Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-10-28 / 43. szám

Nem voltak hősök Guta hétszázéves történelem. Az évszázadok során arany be tűkkel író­dott a történelem vaskos lapjaira az a küzdelmes kor, melyet az ország egykori nagyközségének népe vívott sorsa jobbrafordulásáért az első köz­társaság Idején. Történelem és emberek. Keresem az összefüggést e két sző között. Mun­ka és megélhetés — ez a logikai sor­rend, ez az életcél s ebből alakul a történelem. És mindezek mögött ott van az ember. Az ember és sorsa, mely néha megcsúfol mindent. Emberi sors, melyet ml alakítunk, mely min­ket nevel és formál emberré. A történelmi viharok sodrában bő­ven kijutott a megpróbáltatásokból, a dicső harcokból Gúta népének Is. Kü­lönösen az első köztársaság idején. Sok volt a nagygazda — még több a kisparaszt és a nincstelen szegény. Két-öt hektáros területen közel ezer­kétszáz család dolgozott. De ezek közül is sokan a nagygazdáknak fuva­roztak. A nincstelenek községi földe­ket béreltek a környező települése­ken. De mindez kevés volt ahhoz, hogy emberi megélhetést biztosítha­tott volna.,» A CSKP megalakulása után szerve­zett harc indul. Különösen a huszas évek végén, a harmincas évek gazda­sági válságának időszakában bontako­zik ki a párt vezető szerepe. Sok kis­gazda tönkrement, s a burzsoázia a gazdasági válság terheit a szegények­re hárítja át. Ebben az időben elvisel­hetetlen a nyomor, a nélkülözés. 1927-ben a „Munkát, kenyeret“ Jel­szóval a párt vezetése alatt több száz kisparaszt és munkás állt csatasorba a bérek emeléséért. Rá négy eszten­dőre — a falu történetében első íz­ben — a községi képviseletben a kommunisták kerülnek többségbe. Még ez év májusában nagy tömeg­­tüntetést szerveznek, melyen a kör­nyező vidék munkásai hatalmas tö­megtüntetésen követelik az életszín­vonal emelését. A rend fenntartására kivezényelt nyolcvan rendőr tehetet­len volt a tömeg felháborodása ellen, és mozgósítani kellett a környék lé­gionáriusait Is. Különösen az öregek és a betegek helyzete volt elviselhetetlen ebben az időben. Bár a községi tanácsba több­ségbe került kommunisták nyomására „szegényházat“ létesítettek az olyanok számára, akiknek nem volt hozzátar­tozójuk — a helyzet egyre tűrhetet­lenebb volt. A munkában tönkrement, megöregedett emberek egyre kevésbé bírták a napi robotot. Tönkrementek — s nem maradt más, mint egy ron­gyos tarisznya és a vándorbot. Mert a szegényház egyre szőkébbnek bizo­nyult. Aki bírta — s ml más válasz­tása lehetett — koldulni járt nagy kereszttel és olvasóval a nyakában. Az országutak vándorainak egyre gyarapodott a száma — évről évre mindig többen Jutottak koldusbotra. Egészségtelen környezetben éltek. A lakások szegényesek voltak — a leg­több vályogból épült. A magas talajvíz következtében vizes falak és dohos levegő marta az emberek szervezetét és tette tönkre idő előtt egészségüket. S a harc folyt tovább... de a mun­ka mindegyre kevesebb volt. Még az egészséges emberek sem tudtak mun­kához jutni. A gyerekek annál in­kább, mert az ő munkájuk bére ala­csony volt. A Horthy-rezsim Idején egyesek fél-A FÖLDMÜVESASSZONYOK TÉLI ISKOLÁJA A Csehszlovák Nőszövetség mező­­gazdasági bizottsága értékelte a földművesasszonyok szocialista isko­láját. A VIII. évfolyamba több mint 100 ezer asszony jelentkezett. Az új iskolázási év tématerve ki­bővül. Nemcsak politikai és nevelő célú lesz, hanem foglalkozik majd a földművesasszonyok jobb munka- és életkörülményeivel is. Az iskolázás keretében szó lesz a munkahelyek higiéniájáról, a biztonsági előírások betartásáról, a rendszeres orvosi el­lenőrzésről, a munkaidő lerövidíté­séről, a két műszakos munkáról, va­lamint a szociális helyiségek beren­dezéséről. Az iskolázáson résztvevő asszonyok nemcsak beszélnek majd ezekről a témákról, hanem igyeksze­nek majd azt a gyakorlatban is meg­valósítani. A földművesasszonyok új téli isko­lázása tehát változatos programot hoz, amelynek keretében dolgos fa­lusi asszonyaink művelődhetnek, ta­nulhatnak, ugyanakkor több szaktu­dással és elméleti tudással felvértezve aktívabban harcolhatnak jogaikért, munka- és életkörülményeik megja­vításáért. Mandák brigádvezető csoportjával már a hatodik hidat emelte Nagycé­­tényben és Cétényke folyó fölé. A képen látható híd építéséhez a szükséges anyagot a Gyurián testvérek vágták fel a helyi fűrésztelepen. Az új híd lényegesen meggyorsítja a közlekedést és olcsóbbá teszi a szállítást. Motesíki Árpád, Nagycétény revezetve reménykedtek a földosztás­ban. De nagy volt a csalódás, amikor a parcellákat Jelző karók helyett a kakastollas csendőrök szuronyával kellett szembe nézni. A remélt jobb élet helyett százszorta rosszabbak let­tek az életfeltételek. Aztán bekövetke­zett a második világégés ... s Horthy Magyarországa sem kegyelmezett, mert a burzsoázia nem felejt és érde­keinek védelmében minden ellene irányult megmozdulást; kegyetlenül megtorol. Ezt hirdeti annak a hu­szonegy mártírnak hősi halála is, akik Dachauban és Buchenwaldban adták életüket a máért. A gútaiak közül sokan elhullottak a szebb életért folytatott küzdelemben. Akik túlélték, ma is jó erőben vannak, mert rengeteg energia lakozik ezek­ben az emberekben. S most, hogy visszatekintenek a megtett útra, büsz­kék önmagukra. Nem voltak hősök. Talán néha hibáztak is. De mindig visszataláltak a helyes útra. Cztta Béla if 1970-ig hazánkban 460 ezer, Szlo­vákiában pedig 157 ezer lakást kell építeni. Az építkezés azonban lassan halad. Szlovákiában a lakások 60 szá­zalékát egyének építik. Ez a szám még emelkedhetne, ha több lenne az építőanyag. if Idén a lakosság kilenc hónap alatt 284 millió koronával többet tett a takarékba, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezt a lakosság bevételé­nek emelkedése tette lehetővé. if Szlovákiában mintegy 120 ezer asszony állhatna munkába, ha lenne rá lehetőség. Nehézségekbe ütközik a különböző szakiskolákat végzett fia­tal lányok elhelyezése is. if A CSISZ Nyitrai Járási Bizottsága foglalkozott a mezőgazdasági ifjúság problémáival. A határozatban többek között szerepel a tormosi víkendüdülő megvásárlása Is, ahol a fiatalok majd üdülhetnek. Megalakult a mezőgazda­ságban dolgozó fiatalok szakembe­reinek klubja is. Ennek kereté­ben tanulmányútokat szerveznek az állami birtokokra és szövetkezetekbe. (Várnai Tibor, Nyitra) if Otrokocson egyre korszerűsítik az üzleteket, vendéglátó üzemet. A vegyeskereskedésnek is megfelelő hi­giénikus raktára van. A kenyeret Is önkiszolgáló üzletben árusítják. Zsit­­nyár Margit elárusító ugyancsak ör­vend. A kis vendéglő egyre kelleme­sebb szórakozást biztosít a falu lakói­nak. Olajos Barna, a vendéglátó üzem vezetője reméli, hogy a jövőben még több segítséget kapnak. (Horváth István, Otrokocs) if Több év után Szőgyénben is megrendezték a szüreti mulatságot. A látványos fölvonulást, szórakozást és mulatságot a CSISZ helyi szerve­zete és a szövetkezeti klub biztosí­totta. (Benye Julianna, Szőgyén) ▲' Egy millió koronán felüli meg­takarításról számol be az újítási osz­tály nyilvántartása az év kezdetétől május végéig. Az elmúlt öt hónap alatt 230 újítást nyújtottak be a hajó­építők, a felülbírálás után már 74 újítást elfogadtak és 67-et pedig rea­lizáltak. Az év elejétől több mint 91 ezer koronát fizettek ki az újítóknak. G&znt A z utasok megszoktak az esti já­-£*■ ratot, s hozzászoktak az autó­busz vezetődéhez is. Ismerik öt, hiszen falubeli, s így kitűnően megértik egy­mást. „Csak tessék mamika leülni, minden rendben van, azonnal adok jegyet“ — kezdte a jármű vezetője a „bemelegí­tő“ után. A „mamika“ leült, az autó­busz elindult, s a legközelebbi falu­ban a mamika kiszállt. A jegyre már nem is gondolt, fontos, hogy odahaza van. „Hogyan, hiszen én három koronát fizettem és a jegy csupán 1,40 koro­nára szól?“ — kérdi bátortalanul a vezetőt egy kisleány. Rendben van a dolog — mondja ö —, hiszen utazik, vagy nem? A barátság ilyen formában a vezető és az utasok között mindinkább el­mélyült. Már nemcsak az esti járaton, de a nappalin is. A pénzért a vezető olcsóbb jegyeket adott, vagy egyálta­lán nem adott jegyet. Az utasok nem csináltak maguknak különösebb gon­dot a dologból, hiszen ők nem vol­tak megrövidítve, sőt — mivel falu­beli a sofőr és kicsi a fizetése — kezdték őt támogatni. 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. október 28. Ha a környékbeli falu valamelyiké­ből mondjuk a HNB elnöke utazott az autóbuszon, ő is 1,40-es jegyet ka­pott háromkoronás helyett. Ez csak természetes volt. Csak nem fog a falubeli polgárral a sok utas előtt jelenetet rendezni? ... Azonban, ha ugyanez az elnök hivatalosan utazott Élelmes jegy szedő és a három koronájáért csak 1,40 ko­ronás jegyet kapott, akkor a vezető fülébe súgta, hogy ma hivatalos útra megy, az utat ki kell számláznia, és teljes értékű jegyet kért. Nagyobb összegért olcsóbb jegy, ez bizony jó mellékkeresetet ígért az autóbusz vezetőjének. Különösen ami­kor megnyerte az utasok támogatását. Kinek is jutott volna eszébe az, hogy ez a társadalom rovására történik, ez az egyén nem éppen becsületes módon gazdagodik. „Aztán majd a jegyet adja vissza" — kezdte később, előbb a bizalmas, majd az összes utasoknak mondogat­ni a vezető. Az utasok ezt is termé­szetesnek találták, s amikor az autó­buszból kiszálltak, a jegyeket vissza­adták a vezetőnek vagy „véletlenül“ beejtették a vezető kabinjába. Később a jegyeket már nem is dobálták a vezető fülkéjébe, hanem az egész uta­zás alatt két ujjuk között „ápolták“, hogy ne ajd isten összegyűrődjenek, így vasalt állapotban adták vissza a vezetőnek. Jó pár héttel ezelőtt a CSAD Igaz­gatósága ezt az esti autóbuszjáratot törölte. Indok: kevés az utas, a vonal nincsen kellően kihasználva; az üzem erre a járatra ráfizet, hiszen a bevé­tel szretnt nem haladja meg az utasok száma a kívánt 16-ot sem. S most jön a csattanó. A környék­beli lakosok sértve érzik magukat, mnidenfelé panaszkodnak, elégedetle­nek — hogyan lehetett ezt a vonalat törölni, hiszen nem 16 az utasok szá­ma, hanem mindig sokkal több, ho­gyan egyezhetett bele ebbe a helyi nemzeti bizottság, hogyan? ... Az igazat megvallva sajnáljuk az ottant lakosokat, hiszen most az esti vonattól ismét gyalog kell haza jár­niuk. Esik, nem esik, sár, nem sár, szél, ne i szél, sötét, nem sötét. Nem árulom el pontosan hol is tör­tént ez az eset. Ha mégis a kassai járás nyugati részén ilyesmiről fújdo­­gálna az őszi szellő, az csakis a vé­letlen dolga, Iván Sándor Falvainkban egyre több gondot fordítanak a családi házak stílusos épí­tésére. Amíg pár évvel ezelőtt ritkaság számba ment az emeletes ház, ma már számtalan padlásszobás és félemeletes ház épül. Képünkön egy ilyen stílusú családi ház látható Déménd községből. Balta felv. Kit szolgál az árspekuláció? Nagyobb önállóság, anyagi érdekeltség, rugalmas gazdálkodás, a Jó minőségű munkát végzők különleges Jutalmazása, mind az új gazdaságirányítás szülöttje. Az elgondolás nem rossz. Ez a helyes út, hisz a gyorsabb előrehaladás megkívánja, hogy minden munkaszaka­szon sutba dobjuk az egyenlősdiség maradi elvét. Azonban az élet olyan, hogy a különböző áramlatokban mindig akadnak ügyes spe­kulánsok, akik a maguk malmára hajtják a vizet. Jó jelenség például, hogy azok a szövetkezeti elnökök, akik kellő szaktudással, ügyesen vezetik szövetkezetüket, a vezetőség többi tagjával együtt prémiumot kapnak a termelési tervek túlteljesítésé­ért. Az egyik félezer hektáros csallóközi szövetkezetben viszont a vezetőség olyan laza tervet készített és teljesített, hogy az év végén az elnök bizonyos előre megállapított százalékok alapján 24 ezer korona prémiumot vett fel. A felháborodott tagság pár hónapon belül elüldözte a szövetkezetből. Ilyen ember nem érdemel mást, mert az anyagi érdekeltség ilyennemü alkalmazása már inkább harácsolás. Az ipari üzemekben a vezetők nemcsak úgy Juthatnak prémiumhoz, hogy túlteljesítik a tervet, hanem oly módon is, hogy indokolatlan árdrágítással a vállalat nagyobb nyereséghez Jut és így nehéz ezre­sek ütik azok markát, akik lényegében a dolgozó emberek zsebéből veszik ki a pénzt. Ilyen spekulációkról beszélt Antunín TaSky, a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottja, a nemzeti bizottságokkal fog­lalkozó bizottság elnöke, a sajtótájékoztatón. A népi ellenőrzés meg­mutatta, hogy egyes nemzeti bizottságok az árspekuláció révén igyekszenek több pénzt szerezni költségvetésükbe. Olyan esetekben is drágítják a szolgáltatásokat, amikor azt a termelési költségek nem indokolják. Jónéhány esetet sorolhatnánk fel, amikor az illetékes üzemek mil­liókat szereztek árspekulációval, vagy olymódon, hogy gyengébb mi­nőségű árut adtak el magasabb áron. A húsfeldolgozó üzemek ily­­módon 8 millió korona nyereségre tettek szert A bratislavai húsfel­dolgozó üzem például bizonyos hústermékek előállításához marhahús helyett disznófejről levágott húst használt fel. Mivel alacsonyabb értékű húst adott a termékbe, 424 ezer koronát szerzett és mindjárt tegyük hozzá, hogy a vásárlók zsebéből. Az érsekújvári dohánygyár például a nyersanyagon takarított meg 17 millió koronát. Ezért volt az utóbbi időben például annyi puha cigaretta. A trencséni' ruha­készítő üzem 3,5 millió koronával károsította meg a vásárlókat. De hasonló esetekkel találkozunk a bútoriparban, a Járási építkezési vállalatoknál, a nemzeti bizottságok helyi gazdálkodási üzemeinél is. Az egyik oldalon tehát megkárosodik a lakosság, a másik oldalon viszont spekuláns egyének becstelen pénzhez Jutnak. Ilyen erős ki­fejezést kell használni azokra, akik az új gazdaságirányítást saját céljaik, meggazdagodásuk érdekében használják fel. A Szlovák Nemzeti Tanács legutóbbi ülésén alaposan foglalkoztak az említett káros Jelenségekkel és a határozat kimondja, hogy a Jö­vőben szigorúbban kell megbüntetni olyan embereket, akik a társa­dalom érdekét félretéve a spekuláció útjára lépnek. Több kisebb­­nagyobb funkcionáriust leváltottak, megfedtek, azonban ez még min­dig kevés. Ha a helyzeten gyökeresen változtatni akarunk, el kell mélyíteni az ellenőrzést, gyorsabb ütemben kell ármegállapító bi­zottságokat létesíteni, az olyan egyéneket pedig, akik az árspeku­lációt folytatnak, bíróság elé kell állítani. Mert akárhogy is vesszük, bűntény az, ha Jogtalanul- milliókat vesznek ki a dolgozó emberek zsebéből. Sajnos, bár számtalan árspekulációt állapítottak meg, bíró­ság élőt még egyetlen mások bőrén nyerészkedő sem felelt tetteiért. Vagy az olyan eset is kevés, amikor a helyi gazdálkodási üzem ve­zetője visszaélve a lakosság bizalmával, indokolatlanul drágította a szolgáltatásokat és ennek nyomán leváltották volna funkciójából. Pedig erre sok esetben szükség lett volna. A Jelenlegi helyzet azt bizonyítja, hogy csakis úgy tudunk eredményesen nevelőmunkát ki­fejteni, ha következetesebben harcolunk a spekulánsok ellen és olyan egészséges szocialista közvéleményt alakítunk ki, amely min­den esetben leleplezi és elitéli a spekulánsokat. BÁLLÁ JÖZSEF Törvények - rendeletek Ki köteles járdát építeni? Utcánkban három családi ház körül nincs kövezett járda. Megkértük a HNB-t, köveztesse ki a gyalogutat, amelyre kérelmünk teljesítéséig ho­mokot vagy salakot szórtunk. Eddig nem kaptunk választ és a járdát sem csinálták meg. Miért fizetünk házadót, ha a gyalogútról magunknak kell gondoskodnunk? Az utakról szóló Tt 1961/136 sz. rendelet 24. &-a szerint a község be­épített területén levő gyalogutakról a helyi nemzeti bizottság gondoskodik. Erre egyaránt köteles az esetben, ha a gyalogút a helyi úthálózat része — lásd a Tt 1961/135 sz. törvény 21. &-át — s akor is, ha önálló helyi úttest­nek tekinthető. A gyalogút közelében levő ingatlan tulajdonosa, vagy az ingatlan haszná­latára jogosult egyén pedig arról kö­teles gondoskodni, hogy a gyalogút tiszta és járható legyen. Ha jeges a gyalogút, gondoskodnia kell beszúrá­sáról. (Lásd a szóban forgó törvény 23. &-át és az idézett rendelet 24. §-át.) A Tt 1961/136 sz. rendelet 2. szaka­szának 24. §-a szerint a kapualjhoz tartozó, tehát átmenő útrészt építő beruházó az építkezés tervébe s költ­ségvetésébe köteles beiktatni a kö­zeli gyalogutak (járdák) építését is. A kész gyalogutat (járdát) a HNB- nek köteles átadni. Az viszont, hogy sor kerül-e a gyalogút, illetve járda építésére, természetesen az adott pénzügyi és építkezési lehetőségektől függ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom