Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-18 / 37. szám
^Folytatás az 1. oldalr'61.7 Igaz, a lucerna mézelése nem mérvadó az ország minden részében. Ám ha tekintetbe veszszük, hegy a lucarnatermesztő körzetekben) mezőgazdasági üzemeink nagymennyiségű lucernát hagytak magra, Dél-Szlovákia méhészeinek nagyobbik hányada megtalálta számítását. Nem lenne teljes az idei mézhozam értékelése, ha nem szólnánk a méhek legveszedelmesebb ellenségéről, a vegyszerekről. Őszintén mondva meglepő, hogy idén sokkal kevesebb panasz hangzott el a méhek permetezését illetően, mint az elműit esztendőkben. Számunkra ez örvendetes tény, ami fölött nem szabad szó nélkül elsiklanunk. Tevább kell vinnünk a felvilágosító és meggyőző munkát, hogy mezőgazdasági üzemeink irányító szakemberei ugyanúgy szívükön viseljék a méhek sorsát, akárcsak a méhészek. Százszor, ha kell ezerszer hangsúlyozzuk, hogy amíg a méhecske a hatszögletes lépőkbe egy-egy korona értékíf mézt gyűjt, addig a szövetkezetnek, vagy állami gazdaságnak tíz-húszszoros hasznot hajt. Az idei mézhozammal kapcsolatban még egy fontos kérdésről kell beszélnünk. A méhészek száméra szinte érthetetlen, hogy kanna hiányában nem tudják mézüket értékesíteni. Ügylátszik nagy baj a „nincs“, de az isijaj, ha „sok“ van valamiből. Gondoljunk csak vissza az elmúlt télre, amikor a vásárlóközönség nap mint nap várta, mikor jelenik meg az üzletekben a gyógyszernek számító méz. Mest pedig akadnak egyéni méhészek, akik kanna híján a háztáján leve összes mozgatható edényt megtöltötték mézzel. Ez pedig nem a legszerencsésebb eljárás. A felvásárló üzem minden bizonnyal tehet valamit a kannák ügyében, hogy a méz mihamarabb rendeltetési helyére, a feldolgozó üzembe kerüljön. Az elmondottakat összegezve idén sok méhész elmondhatja, gazdag volt az aratás. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Jednota felvásárlói eddig már 2500 tonna mézet vettek a szlovákiai méhészektől. A felvásárlás előreláthatólag eléri a 3000 tonnát, vagyis a legutóbbi évtizedben a legnagyobb mennyiséget. Természetes, akadnak kivételes falvak vagy járások, ahol siralmasan telt el a méhészesztendő és az állandó etetés ellenére üresen maradtak a mézesbödönök. Minden esetre mindannyian újabb reményekkel Jnleltük be a méheket és bizalommal várjuk a következő esztendőt. Sándor Gábor Korszerű henger segítségével készül a műlép. Foto: Kruzfnsky Dánia méhészetéről Júliusban alkalmam volt néhány dániai méhészet meglátogatására. Dánia mezőgazdasága nagyon fejlett és példáján is látjuk, hogy a méhészet mennyire fontos és nélkülözhetetlen a mezőgazdaságban. Dánia területe 42 560 négyzetkilométer, ebből 73,8 százalék mezőgazdaság, 10,2 százalék erdő, 1,4 százalék láp, 1,5 százalék düne és heide (homokbuckás), 4,4 százalék beépített, 2,8 százalék út, 0,9 százalék rakodási terület, 1,4 százalék víz. Az ország legnagyobb része síkság, legmagasabb emelkedése mindössze 175 méternyire van a tenger-szintje felett. Éghajlata mérsékelt, tengeri. Az évi átlagos hőmérséklet 8 C fok, februárban 0 C fok, júliusban 18 C fok. Az erős északi és nyugati szelek ellen gondosan védeni kell a méhcsaládokat cserjékkel vagy fákkal. Fredericiában felkerestem a dán méhészegyesület központjának vezetőjét Smidt A.-t. Elmondta, hogy Dániában a méhészek és a méhcsaládok száma az utálibi évtizedekben csökkent. Véleménye szerint nem érdemes kicsiben, egy-öt méhcsaláddal méhészkedni. A régebbi kis méhészetek jelenleg 50 családosak, és a jövőben még több méhcsalád központosul egy-egy méhész kezében. A dániai méhészegyesület 1866- ban létesült. Már akkor 13 ezer tagja volt. A második világháborúig a taglétszám megháromszorozódott. A méhészlap 1866 óta jelenik meg, mely a legrégibb méhészlapok egyike. Az MÉHÉSZ egyesület nyáron tanfolyamokat, télen pedig tanulóköröket szervez. A méhész biztosítást köthetnek olyan károk megtérítésére, melyeket a méhek emberekben, háziállatokban okoznak. Bániában az évi átlagos mézhozam 15 kg törzscsaládonként. A méz 1 kg-os és 1,5 kg-os papír vagy átlátszó mőanyagdobozokban kerül forgalomba. Az 1 kg-os edényben 900 gramm, a félkilogrammosban 458 gramm méz fér. A méhészegyesület keres piacot a méznek. A költésrothadás és a noséma Dániában is pusztít. A kormányzat évi 180 ezer koronát térít az elpusztított méhcsaládokért. Az ország 75 kerületre van osztva, mindegyikben van egy felügyelő, aki a méhcsaládokat ellenőrzi. A nyúlás költésrothadásos családokat kiirtják, vagy rajosítással (műlépre sepréssel) gyógyítják. Smidt megmutatta az iskolaméhészetet. Itt többféle, Dániában elterjedt kaptárt láttam. Valamennyi rakodó. A fészek 14—18 keretes, 8 cm vastag fallal. Ezen vannak a mézkamrafiókok, 2—3 egymás mellett. A fészek felülről és hátulról kezelhető, a mézkamra eltávolítása után. Az egész kaptár kettősfalú, a fészek a két fal közt szigetelt. A háztetőszerű kaptártető csuklós sarkon előredönthető és akkor hozzáférhető a mézkamra. A legelterjedtebb keretméretek: 32,6 X 32,6 cm, 27,4X32,6 cin (állőkeret) és 36,6X22,2 cm a fészekben; a mézkamrában félkereteket használnak, hizlalt lépekkel. A fészek és a inézkamra közé anyarácsot tesznek. A kaptárak alsó kijárónyílásúak és melegépítményűek. A mézkamrákat több méhészetben méhszöktetővel ürítik ki. Seeland északi részén, Helsinegeben, felkerestem Nüsen Herman méhészt. Anyaneveléssel foglalkozik. Tizenkilenc olasz törzsből származó méhcsaládja van. Az anyákat mártott bölcsőben, álca-áthelyezéssel neveli. Egy tenyészkeretbe egy dajkacsaládnak három sorban 11—11 dugóra ragasztott bölcsőt tesz. A befedett bölcsőket saját készítésű keltetőszekrénybe helyezi, kalitkába. Kikelés előtt a kalitka kinyitható aljába mézet cseppent. A kikelt anyákat 4—5 keretes, alsó kijárás, pároztató kaptárba helyezi. A pároztató családocskát kioldós tetővel látja el a fészek mögött. Anyaneveléssel Dániában mindenütt foglalkoznak. Ellenőrzött pároztatőállomás csak néhány van. Régebben sok olasz anyát vásároltak. Most tilos a méhcsalád és az anya bevitele. Esbjerg mellett Hjertingben meglátogattam Schött H. M.-t, a méhészegyesület titkárát. Százcsaládos méhészete van, öt-hat helyen elhelyezve. A vándortanyákat autóval keresi fel. A méhészkedés neki is mellékfoglalkozása. A méhcsaládokat repce, fehérhere, lóhere és hanga méhlegelöre vándoraltatják. A vándorméhészetekben az egyszerű falú kaptár kezd elterjedni. Schöttnek is több családja ilyenben volt. A lóhere beporzására előnyben részesítik a termelők az olasz méhet, hoszszabb szipókája miatt. Schött északi és ezzel keresztezett olaszméheket tart. Családjainak jelentős részét hanga melletti erdőkben tartotta. Néhány családot üvegházi dinnye megporzására kértek tőle. Gyümölcsösük és más kertészeti növények megporzására is használtak néhány családját. A megporzásért a kertészek és a növénytermesztők családonként 40—50 koronát fizetnek. A növényvédőszer által okozott méhpusztulásért kártérítésre kötelezik a gondatlan porozót vagy permetezőt. Dániában háromféle műlép kerül forgalomba. Egy puha, hajlékony, s egy kemény, törékenyebb és egy vízszintes irányban, 3—4 műanyag szállal szilárdított műlép. A műlép vékony, illatos, nagyon tiszta és szép. Jellegzetes viaszsárga színű. Dániai tapasztalataim szerint a fejlett mezőgazdasági országban megbecsült helyen áll a méhészet a többtermelés nélkülözhetetlen szerepéért. Szabó Tibor 2
