Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-16 / 50. szám

c^aanxstMacsaa szemle Az elmúlt hét külpolitikai esemé­nyei közül kiemelkedik a szovjet kor­mánynyilatkozat, amely az NSZK-ban feltámadó fasizmus és milltarizmus veszélyére hívja fel a figyelmet, vala­mint az arab országok külügyminisz­tereinek értekezlete és a NATO mi­niszteri tanácsának ülése. A Szovjetunió a fasizmus és a militarizmus előretörésére figyelmeztet A Szovjetunió kormánynyilatkozata rendkívül érzékenyen érintette a bon­ni vezető köröket. A nyugati főváro­sokban most tanulmányozzák a szov­jet nyilatkozatot, amely figyelmeztet a Német Szövetségi Köztársaságban újra feltámadó fasizmus és militariz­mus veszélyére. A jegyzék többek kö­zött megemlíti, hogy ma az NSZK- ban legális fasiszta párt működik és a hadsereg számára a legkorszerűbb tankokat és más hadi felszereléseket gyártanak. A Bundeswehrnek ma már félmillió katonája van. A bonni mili­tarista és revansiszta kormány csele­kedetei lovat adnak a nácizmus alá. Ezek a tények megcáfolják azt a bon­ni állítást, hogy az NSZK-nak becsü­letes szándékai vannak új keleti poli­tikáján belül. A moszkvai Pravda kül­politikai kommentárjában megállapít­ja, hogy ha a nyugat-németországi re­vansiszta és újnáci törekvéseket nem fékezik meg, Európa békéje a közel­jövőben súlyos megpróbáltatások elé kerül. A neofasiszták erősödő befo­lyása az NSZK politikai életében nem egyszerűen a bonni köztársaság bel­­ügye. A neonacizmus tombolása fe­nyegetés az európai népek felé és Nyugat-Németország népét is nagy megpróbáltatás elé állíthatja. A bonni kormány, amint ismeretes, a szovjet nyilatkozattal kapcsolatban eddig kitérő választ adott, de várha-Szerda este az európai rádióállo­mások híreket közöltek, melyek sze­rint, Konstantin király a II. és III. gö­rög hadsereg segítségével, amelyek Larissza és Szaloniki városokban ál­lomásoznak, felkelést indított a tá­bornoki rezsim ellen. A király úgy nyilatkozott, hogy akciójának célja a demokrácia visszaállítása az ország­ban. A larisszai rádióban tartott be­szédében állást foglalt azzal a lehe­tőséggel szemben, hogy ezt az alkal­mat a „kommunisták kihasználhat­nák“ és kijelentette, hogy „nem tűr r. tó, hogy a többi nyugati nagyhatalmak rövid időn belül válaszolnak a szov­jet jegyzékre. Egyes külpolitikai szak­értők úgy vélik, hogy a szovjet nyilat­kozatot a NATO brüsszeli értekezletén is megvitatják. Ojabb lépés az arab csúcstalálkozó felé Az arab országok külügyminiszte­reinek értekezlete véget ért. Főleg a nemzetközi helyzettel, az arab világ helyzetével s az Arab Liga megerősí­tésével foglalkoztak. Külpolitikai szak­értők szerint az értekezleten előtérbe kerültek a katonai kérdések. Az értekezleten különféle vélemé­nyek alakultak ki. A marokkói külügy­miniszter azzal vádolta az arab álla­mokat, hogy lassítani igyekeznek az arab csúcsértekezlet előkészítését. Szaúd-Arábia küldötte úgy vélekedett, hogy a csúcsértekezlet munkája ered­ményesebb lehetne, ha bevárnák U Thant ENSZ főtitkár külön megbízott­ja missziójának eredményeit. Hosszabb vita után végre összeállt a napirend tervezet. Első pontja hang­súlyozza, hogy nem lehet összekap­csolni a közel-keleti válság megvita­tását és a Biztonsági Tanács határo­zatát. Ezt a pontot a szudáni delegá­ció javaslatára fogadták el, amely hangoztatja, hogy a csúcsértekezlet felette áll a Biztonsági Tanács hatá­rozatának, mivel közös arab akciót szorgalmaz a válság megoldására. A második napirendi pont javasolja, az izraeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli visszavonását célzó közös arab akciókat. A harmadik pont értelmében meg kell vitatni az Arab Liga gépezetének erősítését, hogy a szervezet hatéko­nyan végre tudja hajtani a közös arab akciót. Az arab országok külügyminiszterei semmilyen engedetlenséget“, s a za­­vartkeltők ellen „kegyetlenül fog fel­lépni“. „Nem kötök semmiféle kom­promisszumot“ — hangsúlyozta Kon­stantin. A helyzet egyelőre áttekinthetetlen, bizonyos azonban, hogy nem népi megmozdulásról van szó, hanem egy királyi államcsínyről. A legutolsó hírek szerint, a pucs­­csot szétverték, a junta királyi hely­tartót nevezett ki. A király családjá­val együtt Rómába menekült. jóváhagyták az arab csúcsértekezlet napirendjét. Az értekezlet Rabatban 1968. január 17-én ül össze. Megfigyelők szerint amíg a khartú­­mi csúcsértekezlet elsősorban az íz* raellel lefolyt háború politikai és gaz­dasági következményeit vitatta meg, a tervezett rabati csúcs főleg katonai kérdésekkel foglalkozik. A NATO Minisztertanácsa a nemzetközi helyzetről tárgyal A NATO Minisztertanácsának ülése Brüsszelben megvitatja a nemzetközi helyzetet, a nemrég kirobbanó ciprusi válságot, amely Törökország és Gö­rögország között lényegesen kiélezte a helyzetet. Ezenkívül napirenden szerepelnek olyan kérdések, mint a Kelet és Nyugat viszonya, a NATO fegyveres erőinek nukleáris stratégiá­ja és továbbfejlesztése, valamint a szövetség céljainak és feladatainak megvitatása. Az USA külügyminiszté­riumának hivatalos személyiségei han­goztatják, hogy nem szándékszanak új eszmékkel előhozakodni és nem várhatók drámai elhatározások. Az Egyesült Államok mostani álláspontja elsősorban azzal magyarázható, hogy nem kívánja fokozni a NATO-n belüli válságot. A vietnami háborúhoz ugyan­is rosszul jönne nekik még egy újabb NATO-n belüli konfliktus. Főleg az elutasító francia álláspont miatt elállt attól az elképzelésétől is, hogy rá­kényszerítse a tagállamokra saját nem­zetközi értékelését. Az elmúlt hét tehát a szovjet diplo­mácia élénk tevékenységére volt jel­lemző és az elkövetkező napokban a nyugati nagyhatalmak válaszától függ, hogy milyen mértékben sikerül majd olyan világközvéleményt kialakítani, amely jelentősen kihathat a nyugat­német neofasiszta elemek előretörésé­nek megfékezésére és Európa egéről eltávolítja a háború fellegeit. 1967. november 30-a óta Aden fővá­rosa annak az Aj, független államnak, amelynek hivatalos elnevezése Dél- Jemeni Népköztársaság. Adenon kívül azzal az eddigi, úgynevezett dél­­arábiai föderációval is határos, ame­lyet feudális emírek és sejkek ural­nak. Ezzel a nappal véget ért az angoloknak csaknem 130 évig tartó gyarmati uralma az Arábiái félsziget azon részén, amelyet a brit oroszlán fogvicsoritva tartott karmai között. Aden volt a gyarmattartók legfonto­sabb, általuk bevehetetlennek vélt ha­dászati támaszpontja imperialista ér­dekeik védelmére az Indiai-óceán, a Vörös- és a Földközi-tenger egész térségében. Az angol gyarmat felszámolásával egyidejűleg új, független állam kelet­kezett a büszke erőd romjain. A gyar­mati basáskodás megszüntetéséből te­vékenyen kivették részüket a dél­­arábiai nemzeti felszabadító hazafias LAPZÁRTA UTÁN Királyi puccs Görögországban A Szovjetunió belépése a kommu­­** nizmus kibontakozó építésének időszakába számos új elméleti és gya­korlati kérdést vetett fel. Megoldá­sukban a párt most is abból a marxista-leninista alaptételből indul ki, hogy az anyagi termelés a társa­dalmi tevékenység valamennyi terüle­tén döntő szerepet játszik. Jelenleg a párt és a szovjet nép fő gazdasági fel­adata a kommunizmus anyagi-techni­kai bázisának létrehozása. A kommunizmus anyagi-technikai bázisa a szocializmus anyagi-technikai bázisának kifejlesztése és tökéletesí­tése alapján jön létre. Egyszersmind a társadalmi termelés minőségileg új, sokkal magasabb fejlettségi fokát je­lenti. A fő gazdasági feladat megoldása a társadalmi termelés valamennyi fo­lyamatára kivétel nélkül kiterjedt, ki­bontakozó tudományos-műszaki forra­dalom körülményei között történik. Az ország teljes villamosítása, a ter­melési folyamatok komplex gépesítése és automatizálása, a vegyészet nagy­arányú népgazdasági alkalmazása, a tudomány és a termelés szerves egy­­befonódása — ez a gazdasági fejlő­dés fő irányvonala, s a termelőerők olyan színvonalának biztosítására hi­vatott, amely a kommunista társada­lom szilárd alapját fogja alkotni. A Szovjetunió Ipari fejlődésének tapasztalatai, valamint általában a Szovjetunió szocialista építése nem helyi, nemcsak orosz, nemzeti, hanem nemzetközi jelentőségű. A nemzeti sa­játságok tekintetbe vételével a szocia­lizmust építő más országok testvér­pártjai Is felhasználják e tapasztala­tokat. A forradalom előtti Oroszország, mint tudjuk, gazdaságilag elmaradott agrárország volt. Az első világháború, a külföldi beavatkozás és a polgárhá­ború méginkább szétzilálta az ország gazdaságát. Lenin szavaival élve 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. december 16. Oroszország „félholtra vert emberre“ hasonlított. A szovjet nép óriási nehézségek le­küzdése után 1925-ben alapjában be­fejezte a népgazdaság helyreállítását, és egészen közel jutott a szocialista iparosítás problémáinak megoldásá­hoz. Az ország iparosításának lenini eszméi gyakorlatilag a GOELRO-terv­­ben — a szocialista építés első távlati tervében öltöttek testet. Valamennyi háború előtti ötéves terv óriási sze­technika sorozatgyártása megszerve­zésének alapja lett. Egyidejűleg megoldódott nagyszá­mú, magas szakképzettségű káderek képzésének kérdése is. Nélkülük el­képzelhetetlen az ország gazdasági és védelmi ereje. A fasiszta Németország hitszegő tá­madása félbeszakította a Szovjetunió gyors előrehaladását. A hitlerista bar­bárok több mint hetvenezer szovjet várost, települést, falut és tanyát dön­Kulcsfontosságú feladat A Szabad Földműves számára írta: P. SZOKOLOV docens, a közgazdaságtudományok kandidátusa. repet játszott a szovjetország ipari fejlődésében. A háború előtti ötéves tervek évei­ben több mint kilencezer nagyvállalat épült. A Szovjetunió agrárországból ipari országgá alakult át. Míg 1913- ban Oroszország részaránya a világ ipari termelésében alig haladta meg a négy százalékot, 1937-ben már el­érte a tíz százalékot. A Szovjetunió ipari termelésének volumentét tekint­ve Európában az első helyen, világ­­viszonylatban a második helyen áll. A háború előtti ötéves tervek évei­ben fejlett szovjet kohóipar létesült, amely lehetővé tette a külföldi fém­behozatal lényeges csökkenését. A Nagy Honvédő Háború kezdetén a Szovjetunió már fejlett olaj- és vegy­iparral is rendelkezett. A gépipar fejlesztésének elsőrendű jelentősége volt abban, hogy az or­szág megszabaduljon a műszaki-gaz­dasági függőségtől, s megteremtse a szovjet fegyveres erők szilárd anyagi bázisát. A hazai gépipar elsajátította a legbonyolultabb fegyverzet előállí­tásához szükséges gépfajták gyártását. Létrejött a finom, precíziós gépipar, amely a háború idején repülőgépek, harckocsik, hadihajók és más hadi­töttek