Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-12-16 / 50. szám

Énekelni kell. • • • A modern szlovákiai festészet seregszemléjét mutatja be a Kelet­szlovákiai Képtár „Festészet 65—67“ elmen. A legjobbaknak értékelt alko­tásokat dijakkal tüntetik ki. 0 Marc Camoletti nagysikerű bohó­zatát — Kényszerleszállás Párizsban — az Eperjesi Záborsky Színház tűzte műsorára, mint az év utolsó bemuta­tóját. • Belgiumi énekfesztiválokra ka­pott, meghívást Hucík János, a Kassai Állami Színház énekese. Huclk nép­szerű keletszlovákiai népdalokkal lép fel Nyugaton. • Löffler Béla, kassal szobrászmű­vész nagysikerű montreali kiállítása után a kanadai London városban mu­tatja be szobrait, fafaragványait és plasztikáit. A neves csehszlovák szob­rász alkotásait minden bizonnyal Win­nipegben is megismerik. • A budapesti Déryné Színház de­cember 21—22-én Kassán a Művésze­tek Házában vendégszerepei. Mindkét alkalommal Kálmán Imre: „Marica grófnőjét“ adja elő a társulat. • Nagyőrön, az egykori Mednyán­­szky-kastély udvarában a tervek sze­rint állandó jellegű szobor-tárlatot létesítenek, melyen a nemzetközi Ruzsbach-fiirdői szobrász szimpózium alkotásait állítják ki. TÄNZER I. A szovjet nép óriási összegeket fordít a kulturális intézmények hálózatá­nak kiépítésére. Ez a felvétel a szaratovi drámai színház új épületét mutatja be. Pathó Károly felvétele Magyar Könyvbarátok Köre SZINAI MÉRLEG A CSEMADOK színai helyi szerveze­tének tagjai járási méretben a legte­vékenyebbek. Különösen a kultúrcso­­port végzett jó munkát. Fellépett Gombaszögön, s a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfordulója alkalmával hét ízben a szomszédos községekben. Az évzáró taggyűlésen Vitek Gyula, a HNB elnöke nyújtotta át a helyi CSEMADOK szervezet vezetőjének a CSEMADOK kassal járási bizottsága elismerő oklevelét. Erős Klára, a kul­­túrcsoport koreográfusa pedig a Cseh­szlovák Nőszövetség járási bizottsága titkárnőjétől, Králik Ilonától vette ét a kiváló munkát elismerő ajándékot. MATÖ P. EREDMÉNYES KULTURÁLIS MUNKA DEMÉNDEN A CSEMADOK deméndi helyi szer­vezete 110 tagot számlál. Tevékeny­sége közismert. A 45 tagú kultúrcso­­port szeptember közepén sikeresen vendégszerepeit a magyarországi Kon­doroson, Békéscsabán és másutt. De nagy közönségsikert arattak Százdon, Középtúron és a deméndi évzáró tag­gyűlésen is, amelyet november 12-én tartottak. Elismerést érdemel Huszár Sán­dor elnök, Mészáros János titkár, Prandorffy Piroska, P r í b o j Mihályné, özv. K a j a s z Júlia és a kultúrcsoport számos tagja, akiknek az idei gombaszögi, zselízl és cseh­országi sikeres fellépés is köszönhető. BELÁNYI J. Szép, új könyvek, olcsón A Magyar Könyvbarátok Köre (MKBKJ évenként négy, szép, érde­kes, és értékes könyvet ad ki körünk több mint négyezer tagjának (az ún. kötelező alapsorozat). A tagok ezt a négy kötetet (negyed­­' évenként egyet) jutányos áron, kötetenként 12,— Kős-ért (+1,60 postaköltség) utánvéttel veszik át. Az 1968-ban megjelenő köteteink a következők: ALAPSOROZAT FEJES ENDRE: SZERELEMRŐL BOLOND ÉJSZAKÁN 1945-ben Zimonyl István vasesztergályos két barátjával kaland­vágyból Nyugatra szökik. Franciaországban megismerkedik egy asz­­szonnyal, aki később, a fiú hazatérése után követi Budapestre, 