Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-16 / 50. szám
c^aanxstMacsaa szemle Az elmúlt hét külpolitikai eseményei közül kiemelkedik a szovjet kormánynyilatkozat, amely az NSZK-ban feltámadó fasizmus és milltarizmus veszélyére hívja fel a figyelmet, valamint az arab országok külügyminisztereinek értekezlete és a NATO miniszteri tanácsának ülése. A Szovjetunió a fasizmus és a militarizmus előretörésére figyelmeztet A Szovjetunió kormánynyilatkozata rendkívül érzékenyen érintette a bonni vezető köröket. A nyugati fővárosokban most tanulmányozzák a szovjet nyilatkozatot, amely figyelmeztet a Német Szövetségi Köztársaságban újra feltámadó fasizmus és militarizmus veszélyére. A jegyzék többek között megemlíti, hogy ma az NSZK- ban legális fasiszta párt működik és a hadsereg számára a legkorszerűbb tankokat és más hadi felszereléseket gyártanak. A Bundeswehrnek ma már félmillió katonája van. A bonni militarista és revansiszta kormány cselekedetei lovat adnak a nácizmus alá. Ezek a tények megcáfolják azt a bonni állítást, hogy az NSZK-nak becsületes szándékai vannak új keleti politikáján belül. A moszkvai Pravda külpolitikai kommentárjában megállapítja, hogy ha a nyugat-németországi revansiszta és újnáci törekvéseket nem fékezik meg, Európa békéje a közeljövőben súlyos megpróbáltatások elé kerül. A neofasiszták erősödő befolyása az NSZK politikai életében nem egyszerűen a bonni köztársaság belügye. A neonacizmus tombolása fenyegetés az európai népek felé és Nyugat-Németország népét is nagy megpróbáltatás elé állíthatja. A bonni kormány, amint ismeretes, a szovjet nyilatkozattal kapcsolatban eddig kitérő választ adott, de várha-Szerda este az európai rádióállomások híreket közöltek, melyek szerint, Konstantin király a II. és III. görög hadsereg segítségével, amelyek Larissza és Szaloniki városokban állomásoznak, felkelést indított a tábornoki rezsim ellen. A király úgy nyilatkozott, hogy akciójának célja a demokrácia visszaállítása az országban. A larisszai rádióban tartott beszédében állást foglalt azzal a lehetőséggel szemben, hogy ezt az alkalmat a „kommunisták kihasználhatnák“ és kijelentette, hogy „nem tűr r. tó, hogy a többi nyugati nagyhatalmak rövid időn belül válaszolnak a szovjet jegyzékre. Egyes külpolitikai szakértők úgy vélik, hogy a szovjet nyilatkozatot a NATO brüsszeli értekezletén is megvitatják. Ojabb lépés az arab csúcstalálkozó felé Az arab országok külügyminisztereinek értekezlete véget ért. Főleg a nemzetközi helyzettel, az arab világ helyzetével s az Arab Liga megerősítésével foglalkoztak. Külpolitikai szakértők szerint az értekezleten előtérbe kerültek a katonai kérdések. Az értekezleten különféle vélemények alakultak ki. A marokkói külügyminiszter azzal vádolta az arab államokat, hogy lassítani igyekeznek az arab csúcsértekezlet előkészítését. Szaúd-Arábia küldötte úgy vélekedett, hogy a csúcsértekezlet munkája eredményesebb lehetne, ha bevárnák U Thant ENSZ főtitkár külön megbízottja missziójának eredményeit. Hosszabb vita után végre összeállt a napirend tervezet. Első pontja hangsúlyozza, hogy nem lehet összekapcsolni a közel-keleti válság megvitatását és a Biztonsági Tanács határozatát. Ezt a pontot a szudáni delegáció javaslatára fogadták el, amely hangoztatja, hogy a csúcsértekezlet felette áll a Biztonsági Tanács határozatának, mivel közös arab akciót szorgalmaz a válság megoldására. A második napirendi pont javasolja, az izraeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli visszavonását célzó közös arab akciókat. A harmadik pont értelmében meg kell vitatni az Arab Liga gépezetének erősítését, hogy a szervezet hatékonyan végre tudja hajtani a közös arab akciót. Az arab országok külügyminiszterei semmilyen engedetlenséget“, s a zavartkeltők ellen „kegyetlenül fog fellépni“. „Nem kötök semmiféle kompromisszumot“ — hangsúlyozta Konstantin. A helyzet egyelőre áttekinthetetlen, bizonyos azonban, hogy nem népi megmozdulásról van szó, hanem egy királyi államcsínyről. A legutolsó hírek szerint, a pucscsot szétverték, a junta királyi helytartót nevezett ki. A király családjával együtt Rómába menekült. jóváhagyták az arab csúcsértekezlet napirendjét. Az értekezlet Rabatban 1968. január 17-én ül össze. Megfigyelők szerint amíg a khartúmi csúcsértekezlet elsősorban az íz* raellel lefolyt háború politikai és gazdasági következményeit vitatta meg, a tervezett rabati csúcs főleg katonai kérdésekkel foglalkozik. A NATO Minisztertanácsa a nemzetközi helyzetről tárgyal A NATO Minisztertanácsának ülése Brüsszelben megvitatja a nemzetközi helyzetet, a nemrég kirobbanó ciprusi válságot, amely Törökország és Görögország között lényegesen kiélezte a helyzetet. Ezenkívül napirenden szerepelnek olyan kérdések, mint a Kelet és Nyugat viszonya, a NATO fegyveres erőinek nukleáris stratégiája és továbbfejlesztése, valamint a szövetség céljainak és feladatainak megvitatása. Az USA külügyminisztériumának hivatalos személyiségei hangoztatják, hogy nem szándékszanak új eszmékkel előhozakodni és nem várhatók drámai elhatározások. Az Egyesült Államok mostani álláspontja elsősorban azzal magyarázható, hogy nem kívánja fokozni a NATO-n belüli válságot. A vietnami háborúhoz ugyanis rosszul jönne nekik még egy újabb NATO-n belüli konfliktus. Főleg az elutasító francia álláspont miatt elállt attól az elképzelésétől is, hogy rákényszerítse a tagállamokra saját nemzetközi értékelését. Az elmúlt hét tehát a szovjet diplomácia élénk tevékenységére volt jellemző és az elkövetkező napokban a nyugati nagyhatalmak válaszától függ, hogy milyen mértékben sikerül majd olyan világközvéleményt kialakítani, amely jelentősen kihathat a nyugatnémet neofasiszta elemek előretörésének megfékezésére és Európa egéről eltávolítja a háború fellegeit. 1967. november 30-a óta Aden fővárosa annak az Aj, független államnak, amelynek hivatalos elnevezése Dél- Jemeni Népköztársaság. Adenon kívül azzal az eddigi, úgynevezett délarábiai föderációval is határos, amelyet feudális emírek és sejkek uralnak. Ezzel a nappal véget ért az angoloknak csaknem 130 évig tartó gyarmati uralma az Arábiái félsziget azon részén, amelyet a brit oroszlán fogvicsoritva tartott karmai között. Aden volt a gyarmattartók legfontosabb, általuk bevehetetlennek vélt hadászati támaszpontja imperialista érdekeik védelmére az Indiai-óceán, a Vörös- és a Földközi-tenger egész térségében. Az angol gyarmat felszámolásával egyidejűleg új, független állam keletkezett a büszke erőd romjain. A gyarmati basáskodás megszüntetéséből tevékenyen kivették részüket a délarábiai nemzeti felszabadító hazafias LAPZÁRTA UTÁN Királyi puccs Görögországban A Szovjetunió belépése a kommu** nizmus kibontakozó építésének időszakába számos új elméleti és gyakorlati kérdést vetett fel. Megoldásukban a párt most is abból a marxista-leninista alaptételből indul ki, hogy az anyagi termelés a társadalmi tevékenység valamennyi területén