romba. Az ország a nemzeti vagyonnak mintegy 30 százalékát el­vesztette. Óriási munka eredményeként sike­rült kiheverni a háború ütötte sebe­ket. A szovjet ipar a háború utáni időben is állandó nagy ütemben fej­lődött, mélyenszántó minőségi válto­zások történtek a termelés szerkeze­tében. Ennek eredményeképpen a Szovjetunió ma az összes korszerű termelő- és hadviseléshez szükséges eszközök gyártására alkalmas iparral rendelkező ipari hatalom. Az 1966—1970. évi népgazdaságfej­lesztési terv feladatai a szovjetország ipari fejlesztésének új programját tar­talmazzák. E terv megvalósítása a kommunizmus anyagi-technikai bázi­sának létrehozásáért folytatott küz­delem fontos szakasza. Az ötéves terv fő feladata _abban van, hogy a tudo­mány és a technika általános felhasz­nálása, az egész társadalmi termelés nagyipari módszerű fejlesztése, haté­konyságának és a munka termelé­kenységének fokozása alapján bizto­sítsuk az ipar további növekedését, a mezőgazdaság nagy fejlődési ütemét, és ennek alapján elérjük a nép anyagi Orzságszerte megünnepeltük a csehszlovák—szovjet együttműködési szer­ződés évfordulóját, amit 1943. december 12-án írtak alá Moszkvában. A szerződés keretében sokoldalú segítséget kap hazánk. Ezek közé sorol­hatjuk a Barátsági Olajvezetéket. A folyékony tüzelőanyagból 1965-ben 6 millió tonnát kaptunk, 1970-ben pedig az olajvezetéken keresztül 9,5 mil­lió tonna, 1975-ben pedig 15 millió tonna olaj folyik hazánkba. , CTK felv. Dél-Arábia a függetlenség kihirdetése után erők, jóllehet a britek meglepő gyor­sasággal ürítették ki ottani hadállá­saikat, amelyek többé-kevésbé már elvesztették eredeti jelentőségüket. A lökhajtásos repülőgépek korszaká­ban például az adeni helyőrség kép­telen lett volna megakadályozni a Szuezi-csatoma elzárását az EAK ál­tal. Miután az országbitorlók elkotród­­tak, önkéntelenül felmerül a kérdés, hogyan alakul a további helyzet az újdonsült népköztársaságban. Tagad­hatatlan, hogy az új állam távlati ki­látásai körül bizonyos aggodalmak észlelhetők. A népköztársaságnak mindenekelőtt nem kívánatos egyenet­lenkedéssel, versengéssel kell szembe­néznie a két tulajdonképpeni felsza­badító tábor között. Az egyik az úgy­nevezett Dél-Jemeni Felszabadító Front (nemzetközi rövidítése: FLOSY) a má­sik a Nemzeti Felszabadulás Frontja (NFF). Mindkét szervezet ugyan tény-és kulturális életszínvonalának továb­bi lényeges emelkedését. A jelenlegi ötéves tervben lényege­sen megközelíti egymást a termelő­­eszközök és a közszükségleti cikkek termelésének üteme. Míg 1961 és 1965 között az „A“ csoport 58 és a „B“ csoport 36 százalékkal nőtt, 1966 és 1970 között az „A“ csoport 49—52, a „B“ csoport pedig 43—46 százalékkal növekedik. A könnyű- és élelmiszeripar gyors fejlesztése nem jelenti azt, hogy már nem fordítunk olyan nagy gondot a nehéziparra — a népgazdaság alap­jára. A nehézipar a jövőben is elsőd­leges ütemben fog fejlődni, de a szov­jet állam jelenleg jelentősen több eszközt fordíthat a könnyű- és élelmi­szeripar fejlesztésére. Ami a nehézipart illeti, progresszív ágazatait fogjuk elsődlegesen fejlesz­teni. 1966 és 1970 között az ipar tel­jes termelése 47—50 százalékkal nő, ugyanakkor például a villamos ener­giáé 70 százalékkal, a gépiparé 60—70 százalékkal, a vegyiparé kétszeresen. A termelőerők ésszerű elhelyezése, a Szovjetunió európai és keleti ré­szének gazdasági körzetei közötti he­lyes területi arányok meghatározása elősegíti az erőforrások lehető leg­jobb felhasználását. A gazdasági reform, a termelés új tervezési és gazdasági ösztönzési mód­szereinek alkalmazása a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásá­tól, a tudományos-műszaki haladás meggyorsulásától függ. A Szovjetunió jelenlegi ipari ereje már elérte a közös piaci országok és Anglia együttes ipari erejét. E muta­tót tekintve a Szovjetunió fokozatosan közeledik az Egyesült Államok szín­vonalához. 