Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-09 / 49. szám
ÜZEMKÖZI VÁLLALKOZÁSBA KEZDTEK Az EFSZ-ek VII. Országos Kongresszusa előtt a mezőgazdaság irányítói és szervei minden szinten keresik azokat a szervezési formákat, javaslatokat, ötleteket, melyeknek megvalósítása a növekedő termelés, fokozódó ökonómiai hatékonyságához vezet. Ezt célozza a különféle üzemközi vállalatok létrehozása is, melyek közül három elgondolást mutatunk be. Hatalmas üzemközi baromfifarm Léván Több EFSZ együttműködésével üzemközi vállalkozásba kezdenek Léván. A társtulajdoni kapcsolatok lehetővé teszik a technika adta lehetőségek teljes mértékű kihasználását, ami következésképpen csökkenti a termelési költségeket. Ennek felismerése és a társadalmi szükségletek fokozódása, de nem utolsó sorban a tervbevett baromfifeldolgozó vállalat létrehozásának előkészületei, adták az indítékot egy nagyarányú baromfifarm megvalósítására. Ezzel kapcsolatban kértünk a Lévai Üzemközi Baromfitenyésztési Vállalat igazgatójától, Deák György mérnöktől nyilatkozatot. ötven vagon szárított takarmányt állíthatunk elő, ami nagy segítséget jelent. — A tiszta jövedelmet milyen arányban osztják majd meg? — Természetesen a befektetés arányában, mivel az üzemeltetési költségeket is a beruházási költségek arányában eszközöljük majd. — Mikor kezdi meg baromfifarmjuk az üzemelést? — A következő év utolsó negyedében kialakítjuk a törzsállományt úgy, hogy 1969 tavaszán az itteni keltetésből segítenénk ellátni a járás naposcsibe-szükségletét a szocialista, vala— Milyen irányt szabtak a baromflbús- és tojásszükséglet fokozódó követelményei a lévai járásban? — A baromfihús-, valamint a tojásj felvásárlás társadalmi követelményéi arra kényszerítenek bennünket, hogy ezt a kérdést a lehető leghamarabb megoldjuk. Ezt csak úgy tudjuk végrehajtani, ha a termelést erősen összpontosítjuk. Ezért ez év október 25-én megalakítottuk a Lévai Üzemközi Baromfitenyésztési Vállalatot s zárt állományforgóban igyekszünk célunkat elérni. Húszezer állatot számláló törzsállományt létesítünk az ehhez szükséges keltetőberendezésekkel. Ennek évi kapacitása egymillió-egymilliókétszázezer naposcsibe lesz, beleértve a köny^ nyű tojótípusokat, valamint a nehezebb hústípusokat is. A másik nagy egység a százezer tojótyúkot számláló ketreces megoldású, étkezési to-1 jást előállító farm lesz. Itt valószínűleg emeletes épületeket építünk, hogy takarékoskodjunk a jó bonitású termőfölddel. Az állományfelújításhoz szűk-1 séges nevelőrészlegeket is ezen a farmon állítjuk fel. — Mennyi időt vesz igénybe mindezek megvalósítása? — Az építkezés tervezete szerint három évet. Az első munkaszakaszban, vagyis 1968-ban a húszezres törzs részére szükséges épületeket és a keltetőállomást hozzuk tető alá. Ezen-1 kívül kiépítenénk a százezres tojástermelő egység számára az utakat, a csatornahálózatot, továbbá lerakjuk az épületek alapjait. Az ezt követő 1969- es évben a százezer tojótyúk részére felhúzzuk az épületet, valamint a nevelőhelyiségeket. A záróévben, vagyis 1970-ben gondoskodunk a tojótyúkok batériái, a légszabályozó berendezések és egyebek felszereléséről. Az egész építkezés ötvenmillió koronás beruházási költséget igényel. — Hány üzem lesz részese a vállalkozásnak? — Járásunkból előreláthatólag tizenkét EFSZ, továbbá a Feketevízi Baromfitenyésztési n. v. vesz részt a vállalkozásban. Feltételezzük, hogy a Baromfitenyésztési n. v. 20 százalékos részesedést vállal, s főleg az öntözőgazdálkodást folytató EFSZ-ek, a felsőszecsei, az alsószecsei, a nagyodi, a zsemlén, továbbá a lekéri, a nagysallói, az egegi, a klacany-i, az újfalusi és a további EFSZ-ek részesedése összesen 80 százalékos lenne, részben saját eszközökből, részben pedig állami támogatásból. Ugyanis olyan beruházások alkalmával, amikor nagyobbarányú termelési összpontosításról van szó, 60 °/o-ig terjedő állami támogatást lehet elérni. — Vállalkozásukkal összefügg más beruházási feladat teljesítése is? — A nagyarányú koncentráció szükségessé teszi egy szárítóüzem létrehozását, amelyben szállastakarmányok — főleg lucerna, továbbá kapásnövények, elsősorban cukorrépa szárítása válna lehetővé. A legmodernebb magyarországi gyártmányú MGF jelzésű terményszárttó-felszerelés megvásárlásával kapcsolatban folytatunk tárgyalásokat a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalatának brnói kirendeltségével, amely a következő év második felében ígéri a felszerelést átadni. A takarmányszárító üzem létrehozása nélkülözhetetlen, mert számításaink szerint hatszáz vagon takarmányra lesz szüksége üzemközi vállalatunknak. Reméljük, hogy a takarmányszárítő üzemben évente kétszázmint a magánszektorban. — A jogi képviseletet hogyan alakítják ki? — Üzemközi vállalatunk irányítását a résztvevő jogi egységek képviselői végzik majd. Élen az elnök és az ügyvezető vállalatvezető áll, akiket választással iktatunk tisztségükbe. Ez év november elsejére tervezzük az üzemközi vállalat megalapítását és cégjegyzékbe vételét. — Az új vállalat megalapítása után is mód lesz a tagüzemek számának bővítésére? — Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek a szükséges befektetéssel rendelkeznek, illetőleg kölcsönt kapnak rá, utólag is felvehetők. Ehhez azonban még az is szükséges, hogy ezek az üzemek megfelelő mennyiségű takarmánnyal is rendelkezzenek. A bővítéstől már csak azért sem zárkózunk el, mivel a jövőben pecsenyecsirke tenyésztéssel is számolunk, továbbá 1970-ben szeretnénk megalakítani a húsevő prémesállatok farmját, mint melléktermelési ágazatot. Ebben hasznosítanánk az elhullott, gyenge, vagy hibás baromfit. — Mivel egészítenék ki a prémesállatok eledelét, hiszen a hulladékállattal történő ellátás nem lenne eléggé egyenletes? — Azzal számolunk, hogy a Nyugat- Szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat üzemében, amelyet szintén Léván kezdenek idén építeni, az 1971 januárjában meginduló üzemelés után elég hulladékanyag akad, hiszen évente két és félezer tonna baromfit és hatvanmillió tojást dolgoznak majd fel. Üzemközi vállalatunk megalapításának gondolatát többek között a baromfifeldolgozó létrehozása is érleltette. Közös sertéshizlalda Dejtáron A Rimaszombati Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság anyagbeszerzési és eladási osztályának vezetője S olt é s Jozef mérnök egyike volt azoknak, akik közreműködtek a járásukban üzemközi vállalkozás alapján létrehozott érdekes üzem megvalósításán. Az egész úgy kezdődött, hogy a dejtári EFSZ-ben egy évente 600 sertés kapacitású hígeleséget továbbító, önműködő etető berendezéssel ellátott hizlalda állt kihasználatlanul. Nem önhibájukból, mert hiszen egyetlen szövetkezet képtelen volt az egész felszerelés gazdaságos üzemeltetésére, részbeni használatának pedig semmi értelme nem volt. A környező szövetkezetek ugyanakkor a sertéshizlalást meg nem felelő, külterjes körülmények között végezték. Ahhoz, hogy e szövetkezetek csökkentsék a sertéshús-előállítással összefüggő költségeket, legjobb alkalomnak a dejtári sertéshizlalda közös befektetéssel történő kihasználása mutatkozott. öt EFSZ, mégpedig a tajti, a vecseklői, a bakóházai, az újbásti és a dejtári szövetkezet képviselői ez év szeptember 12-én a termelési igazgatóság küldötteinek jelenlétében megbeszélték a munkaszervezés, a takarmány-hozzájárulás, a jtönyvelés, az