Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-30 / 39. szám

Mongólia mezőgazdasága az új ötéves tervben

A Mongol Népi Forradalmi Pórt 1906 .Júniusában tartott kongresszusa a szocializmus építése során Mongóliában és más országokban szerzett gyakorlati tapasztalatok általánosításával kitűzte a soron következő feladatokat a legközelebbi időszakra. Elfogadta az ú] pártprogramot, amely meghatározza a párt tevékenységének céljait és fő irányait a szocializmus teljes győzelmének biztosításához az országban, valamint jóváhagyta a népgazdaság és a kultúra fejlesztésének az 1966— 1970-es évek időszakára szóló negyei dik ötéves terv irányelveit.

A fő gazdasági feladat az új ötéves tervidőszakban az, hogy az anyagi műszaki bázisuk megszilárdítása út-: ján biztosítsuk a mezőgazdaságnak, az iparnak és a népgazdaság egyéb ágainak további jelentős fejlődését, az ország további iparosodását, a munka termelékenységének növelését és a termelési alapok hatékonyabb kihasználását, hogy elérjük ezen az alapon a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan fel-, emelkedését. Az új ötéves terv a nem-, zeti jövedelem 30 °/o-os, a mezőgaz-. dasági termelés 38—40 %-os és az ipari termelés 70—80 %-os növekedését irányozza elő.

Ezeknek a feladatoknak a sikeres teljesítése végett a beruházások terjedelmének, valamint a népgazdaság termelési állóalapjainak jelentős (63 %-os) növelését tervezzük mind az iparban (80 %-kal), mind a mezőgazdaságban (2,4-szeresére).

A Mongol Népi Forradalmi Párt VI. kongresszusa megállapította, hogy Mongólia fejlődésének új szakaszába: a szocialista társadalom kialakitásá-. nak befejező szakaszába lépett. Ennek a szakasznak a fő feladata a szocializmus anyagi-műszaki bázisának min-» den módon való fejlesztése és létrehozásának befejezése. Fontos szerepe van ebben az iparon kívül a mezőgazdaság és ezen belül az állattenyésztés fejlesztésének. A további nemzetközi szocialista munkamegosztásban a mezőgazdaság terén ez az ágazat különös jelentőségű.

Mongólia beruházásainak mindig jelentős hányadát irányította a mezőgazdaságba. Ebben az ötéves tervben is a gazdaságnak ez az ágazata, mindenekelőtt az állattenyésztés marad az ország népgazdaságának alapvető ágazata. Ez foglalkoztatja a lakosságnak csaknem háromnegyedét és ezen belül az állattenyésztésből él annak 60 %-a. Az állattenyésztés adja a mezőgazdaság összes árutermelésének értékben a kétharmadát.

Az új ötéves tervidőszakban (1966— 1970) a mezőgazdasági beruházások az összes beruházások 30 %-át teszik ki, szemben az előző tervidőszak 16.6 százalékos értékével. Jelenleg az országban nagyarányú intézkedések folynak a törzstenyésztés megszervezésére, az állategészségügyi ellátás megjavítására, az állattenyésztés vízellátására és a takarmánybázis megszilárdítására.

A mezőgazdaság fejlesztésének legfontosabb feladata a negyedik ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelés jelentős fokozása az állatállománynak és termelőképességének növelése, a vetésterület bővítése és a növények terméshozamának fokozása, a gépesítésnek és a korszerű tudomány vívmányainak, valamint az élenjáró tapasztalatoknak a széleskörű bevezetése a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szocialista gazdálkodási, módszereinek tökéletesítése révén.

Az állattenyésztés terén valamenynyi állatfaj állományának 7—9 százalékos emelkedését irányoztuk elő úgy, hogy az elérje az időszak végére a 25,5—26 millió db-ot. Ezen belül a juhállomány 9—10 %-os, a szarvasmarhaállomány 14—15 %-os, a teveállomány 1,8—2 %-os, a kecskék számának 2—3 %-os és a lóállomány 0,5—1 %-os növekedését tervezzük. Tervezzük továbbá a sertés- és baromfitenyésztés további fejlődését az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, a lehetőségek és az igények figyelembevételével, a juhonkénti gyapjúhozam 5—7 %-os, a tehenenkénti tejhozam

20—21 %-os növelését, a hús állami begyűjtésének 20—23 %-os, a tejbegyűjtés 15—18 %-os, a különböző gyapjúfajták begyűjtésének együttvéve 15 %-os emelkedését.

Nagy figyelmet fogunk fordítani az állatok fajtaösszetételének javítására A hibrid szarvasmarhaállomány az ötéves tervidőszak végére eléri majd a 134 000 db-ot, a kultúrfajtájú juhoké a 3 500 000 db-ot.

Az állattenyésztés gyors fejlődésé nek alapvető feltétele a szilárd ta karmánybázis. Éppen ezért a XV kongresszus irányelvei nagy figyelme fordítanak a takarmánytermelésre. As új ötéves terv megjelöli a legelők é:

Irta: H. DASDANOV

rétek ésszerű és lehető legteljesebb hasznosításának konkrét módozatait. A legelőterületek ésszerű hasznosításában nagy segítséget hivatottak nyújtani a tudományos kutató intézmények. A tudományos kutatások alapjában véve felölelik majd a legelő növényzet botanikai összetételének, a különböző országrészek éghajlatának, a füvek növekedési törvényszerűségeinek, termőképességüknek és takarmányozásra való alkalmasságuknak a vizsgálatát.

Országunk gazdag természetés legelőkben. Fél esztendőn keresztül a jószág kizárólag lábonálló takarmányon él. Ez lehetővé teszi az állatok tápláltságának és teljesítményének fokozását, azt, hogy a növendékállatokat kedvező körülmények között neveljük. Ezen túlmenően tervezzük az állatok takarmánnyal való ellátását a telelés és az edzés időszakában. Ennek érdekében a tervek szerint felépítünk 16 új keveréktakarmánygyárat, továbbá hat premixüzemet. Ezenkívül nagy mennyiségben fogunk előállítani takarmányantibiotlkumokat és fenyőtű-lisztet. A húskombinátok évente 600—800 tonna hús- és csontliszt forgalomba hozatalát tervezik. Sok koncentrált és tömegtakarmány termelését irányoztuk elő az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Széleskörűen hasznosítani fogjuk a szalmát. Mindezek az intézkedések arra irányulnak, hogy növeljük az állatállományt és szakadatlanul fokozzuk annak teljesítményét.

Az alapvető feladat a földművelés terén a növényi termelés a földművelés kulturáltságának és a terméshozamoknak a fokozása révén és a vetésterület bővítésével, hogy ezáltal biztosítsuk a lakosság számára az élelmiszereket, az ipar számára a nyersanyagokat és jelentősen megszilárdítsuk az állattenyésztés takarmánybázisát.

A mezőgazdasági termelés növelésének legfontosabb eszköze a belterjesítés. Jelenleg a mezőgazdasági szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak megvannak a szükséges feltételeik ahhoz, hogy áttérjenek a földművelés és az állattenyésztés belterjesebb fejlesztésére és ezen a téren már gyűjtöttek Is bizonyos tapasztalatokat. A termelőeszközök szocialista tulajdona új feltételeket teremtett a mezőgazdaság fejlődési jellegének és irányának gyors megváltoztatásához a Mongol Népköztársaságban.

A mezőgazdasági termelés belterjedése a szocialista országokban és ezen belül Mongóliában a szocialista tábor valamennyi országának Ipari fejlődésére, együttműködésükre és kölcsönös segítségre támaszkodik.

A szocialista országok közti munkamegosztás eredményeképpen országunk mezőgazdasági termelése korszerű eszközöket kap a gépesítéshez és villamosításhoz. Hozzájut ezenkívül különböző vegyianyagokhoz és nemesített törzsállatokhoz is. Ez igen jó lehetőségeket teremt a termelés belterjesítéséhez a szocialista mezőgazdasági üzemekben.

A párt és a kormány óriási és egyre növekvő összegeket bocsát rendelkezésre a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozására, anyagiműszaki bázisának állandó erősítésére. Az 1959. évtől kezdve a vetésterület gyorsan növekszik a szűzföldek eredményes művelésbe fogása eredményeképpen, ami az egyik fő útja a belterjes mezőgazdasági termelés fejlesztésének.

Évről-évre növekszik a mezőgazdasági üzemek ellátottsága gépi eszközökkel. Jelenleg a legfontosabb munkák az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben — a szántás, a vetés, a boronálás, a betakarítás, valamint a fö kaszálása és összegereblyézése — teljes egészében gépesítve vannak. Az új ötéves tervben folytatódik a korszerű technika bevezetése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben.

A Mongol Népi Forradalmi Párt XV. kongresszusának irányelvei leszögezik: „Minden eszközzel fokozni kell a mezőgazdasági termelés gépesítését, így többek között a földművelés gépesítettségét azzal, hogy rövidüljön a vetés és a betakarítás ideje és nagymértékben csökkenjenek a termésveszteségek, továbbá gépesíteni kell a munkaigényes munkákat az állattenyésztésben.“

E célból a mezőgazdaság az ötéves terv időszakában 3500 traktort, 1500 kombájnt, 560 fejőgépet és 1000 elektromos juhnyírő berendezést, valamint sok egyéb mezőgazdasági gépet és berendezést kap.

A felső- és középfokú képzettségű mezőgazdasági szakemberek létszáma az ötéves tervidőszakban 8000 fővel, azaz 77 százalékkal növekszik. Rendkívüli figyelmet fordítunk a tudomány eredményéinek bevezetésére, valamint arra, hogy fokozzuk a tudományos kutatómunkát az állattenyésztés és a földművelés területén. A mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelése és a kiváló tapasztalatok, illetve a tudományos vívmányok elterjesztésének érdekében tíz nagyproduktivitású mintagazdaságot szervezünk meglevő állami gazdaságokban és mezőgazdasági termelőszövetkezetekben.

Mongólia dolgozói a XV. pártkongresszus határozataival felfegyverkezve és a Mongol Népi Forradalmi Párt programját szem előtt tartva, minden erőfeszítést megtesznek, hogy új sikereket érjenek el a szocializmus országunkban való teljes győzelme felé vezető úton.

Ai 1961-e* esztendő a szúzdi szövetkezetben a válság esztendeje volt. Sem a növénytermesztésben,

sem pedig az állattenyésztésben nem teljesítették a kitűzött tervfeladatot, minek következtében a pénzügyi bevétel több mint 350 ezer koronával a terv alatt maradt. Mindezt persze a tagság bánta meg, mert az említett esztendőben több mint 355 ezer koronával kapott kevesebbet az elvégzett munkáért, mint a terv szerint kapnia kellett volna. Példaképpen csak egy étel a tejtermelésből. A tehenek egyedenkénti évi tejhasznossága csupán 1547 liter körül mozgott. De végülis rádöbbentek a hibákra. Megfelelő kádereket állítottak a fontos helyekre, minek eredményeképpen 1963-tól állandóan javult a helyzet.

A múlt esztendő már merész tervek

megkérdeztem, milyenek az észrevételeik az új irányítási rendszerben. A válasz az volt, hogy a szövetkezetnek mindig ébernek kell lennie, hogy partnerei át ne ejtsék.

De akadnak itt más természetű, a szövetkezetét érzékenyen érintő dolgok is. Ilyen például egyes szükségletek és építőanyagok megdrágulása. A szövetkezet például 1965-ben egy húsz vagon csöveskukorica tárolására alkalmas csőrendszerű szárítót építtetett. Akkoriban körülbelül 25 ezer koronát fizetett ki érte. Idén újra szükségük van ilyen szárítóra, mert a száraz évszakhoz képest aránylag jó kukoricatermésük mutatkozik, de az építményért már 63 ezer koronát kell fizetniük.

Természetes, hogy a szövetkezet termékeiért jóval többet kap, mint

Jobb hozzáállással bíztató eredmények

kitűzéséről tanúskodott. Búzából 30, árpából 23, cukorrépából 400, évelő takarmányszénából pedig 57 mázsát takarítottak be hektáronként. Húsokból 134 mázsát adtak el terven felül, s a tejtermelés is örvendetesen javult. Az évi tehenenkénti tejátlag elérte a 2012 litert, vagyis 465 literrel többet termeltek, mint 1981-ben. A jobb pénzügyi eredmények kedvezően hatottak a fejlődésre.

Az üzemszervezés gyökeres megváltozásának fényes bizonyítéka, hogy az

1961-es pénzügyi valósághoz viszonyítva tavaly 1 millió 023 ezer 832 korona többletet értek el.

Érdemes még megemlíteni, hogy szemes- és szálastakarmányok tekintetében már negyedik esztendeje teljesen önellátó a százdi szövetkezet.

A derekas munka meghozta hát a gyümölcsét, mert 1986-ban a tagoknak a munkaegységekre 574 590 koronával többet fizettek, mint 1961-ben, de emellett a munkaidő lerövidítéséért s a többtermelésért további 70 000 korona prémiumot osztottak ki a dolgozók között. Az alapok megszilárdulása tehát lehetővé tette, hogy idén rátérjenek a szilárd munkadíjazásra.

A százdi szövetkezet ez év elején jól felkészülten lépett az új mezőgazdaságiránvítási rendszerbe. A tagok felismerték, hogy a szövetkezetben milyen fontos a minden tekintetben alapos munkavégzés. A vezetők többek közt törődnek a talajerő visszapótlásával. A trágyázásra kerülő parcellák szélére eddig körülbelül 200 vagon szervestrágyát hordtak ki, hogy szükség esetén kéznél legyen. Ugyanakkor az ipari trágyaszereket száraz helyen raktározzák, hogy minél kisebb legyen a veszteség. A hús- és a tejtermelés már elérte a kívánt színvonalat. A pénzügyi bevételi tervet a kedvező termelési eredmények következtében (idegen munkaerők bevonása nélkül) jól teljesítik.

Bartal Lajos elvtárssal, a szövetkezet elnökével való beszélgetés közben

1966-ban, de az is igaz, hogy az ipari trágyaszerek, a gazdasági épületek, s a szolgáltatások nagyon megdrágultak.

• • •

Őszintén meg kell mondani, nem a leghelyesebb, hogy a szolgáltatók maguk szabják meg a szolgáltatás pénzértékét, míg a szövetkezet termékeinek nagy részét előre megszabott áron adhatja csak el. Hiba az is, hogy a szövetkezet nem válogathat a szolgáltatókban, mert rendszerint csak egy van belőlük, ezért nincs más választása. További hiba, hogy az ún. szabadárakat is a felvásárlók diktálják. A szövetkezet tehát csak névlegesen egyenrangú partner üzletfeleivel.

Tény, hogy a mezőgazdasági termékek majdnem teljes egészében alapvető életszükségleti cikkek. Ennek megfelelően a felvásárlási árak szilárdan megszabottak. Ugyanakkor a közélelmezési szempontból a fontos mezőgazdasági nyersanyagok termelésénél nélkülözhetetlen a hatékonyságot befolyásoló gépek, épületek és eszközök árai, milyen jogon ingadozhatnak? Első és tizedsorban: az egész társadalom érdeke, hogy a mezőgazdasági üzemek egyre több és jobb minőségű nyersanyagot adjanak közélelmezésre. Ehhez pedig komoly támogatást nyújtanak a gépek.

Kell, hogy az illetékesek ezt figyelembe vegyék, és a közeljövőben a lehetőséghez mérten orvosolják.

Amint a felsorolt példa is mutatja, szövetkezeteinkben élénken reagálnak az őket érintő dolgokra. S mondjuk meg őszintén, sokszer oda tapintanak.

A fentiek bizonyítják, hogy a százdi szövetkezet a rátermett vezetők s a becsületes tagság munkája révén jól nekirugaszkodott, hogy leküzdje a nehézségeket. Hisszük, hogy éberségük s munkakedvük továbbra is fokozódik, és kitűnő eredménnyel zárják az új irányítási rendszer első esztendejét.

HOKSZA ISTVÁN

SZABAD FÖLDMŰVES

1967. szeptember 30.

piacunk ellátását mezőgazdasági ■ termékekkel és élemiszeripari cikkekkel 1967 első félévében is a stabilizáció és a kiegyensúlyozottság jellemezte. Megnövekedett az alapvető közélelmezési termékek szállításának térfogata, bővült a választék, javult a minőség, sőt a fogyasztási cikkek csomagolása terén is bizonyos javulást észlelhettünk.

Piacunk ellátottságát mindenekelőtt kedvezően befolyásolta az állattenyésztési termékek, nevezetesen a vágóállatok, a tej, a vágott baromfi és a tojás sikeres felvásárlása.

Az állattenyésztési termékek felvásárlásában beállott kedvező irányzat a harmadik negyedév hónapjaiban sem hanyatlott. Az év elejétől egészen augusztus végéig 13 964 élősúlytonnával több vágóállatot adtak el közélelmezési célokra, mint tavaly ugyanabban az időközben. Főleg a vágómarha-felvásárlás emelkedett 13 500 élősúlytonnával. Jelentős sikereket értünk el a vágott baromfi felvásárlásában, amely 2300 tonnával növekedett az 1966-os évhez képest.

További, figyelemreméltó javulás állott be főleg a piaci eladásra szánt tej termelésében és felvásárlásában. Nyolc hónap alatt 52,5 millió literrel emelkedett a tejfelvásárlás a tavalyi év ugyanazon időszakához viszonyítva. Az állattenyésztési termelés és felvásárlás fokozása által kedvező feltételeket teremtettünk a közellátás biztosítására alapvető élelmicikkekkel.

Az élelmiszerpiac alakulását szemléltetően jellemezte az a körülmény, hogy a kínálat meghaladta a keresletet, ami viszont a piaci fogyasztás fokozatos szilárdulásához vezetett. Az állattenyésztési termékek egyidejű növekedésével csökkent a növényi eredetű, nevezetesen a malom- és sütőipari termékek, valamint a cukor fogyasztása. Ezt az örvendetes tényt pozitív módon keli értékelnünk az ésszerű táplálkozás elveinek érvényesítése szempontjából a gyakorlati alkalmazásba történő átültetésénél.

Várakozáson felüli fellendülést

Az adásvételi kapcsolatok a mezőgazdaság

könyvelhettünk el a vágott baromfi felvásárlásában, amely tavalyhoz képest 50 százalékkal, abszolút számarányban kifejezve tehát csaknem 2000 tonnával emelkedett. Gyors növekedésnek indultak ugyancsak a tejtermékek, a hús és a húsipari készítmények szállításai. így például a fogyasztásra szánt tejnél az első félévben 6,2 millió literrel, a sajtoknál pedig vagy 500 tonnával emelkedett a felvásárlás. Húsból és húsárukból az első félévben több mint 1600 tonnával többet adtunk el, mint 1966 első felében.

Ezzel szemben 11000 tonnával kevesebb malom- és sütőipari termék, nevezetesen liszt és kenyér került piacra. 141000 hektoliterrel csökkent a sörfogyasztás is.

Mindent egybevetve Szlovákiában az első félévben 6,623 milliárd korona értéket képviselt — kiskereskedelmi árakban kifejezve — a piaci fogyasztásra termelt mezőgazdasági termények és élemiszercikkek egyetemes térfogata, ami 236 millió korona értékű gyarapodást jelent a múlt évhez viszonyítva. De a második félév számára is kedvező feltételeket teremtettünk a lakosság élelmiszer-szükségletének folyamatos ellátására, örvendetes tényként kell megállapítanunk, hogy a malomiparunk és sörfőzdéink által szükségelt szemestermények az elmúlt éveknél dúsabb termést eredményeztek.

Lakosságunk ellátása élelmiszercikkekkel választék, csomagolás és időbeni szállítás tekintetében is a fennálló kedvező helyzet adottságai mellett lényegesen kedvezőbb lehetne, ha az élelmiszerpiac további kibontakoztatását nem akadályoznák az új irányítási rendszer egyes tényezői. Ezek a problémák fékezik egyrészt a feldolgozó ipar és a mezőgazdasági üzemek közti, másrészt a feldolgozó

ipar és a szállító ipari szervezetek

közti, végül pedig a feldolgozó ipar meg a bel- és külkereskedelmi szervezetek közti adásvételi kapcsolatok teljes kifejlődését.

Ugyanakkor azonban az adásvételi kapcsolatok új feltételei között néhány pozitív jelenség körvonalai is kezdenek kibontakozni: negyedévről egy hónapra csökkentették az áruszállítási szerződések lejáratát, ami a termelés rugalmasabb reagálását teszi lehetővé az élelmiszerpiac ellátása számára. Ezzel előnyösebb helyzetbe kerül a felvásárló a termelővel szemben. Kedvezően befolyásolta továbbá a helyzetet a rajonizálás, vagyis a körzetesítés megszüntetése. Előnye főleg a nagykereskedelmi szervezetek kezén átmenő termékeknél nyilvánul meg. Megteremti ugyanis a feltételeket ahhoz, hogy a kereskedelmi szervezetek fokozott árufelvásárlással előnyben részesíthetik azokat a termelőket, akik rugalmasabban kielégítik a szervezetek követelményeit az áru választéka, minősége, csomagolása, göngyöleg-technikája és a szállítások időbeni megvalósítása tekintetében.

A körzetesítés megszüntetése kedvezően éreztette hatását a konzerv-, a cukorka- és süteménygyártás, a borászat és sörfőzés, valamint egyes húsipari termékek gyártása terén.

Ennek eredményeképpen az egyes termelőüzemek — hogy jobban biztosítsák maguknak a lehető legmagasabb bruttó-jövedelem elérését — nagyobb gonddal mérlegelik most a felvásárló szervezetek egyéni kívánalmait. Csakis ilyképpen tarthatják meg és bővíthetik vevőkörüket, csak így fokozhatják termelésük térfogatát.

A tervszerű, tökéletesített irányítási rendszer elveinek teljes kibontakozása azonban az ökonómia terén — amely éppen magának a rendszernek érvényesítéséből fakad — számos megoldatlan kérdésbe ütközik. Igyekezzünk tehát legalább röviden vázolni azokat a problémákat, amelyeket a mezőgazdasági-ipari egyetemesség termelése és termékértékesítése terén az adásvételi kapcsolatok terebélyesedésének kerékkötőjéül tekintünk:

— A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek túlnyomó része szabott árakkal szerepel a nagy- és kiskereskedelemben egyaránt. Emellett a mellékágazati segédeszközök, anyagok és gépek szállítói főleg azoknak adják el készítményeiket, akiknél a termelés lényegesen alacsonyabb a szükségletnél. Nem kötött, hanem szabad áron adják el termékeiket a legkülönbözőbb „járulékokkal“ megtoldva, amelyeket név szerint szinte lehetetlenség felsorolni. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szervezeteknek viszont nem áll módjukban az ilyen „árrendszer" mellett újabb költségtöbblettel tetézni saját áraikat. Ezáltal persze csökken a bruttó-jövedelmük, ami végeredményben kedvezőtlenül befolyásolja a kereset nagyságát, mert amúgy is elmaradnak az azelőtt előnyben részesített ágazatok mögött. Ugyancsak kedvezőtlenül hat az állóalapok feltöltésének lehetőségére, amelyek éppen a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexumokban mind fizikailag, mtndpedig erkölcsileg eléggé „elhasználtnak“ minősíthetők. Ebből nyilvánvaló, hogy nem oldottuk meg a nem kötött árak hatását azokra a termékekre, amelyeket szabott áron lehet csak értékesíteni.

— Az anyagelosztás központi rendszerét ott is megszüntették, ahol a házi termelésből eredő eszközök lényegesen alacsonyabbak voltak a szükségletnél. Ezáltal olyan áldatlan helyzet állott elő a vállalatoknál, hogy az anyag- és göngyöleg-eladásnál nem vehették figyelembe a népgazda-4