1950-ben a Szovjetunió ipari termelése nem érte el az ame­rikai színvonal 30 százalékát, viszont tavaly az amerikainak már 65 száza­léka volt. A szovjet nép a hatalmas nagyipar­ra támaszkodva eredményesen oldja meg a kommunista építés feladatait. (APN) leg mozgósította, harcra buzdította és győzelemre vitte Dél-Arábia lakossá­gát a gyarmattartók ellen, de ugyan­akkor eltérnek egymástól politikai célkitűzéseik. A FLOSY, amely Aden városának jól szervezett munkásosztá­lyában látja támaszát, keresztülviszi, hogy a független Dél-Arábia a re­publikánus Jemen alkatrészévé váljon. Az NFF viszont önálló államot akar létesíteni a felszabadított területen. Érdekes, hogy Adenból történt kivo­nulásuk előtt, legalábbis az utolsó na­pokban, maguk az angolok is kacér­kodtak az NFF irányvonalával. Ugyan­akkor azonban helytelen lenne azt állítani, hogy az NFF nem élvezné az adeni lakosság és további dél-arábiai szultanátusok rokonszenvét, támoga­tását. Hiszen az NFF zászlajára tűzte a gazdasági elmaradottság felszámo­lását és mélyreható szociális reformok megvalósítását Dél-Arábiában. Kije­lentette, hogy nem tűri meg az ango­lok jelenlétét az új állam határainak tőszomszédságában és nem csatlako­zik semmilyen tömbhöz. A FLOSY vi­szont arra hivatkozik, hogy London anyagi és technikai segítséget nyújt az NFF kormányának, amivel további brit befolyás lehetőségének útját egyengeti Dél-Arábiában. Ezért a FLOSY nem tekinti olyan biztosnak az NFF győzelmét, és szóvivője, Ab­da! Kaví Makkaví vezértitkár útján bejelentette, hogy nem teszi le a fegy­vert, hanem folytatja a forradalmi harcot az új állam tényleges függet­lenségének kivívásáig. A levitézlett dél-arábiai gyarmattar­tók közben a háttérből, nem is olyan messziről, karvalyszemmel figyelik a fejleményeket. A hadászati térképek­ről ugyan eltűnt Aden, mint Nagy Bri­tanniának egyik leghatalmasabb kö­zel-keleti repülő- és flottabázisa. De az Adenben állomásozott, többnyire ejtőernyős kötelékekből álló angol haderők „egyelőre“ elköltöztek az aránylag nem messze fekvő Báráin­­szigetekre, hogy Adenbe visszaszállin­gózhassanak, ha netalán „válságosra“ fordul a helyzet. A FLOSY és az NFF között kiéleződő civakodásokat akar­ják kihasználni elsősorban ködös cél­jaikra, gyarmati uralmuk fénykorában pedig szándékos elmaradottságban, szellemi vakságban igyekeztek tartani Dél-Arábia népeit. Számos külföldi hírmagyarázó véleménve szerint nincs ok derűlátásra a Dél-Jemeni Népköz­társaság jövőjét illetőleg, amelynek kritikus gazdasági nehézségekkel kell megbirkóznia. Gazdasági forrásai ugyanis a beérkezett jelentések sze­rint felette szűkösek; mezőgazdasága kevéssé fejlett, ipari termelése gyer­mekcipőben jár. — Az új köztársaság súlyos anyagi helyzetbe került — írja a Le Monde nevű párizsi lan. Dél-Arábia függetlenségének puszta kihirdetése tehát nem jelenti még a függő kérdések és bonyodalmak meg­oldását, az új állam jövőjét egyelőre homály fedi. Kétségtelen azonban, hogy a gyarmatosítás úiból kénytelen volt beadni a derekát. Helvébe űi, ha­ladó szellemű erők lépnek. Az idő kerekét nem lehet visszafordítani! J. L .

Next

/
Oldalképek
Tartalom