Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-30 / 39. szám
Az őszi mélyszántás Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy az őszi szántás agrotechnikai határideje már kezdetét vette és mindazok, akik az őszi mélyszántás Jelentőségét kellőképp ismerik és értékelik, tudatában vannak azon előnynek, amit az idejében végzett őszi mélyszántás, az agrotechnikai határidő vége íelé, vagy azután végzett szántással szemben Jelent. Az őszi mélyszántás fő feladatából és biológiai jelentőségéből kell kiindulnunk ahhoz, hogy a fentieket kellőképp megértsük. Ez elsősorban az őszi és téli csapadék minél tökéletesebb felfogásából és konzerválásából áll. A tenyészidő alatt lehullott csapadéknak ugyanis jelentékeny része nem jut a talajba, vagy elpárolog onnan még azelőtt, mielőtt a növény felvehetné, vagy mielőtt agrotechnikai beavatkozással annak elpárolgását megakadályozhatnánk. A meglevő csapadék tehát nem elegendő ahhoz, hogy a növények vízszükségletét fedezze és azt az őszi mélyszántással tárolt vízkészlettel kell pótolni. A vízhiány mindenkor terméscsökkenést eredményez. Talán nem lesz érdektelen, ha Stoklasa nyomán tájékoztatás céljából ismertetjük azt a vízmennyiséget, amit egyes ismertebb kultúrnövényeink 1 ha területen a tenyészidő alatt, közepes terméshozam mellett igényelnek. így pl. a búza 4,6, a rozs 4,5, az árpa 4, a zab 5,9, a cukorrépa 6,3, a vöröshere 7 millió liter vizet vesz igénybe. Természetesen ezen értékek változnak az éghajlati viszonyok és az uralkodó időjárás szerint is. Minthogy azonban a növény több mint 90 százaléka vízből áll és a transzpiráció révén a vízzel igen nem gazdaságosan bánik, úgy kell őket vízzel ellátnunk, hogy a növekedés minden fázisában és a fejlődés minden szakaszában, de különösen az ún. kritikus időszakban kellő mennyiségű víz álljon rendelkezésre. Tudván azt, hogy a szántott, s főképp a mélyen szántott talaj vízfelvevő képessége kétszeresen meghaladja a nem szántott talajét, azon kell igyekeznünk, hogy az őszi csapadék a talajt már szántott állapotban találja. Mivel ősszel az éjszakák már hoszszabbak, a nappalok hőmérséklete pedig csökken, a lehullott csapadék elpárolgása alacsonyabb lesz, és több víz lesz konzerválható a tenyészidöben lehullott csapadék pótlására. Minél hamarabb végeztük el tehát az őszi mélyszántást, annál eredményesebben teljesíti az főhivatását, a talajnedvesség felvételét és elraktározását. Van az őszi mélyszántásnak, illetve időben történő keresztülvitelének egyéb fontos kívánalma is. így például a talaj biológiai aszpektusa. Az időben megszántott talajok, minthogy azokban még hatékony biológiai tevékenység megy végbe, biológiai beérési folyamaton mennek keresztül. A baktériumok talaj-feltáró és érlelő hatása az időjárás rosszabbodásával és a talaj hőmérsékletének csökkenésével fokozatosan lelassul, majd megszűnik. A későn végzett őszi szántás talajában a biológiai folyamatok már annyira ellanyhulnak, hogy a talaj őszi, ún. „tartós beérése“ hiányozni fog. Az ilyen biológiailag be nem érett talajok tavasszal jóformán az első nagyobb esőzések után elvesztik aprómorzsás szerkezetüket és nem tudják biztosítani a növények részére a folyamatos tápanyag és vízfelvételt. Azt az érvet, hogy a korán szántott talajok a fagyok beálltáig elgyomosodnak, csak előnyös, mivel elvirágozni és magot érlelni már nem tudnak, s kicsírázásukkal csak elősegítették, az őszi szántás gyomirtó hatását. Elkésett őszi mélyszántásnál ez a gyomirtás-hatás már elkésik. Teljesen feleslegesnek, sőt nagyon károsnak és szakszerűtlennek tartjuk az erősen kigyomosodott talajok újraszántását, mivel a gyomirtást tárcsás vagy fogasboronákkal akár ősszel, akár tavaszszal minden újraszántás nélkül is tökéletesen elvégezhetjük. Az ősszel megmaradó gyomok legnagyobb része a téli hótakaró nélküli fagyok hatására jobban kipusztulnak. Természetesen a korai őszi szántást csakis olyan elővetemény után végezhetjük, amely korán kerül le a tábláról, de akkor azután haladék nélkül hozzá kell fogni. Az őszi mélyszántásnál nem hiba, ha hantos felületű lesz, ami az ideihez hasonló aszályos szárazság után el nem kerülhető, mert a hantos felület tökéletes hó és csapadékfogást eredményez. Mindazonáltal a biológiai élet sikeres folyamata megkívánja, hogy az őszi mélyszántott talaj felületét vagy a szántással egyidejűleg vagy azonnal utána fogasoljuk, vagy gyűrűs hengerekkel hengerezzük. Ezáltal a túlzott levegőellátottság lecsökken és a mikroorganizmusok jobb életfeltételt nyernek életműködésükhöz. A szárazságban végzett őszi mélyszántás évelő gyomirtó hatása jobb mint a nedvesebb talajon végzett szántásé. Különösen a mélyen gyökerező takácsmácsonya, acat, perje stb. gyomok gyökerei a talajfelszínen elszáradnak és az adventív rügyei nem hajtanak újabb gyökeret. Kivételt az eróziós veszélynek kitett lejtős felületű talajok képeznek, ahol a felszíni domborzat csökkenése a talajlemosódás veszélyét növelné. Ilyen talajokon nem végzünk utómunkát (boronálás vagy hengerezés) sem nem szántunk előhántós ekével, mivel azzal a talajfelszín nem eléggé hullámos domborzatot alakít ki. Nem utolsósorban kell említenünk az őszi mélyszántás mélységének helyes meghatározását. Elvül abból kell kiindulnunk, hogy az őszi mélyszántás mélységét az ún. ..eketalp betegség“ elkerülése céljából évente változtatni kell, de annak megállapítására maga a vetendő növény gyökérszerkezete és igény^ is elhatározó fontossággal bír majd. Az őszi mélyszántás mélysége kb. 20—35 cm között változik. A sekélyebben gyökerező növények (tavaszi kalászosok] alá a szántás mélysége kisebb lesz, míg a mélyebben gyökerező kapások és technikai növények alá mélyebb. Az őszi mélyszántás költségei a szántási mélység szerint progresszívan emelkednek, nem lenne tehát gazdaságos, de agrotechnikailag, sőt biológiailag sem indokolt azt kelleténél mélyebben végezni, mint amennyire feltétlenül szükséges. A mélység meghatározásánál kiindulási pontul a műveleti réteg mélysége szolgál. Csekély termőrétegnél a mélyszántás a holt, biológiailag terméketlen ún. vadföld íelhözása révén feltétlenül rontaná a műveleti réteg összetételét, és terméscsökkenést eredményezne. A kellő mélységben végzett mélyszántás jobb víz és tápanyag ellátottság révén nagyban növeli a terméshozam kilátásait. Az időben végzett mélyszántásnál a talaj műveleti rétegében a víz és levegő arányának megfelelően a talaj hőgazdálkodása is kívánalmainak megfelelően módosul. Nem utolsó sorban a kellő mélységű, biológiailag tevékeny termőréteg kiváló elhelyezkedést és tartózkodási helyet biztosít a növények gyökereinek. Azáltal, hogy a gyökerek nagyobb ellenállás nélkül hatolnak le a talajba, megtakarított energiájukat a föld feletti rész hatványozott kifejlődésére fordíthatjuk. S ami talán a legfontosabb, hogy az ősszel mélyen szántott talajok felszíne tavasszal korán szárad és így a talajelökészítést időben lehet elvégezni. Ügy hiszem, az elmondottak kellő bizonyítékot nyújtanak az őszi mélyszántás időben való elvégzésének fontosságára, és nem fogjuk azt elkésve oly időpontban végezni, amikor a csúcsmunkák torlólása a jó minőségű munkát lehetetlenné teszi. Prof. Dr. Ing. Frideczky Ákos, egyetemi tanár Prof. Dr. Ing. Fridecsky Ákos a nyltrai járási szántóversenyt figyeli és közélelmezés egyetemes rendszerében sági szükségletek szempontját, hanem azt nézték, ki fizet érte legtöbbet. Bekövetkezett tehát az az állapot, hogy számos alapvető élelmicikket nem vagyunk képesek tetszetős csomagolásban, elegendő mennyiségben és kielégítő minőségben, hanem csak az anyagi lehetőség keretein belül gyártani, mert híján vagyunk a kellő csomagolási technikának. — A külkereskedelem terén érvényesülő új elveket: a reprodukciós árkülönbözet kiegyenítését, a pótlékok és levonások rendszerét az anyagi termelés egyes részlegei fajlagos jellegének figyelembevétele nélkül állapították meg. Nem részesítik különös előnyben a nemzeti jellegű munkát, és mivel a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nagy mértékben felölelik a nemzeti jellegű munkálatokat, odáig jutottunk, hogy az említett rendszer érvényesítésénél még a saját termelési költségek sincsenek teljesen fedezve (így például a tejüzemi és tejtermékek, a baromfitenyésztés, egyes konzervgyárak esetében stb.). Előállott tehát az a helyzet, hogy azok a termelő-szervezetek, amelyek a külföldi piac számára dolgoznak, olcsóbban dolgoznának mint a belföldi piac részére, jóllehet a kivitelre szánt termelésnél többnyire jobb minőségű alapanyagokat, tetszetősebb göngyöleget és nagyobb szakképzettséggel rendelkező dolgozókat alkalmaznak. Ennek következménye, hogy azokat a cikkeket, amelyek árbelileg az önköltségek színvonalét sem érik el, egyszerűen nem gyártják és nem is exportálják. Másrészt azonban sok az olyan termék, amelynek gyártási irányelvei magas, és gyakran meg nem érdemelt jövedelmet biztosítanak az exportvállalatoknak. — Az új irányítási rendszer legkomolyabb problémája az a körülmény — már amennyire a feldolgozó ipar és a mezőgazdasági üzemek közti kapcsolatok rendezéséről van szó, — hogy a feldolgozó vállalatok tartalékaik után 4—6 százalékos kamatot kötelesek fizetni akár betervezett, akár terven felüli tartalékokról van szó. Jóllehet ez az elv számos más ágazat vonatkozásában helyesnek mondható, mégsem hathat gazdaságilag kedvezően a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés együttesére. Lényeges kilengések észlelhetők ugyanis a terméshozamban és a piaci termelésben, amelyeket rajtunk kívül álló természeti tényezők idéznek elő, amiért a jó termés éveiben nyersanyag- és terménykészleteket kell tárolnunk a szűkösebb esztendők Idejére. Természetes, hogy ezért a feldolgozó vállalatok tiltakoznak az ellen, hogy szerződésen felüli mennyiségeket vegyenek át a növényi és állati eredetű mezőgazdasági termékekből, ami viszont érthető elégedetlenséget vált ki a mezőgazdasági üzemeknél, mindenekelőtt azonban érzékeny népgazdasági károkat okoz. A tárolt tartalékok után fizetendő kamatok gyakran meghaladják a jövedelmezőség színvonalát. Ez a jelenség világosan megnyilvánult a vágómarha vonatkozásában az I. félévben, amikor a szlovákiai húsfeldolgozó vállalatok nem voltak hajlandók átvenni néhány ezer tonna vágásra alkalmas állatot. Károsodás állt be húsban és takarmányban egyaránt. — A termelés és közellátás folyamatosságára ugyancsak kedvezőtlenül hat a kamatoztatás a belkereskedelmi szervezetekben, amelyek szintén arra törekednek, hogy tartalékjaik a menynyiségileg engedélyezett színvonal alatt mozogjanak akkor is, ha ezzel megbontják a közellátás folytonosságát és folyamatosságát. Vonatkozik ez elsősorban olyan termékekre, amelyekből idény előtti tartalékokat kell tárolni. Következménye, hogy a kereskedelem és a termelés között sokszor váratlan rendelésekre kerül sor éppen a csúcsforgalom idején, másrészt azonban a fogyasztási idény előtt a feldolgozó ipar termelési kapacitása alig lett kihasználva. Ez a körülmény megbontja a termelési folyamat szervezettségének folytonosságát, megzavarja a termelővállalati dolgozók állandó, teljes foglalkoztatottságának lehetőségeit. — A behozatal és kivitel összehangolásának hiányában nehézségek merülnek fel olyan készételek behozatala körül, amelyek váratlanul érkeznek és kibillentik egyensúlyából a hazai feldolgozó ipar egyenletes ütemét. Ennek az a következménye, hogy termelésünk az év egyes szakaiban rendellenesen magas, egyéb időszakokban viszont felette alacsony. Ezt tapasztalhatjuk nevezetesen azokban az ágazatokban, amelyekben külföldi behozatalból fedezzük a lakosság szükségletének jelentékeny hányadát (dohánytermékek, palackborok stb.). A tervszerű, tökéletesített irányítási rendszer eddigi érvényesítéséből kitűnik, hogy a mezőgazdaság és közélelmezés terén az adásvételi kapcsolatok útjából fokozatosan el kell távolítani azokat az akadályokat, amelyek fékezik a piaci mechanizmus rugalmasabb fejlődését és teljes kibontakoztatását. Csakis így érhetjük el a kívánt eredményeket, csupán így elégíthetjük ki a fogyasztók szükségleteit élelmiszer-ellátásunk terén. L. SPAClNSK? mérnök, a tudományok kandidátusa, a Szlovák Nemzeti Tanács Földművelésügyi és Közélelmezési Megbízotti Hivatalának dolgozója Nagy lehetőség nyílt MAGYARORSZÁGON a termelőszövetkezeti kooperációk előtt — CS0NGRÄD MEGYEI TAPASZTALATOK — Csongrád megye a magyar mezőgazdasági termelés egyik fontos központja, az itt működő termelőszövetkezetek többsége igen jól gazdálkodik, jelentős mennyiségű árut termel. A magyar népgazdaság irányításában elhatározott átfogó reform csak 1968. január elsején kezd hatni a gazdasági élet minden területén, de a megye termelőszövetkezetei máris mozgékonyán igyekeznek kihasználni azokat a rugalmasabb gazdálkodási lehetőségeket, amelyek az új mechanizmus szellemében rendelkezésre állnak. Ilyen lehetőség például a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium 5/1967/VHI.3./ számú rendelete, amely a napokban látott napvilágot és többek között kimondja: a mezőgazdasági nagyüzemek saját üzemükben hizlalt (nevelt) sertést és juhot üzemi konyhájukon, valamint az általuk fenntartott vendéglátóipari üzemekben (birkacsárda, pecsenyesütő, halászcsárda stb.) felhasználás végett, illetőleg állandó árusító helyükön történő értékesítés céljára feldolgozhatnak. Ezzel a rendelettel a termelőszövetkezetek régi kívánsága teljesült, aminek sokféle haszna van. Egyrészt ösztönzi a szövetkezeteket, hogy az állami szerződéseken felül neveljenek, hizlaljanak jószágot, amit feldolgozva maguk értékesítenek, így a kereskedelmi haszon is a szövetkezetnél marad. Másrészt ily módon javítható a nagyvárosok, ipari körzetek élelmiszer-ellátása is. Szegeden — az ország egyik legnagyobb városában — már három termelőszövetkezet, egy földművesszövetkezet, egy állami vállalat (Csongrádvidéki Pincegazdaság) létre is hozta a szövetkezeti városellátó szövetséget, amelyre I millió 250 ezer forintot szavaztak meg induló pénzalapként, s ezt részjegyek címén fizetik be. Már készül e közös összefogás első szegedi mintaáruháza, rövidesen szövetkezeti hentesárúüzlet nyílik a Kossuth Lajos sugárúton, elhatározták a Márey utcában egy szövetkezeti étterem megnyitását, s csupán erre az étteremre másfél millió forintot szánnak a vállalkozó tsz-ek. De számos üzlet nyitását is tervezik a Marx téren, Felsővároson, Ojszegeden. Csongrád megye termelőszövetkezetei külön-külön az ország sok részében jelenleg is 31 elárusító helyet üzemeltetnek, míg a megyén belül 43 a termelőszövetkezeti zöldség-gyümnlcs-virágüzletek száma, valamint 7 tsz borkimérést is üzemeltet. Sőt Balatonalmádiban a rúzsai juhász Gyula tsz üzlethálózatot is épít, ahol sajáttermelésű almát, szőlőt, őszibarackot árusít, valamint termelői bort. A megye szövetkezetei azonban egyre inkább látják, hogy külön-külön létesített üzleteik fenntartása kevésbé gazdaságos, s must, miután Csongrád megyében — a termelési tájnak megfelelően — a termelőszövetkezetek 3 területi szövetségébe tömörültek, megnyíltak a lehetőségek — az egyes termelőszövetkezetek önállóságának megőrzése mellett — a közös értékesítés megszervezésére is, hogy mindinkább kihasználhassák az összefogásban rejlő erőt ilyen vonatkozásban is, s lényegesen csökkenthessék a szállítási, üzletfenntartási, bolti eladói és más költségeket. Szélesedik Csongrád megyében a termelőszövetkezetek önálló segédüzemi tevékenysége is. A szentesi Oj Barázda tsz-ben például az idén paprika-, uborka- és káposztasavanyító segédüzemet létesítenek, saját terményük egy részének gazdaságosabb értékesítésére. Már 600 mázsa uborkát és 100 mázsa paprikát savanyítottak a hordókban, de ez a tevékenység tovább növekszik. Ugyanez a szövetkezet csőszerelő munkacsoportot is szervezett, amely a melegházak építését önállóan végzi, sőt, később más szövetkezeteknek is dolgozik. Kiszomboron viszont a község termelőszövetkezetének vezetősége megegyezett a helyi tanáccsal, amely átengedi a tsznek a község bezárt téglagyárát. A termelőszövetkezet az üzemet jelentős beruházással működésbe hozza és jövőre már 2—2,5 millió téglát gyárt, részint a szövetkezet mezőgazdasági és lakóházépitési szükségleteire, részint a községi tanács falufejlesztési feladatai megoldására. Az újszentiváni Magyar-Csehszlovák Barátság tsz viszont gépjavító üzemágat hozott létre, amely nemcsak a szövetkezet szükségleteit látja el, de más szocialista vállalatok részére is vállal munkát. Most például gabonaszállításhoz szükséges terítőkocsikat készít a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat részére. Ily módon a gépjavító üzemegységben dolgozó szakemberek foglalkoztatását egész évre megoldották. Székkutason az Gj Elet tsz 90 holdon termelt az idén borsmentát, s a termést ebben az évben már a szövetkezet modern, nagykapacitású olajpároló üzemében dolgozták fel. Csupán a borsmenta az idén másfél millió forinttal növelte a tsz bevételét. Tömörkényen a termelőszövetkezetek a háztáji gazdaságokból piacra kerülő állatok és termény közös értékesítésére fogtak össze, hogy a maguk számára megszerezzék a nagyobb tételek uán járó nagyüzemi felárat is. Eddig már 3 millió tojást és 110 borjút vásároltak fel a tsz-tagok háztáji gazdaságából és értékesítettek közösen, de az év hátralevő részében még további 140 borjú közös értékesítését szervezik meg. A most megalakult területi termelőszövetkezeti szövetségek egyik feladataként — a tag-termelőszövetkezetek megbízásából — azt tűzték ki, hogy közösen lépnek fel, amikor az áruk osztályozásáról, minősítéséről van szó, valamint más vonatkozásban is érdekvédelmi szövetségként szerepelnek. De még most bontakozik a szövetségek irányításával, tanácsaival az üzemági összefogás, hogy — noha az egyes tag-termelőszövetkezetek megtartják ugyan gazdasági önállóságukat — mégis kihasználhassák azokat a jelentős gazdasági előnyöket, amelyeket egy-egy nagyobb termelési egység nyújthat számukra. Ez az öszszefogás kiterjedhet — a már említett közös értékesítő vállalkozásokon kívül — közösen létrehozott termelési egységekre, közös belvízelhárító létesítményekre, sőt a szentesi szövetségben, amely 40 tszt-t egyesít, felvetődött a munkából kiöregedett, s a család nélkül maradt szövetkezeti parasztok részére közös otthon létesítése is. Mindenesetre Magyarországon is _ a termelőszövetkezeti önálló gazdaságok politikai-gazdasági-szervezeti megszilárdítása után napirendre kerül a sokoldalúbb, szélesebb kooperációk megszervezése annak érdekében, gyorsabban növekedjék a mezőgazdaság termelése és ezzel a termelőszövetkezet jövedelme is. Ehhez kedvező feltételeket teremt az 1968. január elsejével bevezetésre kerülő gazdasági reform, valamint az ország minden részében “üvidesen megalakuló termelőszö izeti területi szövetségek. RÄCZ LAJOS, Szeged SZABAD FÖLDMŰVES fi 1987. szeptember 30. A Brnói Nemzetközi Vásáron a Ttí-80 4 burgonyaosztályozó aranyérmet kapott
