Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-22 / 29. szám
Értelmiségiek vakáción Az utóbbi két évtized során sok-sok vita hangzott el, temérdek cikk látott napvilágot, vajon az oktatáson kívül mit tegyen és mit ne te-. gyen a falun működő tanító. Emlékszem, volt olyan időszak is, amikor valahol rájöttek, hogy a tanító aránytalanul sokat tartózkodik szabadságon. A téli szünidőkön kívül nyáron teljes két hónapot tölt otthon, ennyi szabadsága viszont az égvilágon senkinek sincs, tehát tenni kell valamit. És tettek. Éppen annyit, hogy az esetleges kellemes pihenést felváltották kellemetlen tétlenkedésre. Az agitációs központokban például kéthárom tanító üldögélt (mert üldögélnie kelletttl], s egész napi tevékenysége eredményeképpen megszületett egy másfél oldalas beszámoló az aratási munkák állásáról, amelyet egy további tanító olvasott fel a helyi hangszóróban. Ezenkívül még a leleményes helyi nemzeti bizottsági tisztségviselők különböző munkákat találtak és találnak ki a nyári szünidejüket töltő pedagógusok számára, hogy ők is kivehessák részüket a mezőgazdasági munkák dandárjából, vagy a kenyércsatából, ahogy mondani szokták. Persze, sokkal egyszerűbb lett volna kombájnra, traktorra, szalmaprésre, fogatra ültetni a tanítókat, de ezt nem lehetett (bár maguk a pedagógusok is szívesebben vették volnál), az ilyesmi nem volt összhangban az elvekkel. A tanítónak ideológiai munkát kellett végeznie. Hogy pont aratás idején nem volt kivel, hogyan és hol, az nem érdekes, — kellett! Felvetődik azonban mégis a kérdés, hogyan töltse nyári szünidejét a pedagógus? Elsősorban, ha csak egy módja van rá, töltsön el két-három hetet nyaralással, utazással stb. Persze, ha módja van rá. A fennmaradó idő tetemes részét mindenekelőtt ismeretei feltöltésére, művelődésre kell fordítania, de hát erről különböző összpontosítások formájában úgyis gondoskodnak a felsőbb szervek. Magától értetődik viszont, hogy a tanító a nyári vakáció idején sem kapcsolódhat ki a falu társadalmi életéből. Véleményére, tanácsaira mindenképpen szükség van. Feltétlenül oda kell hatniuk, hogy a diákok szintén hasznosan töltsék el a nyári szünidőt. Nem szabad megengedni, hogy valaki is lerombolja azt a nevelő munkát, amelyet sok fáradozás árán építettünk fel az iskolai év folyamán. A gyerekek nagyobbrészt szülői felügyelet nélkül nem egy esetben ízetlen csínyek elkövetői. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a könyvtár (a vezetője majdnem minden esetben tanító) a fiatalság rendelkezésére álljon. Nagyon hasznosak és szépek a nyári természetjárások, ugyanakkor az iskola kísérleti kertjét szintén kár lenne elhanyagolni. Gondolni kell a sporttevékenységre is. Nem célozgatunk itt atraktív nyári sportjátékok rendezésére, hanem éppen csak a meglévő futball- és röplabda-csapat heti egyszeri—kétszeri edzésére. De nem tétlenkedhet a nyár folyamán a pionír-szervezet sem, nem szólva arról, hogy ebben az időszakban kitűnő feltételek nyílnak érdekes, tanulságos munkára. A bevezetőben már említett „helyi rádiót“ is lehet vonzóan, érdekesen szerkesztetni, azzal a különbséggel, hogy a napi háromnegyed órás adás miatt nem kell három tanítónak egész nap a helyi nemzeti bizottság irodájában üldögélnie. Jobb, ha az végzi ezt a munkát, a diákok bevonásával, aki elsősorban is ért hozzá, és ezen kívül valóban szívesen csinálja. Aránylag sok feladat hárul azokra a pedagógusokra, akik műkedvelő csoportok vezetői, rendezői. A színjátszó-csoportok ugyan jelenleg pihennek, ám a vezetőnek már most el kell gondolkodnia vajon az ősszel milyen darabhoz nyúljon, az idei tapasztalatok alapján mi lenne jobb. Nem szólva arról, hogy a szereplő gárdával is fenn kell tartania a kapcsolatot, velük is meg kell beszélnie milyen terveket forgat a fejében. A tánccsoportok, énekkarok vezetői viszont mozgalmas napokat élnek át. Nem is csoda, hiszen egymást érik a különböző dal- és táncünnepélyek, aratási ünepélyek stb., ahol feltétlenül fel kell lépniük. Munka van tehát bőven, amint látjuk, semmi szükség rá, hogy más egyebet is aggassunk a tanító nyakába csak azért, mert hosszúnak tartjuk a nyári szünidőt. Ám nemcsak a tanítók, de a különböző közép- és főiskolák növendékei is odahaza töltik szünidejük nagyobbik részét. Tehát velük is számolnunk kell. Mindenképpen gondoskodnunk kell valamilyen szórakozási lehetőségekről. Legjobb, ha az ilyesmik megszerzésével pont őket bízzuk meg. Szombaton, vasárnap rendezhetnek rövid műsorral összekötött társas összejöveteleket, sportversenyt, sőt a pionírokkal is foglalkozhatnak. Ha kell, szívesen segítenek a mezőgazdasági munkák végzésében is. összegezve az elmondottakat talán leszögezhetjük, hogy a nyári szünidejüket töltő értelmiségiek — diákok, pedagógusok egyaránt — hasznos és egyúttal szórakozásképp is elvégezhető társadalmi munkát végezhetnek faluhelyen. Persze minden esetben szükséges megtalálni a megfelelő módokat, a lehetőségekhez mért elképzeléseket. És óriásit téved ez, aki azt hiszi, hogy a hivatását szerető pedagógust különösképpen kell ösztökélni: tegyél már valamit. Az a tanító, aki együtt él falujával, ismeri az emberek problémáit, tudja mikor mit kell tennie. És tesz is. Legfontosabb, hogy a gabona szárazon kerüljön a raktárba. Sok mezőgazdasági üzemben az aratás után gyors ütem ben előkészítették a talajt a másodvetés alá. Telnek a raktárak # Soha nem látott gazdag termés Q A földművesek a jó minőségű gabonáért 5—8 millió koronával többet kapnak # Meg kellene gyorsítani a korai burgonya átvételét 0 Kicsi a raktárak befogadóképessége £ 1300 vagon sörárpát adnak a sörgyáraknak 0 A dunaszerdahelyi járásban teljes ütemben dolgoznak a rendrakógépek, a kombájnok. A kalászokból az acélos mag tartályokba, majd pótkocsikra és teherautókra kerül, hogy minél gyorsabban a felvásárló üzemek raktárába szállíthassák. Úgy megy minden, mint egy jól beolajozott gépezet. Bartalos Andor, a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főmérnöke egyáltalán nem ideges. — Ilyen nyugodtan még nem arattunk — mondja. — Sok géppel és kevés dolgozóval, tervszerűen aratunk. Nem kell senkit hajkurászni, minden mezőgazdasági üzem igyekszik saját érdekében. A 780 hektáros repce helyén már a tarlóhántást is elvégezték. Az őszi árpa is gyorsai! csűrbe került. Most teljes ütemben folyik a tavaszi árpa és a búza aratása. Amikor a hektárhozamokra terelem a szót, titokzatosan elmosolyodik. — Nem akarok jósolni, de az átlagos hozam jóval 30 mázsán felül lesz. Még annyit elárulhatok, hogy a tervezett hektárhozamokat 2—3 mázsával túllépjük. Jó hallani ilyesmit a Csallóköz ezen részéről, amelyről pár év előtt még úgy beszéltek, hogy 30—40 mázsa hektárhozam elérése lehetetlen. A dunaszerdahelyi járás tehát a gabonatermesztésben is utat mutat. Aránylag kevés csapadék esett, mégis magasak a hozamok. Ez azzal magyarázható, hogy a talaj megkapta a szükséges tápanyagot. A földművesek tehát megtették a magukét, sokat termeltek. Vajon a gazdag termést tudják-e időben értékesíteni? Mielőtt a gabonafelvásárlással foglalkoznánk, néhány szóval meg kell említenünk a korai burgonya körüli bonyodalmakat. Emiatt ebben a járásban is joggal elégedetlenkednek a földművesek. A szerződések szerint 150 vagon korai burgonyát kellett volna felvásárolni, de csak 80-at értékesítettek a földművesek. Az időterv szerint hetenként legalább 15 vagon korai burgonyát kellene felvásárolni, ám csak nagy nehézségek árán sikerül 5 vagonnyit felvásárolni és elhelyezni. Ezen a téren az a helyzet, hogy a jobb kéz nem tudja mit csinál a bal. Külföldről túl sok korai burgonyát rendeltünk, a hazait pedig nem tudjuk elhelyezni. A repce felvásárlása gyorsan ment. Az egész mennyiséget I. osztályba sorolták. Tizenkét százalékos nedvességtartalommal vásárolták fel és a kívánság szerint 8 százalékra szárították le és máris tovább adták. Szükség volt a sietségre, mert a dunaszerdahelyi járásban raktárak szempontjából szűkén állnak. Tóth József, a járási felvásárlóüzem