Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-18 / 37. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE ..ARATÁS“ után Idén nemcsak mezőgazdasági üzemeink, de a méhészek javarésze is gazdagon aratott az Időjárás és a magrahagyott lucerna jóvoltából. Az idei év is alátámasztotta, mennyire kiszámíthatatlan a méhész sikere. A tavasz hűvösen köszöntött, így az első érdemlegesnek számító fűz alig-alig mézelt. Arra azonban jó volt, hogy az anyát több petelerakásra ösztönözze. A gyümölcs? Már nem is emlékszem, melyik évben volt mézelésre alkalmas Időjárás gyümölcsvirágzáskor. Legtöbbször szeles, hűvös idő uralkodik. Olyannyira lehűl a levegü, hogy a virágok nem termelnek nektárt, szárazon kínálják kelyhüket. Ilyenkor örül a méhész, de még jobban a gyümölcsész, ha az ingyenes napszámosok a déli órákban kiszállnak s virágporgyűjtés közben elvégzik az oly fontos és a gazdag termés érdekében nélkülözhetetlen beporzást. Az idei tavasz határozottan jellemző volt az elmondottakra. Ám amit elmulasztott a március, számos méhésznek meghozta az április. Idén oly bőven mézelt a repce, melyre az utóbbi évtizedben nem volt példa. A méhészek jóformán fel sem készültek a nagy hordásra, hiszen évek hosszú során nem adott a repce pergetésre alkalmat. A napi 40—60 dkg-os hordás legfeljebb a serkentést szolgálta, de a méztérbe vajmi kevés jutott belőle. Idén szinte bombasztikusán hatott a repce mézelése. Egyik napról a másikra megteltek a költőfészkek, majd a mézkamrák. Akadt méhész, akinek 3—3,5 kilogramm gyarapodást mutatott naponta a kaptármérleg. Az is megállapítást nyert, — s ez is a repce bő nektárkészletét bizonyltja —, hogy a növénytől egészen távol eső, 2—3 kilométerre fekvő méhcsaládok is kitűnően mézeltek. Sajnos azonban repcét nem termel minden mezőgazdasági üzem. Számos helyen félnek a termesztésétől, mert nyáron bizonytalan a kelése, az áttelelése, és a termés is ingadozó. Főleg ez késztetett több mezőgazdasági üzemet arra, hogy lemondja termeáztését. Az elmúlt években a káposztarepcét majdcsaknem mindenütt helyettesítette a gyomnövényként elburjánzott vadrepce. Tavasszal szinte uralta főképpen az árpa vetéseket, de jól díszlett a búzában, zabban, valamint a takarmánykeverékekben. Virágzása idején szinte sárgába borult a határ. Akadt és, amikor a vadrepce is jól mézelt. Bizonyára idén is mézelt volna, ha ... A kémiai szerek alkalmazása ma már olyan szinten mozog, hogy nemcsak a föld színén virító gyomokat semmisíti meg szinte totálisan, de például a kukorica vegyszeres gyomtalanításakor már a földben megöli a csírázó magot. Ezek után nem csoda, ha mostanában nem látunk virágos gabonatáblákat. Őszintén szólva nem sajnáljuk a gyomnövényeket, közöttük elsősorban a tarlóvirágot, ám a való tényt figyelembe véve a kárt okozó dudvát jó lenne a mezőgazdaság számára is hasznos kultúrnövényekkel helyettesíteni, melyek nektárjukkal hozzájárulnának a méhészkedés önköltségének kiegyensúlyozásához. A repcét követően újra esős, hűvös időjárás köszöntött. Anynyira lehűlt a levegő, hogy számos helyről jelentették, elfagyott az akác. Ekkor úgy látszott, a méhek sorsa megpecsételődött. A zsugori tavasz után (a repcés körzeteket leszámítva) csak ez hiányzott. Később A TARTALOMBÓL: az. időjárás mégis megemberelte magát, akácnyilás elején kedvezőnek mutatkozott. Hordtak is a méhek, de sajnos csupán néhány napig. Újra hideg szél kerekedett, mely elfújta az akácmézet. A hordásos napokon sem mértek többet a méhészek napi 2—3 kilónál. Elmaradt a szokásos csúcshozam, a napi 7—10 kg. Számos vándortanyán a méhek 10 órától déli 2—3 óráig repültek, azután lakásaikba húzódtak. Ha volt is némi nektárképződmény, a hűvös idő nem engedte a szorgalmas gyűjtögetőknek, hogy kiaknázzák. Rövid ideig tartott tehát a hordás azoknak, akik később nem vándoroltak más akácerdőkhöz, vagy hegyekbe málnára. A mézhozam nyári mérlege tehát eléggé siralmas volt. Egyesek ugyan szokásosan dicsekedtek — ezzel tudásukat vélték fitogtatni — ám közepes, vagy ennél is rosszabb tavaszt hagytunk a hátunk mögött. A július bíztatóan indult, de nemsokára érezhetően beköszöntött a szárazság. Ezzel á méhészek önbizalma is elveszett, hiszen köztudomású, hogy akkor bő a nektárképződés a virág kelyhében, ha esős, páradús az időjárás. Ezt az állapotot pedig igazán nem mondhatjuk el a júliusról—augusztusról. Mégis beköszöntött a nem várt „csoda“. A magra hagyott lucernatáblák virágba borultak, s oly bőven ontották kelyhükből a nektárt, amilyenre a méhészek még álmukban sem gondoltak. A kaptármérleg olykorolykor 3 kilós napi hordást is mutatott. A méhek hajnaltól késő estig végezhették munkájukat. A forró déli órákat leszámítva szinte eszményi volt az időjárás, s júliusban alig változott. Ehhez'még hozzájárult, hogy a lucerna virágzása hetekig tartott. Már az első tíz nap alatt megteltek a mézkamrák. Most jól jött volna a második méztér is, mert a gyors hordás miatt várni kellett a méz érésére, illetve a pergetésre. Azok a méhészek, akik ügyesen végezték munkájukat, kétszer, sőt háromszor is pergettek. (Folytatás a 2. oldalon.) O Dánia méhészetéről <}> Kifizetődik-e a méhek vándoroltatása? <5> Vita a hizlalt lépőkről ^ A költőfészek kereteinek kérdéseiről S A tudomány világából lótanácsok O Néhány szó a szellős telelésről ^ A méhcsalád későnyári és őszi fejlődésének természettani feltételei <J> Méhészeti tanácskozás Belgrádban