1950 végén az asszonyt kiutasítják Magyarországról, a fiút pedig internál­ják. A történet 1956 októberében végződik. Az üzemben, ahol Zimonyl dolgozik, mindenki biztosra veszi, hogy a férfi Nyugatra szökik. Ö azonban nem megy el, mert számára Nyugat már nem titok: nem a nagy kalandok, lehetőségek világa. WILLIAM FAULKNER: A SZENTÉLY Faulkner ezzel a művével lett nagy íróvá, pedig csak közönség­­sikerre pályázott. „A legszömyűbb mese, amit csak ki tudtam gon­dolni“ — mondta róla a szerző. Ám ez a szinte abszurd mű jelképi szférákba emelkedik, és félelmetes, mélyenjáró társadalomkritikává tágul; ez teszi máig is a faulkneri életmű egyik csúcsává. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: NÉRÓ, A VÉRES KÖLTŐ Kosztolányi új kiadásban megjelenő híres regénye Róma véres korszakába vezeti az olvasót. De a színhely s a szereplők csak szim­­bolikusak: a mű tulajdonképpen nem is történelmi regény, hanem nagyon is korproblémákat feszegető, máig aktuális írás. MILAN KUNDERA: TRÉFA Kunderát nem kell bemutatni a magyar olvasónak. Nevetséges sze­relmek című kötete az MKBK 1967-es évfolyamának volt egyik leg­népszerűbb kiadványa. A most megjelenő regény tulajdonképpen ugyancsak egy a „nevetséges szerelmek“ közül, csak most már szé­lesebb társadalomtörténeti háttérrel, regénnyé bővítve. Kundera regénye az utóbbi évek cseh prózairodalmának egyik legfigyelemre­méltóbb alkotása. NEM KÖTELEZŐ SOROZAT CSINGIZ AJTMATOV: ISTEN VELED, SÁRGA! J. C. HRONSKY: EGY A MILLIÓK KÖZÜL TAMÁSI ÁRON: BÖLCSŐ ÉS BAGOLY — VADRÓZSA ÁGA MARINKOVICS: KYKLOPS ORDÖDY KATALIN: AZ IDEGEN VÁLOGATÁS AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG MAGYAR PRÓZÁJÁBÓL Ha az ismertetett kiadványokból a kötelező alapsorozat négy kötetén kívül átvesz még két könyvet, a jutalomkönyvet ingyen kapja meg. A jutalomkönyv: Hamáík: A középszerűség géniusza.............................kb. Kis 13,— Név:_______________________________________________________________ Foglalkozás:_______________________________________________________ Lakhely: __________________________ Utolsó posta: _____________________________________ Járás:___________________________________________ Cím: Magyar Könyvbarátok Köre, Bratislava, Martanoviőová 10. Érsekújvár kulturális hírei AZ Oj BERNOLÁK MÜZEUM A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfordulója tiszteletére megrendezték az új múzeumban az első kiállítást, melynek anyagát a pozsonyi Lenin-múzeum adta rendel­kezésükre. Helyiségeik szűkek, nem megfelelőek, remélhető, hogy az épü­let többi helyisége idővel felszabadul, s egy rendezett múzeuma lesz, hoz­záértő szakemberrel, a város lakossá­gának. SZABADSÁG-SZOBOR A FŐTÉREN A városi nemzeti bizottság épülete előtti parkosított részen áll Melis György fiatal szobrász alkotása, ame­lyet az NOSZF 50. évfordulója alkal­mából lepleztek le. A szobor három munkásalakjával és mintegy öt méter magasságával jól illeszkedik a kibon­takozó új főtér szépségébe. 