Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-07-08 / 27. szám
Törpegyümölcsösök Magyarországon A LEKÖTÖZÉS TECHNIKÁJA Hatéves nagy Üzemi termőkaros gyümölcsös [almai Foto: Fehér 3 (II. folytatás) Az íves vesszők lekötözésével ilapjában véve a természetes fejlődési irány megváltozik. A tápanyagszállítás útjait megbolygattuk és viszonylagosan gyengébb fejlődés következik be. A lekötözéssel tehát korlátok közé szorffjuk a vegetatív hajlamokat és a vízszintes fekvésű Vesszőben, feltehetőleg részben az alanyban rejlő adottságok hatására a generativ tevékenység is megindul. A lekötözött vessző, a csúcsrügy Indul hajtásnak, továbbá a csúcsrügy rövid nyársat, míg a többi dárdát, vagy levélkoszorúval kiduzzadó átmeneti rügyet termel. A lekötözéssel tehát mintegy helyettesítjük a metszést és további beavatkozásra az első évben nincs szükség. A termőkaros orsófa oldalvesszőit lekötözés után nem kell metszeni még akkor sem, ha azok 100 crn-néi is hosszabbak. Metszeni az oltvány sudárvesszőit kell csupán. A visszametszéssel ugyanis hajtások nevelésére, a második orsósor képzésére késztetjük a sudárveszszőt. A visszametszés olyan mértékű legyen, amilyent a fa általános fejlettségi állapota megkíván. Ezenkívül figyelemmel kell lenni a fajtatulajdonságokra is. Jó gyökérzetű, erősen fejlett Jonathán, Parker, Londoni, Pepin, Golden Delicious fajtáknál a sudárvesszőket vágjuk le. Ha gyengébb fejlődésűek a fák, úgy a kétharmadát. Starking, Arany Parmén, Staymared fajtákon, amelyek elágazásra kevésbé hajlamosak. a vezérvessző kétharmadát távolítjuk el. A lekötözést a rügyfakadás utáni időszakban végezzük, amikor a nedvkeringés megindult. Ekkor ugyanis a vesszők könnyebben hajlíthatok és kevesebb a törés. Az éves vesszők hajlításánál ügyelni kell azért is, mert az elágazásnál a vesszők könnyen behasadnak. Fontos tehát az óvatos hajlítás többszöri mozgatással, miközben az elágazás alatt újból alátámasztjuk a vesszőt. A lekötözésnek több gyakorlati módszere alakult ki. Az első évi kötözést rögzíthetjük a fa alatt jól bevert 4—5 kisebb-nagyobb karóhoz. De végezhető úgy is, hogy a fa tövétől számított 60—70 cm távolságra négy erősebb karót vernek a földbe, amelyeket dróttal kötnek össze, s a vesszőket a karókra feszített dróthoz kötözik. Az első időkben a fa tövéhez kötötték a vízszintesre hajlított ágat. A kötözéshez raffiát vagy spárgát használnak. A spárgát vagy raffiát csak lazán szabad hurkolni a lehajlított vesszőre, hogy a nyári fejlődés során az ne vágódjon be a vesszőbe. A lekötözést a nyár folyamán többször felül kell vizsgálni, s ahol szakadás vagy lazulás következik be, a kötést meg kell ismételni. Termőkaros orsó lekötözése A második orsó-sor kialakításakor a raffiát, illetve spárgát már az első sorban kialakított vízszintes vesszőkhöz rögzítjük. Ekkor már nincs szükség karóra. A tudományos megfigyeMásodéves termőkaros orsó metszés és lekötözés után lések azt igazolják, hogy az ültetés utáni második esztendőtől kezdődően a vesszők lekötözését augusztusban is végezhetjük, amikor a hajtások még csak félfás állapotban vannak. Ekkor ugyanis az üzemekben több a munkaerő a kötözés végrehajtására. mint nyár elején. A TERMŰKAROS TÖRPEFA GONDOZÁSA Utaltunk már arra, hogy a lekötözés helyettesítheti a metszést, s ezzel fokozottabb generatív tevékenységre serkentjük a gyümölcsfát. A termőkarok további nevelése azonos az első évi lekötözésnél ismertetett módszerekkel. Említettük azt is, hogy a második évtől kezdve már a megfásodott első orsóhoz végezzük el a hajlltást, illetve lekötözést. A lekötözés időpontja továbbiakban is lehet tavaszi vagy nyári. A nyári, augusztusi kötözést a kedvező munkaerőhelyzet indokolja az üzemben. A lekötözést általában az ötödik év végéig végezzük úgy, hogy a folyamatosan fejlődő vesszőkből mintegy 3 méter magas termőfeltiletet, koronát alakítunk ki. A termőkaros törpefa kezelése, termőre fordulásig, a termőkarokig való nevelése kevés szaktudást igényel. Ezeket könnyen be lehet tanítani, öszszehasonlítva az emeletes kora* nanevelést, a sövény nevelés módszerével, lényegesen kevesebb hozzáértést igényel, végrehajtása során kevesebb hiba követhető el. A termőkaros orsófán a harmadik évtől kezdve válhat szükségessé szaktudást igénylő, kisebb ritkító metszés. Ez csak akkor indokolt, ha bőséges csapadék, vagy egyéb tápanyag feltárödás miatt rendkívül erőteljes hajtásképződés indul meg, s a sok hajtás már zavarná a termőkarok kialakítását. Ilyen esetekben elsősorban a korona belsejébe benőtt vízhajtásszerű vesszőket kell eltávolítani. Azután meg kell vizsgálni a többi vesszők helyzetét és azokat, amelyeket lekőtözéssel vízszintesre tudunk húzni, lekötözzük, a többit eltávolítjuk. Ez a művelet végezhető egész nyáron át is, ha a metszéssel nem okozunk kárt a gyümölcsben, elvégezhető a téli metszéskor is, de összekapcsolhatjuk a lekötözéssel is. (Folytatjuk.)1 Fehér Gyula agrármérnök, Budapest G0RÜGÉS SÁRGADINNYE hibridmagvak előállításához a csak nővirágú, iletve hímsteril formák a legalkalmasabbak. Másik perspektivikus irány a triploid formák előállítása. A triploid formák teljesen hím- és nősterilek, de diploidokkal beporozva magnélküli termést adnak. Triploid növények a leírass a diploidok keresztezésével állíthatók elő. Tetraploidot a szikleveles állapotban végzett D,1—0,4 %-os kolchinlces kezeléssel lehet nyerni. Jelenleg az épszélü levélzet és a virágok ivarjellegének átöröklődését tanulmányozzák, továbbá új, épszélű levélzetű, valamint váltivarú formák előállításán dolgoznak.