igazgatója elmondja, hogy 1964-ben még csak 2835 vagon gabonát vásároltak fel az állami alapokba, idén már 3269 vagonról van szó. Ezenfelül még nagy mennyiségű gabonát vásárolnak a takarmánykeverők részére is. Amíg egyrészt emelkedik a felvásárolt gabona mennyisége, másrészt a raktárak építése lassan halad. Nagylégen hozzákezdtek egy 2000 vagonos gabonasiló építéséhez, de előreláthatólag egy évvel később adják át rendeltetésének. Alistálon is csigalassúsággal halad a hasonló befogadóképességű siló építése. Még az a szerencse, hogy járási méretben több hangárszerű gabonatárolót építettek, és így enyhítenek a problémán. A felvásárlóüzem szakemberei szerint a szárítási kapacitás elég, mert több új szárítógépet kaptak. A raktározás helyzete tehát nem valami rózsás, de azért a mezőgazdasági üzemek eddig minden fennakadás nélkül szállíthatták gabonájukat a raktárakba. Gútai Béla, a dunaszerdahelyi raktár vezetőjének szavai szerint naponta 40 vagon gabonát vesznek át. A felvásárlóüzem dolgozói nyújtott vagy két műszakban dolgoznak. Ünnepen is átveszik a gabonát. A jó szervezésről tanúskodik, hogy a raktár előtt mindössze 3—4 szállítóeszköz All. Ezzel szemben az árpa osztályozása körül már felmerültek kisebb-nagyobb nézeteltérések. Amíg a múlt évben csak 100 vagon sörárpát szállítottak a sörgyáraknak, idén 1000—1300 vagon lesz. Általában a mezőgazdasági üzemek a gabona jobb minőségének következtében 5—6 millió korona többletbevételre számíthatnak. Tehát a mezőgazdasági üzemek a többtermelés révén és a jó minőség révén is sokat nyernek. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy egy mezőgazdasági üzem árpáját sem sorolták I. osztályba. Lantos Zoltán, a növénytermesztési osztály vezetője azt állította, hogy idén a dunaszerdahelyi járásban nincs I. osztályú sörárpa. Szakács László, az egyházkarcsai szövetkezet elnöke, Seress Ferenc, a felbári EFSZ elnöke és még több agronómus, elnök viszont méltatlankodva kérdezte: — Ha idén sem lesz I. osztályú sörárpa, akkor mikor?... Hisz alig látott esőt. A felvásárló üzem szakemberei azzal érvelnek, hogy idén túl üveges az árpa és ennek következtében sok a törött szem, meg hogy az árpa sok fehérjét tartalmaz, amit természetesen nem szeretnek a sörgyárak. Ezzel kapcsolatban az a szerény véleményem, hogy mivel az árpa jó minőségű és a sok törött szem nem a mezőgazdasági üzemek hibájából ered, talán kaphatnának némi pénzpótlékot azok az üzemek, amelyek jelentős mennyiségű sörárpát adnak a felvásárló üzemnek. Régen vagy talán sosem termeitek ennyi gabonát a dunaszerdahelyi járásban. A bő termésből gyorsan telnek a raktárak. Jut elég az állami alapokba és a mezőgazdasági üzemek takarmányalapjaiba is. BaUa József Új szárítóberendezések Az utóbbi években széleskörű érdeklődés mutatkozik meg az úgynevezett dán rendszerű szárítók iránt. Fő alkatrészük egy fából készült szellőző siló, amely 10—60 tonna befogadóképességgel épülhet. Egyetlen ventillátor kell a siló megtöltésére és levegőztetésére. A szárításra szolgáló levegő a torony közepén elhelyezett, perforált csatornán halad végig és sugárszerűen oszlik szét a gabonán át. Egy dán farmer adatai szerint tíz tonna gabona víztartalmának százalékkal való csökkentése 24 óra alatt mindössze egy shillingjébe került. Angliában egyre jobban terjed a színben, padlón történő gabonaszárítás. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy könnyű a meglevő épületeket erre a célra átalakítani. A szárítóventillátorról Ieágaztatott fővezeték rendszerint a szín közepén húzódik, betonalapzatra szerelve. A gabonaréteg vastagsága két méter is lehet. Nedvességtartalmát a berendezés 25 százalékról 13— 14 százalékra csökkenti, s így lehetővé teszi a biztonságos tárolást. Ha- I zánkban sokféle szárítóberendezést használnak. Legtöbb közülük gépi berendezéses. 0 Bratislava, 1967. július 22. Ara 1,— KCs XVIII. évfolyam, 29. szám. Szakmelléklet: MÉHÉSZ Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát (Foto: Tóth)