300 OLDALAS KÖNYV A járási nemzeti bizottság kiadásá­ban Koőié Ladislav tollából egy hé­zagpótló munka jelent meg szlovák nyelven: „Érsekújvár múltja és jele­ne“ elmen. A könyv szép kivitelű, gazdag illusztrációval. A történelmi része ugyan hézagos, a képei sem a legjobbak, s magas ára miatt nem juthat el mindenkihez. Ugyanakkor a nyitrai múzeum kiadásában sokkal szebb, három nyelvű mű jelent meg Nyitráról, jóval olcsóbb áron. Érsekújvár történetének magyar ki­adása már harmadik éve késik. De vajon meddig...? ÚJVÁRI GYÖZŰ t árcius hatodikén a kora hajnali * ■ órákban egy váratlan szívroham pontot tett Kodály Zoltán életére, s nem engedte meg, hogy a mai na­pon, születésének 85. évfordulóján fo­gadja nemzetének hódolatát. Annak a nemzetnek hódolatba burkolt sze­­retetét, melyet több mint hat évtize­des, fáradságot nem ismerő munkás­sága alatt „megtanított énekelni“. És ha egy mottóba akarnánk összefog­lalni a hatalmas kodályi életmű kré­dóját, nem találnánk alkalmasabb idézetet, mint Tompa Mihály híres versének refrénjét: „Fiaim, csak éne­keljetek!“ Persze az út odáig, a már világ­szerte elismert és követett eredmé­nyig hosszú és göröngyös, mint azok a falusi utak és mezsgyék, melyeken a kilométerek ezreit barangolta be népdalgyűjtő országjárásain. Kecskeméten született 1882. XII. 16-«n, de innen párhónapos korában Szobra, majd rövidesen Galántára ke­rül, ahol gyermekkorának „hét leg­szebb esztendejét“ töltötte. Ezek vol­tak azok az évek, melyek beoltották a zene szeretetével, s csírájában meg­alapozták élethivatásának tudatossá­gát. A családi körben, ahol apja he­gedült, anyja zongorázott és énekelt, a klasszikus kamarazenével tsmerke­erejéből megtanulja a vonó kezelését, hegedűn és csellón egyaránt. Innen már csak egy lépés, hogy bekapcso­lódjon a hazai kamaraestékbe s majd hatodikos korában az iskolazenekar bemutassa első zenei művét, a Nyi­tányt. Erről a nevezetes eseményről az egyik korabeli pozsonyi lap számol be, mely szerint „a mű jól hangzik, a darab lendületes tehetségről tanús­kodik ...“ Ez hát az első nyomtatás­ban napvilágot látott kritika Kodály zenéjéről, s itt érdemes megemlíteni, hogy a nagy előd, Liszt Ferenc, első hivatalos kritikája majd nyolc évti­zeddel korábban ugyancsak a pozso­nyi nyomdászok sajtójából került ki. Érettségi után Pestre kerül, ahol párhuzamosan végzi a bölcsészkaron a magyar-német szakot és a Zene­akadémián a zenét. Egyszemélyben hát zeneszerző és nyelvtanár, mely későbbi nyelvmelódlaí kutatásai során ragyogóan kiegészíti egymást. Figyel­me egyetemi éveiben kezd fokozato­san a magyar népzene irányába tere­lődni. Ez a hovatovább erősödő visz­­szahatás, annak a rádöbbenésnek az eredménye, hogy a századforduló évei­ben a magyar zenei életet teljesen a német szellem hatotta át. így hát fokozatosan megérlelődik benne a gondolat, hogy éppen ügy, mint a kor irodalmában Ady és Móricz, a fes­tészetben a „nagybányai iskola“, a zenében Bartókkal karöltve teremtse meg „új időknek új dalait.“ így formálódnak fokozatosan néze­tei, s mire a diák mögött bezárulnak az egyetem kapui, kikristályosodik az egyén, aki elképzeléseit megvalósíta­ni, mint tanár lép be újra a zeneaka­­déimára, a zenei nevelés fellegvárába. Párizsi, berlini tanulmányútjáról ha­zatérve foglalja el új állását, s ezzel rögtön kezdetét veszi a harc — a régi és az új harca. Új elméletét, a hallásfejlesztést és szolfézsoktatást igyekszik bevezetni, de a pályatársak részéről kemény ellenállásba és meg nem értésbe ütközik. így csupán sa­ját növendékeivel foglalkozik metó­dusa szerint. Közben tervszerűen jár­ja az országot, népdalgyűjtési eredmé­nyeiről tanulmányokat ír, és szorgal­masan komponál, főleg kamara jel­legű alkotásokat. Szerzeményeit foko­zatosan megismeri a hazai közönség, és lassan a külföld is felfigyel az „ifjú barbárok“ egyikére. A háború utáni évtized a nagy mű­vek korszaka. Pest és Buda egyesíté­sének ötvenedik évfordulójára meg­komponálja a „Psalmus Hungaricus“-t, ezt a hatalmas könyörgő zsoltárt, s ez az első eset, hogy a kritika Is egy­értelműen lelkesedik. Ezután a szín­padi művek következnek, a népmese tündéri derűjét sugárzó „Háry János“, majd a falusi életkép, a „Székely fonó“. Közben azonban új problémákba ütközik. A huszas évek elején törté­nik ugyanis, hogy egy kirándulás alkalmával meghallotta egy pesti ta­­nltónőképző növendékeinek nagyon kétes értékű, fércművekből álló dalo­lását. A hallott „műsor“ hatása döb­benetes volt, mely ráébreszti új fel­adatára, hogy az ifjúság „zenei anya­nyelvének“ megteremtésén kell fára­doznia, s itt kezdődik a magyar zene­­pedagógia megújhódásának folyamata. Ezért szentel alkotásaiban egyre na­gyobb teret népdalfeldogozásainak és ezért írja szebbnél szebb gyermek­karainak hosszú sorát. Az iskolai zeneoktatás mellett az énekkari mozgalom, megújítását Is szorgalmazza. Ennek buzdítására kom­ponálja csodálatos vegyeskarait a „Székely keservest“, a „Mátrai képe­ket", „A magyarokhoz“ című gyújtó hatású kánonját, avagy a „Jézus és a kufárok“-at, mely a század kórusiro­dalmának egyik legkimagaslóbb re­meke. Életének további évtizedeit ügy le­hetne jellemezni, mint variációk hosz­­szú láncolatát a felvázolt témára. Irodalmi tevékenysége, előadásainak — a tengerentúlra is kiterjedő végte­len láncolata, mind-mind a kitűzött életcél megvalósításának szolgálatá­ban áll. S hogy élete és munkássága helyes irányban haladt, bizonyítják az eredmények. A vihar, melyet mű­veinek és nézeteinek forradalmi új­szerűségével kiváltott, már elcsitult. Szerzeményei minden neves karmes­ter műsorán szerepelnek és számta­lan lemezen örökítették meg. Peda­gógiai metódusai elfogadott alapelvek lettek, melyeket külországokból jár­nak tanulmányozni, s hazájában pedig száll a dal, úgy, ahogy ö azt meg­álmodta. VARGA JÓZSEF Képaláírás 7 dett meg. A galántai népiskola „me­zítlábas pajtásai“ között pedig a híres Mihók cigányprímás bandájának cse­metéivel köt cimboraságot, akik kö­zül a legkisebb is a patinás, ősmagyar verbunkost és népdalokat cincogta. íme a két gyermekkori benyomás, melynek eredménye a zeneszerző Ko­dály műveiben bontakozik ki teljes pompájában — ahol megteremtette a klasszikus európai zene és a tiszta magyar dallamvilág szintézisét. A gimnáziumot Nagyszombatban végzi, s közben a zongora mellé maga Mindketten tudták, hogy a három lehetséges közül bármelyik változat megtörténhetett. Pavelt és Krugot elfogták, mielőtt még átmentek volna a határon. Krug átszökött, Pavelt pe­dig letartóztatták. Vagy végül a har­madik változat: mindketten átmentek a határon. Mindhárom esetben a be­utaló lesz a kiinduló pont. A nyomo­zás egyenesen Gyembovicshoz vezet, és természetesen... Zarokov valahol gondolatainak mé­lyén még mindig foglalkozott azzal a variációval, hogy Pavelt az elhárítók küldték hozzá. De ha ez így van, ak­kor Pavelnek mindenképpen el kellett volna jönnie a találkára. Semmi ér­telme sincs annak, hogy eltűnjön. Fő­leg most, amikor Zarokovék bizalmába férkőzött. Elméletileg feltételezhető még egy lehetőség: Pavel elhárító tiszt, és kezdettől ez volt a célja, hogy kijus­son külföldre. És most élve a lehető­séggel, Kruggal együtt átszökött. Eb­ben az esetben Zarokov attól a pil­lanattól fogva, hogy szovjet földre lépett, csak eszköz az állambiztonsági szervek kezében. Ezt nem hitte komolyan. Nagyon valószínűtlennek látszott. De azért érdemes ezen elgondolkodni. A hosszú, nyomasztó csend után Gyembovics bármilyen szóért hálás lett volna, de az, amit most hallott, szíven ütötte: — Adok egy pisztolyt — mondta Mihail. — Szüksége lehet rá. De sze­rintem, ezt nem szabad elsietni... Az öreg meg sem mozdult. Zarokov felállt, leakasztotta az aj­tóról azt a krémszínű kabátot, ame­lyet még egyszer sem vett fel, és új­ságpapírba csomagolta. Majd kihúzta az íróasztala fiókját, valamit papírba csomagolt, és a nadrágja zsebébe csúsztatta. — Térjen magához, Gyembovics. A pisztoly itt van az asztalfiókban... Gyembovics felkapta a fejét, sze­méből kicsordult a könny. A keze lát­hatóan remegett. — Elmegy? — kérdezte csendesen. — Nem örökre, Gyembovics, nem örökre. (Folytatjuk) pótban, hogy azt mérlegelje, mi illik és mi nem. A helyén maradt, hogy hallja, hogy mi történik a szobában. Először papírzörgést hallott, majd valami reccsent, mint amikor egy fa­hasábról letörnek egy szilánkot. Gyembovics kimenet az előszobába, megkereste a papucsát, felhúzta, majd újra visszaállt az ajtóhoz. Végre Mihail megfordította a zár­ban a kulcsot, és mintha tudná, hogy az öreg hallgatózik, anélkül, hogy ajtót nyitott volna, kiszólt: — Jöjjön be. Beszéljük meg. Az öreg már rég megtanulta, mi­lyen jelekből következtessen lakója hangulatára, s most, ebben a feszített idegállapotban, még inkább észrevett mindent. Mihailra pillantott, és rög­tön tudta, hogy nincs mit megbeszél­ni. Zarokov már döntött nélküle. De vajon mit? — Üljön le — szól Zarokov, és odahúzott egy széket. Amikor Gyembovics leült, Zarokov úgy nézett rá, ahogy menthetetlen be­tegre néznek, és nyugodt, egyenletes hangon, akárha előadást tartana, be­szélni kezdett: — Ha biztosra vesszük is, hogy az elhárítók a nyomunkra bukkantak, akkor sincs értelme, hogy előre elte­messük magunkat. Aminek jönnie kell, azt úgysem kerülhetjük el. És hogy a kihallgatásokra maradjon erőnk, ne engediük szabadjára a képzeletünket. — Úgy beszél velem, mint egy kö­lyökkel — jegyezte meg ingerülten Gyembovics. — Még a hangja is remeg, kedves Gyembovics — mondta Mihail gúnyos hangsúllyal. — Elhagyta magát. Rágyüitott egy cigarettára, és az ágy szélére ült. Gyembovics tágra nyílt szemmel meredt egy pontra, az udvarra. Mihail hangot változtatott. — Mondja, Jan Jevgenyevlcs, ott ahol a beutalókat szerezte, tudják a maga nevét? Gyembovics nem válaszolt azonnal. — Hát... a salát nevemben írtam a kérvényt — nyögte ki végül. — A beutalók száma alapján gyor­san meg lehet állapítani, hogy kinek adták ki először? — Egészen egyszerűen — felelte fáradtan Gyembovics.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom