Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-30 / 39. szám

Általában a bolgárokat tart­ják kertésznemzedéknek. Egy idő óta azonban az az érzésem, hogy ebben is túlteszünk a bol­gárokon, akárcsak a törökökön a kávéivásban. Feltevésem arra alapozom, hogy napjainkban egy új hobbi van terjedőben, a kertészkedés. Minden valami­re való embernek van kertje. Igaz, a kert legtöbbször egy lepedő nagyságú földdarab, de kert, és ez a fontos. Az illúzión ez mit sem változtat. A büszke tulajdonos némi fantáziával kép­zeletben arannyá változtatja a tenyérnyi földet. Tavasz óta munkahelyemen is a kert forog közszájon. S ha történetesen nem zamatos ma­gyar nyelven hallgatom a vég nélküli szakmai eszmecserét a palántázásról, hajtatásról, met­szésről, meg miegymásról, akkor azt is gondolhatnám, bolgárok közé keveredtem. Munkatár-Virágoskert a szemétdombon saimnak szinte lerí az arcáról, alig várják a hivatali idő végét, hogy a kertbe rohanhassanak. Egy alkalommal az egyik kol­léga vörösre dagadt orral állí­tott be a munkahelyre. Két oroszlánbőgésnek is megfelelő orrfúvás között kibökte, hogy megfázott. Természetesen a kert­ben. — Tudod, még nincs kész a bódé, és olyan hirtelen jött az az ítéletidő — mondogatta. — Arra a kertre én is kíván­csi vagyok, ha miatta hajlandó vagy tönkretenni magad — mo­solyogtam a póruljárt kerté­szen. Jótanácsok Októberben elérkezik a szőlőtermesztők részére az örömteli és fontos munka, a szüret. Ez nagyon igényes teendő és jó munkaszervezést követel, mert aránylag rövid időn belül be kell takarítanunk a szőlőt és vele egyidőben a borkészítést ia el kell végezni. Az egyes szőlőfajtákat az érés sorrendjében szedjük. A rothadásnak ellenállóbb fajtákat utoljára szedjük. A szőlőt kísérjük figyelemmel s ha az egyes fürtökön a rot­hadás jeleit észleljük, azonnal lássunk munkához, mert a rot­hadás folyamata nagyon gyors lehet. Vörösbor készítéséhez teljes érésben szedjük a szőlőt, tehát ne hagyjuk túlérni, mert színanyaga bomlásnak indul. A rot­hadt fürtöket ne használjuk fel, mert ez is a bor színének rovására megy. A szőlő szüretelését ollóval vagy pedig éles késsel végezzük, nehogy az életlen szerszámokkal kárt okozzunk a bogyókban. Karós szőlők esetén ajánlatos, ha az alsó kötést kivágjuk, hogy a vesszőket széthúzhassuk, mert ezáltal könnyebben férünk a fürtökhöz. Szüret után azonnal lássunk a trágya széthordásához és be­­szántásához. Ugyancsak most van az ideje a tőkehiányok pót­lásának, tőkepótló döntésnek, bújtatásnak, illetve a zöldoltások döntésének is. A felújításra szánt öreg szőlők kivágását is szüret után végezzük. BORGAZDASÁG A szürettel járó munkák eléggé megterhelik a préselésnél dolgozó egyéneket. Tudvalevő, hogy a szőlő helyes feldolgo­zása és az erjesztés a bor minőségének alapfeltétele. Idán aránylag korai szürettel számolunk s ez okból a hő­mérséklet is magasabb lehet. Igen fontos, hogy a szőlőt lehe­tőleg ép, egészséges állapotban szállítsuk a feldolgozó helyre. Ugyanis az erősen törődött szőlő igen sok káros hatásnak van kitéve. A begyűjtött termést még a szedés napján dolgozzuk fel. Tehát annyi szőlőt szedjünk, amennyit naponta feldolgo­zunk. A törkölynek ugyancsak nem szabad sokáig ládákban, illetve a sajtókban maradni, csak addig, míg a sajtolás munkája ezt megköveteli. A behordott szőlőt vagy annak törkölyös mustját kénezzük, főleg abban az esetben, ha a szőlő penészes, rothadt vagy gyors feldolgozását nem tudjuk végrehajtani. Egy hektoliter törkö­lyös mustba mintegy 10—20 gramm kénnel számoljunk. Ha zúzógépeket használunk, ezt időnként ellenőrizzük, hogy a magvakat és kocsányokat ne sértse meg. Az egyes sajtolások között a törkölyt fellazítjuk és haladék­talanul sajtoljuk ki. A sajtolást óvatosan végezzük, hogy a mustnak legyen ideje az elfolyásra. Maximális nyomást a sajtolás utolsó negyedében használunk. A must erjedését ma már élesztők segítségével irányíthatjuk. A must kénezésével kezdődik az erjedés irányítása. Az erjesztő hordóban 10—20 százaléknyi erjedési űr maradjon, majd a zárt erjedést kotyogókkal biztosítjuk. Fontos a hőmérő használata. A fehérboroknál a kezdeti hőmérséklet 14—IS C fok, míg a vörösboroknál 18—20 C fok. Ha a hőmérséklet a 28—30 C fokhoz közeleg, a túlmelegedést akadályozzuk meg. A meg­akadt erjedés leggyakoribb oka az alacsony hőmérséklet. Zajos erjedés után a hordókat töltsük fel. V a n e k Gáspár mérnök — Igen? — csillant föl a szeme. — Kijönnél? Tudod mit, délután kimegyünk. A huszonhetes autóbuszon, az óligeti szemétdomb felé tartva megindult a szőáradat. — Meglátod, milyen papri­kám, paradicsomom van. A sze­med, szád eláll tőle. Az igazat megvallva őszinte kíváncsiság fúrta oldalam. Is­mertem nagyon jól az óligeti szemétdombot. A szünet nélkül füstölgő szemétkupacokat. A környék lakói egymásnak adták a kilincset a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottságon: — Elvtársak, nem lehetne ta­lálni alkalmasabb helyet a vá­rostól távolabb? Itt kell kiszórni ezt a sok mocsokságof a város­ban, az ablakaink alatt? Csinál­jatok valamit! Sokat töprenghettek e kérdé­sen a derék városatyák, mert már az orvosok, a városi fő­higiénikus is kifogásolta a sze­métdomb közelségét. Ipartelepítésre nem alkalmas, sőt teleknek sem jő. Talán ak­kor vetette föl valaki az ötle­tet: parcellázzák föl az érdek­lődőknek, aztán csináljanak ve­le, amit akarnak. Nyilvánvaló még mosolyogtak is hozzá, ami­kor elfogadták a javaslatot, — mert az ötlet értelmi szerzője is aligha remélte, hogy valaha fű nő a senki földjén. Amikor kiszálltunk az autó­buszból, az jutott eszembe, hogy a kételkedőknek most kellene végigmenniök a pompásan zöl­dellő, érett zöldségtől, gyü­mölcstől tarkálló kerten. He­lyenként már gyümölcsfák kúsz­nak a magasba, kis házikók szakítják meg a zöld tenger tükörsima panorámáját. A ha­ragoszöld növények fölé hajló emberek sorban fölegyenesed­nek, hogy kedélyesen üdvözöl­jék a jövevényeket. Mindenki­nek van a társához egy-egy kedves szava, tanácsa. — Jőnapot, szomszéd! — vág­ja el utunkat egy kopaszodó, de még meglehetősen fiatal és ruganyos férfi. — Tudnék szerezni első osz­tályú földiepret, szenga-szenga­­nát... A múltkor említette, hogy ... Megtörténik az egyezség, és folytatjuk utunkat. Pár lépéssel odébb ismerős, markáns voná­­sú férfi tépi a hagymát. —■ Alezredes elvtárs! — A, Ludko! — emeli föl a fejét. — Hogy kerül ide? Látod, ide vitt az utam Buzuluktól. Mindketten nevettünk a jól­sikerült tréfán, és a szikár ka­tona úgy elpirul, hogy a homlo­kán húzódó duklai sebhely szinte lángvörösre gyullad. — Többnyire az íróasztal mö­gött ülök. Kell egy kis mozgás. Meg a zöldség is. A kofák ki­forgatják az ember zsebét. A zöldségkereskedelem pedig rég­óta reménytelen eset. Ez fris­sebb, és az enyém — nyomja meg az utolsó szót. Idősebb ember tart felénk. — Nem ismered? — kérdezi barátom. Tagadólag rázom a fejem. — Pedig a bölcsészkaron ta­nít. — Jónapot — nyújtja a ke­zét. — Nos, elhoztam az ígért magot. Még most is elvetheti. Ne haragudjon, hogy ennyit vá­rattam. Még szabadkozik is, hogy szívességet tesz. — Az a legszebb az egész­ben, hogy az emberek olyan készségesek, kedvesek, közvet­lenek egymáshoz — fordul fe­lém a barátom, miután elhe­lyezkedtünk a parcellája fölött trónoló szerszámosládán. Akár orvos, újságíró, mérnök, katona vagy taxisofőr. Olyan ez, mint egy népes család. — Ha már itt vagy, segíthet­nél kijavítani a kutat — mond­ja kisvártatva. Elő is kerülnek a szerszá­mok, s ahogy az elromlott szi­vattyút babráljuk, lecsúszik a kulcs a csavarról, s barátom úgy odavágja két ujját a vas­csőhöz, hogy menten előbugy­­gyan a vér. A fájdalomtól eltor­zul az arca, de mosolyt erőltet magára. — Annyi baj legyen — mond­ja összeszorított fogakkal, de tudom, ha ez máshol történik, akkor olyan ördögimádságot ereszt meg, melynek hallatára a huszárőrmester is bedugná a fülét. Amikor ismét a ládán pihe­nünk, büszkén mutat egy pap­rikát. — Nézd! Ezért csinálom és csinálják a többiek. Ez az én munkám gyümölcse. Bámulatos ezeknek az embe­reknek az akaratereje. Legtöbb­jük könyvből tanulta a kertész­kedés tudományát, de annál na­gyobb lelkesedéssel űzi. A sze­métdombból virágoskertet vará­zsoltak. Ezek után mosolyog­nom kell egyes emberek aggá­lyain, akik annak idején azt hitték, ha fölparcellázzák a szemétdombot, visszaállítják vele a kapitalizmust. Palágyi Lajos Próbálkozások a mogyoró metszésével Az Egyesült Államok évi 100 000 q-t meghaladó mogyoró­termésének 95 °/o-a Oregonból kerül ki. A Willamette folyó völgyében 7300 ha ültetvény ta­lálható. Ezek tanulmányozása hasznos lehet a Földközi-tenger környéki országok részére, ahol a főleg 1930 óta telepített mo­gyoróültetvények gyenge termő­­képességűek. Oregonban kikísér­letezték az ott termelt Barcelo­na fajta legmegfelelőbb metszé­sét. A mogyorót alacsonytörzsű fává nevelik. Legterményebbek a 15 cm-nél hosszabb éves vesz­­szők. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom