Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-12-02 / 48. szám
Bratislava, 1967. december 2. Ara 1,— Kés XVIII. évfolyam, 48. szám. A gazdasági helyzetelemzésével, a lehetőségek mérlegelésével készüljünk az EFSZ-ek VII. kongresszusára Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát HAVAZAS ELŰTT ülésezett a Szlovák Nemzeti Tanács # Gyorsabban kell iparosítani Kelet-Szlovákiát # Minden 100 korona vásárlásra 5,40 korona áremelés jut # Árellenőrző bizottságok létesülnek # Az indokolatlan nyereséget vissza kell fizetni # Mindössze két hőnap választ el bennünket attól a naptól, amikor összeülnek szövetkezeti mezőgazdasági termelésünk képviselői, hogy az egységes földművesszövetkezetek VII. kongresszusán tárgyilagosan és elmélyült felelősséggel értékeljék azokat az eredményeket, amelyeket az utolsó négy esztendő folyamán, de főleg az irányítás tökéletesített rendszerének gyakorlati érvényesülése első évében elértünk, s hogy meghatározzák azokat a tennivalókat és módszereket, amelyek a mezőgazdasági termelés korszerűsítéséhez, a szövetkezetek gazdálkodása hatékonyságának elmélyüléséhez vezetnek. A kongresszus előkészítésében és abban, hogy ez a nem mindennapi esemény kedvezően befolyásolja majd mezőgazdasági termelésünk színvonalának további emelkedését, felmérhetetlen szerepük van a szövetkezeti taggyűléseknek és a járási konferenciáknak. Ezért a folyamatban levő taggyűlések, majd azokat követően a Járási konferenciák is — túl kell, hogy nőjék a vezető dolgozók szokásos eszmecseréjének kereteit, illetve a reális helyzet elemzésére és a lehetőségek maximális feltárására kell, hogy ösztönözzék szövetkezeti parasztságunk hatalmas seregét. Tudatosítanunk kell a társadalom iránti felelősségünket, amit hatványozott mértékben növel szövetkezeti mozgalmunk sajátos jellege, vagyis az, hogy hazánk mezőgazdasági termelésének alapját a szövetkezeti szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés képezi. A társadalom iránti felelősség pedig csak úgy érheti el a kívánt szintet, ha a szövetkezeti közösségek minden egyes tagját áthatja. A társadalom iránti felelősség elmélyülése és a szövetkezeti közösségek kollektív vagy a tagok egyéni érdekei között nincs ellentmondás. Annál is inkább nincs, mert a szövetkezeti tag nem csupán dolgozója, hanem társtulajdonosa is az egységes földműves-szövetkezetnek. Tehát a szövetkezeti tagnak a sajátos egyéni érdeke is megköveteli, hogy a társadalom iránti kötelezettségeit a lehető legjobban teljesítse. Ugyanis a kötelezettségek teljesítése egyértelmű a felelősségérzet gyakorlati megnyilvánulásával, de egyben azzal is, hogy a termelés színvonalának emelkedése következtében — ami a kitermelt Javak mennyiségének növekedésében mutatkozik meg — gazdagszik a szövetkezet, vagyis a tagok társtulajdona és jobb anyagi körülmények között, boldogabban élhet a közösség minden tagja. Feltétle= nül fontos, hogy ezt az igazságot tu-> datosltsák már végre az olyan szövetkezeti tagok is, akik a szövetkezetük két napjainkig csak egyszerű munkahelynek tekintették, s bár a pénzért megdolgoztak, de nem akartak osztoz-ni a közösség mindennapi gondlaiban. A kongresszus előtti taggyűlések korlátlna lehetőséget nyúitanak mindem kinek ahhoz, hogy a „hogyan Jobban, ésszerűbben és gazdaságosabban?" — kérdésekre a sajátos, egyéni véleményét kifeitse. Bár eddig főleg a felelősségünk elmélyülésének fontosságát hanesúlvnztam, ennek ellenére azt is bátran állítom, hogy a helyzetfelmérő hetedik kongresszusunk időszakában némi büszkeséget 1s érezhetünk azokért az eredményekért, amelyeket szövetkezeteink a hatodik kongresszus őta eltelt idő alatt elértek. Tagadhatatlan tény. hogy a szövetkezeti tagok 16 munkás nyomán lénveges változás tapasztalható az FFS7-ek fejlődésében. Szövetkezeti termelésünk mint a mezőgazdaságunk legnagyobb szektora döntő módon vett részt az élelmiszerellátásban és az ipar nversanvag-szflkséeietelnek kielégítésében. Erről tájékoztat bennünket a kongresszus vitaanyaga is, amely kiemeli, hogy 19R6-ban az egységes földművesszövetkezetek termelése 17,f milliárd koronát tett ki, ami 67 százaléka volt mezőgazdaságunk össztermelésének. Ugyanakkor az egy hektárra eső nyerstermelés értéke az utolsó öt évi átlaghoz viszonyítva 14,3 százalékkal növekedett. Kétségtelen, hogy ezek az eredmények a szövetkezeti dolgozók politikai érettségét, a szaktudás és a szervezés színvonalának emelkedését, valamint az irányítás hatékonyságának kibontakozását bizonyítják. Mint ismeretes, a tudományos megállapítások szerint a közélelmezésben bizonyos módosításokat kell eszközölnünk. Ehhez a módosításhoz azonban több állati eredetű fehérjére, vagyis több tejre és tejtermékre, több tojásra, sovány húsra, zöldségre és gyümölcsre lesz szükségünk. A külkereskedeU műnk által felmért helyzet pedig arra utal, hogy ezt a terméktöbbletet nekünk, vagyis saját mezőgazdaságunknak kell kitermelnie. Ennek a komoly feladatnak teljesítése fokozottabb igyekezetét és céltudatos, szakszerű gazdálkodást követel szövetkezeteinktől is. Csak így tudjuk biztosítani, hogy mezőgazdasági termelésünk a következő 12—15 évben a feltételezett ötven százalékos emelkedést elérje. A szövetkezetek taggyűlésén és a Járási konferenciákon lesz miről vitatkozni. Nemcsak a társadalmi, hanem a szövetkezeti tagok saját érdekei is megkövetelik, hogy az értekezletek résztvevői behatóan és felelősségteljesen mérlegeljék elsősorban is a növénytermesztés fellendülésének lehetőségeit, s hogy az élenjáró mezőgazdasági üzemek tapasztalatainak alapján intézkedéseket tegyenek a nagy hozamú gabona- és egyéb növényfajták vetésterületének növelésére, a fehérjedús minőségi takarmányok termesztésének meghonosítására, a növényápolási munkákban, a trágyakezelésben és a tápanyagutánpótlásban mutatkozó hibák mielőbbi kiküszöbölésére, vagyis a növénytermesztéssel járó munkák általános korszerűsítésére. Hálás lenne az értekezleteken arról is szót ejteni, hogy az irányítás tökéletesített rendszere milyen változásokat eredményezett a szövetkezet gazdasági életében. S hogy a szövetkezet tudott-e élni az adott lehetőségekkel és a társadalom érdekeivel összhangban kihasználta-e a lehetőségeket arra, hogy a termelés szerkezetét a sajátos természeti és gazdasági adottságaihoz idomítsa s így a gazdaságosság színvonalát emelje. Beszélni kell a hibákról, amelyek a szerződéses kötelezettségek teljesítése körül fordulnak elő mind a mezőgazdasági üzemek, mind pedig a felvásárló és szolgáltatásokat nyújtó vállalatok és szervezetek részéről. Persze ebben az esetben nem a múltban meghonosodott kölcsönös vádaskodásra van szükség, hanem arra, hogy Józanul egyengessük és esetleg ú] módszerek javaslása által is segítsük kapcsolataink helyesirányú kibontakozását. Napjainkban előtérbe került a járási mezőgazdasági társulások és különböző termelési ágakra szakosított üzemközi vállalkozások megalakítása. A társulások a mezőgazdasági termelés irányításának demokratizálódásához vezetnek, mert megalakulásukkal egyidőben megszűnnek a járási termelési igazgatóságok, amelyek a mezőgazdasági termelést mint az állam-' hatalom Járási szervei irányították és helyüket elfoglalja a mezőgazdasági üzemek és a velük együttműködő vállalatok és szervezetek önkéntes társulása amely a tagüzemek érdekeivel összhangban oldja meg a mezőgazdasági termelés fejlesztésének bonyolult kérdéseit, illetve igényes feladatait. Mezőgazdaságunk fejlődésének jelenlegi szakaszában sok a megoldásra váró probléma. Ezt a kongresszus vitaanyaga is bizonyítja. Ezért hálás lesz, ha azok megoldásához a szövetkezetek minden tagja hozzájárul. A Szlovák Nemzeti Tanács XV. plenáris ülésén foglalkozott Kelet-Szlovákia fejlesztésével, valamint az árpolitika alakulásával, az ellenőrzés szükségességével és más fontos problémákkal. Az ülésen Jozef Gabriska, a Keletszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke felszólalásában elmondotta, hogy Kelet-Szlovákiában a legnagyobb a népszaporulat és a munkaerők száma is itt gyarapszik a leggyorsabban. Ugyanakkor az ország ipari termeléséből a legkisebb hányadot képviseli. Sok a terméketlen vagy gyenge termést nyújtó földterület, és a mezőgazdaságban még 20 százalékot tesz ki a magánszektor. A lakosság életszínvonala itt a legalacsonyabb, pedig ez a terület jelentős nyersanyagokkal, tartalékokkal rendelkezik. A plénum ülése arra a következtetésre jutott, hogy a jövőben a keletszlovákiai kerület fejlesztésére több gondot kell fordítani. Az ülés második napján Michal Chudík, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke mondott nagyhorderejű beszédet. Hangsúlyozta, hogy az SZNT végrehajtó szerveinek a jövőben alaposabb ellenőrzést kell gyakorolni az egyes szervek, valamint vállalatok tevékenysége felett. Elsőrangú feladatul jelölte meg a népgazdasági terv teljesítésének ellenőrzését. Bejelentette, hogy az SZNT mellett ellenőrző szervek létesülnek. Főleg az árpolitika ellenőrzése szükséges, mivel különösen a kereskedelmi hálózatban és a közétkeztetési üzemekben megkárosítják a fogyasztókat. A kimutatás szerint minden 100 koronára 5,40 korona áremelés jut. A vitában ezzel a kérdéssel többen foglalkoztak és arra a következtetésre jutottak, hogy a vállalatok a jövőben fizessék be az állami költségvetésbe az indokolatlan nyereséget. Pathó Károly A szövetkezetek közül több idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját, felméréseket végeznek, meghatározzák a további fejlődés szakaszait, miközben gondosan megjelölik a buktatódat, az előrehaladásban gátló okokat, nehogy az utánuk következők is elkövessék. A rimaszombati Járásban a y Szovjetunió Kommunista Pártjá) nak 50. jubileumi esztendejében ^ több szövekezefben ünnepelnek. Közéjük tartoznak |a nagybalogi, kövecsesi, simonyi, tiszolci, rima'szécsi és más gazdaságok. ! Megalakulásától kezdődően talán a rimaszécsl ^szövetkezet küzdötte át magát a legtöbb „gyersmekbetegségen“. A kórokozót valamilyen formábban az egyéni életforma is magában hordozta, íami a kezdetleges állattenyésztésben s a fiatalokénak a mezőgazdaságból való eltanácsolásában is I kifejezésre Jutott. * Az egyéniek tejet csak saját célra termeltek. ^A hasznosság nem volt lényeges. A tenyészállat- I tartás ismeretlen volt a faluban. Piaci értékesítésre kizárólagosan hízómarhát neveltek. | A maradi termelési formát sajnos a nagyüzemi S gazdálkodásba is átvitték, s az indítás utáni évek|ben nyilvánvalóvá vált, hogy a közös szekere nem Velőre, hanem hátrafelé halad. | Szarka Kálmán fejőgulyás — aki kezdetben az sEFSZ elnöke volt — megjegyezte, hogy a tagok I által bevitt szarvasmarhákat — szám szerint 500-at S—- 36 istállóban voltak kénytelenek elhelyezni, ||s bizony több 20 férőhelyes épületbe 30 állatot sis beszorítottak. Ma már korszerű istállók állnak I rendelkezésükre. ^ A kezdeti lépéseket kudarcok követték. Előfor|dult, hogy az 1000 hektárosnál Jóval nagyobb szövetkezetben alig akadt ember, aki hajlandó lett w volna az állatok megetetésére. Egyrészt ezért, más- I részt az elégtelen takarmány következtében le" romlott s éhen pusztult a szarvasmarhák Jelentős I része. 1 Az akkori elnök, a mai fejőgulyás így emlékezik fca kezdetre: — Mintha tegnap történt volna. Karácsony napján bekopogott hozzánk Murányi Lajos, 20 ökör gondozója, s azzal adta át az istálló kulcsát, hogy az ökröket ezután etessem magam. Mi tevő legyen ilyenkor az elnök? Fölkerestem Mészáros Barnát, s együtt vittünk eleséget az állatoknak, hogy éhen ne pusztuljanak. Emberem csak ideiglenesen vállalta a munkát, pár napra, de végül is négy esztendeig kitartott ebben a beosztásban. Ezzel csak azt akartam példázni, hogy kezdetben a tagok különféle módon viszonyultak a szövetkezethez. A szándék természetesen mindkét részről ismeretes volt előttünk. Visszapillantás Eleinte sajnos a negatív munkaerők voltak túlsúlyban, ami rányomta bélyegét a gazdasági eredményekre is. így a tervezett 7 koronát sem sikerült munkaegységenként kifizetni. Varga Károly elnökhelyettes — kezdetben állatgondozó — megjegyezte, hogy eleinte házról házra kellett Járniuk a vezetőknek, ha azt akarták, hogy az emberek dolgozni menjenek. Több helyen barátságtalanul fogadták a soros házalókat, s nemegyszer azt mondták, hogy a gazda nincs odahaza, pedig a keresett a szobában lapult. Az alapítók azt sem titkolják, hogy 1956-ban többen kiléptek a közösből, de amint javult a pénzügyi helyzet, ismételten felvételüket kérték. A kedvező változást a juhtenyésztésre történő áttérés, s a tejtermelés Javulása eredményezte. Ekkor érkezett a szövetkezet a sorsfordulóhoz. Dr. Izsóf Zoltán körállatorvos (jelenleg nyugdíjas) a szemtanú megjegyezte, hogy a tehenek hasznosságában az utóbbi időben lényeges javulás észlelhető, s a jelenlegi napi egyedenkénti tejhasznosság 7 liter körül van. Hiba azonban, hogy a tehenek küleme még mindig nem kielégítő, és gyenge közepesnek mondható. Ilyen állománytól viszont nem várhatnak csodákat, jóhasznú utódokat. Hasonló véleményen van a fiatal zoomérnök Országh Pétetr is, s már meg is tette a lépéseket a továbbtenyésztésre szánt üszők szakszerű kiválasztására s fölnevelésére. Ezek utódai külemre és hasznosságra nézve feltétlenül jobbak lesznek, s később talán a törzskönyvezést is bevezethetik. Fájó pontja a szövetkezetnek, hogy az általa épített emeletes háztömbben kívülállók, nem szövetkezeti tagok is laknak. Nem lenne baj, ha a lakásokra nem lenne szüksége a szövetkezetnek. Itt van például a fiatal Országh mérnök. Albérletben lakik, pedig a közös számára megérné, ha az istállókhoz közel lakna, mert amióta bevezették az állatorvosi költségeket, egyre gyakrabban éjjel is hívják őt a nehéz • ellésekhez. A fiatalember helyzete nem rózsás, hiszen saját ellátásáról is gondoskodnia kell. Ha helyzete nem javul — amint ő maga is mondotta — kénytelen lesz elmenni Rimaszécsről, pedig a megkezdett munkát szeretné befejezni. Érdemes lenne ezen elgondolkodni, hiszen a legjelentősebb Javulás éppen az állattenyésztésben észlelhető. Tavaly például a háromnegyedévi értékelésnél kiderült, hogy tejből 234 292 litert értékesítettek, ezzel szemben idén 37 892 literrel többet. Jól fizetett a gyapjú, a hízómarha, a vízi- és a tojóbaromfi is. A sertéshús értékesítése terén azonban visszaesés tapasztalható. Az ok a gyenge kocaállomány. Hiba, hogy Cornwall utódokat is kocának hagytak, s ez is egyik okozója a gyenge malacszaporulatnak. Jó Jel, hogy az utóbbi években az emberek viszonya a munkához megváltozott, s amint Hegedűs Lajos, a szövetkezet elnöke mondotta, ezt a félszilárd munkadíjazás is elősegítette. Ma a vezetőknek már nem kell házalniuk, s hívogatniuk a tagokat munkába. Már tudják, hogy érdemes a közösben dolgozni, s többen — főképpen a nők — maguk mennek az irodába, s munkát kérnek. Kezdetben súlyos hibák voltak, de az emberek megváltozott gondolkodása biztosíték arra, hogy az elkövetkező esztendőkben a rimaszécsl szövetkezet még jobban megszilárduljon, gazdagodjon. Hoksza István lÄillilÄ
