víz­ivezetéket, központi fűtést és akik a .jövőre is gondolnak, emeletes házakat építenek. Szépek tehát a családi há­­jzak, de amíg elnyerik végső formájú­ikat, sok fáradságba kerül. Nézzük ^sak meg közelebbről, hogyan is épül­őnek a családi házak? I Endrődy Pál, a Losonci Járási Nem­zeti Bizottság építésügyi osztálya ve­hetőjének helyettese és Thurzó Péter I technikus erre tömören válaszolt. Sze­­jrlntük a családi házakat jórészt a ro­konok, szomszédok segítségével épt­­! tik. A falusiak tehát nem várnak az I állami segítségre. Azonban komolyabb .elemzés után kiderült, hogy az egyéni 'lakásépítők mégsincsenek teljesen sa­lját magukra hagyatva, j Különböző üzemek segítik az épít­kezőket. Jármüveiken anyagot szállí­tanak az építkezéshez. A járásban I összesen 44 helyi gazdálkodási üzem [működik a helyi nemzeti bizottságok mellett, amelyek kőművesekkel, víz- i vezetékszerelőkkel, villanyszerelőkkel, .ácsokkal, festőkkel rendelkeznek. Kü­lönösen a fülekpüspöki építkezési 'csoport híres, amely majdnem kulcs­átadásra készíti el a lakásokat. De [szép eredményeket mutat fel a gácsi ‘helyi gazdálkodási üzem is. 1 AZ ÉPÍTKEZÉSHEZ, amint tudjuk, .sok pénz kell. Ma már van kereseti lehetőség, tehát a családok többsége I megfelelő pénzösszeggel Indul az épít­kezéshez. De emellett nem árt egy kis kölcsön sem. Ezen a téren az tését. A szövetkezet szilárd jutalma-1 zást vezetett be, évről-évre jobbak ai gazdasági eredmények, ezért a sport-, telepet 1968-ban kezdik építeni, a jég­korong-pályát már "ebben az évben.I Ebben a polgárok brigádmunkával j fognak segíteni. A szövetkezet élén főiskolai vég­zettséggel rendelkező szakemberek l állnak. Gondolnak a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok szakképzettségé­nek növelésére Is, sőt ezeket a fiata-l lókat előnyben részesítik. Szövetke- j zetl munkaiskolát rendeznek a tél fo­lyamán, s ha az előfeltételek meg­vannak, távúton engedélyezik tanulá­sukat, vagy elküldik őket egy-két év­re internátusos szakiskolába. A jutal­mazásnál figyelembe veszik a kép-1 zattséget, a volt szakiskolák hallga­tóit pedig megfelelő helyekre helye­zik el. A fiatal szövetkezeti tagoknak,1 akik a mezőgazdaságot választják élethivatásul, vissza nem térítendő kölcsönöket biztosít a szövetkezet a családi házak építésére. Minden év-:. ben megjutalmazza külföldi üdüléssel, akokat a fiatal szövetkezeti tagokat, akik a termelésben az év folyamánI kitűnő munkaeredményeket érnek el. | Komolyan foglalkoznak Fakóveze­kényen a fiatalok problémáival. Jól működik a CSISZ-, sportegyesület, lel­kes fiatalok dolgoznak a szövetkezet­ben. Ogy érzik, hogy mögöttük meg­értő vezetők állnak, akik eddig min­den ígéretüket beváltották. Belányi Jánus

Next

/
Oldalképek
Tartalom