Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-30 / 39. szám
Gyümölcs raktározása télire Idén gazdagon fizettek a gyümölcsfák, ezért számos termelőnek gondot okoz raktározása a téli, illetve tavaszi hónapokra. Az alábbiakban ezeknek a termelőknek szeretnénk néhány megszívlelendő tanáccsal szolgálni. Az első, legfontosabb feladat, hogy a gyümölcsöt jő minőségben szüreteljük. Ennek egyik fontos része a szüret idejének helyes kiválasztása. Ugyanis a tartósítás egyik követelménye, hogy érett állapotban és ütődésmentesen kerüljön le a gyümölcs a fáról, majd a raktározó helyiségbe. Tudnunk kell, hogy általában az a gyümölcs tartósabb, melynek hosszabb a fejlődési ideje. Természetesen ezt a víz-, valamint savtartalma, héjának szilárdsága és egyéb tényezők is befolyásolják. így például az eper és málna mintegy öt napig, a cseresznye, meggy, a kajszibarack, az őszibarack és szilva 6—8 hétig, míg a nyári alma és a szőlő 2—3 hónapig is tárolható. Ezzel szemben a körte és az egyes almafajták' tavaszig is raktározhatok. A raktározásra szánt gyümölcsöt minden esetben alaposan válogassuk át, hogy ütődött, férges gyümölcs ne kerüljön a tárolóhelyre. jó, ha tudjuk, hogy a középkötött talajon termett gyümölcs jobban raktározható, illetve tartóssága hosszabb ideig i. megőrizhető, mint a könnyű, vagy túlkötött területen szüretelt gyümölcs. Nitrogénban gazdag talajon az érés gyorsabban bekövetkezik s ez rövidíti a gyümölcs- tarthatóságát, így azok tárolásra kevésbé alkalmasak. Ezzel szemben a káliumos műtrágyázás növeli a gyümölcs tartósságát, illetve elállóképességét. Fontos az is, hogy a gyümölcsöt szárastól szedjük és a lehető legrövidebb időn belül raktározzuk. Egyes vidékeken régi hagyományos tárolás a burgonyáéhoz hasonlóan vermes sáncolás. Ekkor 25 cm mélységben 1—2 méter széles és néhány méter hoszszú vermet ásunk. Ebbe szálas szalmát vagy egyéb anyagot helyezünk, melyre a gyümölcsöt rakjuk. Amikor a sánc elkészült hőszigetelővel (szalma, forgács) betakarjuk, majd földdel, tőzeggel, náddal stb. fedjük. Ajánlatos a gyümölcsöt kisebb ládákba egymásfölé (2—3 ládát rakva a fent elmondottak szerint) verembe raktároznuk. A sáncolás előnye, hogy helyben, például a gyümölcsösben is elvégezhető. Hátránya azonban sokkal több, így egyre kevesebb gyümölcstermesztő alkalmazza ezt a módszert. Ezért a vermekbe tárolást csak kényszermegoldásként könyvelhetjük el, s csupán azoknak ajánljuk, kiknek más lehetőségük nincs a gyümölcs raktározására. Akadnak termelők, akik a ház padlását veszik igénybe a raktározásra. Ez esetben az ingadozó hőmérséklet ártalmasabb lehet a gyümölcsre, mint a vermelésnél. Azonban ha az ősz egyformán hűvös, kisebb-nagyobb veszteséggel a padlás is alkalmas lehet a tárolásra. Faluhelyen bevett szokás, hogy a háziasszonyok a padláson levő gabonában raktározzák a gyümölcsöt. A gabona jó hőszigetelő s egyben egyenletesen biztosítja a gyümölcs anyagcserefolyamatát s ezzel növeli tartósságát. Jelenlegi körülményeink között az egyéni termelőknél legjobb raktározási helyiség a pince vagy a kamra. Jóllehet pince nincs minden házban, de kamra igen. Ilyen esetben a gyümölcsöt ládákba rakjuk, majd az előre kifertőtlenített, kimeszelt kamrába helyezzük. Lehetőleg a ládákat ne rakjuk a földre. Alattuk 5—10 cm-es szellőztető nyílást hagyjunk, de 10—15 cmnyire a faltól is távolabb legyen. öt-hat ládát rakhatunk egymás fölé. így aránylag kicsi, mintegy 5 négyzetméternyi területen 1000 kg gyümölcs is könnyűszerrel elhelyezhető. A raktározott gyümölcsöt óvjuk a fénytől, a fagypont alatti és a 8 C fok feletti hőmérséklettől. Az optimális hőmérséklet általában 1—5 G fok. A helyiséget gyengén szellőztessük (kb. 10 cm mp-es légáramlat). Legújabb kísérleti eredményeink szerint fólia segítségével a legkisebb veszteséggel raktározható a gyümölcs. Ugyanis a fólia jó hatással van a gyümölcs anyagcseréjére, illetve csökkenti a nedvesség párolgását, miáltal hosszabbodik élettartama. Igaz jelenleg egyéni termelőink még nehezen juthatnak fóliához, de nagyüzemi termelőink már minden akadály nélkül beszerezhetik. Pongrácz Gábor mérnök Gazdag volt a dinnyeszüret a terebesi járásban gazdálkodó leleszi szövetkezetben. A kertészet dolgozói örömmel mutatják a fényképésznek a nagyranőtt görögdinnyéket. Fotó: M. Novák, Lelesz A műanyag jelentősége a burgonyatárolásnál A burgonyát rendszerint pincékben, vagy vermekben tároljuk. Nagy általánosságban rendszerint kis veszteséggel megússzuk a tárolást, ám akad esztendő, amikor nagy károk származnak. Ez a tény vezérelte a szakembereket, hogy új utat keressenek a burgonya tárolására. E célból előtérbe került a műanyagok alkalmazása. Hollandiában, Dániában, a Német Szövetségi Köztársaságban például már sikerrel alkalmaznak polietilén-fóliákat és polisztirént a gumósnövények raktározásánál. A raktározás elve lényegében hagyományos, azzal a különbséggel, hogy a kupac alját vékony szalmaréteggel kibélelik, s azt fóliával letakarják. A gumós egyengetése után újból fő Hát használnak, amelyre szalmát rétegeznek. Az eképpen elrendezett kupacot végül fekete polietilén fóliával befedik. Előnye a hagyományos vermeléssel szemben abban rejlik, hogy a talaj tiszta, a burgonya pedig agyag- és szalmamentes marad. További előnye, hogy az őszi és tavaszi esős időszakban nem szivárog át a fólián a nedvesség, amivel elejét vehetjük as esetleges rothadási folyamatnak. Ugyanabban a kupacban többféle kapásnövényt is tárolhatunk, mert a fólia segítségével elkülöníthetjük azokat egymástól. Egyúttal azonban biztosítanunk kell a kupac alsó és felső szellőzését. Egyéb műanyagokkal is jó tapasztalatokra tettek szert, nevezetesen a könnyebb polisztirénnel. Kísérletképpen panellépítményt készítettek belőle. Ugyanis a polisztirén mind tartó-, mind pedig hőszigetelő képessége kifogástalan. Az eljárás a következő: megfelelő helyen 280 cm szélességben és 80—90 cm mélységben (a talajáteresztő képességhez mérten) és 20 méter hosszúságban sáncot ásunk. A verem oldalfalait gömbfával vagy falazással rögzítjük. A raktárterület közepén lécből készített háromszög alakú szellőző vályút helyezünk el. Az említett előkészület után hozzálátunk a burgonya rétegezéséhez. A gödröt előre gyártott panellemezekkel zárjuk le 200 X100 X 12 cm-es méretekben, fedélzetszerű bemetszésekkel. A panellemezeket alul a gondosan megszerkesztett alap tartja, fent pedig a tetőzet. Ne feledkezzünk meg a szellőztető nyílásról! A nyílások és az ajtócska módot nyújtanak a burgonyakészlet ellenőrzésére. Az építmény szilárdságát növeli az oldalról felhányt földréteg, mely 30 cm magasságig terjedhet. A raktározás tartama alatt ugyancsak ügyelnünk kell a raktározott burgonya hőmérsékletére s szükség szerint szellőztessünk. A polisztirén nem kívánatos tulajdonsága a gyúlékonyság, amellyel számolnunk kell. A legkézenfekvőbb védekezés a tűzrendészet! szabályok betartása, valamint a panellemezek bevonása tűzálló mázzal. A legbiztosabb a tűzbiztos panellemez, amelynek szállítását jelenleg nem tudja biztosítani népgazdaságunk. A panel (építmény létesítésénél megtakarítjuk a verem ásásával járó, évente megismétlődő munkaráfordítást, a szalmát, ősszel a hőszigetelő földréteggel történő befedést, tavasszal pedig annak eltávolítását. Nemcsak munkát, de költséget is megtakaríthatunk a javasolt eljárással. Az alanti táblázat egy mázsa burgonyatárolás munkaráfordítását és költségeit tükrözi. Hagyományos vermelés Panellépítmény Megnevezések korona/mázsa korona/mázsa Munkaköltségek 3,07 1,15 Anyagkiadások 2,24 2,20 Tárolási veszteség 3,94 (10,1% 1,97 (5,05 %) Összesen: 9,25 5,32 A panellépítmény a hagyomá- szalmát takaríthatunk meg), nyos módszerrel ellentétben a c) csökken a burgonya tárolás következő előnnyel jár: sál járó veszteség, a) csökken a kézi munkaszük- d) jobbak a burgonya raktároséglet, zási és osztályozási lehetőséb) szükségtelenné válik a szál- ®e*’ ma (100 mázsa burgonya el- e) a panellépítmény élettartama raktározásánál 7—8 mázsa 8 évre becsülhető. -es-2