döntő szerepet játszik. Jelenleg a párt és a szovjet nép fő gazdasági feladata a kommunizmus anyagi-technikai bázisának létrehozása. A kommunizmus anyagi-technikai bázisa a szocializmus anyagi-technikai bázisának kifejlesztése és tökéletesítése alapján jön létre. Egyszersmind a társadalmi termelés minőségileg új, sokkal magasabb fejlettségi fokát jelenti. A fő gazdasági feladat megoldása a társadalmi termelés valamennyi folyamatára kivétel nélkül kiterjedt, kibontakozó tudományos-műszaki forradalom körülményei között történik. Az ország teljes villamosítása, a termelési folyamatok komplex gépesítése és automatizálása, a vegyészet nagyarányú népgazdasági alkalmazása, a tudomány és a termelés szerves egybefonódása — ez a gazdasági fejlődés fő irányvonala, s a termelőerők olyan színvonalának biztosítására hivatott, amely a kommunista társadalom szilárd alapját fogja alkotni. A Szovjetunió Ipari fejlődésének tapasztalatai, valamint általában a Szovjetunió szocialista építése nem helyi, nemcsak orosz, nemzeti, hanem nemzetközi jelentőségű. A nemzeti sajátságok tekintetbe vételével a szocializmust építő más országok testvérpártjai Is felhasználják e tapasztalatokat. A forradalom előtti Oroszország, mint tudjuk, gazdaságilag elmaradott agrárország volt. Az első világháború, a külföldi beavatkozás és a polgárháború méginkább szétzilálta az ország gazdaságát. Lenin szavaival élve 3 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. december 16. Oroszország „félholtra vert emberre“ hasonlított. A szovjet nép óriási nehézségek leküzdése után 1925-ben alapjában befejezte a népgazdaság helyreállítását, és egészen közel jutott a szocialista iparosítás problémáinak megoldásához. Az ország iparosításának lenini eszméi gyakorlatilag a GOELRO-tervben — a szocialista építés első távlati tervében öltöttek testet. Valamennyi háború előtti ötéves terv óriási szetechnika sorozatgyártása megszervezésének alapja lett. Egyidejűleg megoldódott nagyszámú, magas szakképzettségű káderek képzésének kérdése is. Nélkülük elképzelhetetlen az ország gazdasági és védelmi ereje. A fasiszta Németország hitszegő támadása félbeszakította a Szovjetunió gyors előrehaladását. A hitlerista barbárok több mint hetvenezer szovjet várost, települést, falut és tanyát dönKulcsfontosságú feladat A Szabad Földműves számára írta: P. SZOKOLOV docens, a közgazdaságtudományok kandidátusa. repet játszott a szovjetország ipari fejlődésében. A háború előtti ötéves tervek éveiben több mint kilencezer nagyvállalat épült. A Szovjetunió agrárországból ipari országgá alakult át. Míg 1913- ban Oroszország részaránya a világ ipari termelésében alig haladta meg a négy százalékot, 1937-ben már elérte a tíz százalékot. A Szovjetunió ipari termelésének volumentét tekintve Európában az első helyen, világviszonylatban a második helyen áll. A háború előtti ötéves tervek éveiben fejlett szovjet kohóipar létesült, amely lehetővé tette a külföldi fémbehozatal lényeges csökkenését. A Nagy Honvédő Háború kezdetén a Szovjetunió már fejlett olaj- és vegyiparral is rendelkezett. A gépipar fejlesztésének elsőrendű jelentősége volt abban, hogy az ország megszabaduljon a műszaki-gazdasági függőségtől, s megteremtse a szovjet fegyveres erők szilárd anyagi bázisát. A hazai gépipar elsajátította a legbonyolultabb fegyverzet előállításához szükséges gépfajták gyártását. Létrejött a finom, precíziós gépipar, amely a háború idején repülőgépek, harckocsik, hadihajók és más haditöttek romba. Az ország a nemzeti vagyonnak mintegy 30 százalékát elvesztette. Óriási munka eredményeként sikerült kiheverni a háború ütötte sebeket. A szovjet ipar a háború utáni időben is állandó nagy ütemben fejlődött, mélyenszántó minőségi változások történtek a termelés szerkezetében. Ennek eredményeképpen a Szovjetunió ma az összes korszerű termelő- és hadviseléshez szükséges eszközök gyártására alkalmas iparral rendelkező ipari hatalom. Az 1966—1970. évi népgazdaságfejlesztési terv feladatai a szovjetország ipari fejlesztésének új programját tartalmazzák. E terv megvalósítása a kommunizmus anyagi-technikai bázisának létrehozásáért folytatott küzdelem fontos szakasza. Az ötéves terv fő feladata _abban van, hogy a tudomány és a technika általános felhasználása, az egész társadalmi termelés nagyipari módszerű fejlesztése, hatékonyságának és a munka termelékenységének fokozása alapján biztosítsuk az ipar további növekedését, a mezőgazdaság nagy fejlődési ütemét, és ennek alapján elérjük a nép anyagi Orzságszerte megünnepeltük a csehszlovák—szovjet együttműködési szerződés évfordulóját, amit 1943. december 12-án írtak alá Moszkvában. A szerződés keretében sokoldalú segítséget kap hazánk. Ezek közé sorolhatjuk a Barátsági Olajvezetéket. A folyékony tüzelőanyagból 1965-ben 6 millió tonnát kaptunk, 1970-ben pedig az olajvezetéken keresztül 9,5 millió tonna, 1975-ben pedig 15 millió tonna olaj folyik hazánkba. , CTK felv. Dél-Arábia a függetlenség kihirdetése után erők, jóllehet a britek meglepő gyorsasággal ürítették ki ottani hadállásaikat, amelyek többé-kevésbé már elvesztették eredeti jelentőségüket. A lökhajtásos repülőgépek korszakában például az adeni helyőrség képtelen lett volna megakadályozni a Szuezi-csatoma elzárását az EAK által. Miután az országbitorlók elkotródtak, önkéntelenül felmerül a kérdés, hogyan alakul a további helyzet az újdonsült népköztársaságban. Tagadhatatlan, hogy az új állam távlati kilátásai körül bizonyos aggodalmak észlelhetők. A népköztársaságnak mindenekelőtt nem kívánatos egyenetlenkedéssel, versengéssel kell szembenéznie a két tulajdonképpeni felszabadító tábor között. Az egyik az úgynevezett Dél-Jemeni Felszabadító Front (nemzetközi rövidítése: FLOSY) a másik a Nemzeti Felszabadulás Frontja (NFF). Mindkét szervezet ugyan tény-és kulturális életszínvonalának további lényeges emelkedését. A jelenlegi ötéves tervben lényegesen megközelíti egymást a termelőeszközök és a közszükségleti cikkek termelésének üteme. Míg 1961 és 1965 között az „A“ csoport 58 és a „B“ csoport 36 százalékkal nőtt, 1966 és 1970 között az „A“ csoport 49—52, a „B“ csoport pedig 43—46 százalékkal növekedik. A könnyű- és élelmiszeripar gyors fejlesztése nem jelenti azt, hogy már nem fordítunk olyan nagy gondot a nehéziparra — a népgazdaság alapjára. A nehézipar a jövőben is elsődleges ütemben fog fejlődni, de a szovjet állam jelenleg jelentősen több eszközt fordíthat a könnyű- és élelmiszeripar fejlesztésére. Ami a nehézipart illeti, progresszív ágazatait fogjuk elsődlegesen fejleszteni. 1966 és 1970 között az ipar teljes termelése 47—50 százalékkal nő, ugyanakkor például a villamos energiáé 70 százalékkal, a gépiparé 60—70 százalékkal, a vegyiparé kétszeresen. A termelőerők ésszerű elhelyezése, a Szovjetunió európai és keleti részének gazdasági körzetei közötti helyes területi arányok meghatározása elősegíti az erőforrások lehető legjobb felhasználását. A gazdasági reform, a termelés új tervezési és gazdasági ösztönzési módszereinek alkalmazása a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásától, a tudományos-műszaki haladás meggyorsulásától függ. A Szovjetunió jelenlegi ipari ereje már elérte a közös piaci országok és Anglia együttes ipari erejét. E mutatót tekintve a Szovjetunió fokozatosan közeledik az Egyesült Államok színvonalához. 1950-ben a Szovjetunió ipari termelése nem érte el az amerikai színvonal 30 százalékát, viszont tavaly az amerikainak már 65 százaléka volt. A szovjet nép a hatalmas nagyiparra támaszkodva eredményesen oldja meg a kommunista építés feladatait. (APN) leg mozgósította, harcra buzdította és győzelemre vitte Dél-Arábia lakosságát a gyarmattartók ellen, de ugyanakkor eltérnek egymástól politikai célkitűzéseik. A FLOSY, amely Aden városának jól szervezett munkásosztályában látja támaszát, keresztülviszi, hogy a független Dél-Arábia a republikánus Jemen alkatrészévé váljon. Az NFF viszont önálló államot akar létesíteni a felszabadított területen. Érdekes, hogy Adenból történt kivonulásuk előtt, legalábbis az utolsó napokban, maguk az angolok is kacérkodtak az NFF irányvonalával. Ugyanakkor azonban helytelen lenne azt állítani, hogy az NFF nem élvezné az adeni lakosság és további dél-arábiai szultanátusok rokonszenvét, támogatását. Hiszen az NFF zászlajára tűzte a gazdasági elmaradottság felszámolását és mélyreható szociális reformok megvalósítását Dél-Arábiában. Kijelentette, hogy nem tűri meg az angolok jelenlétét az új állam határainak tőszomszédságában és nem csatlakozik semmilyen tömbhöz. A FLOSY viszont arra hivatkozik, hogy London anyagi és technikai segítséget nyújt az NFF kormányának, amivel további brit befolyás lehetőségének útját egyengeti Dél-Arábiában. Ezért a FLOSY nem tekinti olyan biztosnak az NFF győzelmét, és szóvivője, Abda! Kaví Makkaví vezértitkár útján bejelentette, hogy nem teszi le a fegyvert, hanem folytatja a forradalmi harcot az új állam tényleges függetlenségének kivívásáig. A levitézlett dél-arábiai gyarmattartók közben a háttérből, nem is olyan messziről, karvalyszemmel figyelik a fejleményeket. A hadászati térképekről ugyan eltűnt Aden, mint Nagy Britanniának egyik leghatalmasabb közel-keleti repülő- és flottabázisa. De az Adenben állomásozott, többnyire ejtőernyős kötelékekből álló angol haderők „egyelőre“ elköltöztek az aránylag nem messze fekvő Báráinszigetekre, hogy Adenbe visszaszállingózhassanak, ha netalán „válságosra“ fordul a helyzet. A FLOSY és az NFF között kiéleződő civakodásokat akarják kihasználni elsősorban ködös céljaikra, gyarmati uralmuk fénykorában pedig szándékos elmaradottságban, szellemi vakságban igyekeztek tartani Dél-Arábia népeit. Számos külföldi hírmagyarázó véleménve szerint nincs ok derűlátásra a Dél-Jemeni Népköztársaság jövőjét illetőleg, amelynek kritikus gazdasági nehézségekkel kell megbirkóznia. Gazdasági forrásai ugyanis a beérkezett jelentések szerint felette szűkösek; mezőgazdasága kevéssé fejlett, ipari termelése gyermekcipőben jár. — Az új köztársaság súlyos anyagi helyzetbe került — írja a Le Monde nevű párizsi lan. Dél-Arábia függetlenségének puszta kihirdetése tehát nem jelenti még a függő kérdések és bonyodalmak megoldását, az új állam jövőjét egyelőre homály fedi. Kétségtelen azonban, hogy a gyarmatosítás úiból kénytelen volt beadni a derekát. Helvébe űi, haladó szellemű erők lépnek. Az idő kerekét nem lehet visszafordítani! J. L .