elszámolás stb. rendszerét és megkötötték a nagyhizlalda üzemelésében történő együttműködésről szóló egyezséget. Gyakorlatilag a próbaüzemelés már augusztus 8-tól folyamatban volt, amikor 155 sertéssel, 4524 kg-os összsúlyban nekiláttak a hizlalásnak. Szeptemberben további 52 sertés került az üzembe, 1440 kg-os összsúlyban és a megegyezés szerint ez év végéig további 190 sertést összDontosítanak. Egy időben több mint 350 sertést tarthatnak a hizlaldában és a gyárilag évi 600 darab hízósertés kapacitásúnak minősített felszerelést és hizlaldát évente 2—2V4 fordulóban kívánják kihasználni. A szóban forgó gyűlésen a vállalkozás élére elnöki tisztségben Habodász Flemért, az ökonómusi funkcióba Balnnh jánost. a zootechnikusi tisztségbe pedig Zagyi Jenőt választották. A folyamatos üzemeléshez szükséges malacokat a vezetőség az együttműködő szövetkezetekből szerzi be, mégpedig 35—40 kg-os súlyig, ami azt jelenti, hogy addig a súlyhatárig a nevelés költségeit az egyes szövetkezetek viselik. Egy kilogramm súlygyarapodásra kalkulációt végeztek s e szerint az anyagi költségek fedezésére 8,10 koronával, a munkakőltségekre, vagyis a gondozók jutalmazására 0,39 koronával, a többi költségekre pedig, amelyekhez a rezsiköltségek, az épületek amortizációja, valamint a vezető dolgozók fizetése tartozik, 0,51 koronával számolnak. Tehát az 1 kg sertéshús előállítására jutó tervezett összköltség 9 korona. Ezt a költségszámítást olyan feltételek mellett alkalmazzák, ha az együttműködő szövetkezetek az előhizlalásból 35 kilogramm átlagos darabonkénti súlyfölötti növendéksertéseket összpontosítanak. Hogy csak kivételesen történjen meg ennél kisebb ■ súlyú növendékek hizlalásra történő átadása, ezért a hizlalás költségeit csoportosították. Azok a szövetkezetek, amelyek az összpontosításra 25 kilogrammos testsúlyig terjedő növendékállatokat adnak át, 1 kg súlygyarapodásért 12 koronával lesznek számlájukon megterhelve, amelyek 25—35 kg közötti súlyú növendéksertéseket küldenek a hizlalóba, minden kilogramm súlygyarapodásért 10 korona költségtétel terhét viselik, s ennél nehezebb egyedekre vonatkozik az említett 9 koronás megterhelés. Az esetleges betegségek fellépése során a gyógykezelés költségeit az illetékes EFSZ számlájának terhére írják. Minden résztvevő szövetkezet állatainak más a füljelzése, s eszerint végzik az orvosi költségek szétírását. Az egyes résztvevő szövetkezetek az üzemelés fedezésére a dejtári szövetkezetben vezetett számlájuk javára befizetik az 1 kg súlygyarapodásra számított költségek bizonyos hányadát, mégpedig a következőképpen: A közös hizlalás első hónapjában a költségek 33 százalékát, a második hónapban 22 százalékát, a harmadik hónapban szintén 22 százalékát, a negyedik hónapban meg a felmaradó 23 százalékát térítik meg. A tervezett sertéshús előállítására szükséges takarmány egy részét kötelesek az együttműködő szövetkezetek a közös hizlalda takarmányalapjaként a felvásárló és ellátó vállalatnál összpontosítani 1 kg súlygyarapodásra számított 2,20 kg szemestakarmány formájában. A szükséges további 2 kg takarmányt a dejtári EFSZ-ben működő közös sertéshizlalda az állami takarmánykészletekből kapja. A hizlalásra beadott sertésekért az elszámolás úgy történik, hogyha a sertések átlagos súlya még nem érte el a 25 kg-ot darabonként, akkor az EFSZ-nek a kilónkénti súlygyarapodás költségeinek fejében 22 koronát számolnak, 25 kg-on felüli súly esetén pedig kilónként 12 koronát. Minden résztvevő szövetkezet külön köt a tervezett piaci termelés adatai alapján a felvásárló és ellátó üzemmel sertéshús-eladási szerződést. A talaj minőségi, valamint éghajlati besorolása szerint a 100 korona bevételre járó különbözeti pótlékot a szerződést megkötő EFSZ-ek külön-külön veszik át. A tényleges elszámolás félévenként történik. Ennek érdekében a dejtári EFSZ köteles olyan áttekinthető operatív és technikai, valamint könyvelési nyilvántartást vezetni, amely minden résztvevő EFSZ-nek külön és bármikor pontos képet ad az üzemközi sertéshizlalás helyzetéről, kizárólag a rá vonatkozó megterhelésekkel, illetőleg jóváírásokkal kapcsolatban. A vezetőség irányító munkájáért összesen a darabonkénti napi súlygyarapodásért 0,40 kg súlyig 10 koronát, 0,50 kg súlyig 16 koronát, 0,60 kg súlyig 18 koronát, azon felül pedig 20 koronát kap. A jutalom összegéből az elnöknek 20 százalék, az ökonómusnak 30 százalék, a zootechnikusnak pedig 50 százalék jár. A merész üzemközi vállalkozás vezetőinek fő foglalkozása a dejtári EFSZ-ben hasonló funkciók betöltése, tehát a közös sertéshizlalda irányító munkájáért járó jutalom csupán a rendes alapfizetésen kívüli külön jutalom. Körzeti gépjavító üzemek társtulajdon alapján a dunaszerdahelyi járásban Érdekes javaslat kidolgozásáról szereztünk tudomást, amely szerint üzemközi vállalkozás formájában oldanák meg a gépjavítómühelyek tökéletes felszerelését és működését. Felkerestük ezért a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság gépesltőjét, T á n c z o s László mérnököt, hogy betekintést szerezzünk szervezési elképzeléseikbe. — A gépjavítóműhelyek üzemközí hozzájárulással történő működésének javaslata, bizonyára az eddigi helyzet elemzéséből indul ki. Mire irányították a figyelmet az elemzés főbb pontjai? — Hároméves elemzés alapján megállapítottuk — mondotta Tánczos elvtárs —, hogy a mezőgazdasági termelés összköltségeinek 45 %-át a gépesítésre fordított kiadások képezik. Ennek ötödrészét a mezőgazdasági gépek javítására fordítják üzemeink, persze ezt a járási átlagot egyes üzemek rendkívül túllépik. Amikor ennek okát vizsgáltuk, rájöttünk, hogy a gépjavító műhelyek távolról sincsenek felszerelve a szükséges munkaeszközökkel, fémmegmunkáló gépekkel, ezért a javításokat nem a kellő minőségben, viszont rendkívül drágán végzik. A minőségi javítás hiányával függ össze az is, hogy a gépjavítóknak és szerelőknek nagyobbrészt nincsen meg e munkához a képesítésük. Az egyes műhplyek munkaszervezése tervszerűtlen, áttekinthetetlen, leginkább a véletlenre alapozott. Az egyes mezőgazdasági üzemek gépeinek mennyiségéből kiindulva bizonyos kulcs alapján kiszámítottuk, hogy járásunkban százhatvan gépjavítóval több van a kelleténél. — A fennálló kérdéssorozat megoldását hogyan képzelték el? — Javaslatot dolgoztunk ki az időközben leépített Bratislava! Kerületi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság gépesítési osztályának, és a Dunaszerdahelyi Gép- és Traktorállomás illetékes részlegének közreműködésével a szervezett gépjavítás megoldására 1970-ig és távlatilag. Ezt annak a célnak a szemelött tartásával tettük, hogy javaslatunk megvalósítása eredményeképpen a gépjavítás költségei 20—25 %-kal csökkennének. A járásunkban lévő 52 mezőgazdasági üzem részére 9 körzeti javítóműhelyt alakítanánk. Minden körzeti gépjavítóműhely 4—7 mezőgazdasági üzem részére dolgozna társtulajdoni alapon. Itt szerződésre végeznék a nagyobb gépek, kombájnok, traktorok tervezett javítását. A vontatott és függesztett talajművelő, növényvédő, kaszáló és egyéb egyszerűbb eszközök javításáról az egyes mezőgazdasági üzemek helybeni, saját karbantartó műhelyében gondoskodnának. — A gép- és traktorállomásnak is jutna elég munka? — Bizonyos munkákat ez végezne és egy körzetet is átvenne. A többi nyolc körzetben üzemközi vállalkozás formájában jól felszerelt javítóműhelyt alakítanánk. Minden ilyen körzeti gépjavító üzemnek lenne egy hozzáértő és felelős főnöke, bérelszámolója, anyagbeszerzője, raktárnoka stb. — Gépalkatrész raktárak és anyagbeszerzők így csak a körzeti gépjavító üzemekben lennének? — Igen, mert hiszen eddig minden mezőgazdasági üzem nagy raktárkészleteket tartott, melyek értéke esetenként százezertől négyszázezer koronáig terjedt, ami nem volt gazdaságos. Dr. 5 af rátával, a brnói mezőgazdasági gépalkatrész főelosztóból megegyezés történt, amely szerint a kerületi és a járási elosztóraktárak kihagyásával közvetlenül Brnóból kaphatnánk a körzeti gépjavító üzemek részére az alkatrészeket. Innen látnánk el az egyes EFSZ-ek karbantartó műhelyeinek alkatrészszükségletét is. — Milyen lenne a körzeti gépjavító üzemek helyzete ökonómiai szempontból? — Azokat a kiadásokat, amelyek az üzem technikai tökéletesítésével, beruházásokkal, üzemelésével függenek össze, előzetes megegyezés alapján az együttműködő EFSZ-ek, megállapított kulcs szerint közösen térítenék meg. A bizonyos időközökben, mondjuk félévenként, vagy évenként végzett elszámoláskor megállapított jövedelmet a befektetések arányszám-i kulcsa alapján osztanák el az együttműködő EFSZ-ek között, miközben 1 a végrehajtott javítások mennyiséget is figyelembe lehetne venni. A jövedelemelosztással és a könyveléssel kapcsolatos részletkérdéseket nem dolgoztuk ki, mert ebben az illetékes EFSZ-eknek közösen kell dönteniük. — A vállalkozás legfőbb előnyei? — Olcsóbb lenne a javítás, jobb lehetne a minőség és szervizszolgálatot létesíthetnénk, amely hívásra a legrövidebb időn belül a helyszínre érkezne, s a jótállási időn belül ingyenesen végezné el az esetleges javítást. Ide sorolhatjuk azt a tényt is, hogy a tervezett javításokon kívül gyorsan elvégeznénk az előre nem feltételezhető hibákat is. — Hogyan reagáltak a mezőgazdasági üzemek a javaslatra? — Mint minden újat tartózkodással fogadták ezt is, hiszen a jó technikai és szervezési megoldást ökonómiai szempontból alaposan meg kell vizsgálni. Tartózkodást főleg néhány olyan üzem tanúsított, amelynek legalább részben felszerelt saját műhelye van, viszont az érdekeltek nagy többsége a javaslat megvalósításában alapos segítséget lát és mellette van. Egy műhely felépítése és legalább részbeni felszerelése másfél millió koronába kerül, ami egy mezőgazdasági üzem részére nagy befektetést jelentene, viszont a szerszámgépekkel tökéletesen felszerelt műhely létrehozása két millió koronába kerül, s ha erre ‘4—5 jőszomszéd vállalkozik, a teher megoszlik. Az eredetileg javasolt csoportosítást részben meg kell változtatnunk, de az elgondolás akkor is megvalósítható, ha időközben megalakítanánk a Járási Mezőgazdasági Társulást. Kezdetben két helyen alakítanánk körzeti gépjavító üzemet, melyek működéséből eredő tapasztalatokat mondjuk egy év múlva érvényesítenénk a többi ilyen Ü7en' 'étre-Tnym’l\ ■! k t’.l'T J Vóp-Jövőben a gépjavítást szakképzett és megbízható munkaerőkre kell bízni. —ksz— pen a gépjavítási munkák végrehajtását szakosított üzemekben képzeli el, ahol a hegesztést, a vasesztergályozást, a marást, a szerelést és a mezőgazdasági gépjavítással összefüggő többi teendőt csakis ehhez érő, szakképzettséggel rendelkező személyek végeznék. E követelmény teljesítése nélkül minőségi munkát nem várhatunk. Az egyes mezőgazdasági üzemek vezetősége talán azt a megoldást választhatná, hogy az idősebb dolgozóknak a helyi karbantartó műhelyben adna munkát, a középső korosztály szakképzett vagy magasabb képesítés szerzésére alkalmas tagjait pedig saját közös körzeti gépjavító műhelyében helyezné el. Kucsera Szilárd SZABAD FÖLDMŰVES 5 1967. december 9.
