Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-10-21 / 42. szám
« m mt Wrm mt III. ÉVFOLYAM II M w#%Oriwyfc ^ ^ ^ ^ g Mielőtt a vadászfegyverek megszólalnak A földműves nemsokára végez a föld termésének betakarításával. A természet örök rajongója a vadászember pedig most készülődik, hogy lefölözze egész évi munkájának gyümölcsét. Örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy gazdag termésnek nézünk elébe. Idén kedvezett az Időjárás nagy- és apróvadra egyaránt. Jó anyának bizonyult az erdő, mező, gyengéden bánt a védtelen „fiaival, lányaival“. Ősrégi szólás-mondás tartja: „Sok az egér, sok a nyúl“. Idősebb vadászok megfigyeléseiből tudjuk, igazság rejlik e szólásmondás mögött. Idén olyan arányokat öltött az egérkár, hogy mezőgazdasági üzemeink vegyszeres kezeléssel védekeztek ellenük. Eljárásuk a vadászok részéről már nem volt szerencsés, hiszen ahol az egér, ott a nyúl. Igaz, kevés kivétellel elég szerencsésen „megúsztuk“ a permetezést. Itt-ott akadt kisebb-nagyobb kár, de nem volt olyan nagyméretű, mint néhány évvel ezelőtt. összegezve tehát elmondhatjuk, hogy az idei év kedvezett a vadszaporulatra. Nemcsak a nyúl, de a fácán, sőt fogolyállományunk száma is észrevehetően emelkedett. Főként ennek köszönhető, hogy szeptemberben néhány vadásztársaság fogoly lövésére is kapott engedélyt. Ám, hogy a nagy örömükbe egy kis üröm is Vegyüljön, azt is meg kell mondanunk, hogy a hasznos vadjaink szaporodásával egyidőben a kártékony vadak száma is megnövekedett. Ezek is a természet lakói, és a nemes vaddal közösen, egy ég alatt élnek. Ez a tény figyelmeztet: az eddigiektől nagyobb súlyt fektessünk a négylábú és szárnyas kártékonyok pusztítására. November elejétől szabad az út a fácán és nyulak lövésére. Mielőtt azonban megszólalnak a vadászfegyverek, gondolkodjunk egy kicsikét a remélhető vadászzsákmány, a várható termés fölött. Tudjuk, hogy államunk mind a lőtt, mind az élővad árát felemelte. Az is köztudomású, hogy idén az élövadfogás terén jóval többet vár tőlünk népgazdaságunk, mint az elmúlt esztendőkben. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy ész nélkül, tervszerűtlenül rontsunk a határba és irtsuk, ami irtható. Mindenekelőtt az élővad fogását helyezzük előtérbe. Hiszen még rosszakaratből sem mondhatjuk, hogy államunk nem fizeti méltóképpen az élővadat. Sőt, olyan árat kínálnak érte, mely határozottan csábitó és szép összegnek mondható. Emellett a tavalyitól eltérően számos rendelet látott napvilágot, amelyek újabb és újabb kedvezményt nyújtanak az eladó számára. Az sem vitás, hogy népgazdaságunk elsőrendű érdeke a valutaszerzés. Ez arra kötelezi a vadásztársaságokat, hogy elsőrendű ügyként kezeljék az élővad fogását. A vadak felvásárlási árának emelése viszont arra figyelmeztet, hogy az előző évektől eltérően jobb minőségű árut kínáljunk eladásra. Ennek érdekében már a vad lövésénél ügyeljünk, az állat ne szakadjon cafatokra, ugyanakkor a kevésbé idomított kutyák ne marcangolják szét a nyulat, tépjék le a fácánról a tollat. Az ilyen vad értékét veszti, nem talál vevőre, de a vadászfeleség sem dolgozik vele szívesen. Megszívlelendő szabály és a veszteség csökkentéséhez vezet, ha messziről nem lövünk a vadra. Minél kevesebb vadat sebzünk — mely látszólag egészségesen távozik, de később belepusztul sérüléseibe —, annál kevesebb lesz a veszteség. Mindannyiunk érdeke, hogy a vadászati szabályoknak megfelelően ejtsük el a zsákmányt. Az új vadászati rendelet értelmében ja Vadász- és Halász júniusi számában közöltük) az elismert fácánosokban fácántyúk is lőhető. Ez nagy alkalmat nyújt a selejtezésre, de semmi esetre sem arra, hogy a fiatal példányokat kapjuk puskavégre. Ennek megelőzése érdekében a fácánvadászatok alkalmával az Idősebb vadászok oktassák ki a fiatalabbakat, magyarázzák meg nekik, röptében miben különbözik az öreg a fiatal tyúktól, avagy az Idei jércétől. Ez esetben is tartsuk szem előtt a sokszor hangozta© III. ÉVFOLYAM 1967. OKTOBER A TARTALOMBÓL 9 Vadásznaptár 0 A Csehszlovák Vadászszövetség hírei 9 Tudnivalók a vadászfegyverekről 9 Mit láttunk az újvidéki halászati és vadászati kiállításon 9 Bográcsba került az első „Fehér Amur" Komáromban 9 Élvezet a pontyhorgászat 9 Őszi sporthal a csuka 9 Horgászminimum 9 Gyakorlati tapasztalatok a süllőzéshez tott igazságot, hogy miénk a vad, tehát magunkét lőjjük, magának pedig senki sem tesz kárt. Vadászataink alkalmával mindenkor tartsuk szem előtt saját és népgazdaságunk érdekét. A bő vadállomány arra serkentsen, hogy törzsállományunk számát növeljük, mely a jövő év szaporulatának biztosítéka. A hírek szerint a csallóközi ágvizes területeken is szépen fejlődik, szaporodik a vadállomány. Ez mindenekelőtt annak a páratlan összefogásnak köszönhető, amelynek tanúi voltunk az elmúlt esztendőben. Az önzetlen segítség máris meghozta gyümölcsét. A csallóközi róna rövidesen ismét országunk vadkamrája, rezervátuma lesz. Ha megindul a kör a szántón, vagy átfésüljük az ökörnyálban úszó száraz kukoricakórót, viselkedjünk vadászokhoz méltóan. A puskát vállhoz szorítva vigyük,' csöve a levegőbe és ne szomszédunk felé meredezzen. Sose lövöldözzünk vaktában, ne célozzunk olyan tárgyra, amit nem látunk tisztán. Ügyeljünk arra, hogy a bő vadászteritéket ne árnyékolja be a meggondolatlan lövésből eredő sebesülés. Valamennyien, kik lőfegyvert tartunk kezünkben, vigyázzunk vadásztársaink és a hajtók testi épségére. Rossz és elítélendő szokás, hogy jogtalan előnyre törekszünk szomszédainkkal szemben. Ne lőjjük el szomszédunk orra elől a fácánt, az előtte látható nyulat. A szomszéd vadászok kölcsönösen örüljenek egymás szerencséjének. Akkor lesz őszinte örömünk a vadászaratásból, ha az írott és Íratlan vadásztörvény szerint végezzük el azt a munkát, mely az elkövetkezendő két hónapban ránk vár. Covu zdarl Szerencsés vadászatott —sá—
