Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1967-09-18 / 37. szám

szemle

terror. Két nappal ezelőtt letartóztatták Ambatieloszt, az EDA párt egyik vezetőjét, aki az áprilisi puccs óta illegalitásban élt. A Szovjetunió felemelte szavát Mikisz Theodorakisz görög zeneszerző miatt, mert olyan értesüléseket kapott, hogy ki akarják végezni. Konstantin görög király a Fehér Házba látogatott, ahol Johnson elnökkel folytatott tárgyalásokat. Később az amerikai elnök'ebéden látta vendégül a diktátort. Megfigyelés szerint a görög királyt hűvösen fogadták. Elmaradt például az államfőknek kijáró 21 ágyúlövés, valamint a katonai díszszemle. Az ebéden is elmaradt az ünnepélyesség. Miközben a király a Fehér Házban tárgyalt, az utcán tüntetések zajlottak le a görög katonai diktatúra ellen.

A Szovjetunió üdvözli

az afrikai csúcsértekezletet

Kinshasában megnyílt a IV. afrikai csúcsértekezlet. A konferencia elnöke Mobutu kongói köztársasági elnök. Az értekezlet négy pontban tárgyalja meg az időszerű eseményeket. A vitában elsőként az EAK és Nigéria küldötte szólalt fel. Az Egyesült Arab Köztársaság küldötte kifejtette, hogy Naszszer elnök azért nem tud résztvenni a csúcsértekezleten, mert túlságosan lefoglalják a belpolitikai kérdések. A nigériai elnök az afrikai országok egységének megteremtésére hívta fel a figyelmet. Az értekezlet résztvevői jelen voltak Patrice Lumumba kongói hazafi emlékművének alapkő-letételénél.

Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök üzenetet intézett az afrikai csúcsértekezlet résztvevőihez, amelyben annak a reményének adott kifejezést, hogy a tanácskozás elősegíti majd az imperializmus és kolonialízmus ellen harcoló afrikai országok egységének kialakítását.

Összetűzések a Szuezi-csatornánál

Izrael közölte, hogy hajlandó meghosszabbítani a jordéniai menekültek visszatérésének határidejét, ha az arab államok tárgyalnak vele. Jelentések szerint a Szuezi-csatorna mentén újabb összetűzésre került sor. Kairói katonai szóvivők szerint az egyiptomiak öt katonai pótkocsit, egy dzsippet, egy tartálykocsit és tehergépkocsit semmisítettek meg. A lövöldözés folyamán hét egyiptomi polgár megsebesült, és több épület megrongálódott.

Az elmúlt hét ugyancsak bővelkedett diplomáciai eseményekben. A világsajtót élénken foglalkoztatta a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása, De Gaulle lengyelország látogatása, a görög helyzet, az afrikai csúcsértekezlet és a Közelkeleti helyzet alakulása.

Aláírták a magyar—szovjet barátsági szerződést

Ámint Ismeretes, Eeonyid Brezsnyev az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség Járt Magyarországon. A látogatás végén Leonyld Brezsnyev, Alexe] Koszigin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Kádár János az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő a Magyar Forradalmi Munkásparaszt Kormány elnöke új magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést Irt alá. A húsz évre szóló szerződés kifejezi mindkét ország azon törekvését, hogy hozzájáruljon az európai, valamint a világbéke és biztonság megerősítéséhez és megakadályozza a fasizmus és a militarizmus újjáéledését. Az aláíró felek a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének politikáját folytatják. Hangsúlyozzák, hogy az európai biztonság egyik alapvető feltétele a második világháború után kialakult európai határok sérthetetlensége. A szerződés megújítására azért volt szükség, mert az 1948-ban megkötött szerződés óta olyan változások történtek, amelyek szükségessé tették egy új szerződés megkötését. A látogatás alkalmával elhangzott beszédekben a magyar nép vezetői hangsúlyozták, hogy az ország függetlenségének megőrzése és továbbfejlődése elválaszthatatlan a magyar—szovjet barátságtól. A magyar nép számára nemcsak öröm, hanem nagy megnyugvás, hogy a Szovjetuniót szövetségesének vallhatja. Kádár János elvtárs az MSZMP KB titkára beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar nép boldogulása csak a szocializmus útján, a Szovjetunió oldalán érhető el.

De Gaulle sérthetetlennek tartja Lengyelország határait

De Gaulle elnök lengyelországi látogatása nagy port vert fel a nyugatnémetországi diplomáciai körökben. Állítólag olyan magas nyomású volt az „atmoszféra" Nyugat-Németországban, amikor a francia elnök repülőgépe fölötte repült, hogy ha erről tudott volna a pilóta, pár ezer kilométerrel magasabban repült volna. A nyugatnémet revansiszta körök idegessége érthető. De Gaulle francia elnök épp azokra a vidékekre látogatott el, amelyeket Nyugat-Németország vissza akar hódítani. De Gaulle elnök meglátogatta az oswieczimi náci haláltábort, ahol négymillió embert öltek meg. Bejegyezte nevét a múzeum emlékkönyvébe és megrendültségét fejezte ki a hajdani szörnyűségek miatt. Megtekintette az 1919—1920-as sziléziai felkelés hőseinek nemrég felavatott emlékművét és elbeszélgetett a felkelés veteránjaival, akik megemlékeztek a harcokban elesett 300 francia katonáról.

Zabrzel látogatása alkalmából — amit a német megszállás Idején Hindenburg városának neveztek — kijelentette, hogy Zabrze a leglengyelebb város. A lengyel lapok a zabrzel látogatást kommentálva, rámutatnak arra, hogy De Gaulle ismét állást foglalt az Odera—Nelsse határ elismerése mellett.

A látogatás végén Varsóban lengyel-francia közös nyilatkozatot adtak ki, amely leszögezi, hogy a látogatás legfontosabb eredménye a két ország sokoldalú együttműködésének elmélyítése, véleménycsere a nemzetközi problémákról, elsősorban az európai biztonságról, a vietnami kérdésről és a közel-keleti válságról, valamint a lengyel államférfiak meghívása Franciaországba. A tárgyalófelek nézete szerint a francia—lengyel együttműködés elsősorban gazdasági téren fejleszthető tovább. Mindkét ország nézetei megegyeznek a vietnami és közel-keleti kérdésben.

A bonni kormány szóvivője sajtókonferencián hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németország határozottan visszautasította De Gaulle elnök lengyelországi kijelentését, amelyben véglegesnek tekinti az Odera—Neisse határt.

Hűvösen fogadták a görög királyt Amerikában

Görögországban tovább dühöng a

A Szovjetunió jubileumi éve

Mióta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyümölcse, a Szovjetunió, nagyhatalommá fejlődött, lényegesen megváltozott a helyzet a nemzetközi politikában, ahol ma már egyetlen komolyabb probléma sem oldható meg a Szovjetunió mellőzésével. Fennállásának ötvenedik évfordulója önkéntelenül Is emlékeztet azokra az időkre, amikor az imperialista hatalmak — hol szövetkezve, hol különállóan — harácsolták a nyersanyagforrásokban gazdag területeket, profittal kecsegtető piacokat és domináló helyzetüknél fogva teljesen függő, vagy félgyarmati sorsra kárhoztatták az érdekkörüknek tekintett országokat. Napjuk azonban leáldozóban van. Az imperializmus nem uralja többé a világpolitika arcvonalait. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy az erejében fogyatkozó, de még mindig uralomra áhítozó nemzetközi reakció féken tartása ne követelné meg a Szovjetunió és szocialista szövetségesei védelmi képességének szüntelen növelését, valamennyi békeszerető nemzet éberségét.

A Szovjetunió már formálódásának kezdete óta tudatában volt azonban annak is, hogy Oroszország társadalmi átalakulását csak népgazdaságának és kultúrájának abszolút fölényével koronázhatja meg. Ezért a szovjet nép óriási erőfeszítéseket tett és fejt ki továbbra is építőmunkájában.

Ismeretes, hogy e hatalmas ország dolgozó népe a kommunista párt vezetésével rendkívül nehéz körülmények között látott hozzá a szocializmus felépítéséhez. A súlyos megrázkódtatásokkal járó polgárháború, valamint a fegyveres imperialista intervenciók leküzdése után, külföldi hitelek híján emberfeletti áldozatvállalást követelt a nehézipar kifejlesztése, az első ötéves tervek teljesítése, mely minden nehézség ellenére sikerült. Es a szovjet rendszer. hatalmas életerejét bizonyítja, hogy Hitler szörnyű hadi gépezetének minden rombolása ellenére, a Szovjetunió maradt győztes. Fejlődését nem tudta megakadályozni a fasiszta ellenség.

A második világháború befejezése óta a Szovjetunió az ipari termelés terén már annyira előre lépett, hogy világviszonylatban a második helyre

került. így közeledik már az idő, amikor sikerrel állja meg helyét abban a versenyben is, amelyet a termelés és a munkatermelékenység szintje, valamint a nép anyagi életszínvonala tekintetében a legfejlettebb nyugati nagyhatalommal folytat. Erre nézve annál biztatóbbnak ígérkeznek a kilátások, mivel a Szovjetunió a már idejét múlt nehézkes direktív irányítási módszereket fokozatosan mélyreható gazdasági reformmal cseréli fel, amelyben azonban a központi tervezés a jövőben is elkerülhetetlen marad, természetesen kellő módosításokkal. A szovjet gazdasági reform értelme abban rejlik, hogy az anyagi érdekeltség, az operatív önállóság, a kezdeményezés előmozdítása és egyéb ösztönzők révén a vállalatok elsőrendű érdekévé válik, hogy a leggazdaságosabban használják ki termelési kapacitásukat és a piacok nyújtotta lehetőségeket.

Az új irányítási rendszert tavaly már 704 vállalatban vezették be. Az idei év első hat hónapjában a legfontosabb gyártmányoknál 4 milliárd rubellel sikerült túlszárnyalni a tervbeli előirányzatot. Különösen a vegyipar, a villany- és hőenergia termelése terén alakultak kedvezően az eredmények. Fokozódott a könnyű- és élelmiszeripari termelés is.

Ma már hozzávetőleg 46 000 üzem tért át a gazdasági reformra, amely az ország úgyszólván felmérhetetlen természeti gazdagságára, hatalmas ipari bázisra, mind egészségesen fejlődő mezőgazdaságára és nem utolsó sorban a szakképzett káderek százezreire támaszkodva, jogos reményeket ébreszt a kommunizmus felépítésének gyorsuló irama iránt. Hiszen az új irányítási elvek szerint működő üzemek az ipari termelésnek immár 30 %-át szolgáltatják. Valóságos rekordot értek el a kulturális szükségleteket kielégítő javak termelésének növelésében, amely a múlt esztendőhöz képest eléri a IS százalékot.

Szociális vonatkozásban örvendetes fejlődésre mutat az a tény, hogy Liberman professzor, a neves szovjet közgazdász adatai szerint az utolsó tíz esztendő alatt 110 millió ember, vagyis a szovjet nép fele költözött be új házakba és lakásokba. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szovjet népnek csaknem 15 százaléka öregségi ás rokkantsági járadékot kap. A dolgozók átlagos bére az év első felében három és fél százalékkal emelkedett és a piacokon egyre több a fogyasztási cikk, persze a behozatal révén is.

A közép- és főiskolai műveltséggel bírók növekvő, hatalmas tábora méltán kelti fel Nyugat figyelmét, csakúgy, mint a tudomány, a művészetek és a sport terén elért kiemelkedő szovjet sikerek is.

Az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazásával, a szervező munka tökéletesítésével, a mezőgazdasági tudományok értékesítésével és a magas fokon álló gépesítéssel egyre kedvezőbb feltételek alakulnak ki a kolhozok és szovhoznk sikeres gazdálkodására. A hús, a tojás és a tej termelése állandóan növekedik. A tavaszi vetés tervét sikerült túlteljesíteni és még ha az idei szép gabonatermés mellett nem is lesz lehetséges a behozatalt teljesen kiküszöbölni, a gabonaimport már távolról sem lesz akkora, mint az utóbbi évek folyamán volt. A mérleg tehát a szovjet népgazdaság további ígéretes fejlődése szempontjából egyre biztatóbb.

Szírt

Nigériai dráma fordulatokkal

„Különleges polgárháború" dűl fekete Afrika egyik legnagyobb és legfontosabb országában, — Nigériában. Különlegessé teszi már az is, hogy annak az országnak politikai szerkezete bomlik szét, amelyet a hajdani gyarmattartó ország, Nagy-Britannia, mindig tevékenységét igazoló, egyfajta „mintaállamnak" és a földrész kapitalista irányú fejlődésében döntő és stabil tényezőnek tekintett. Különlegesnek ' tekinthető a harc azért is, mert a legújabb fejlemények nyomán mind tisztábban bontakozik ki a polgárháború törzsi jellege.

A legújabb fejlemény, amelyet bízvást fordulatként is lehet értékelni, az, hogy a központi kormány ellen harcoló Biafra (Keleti tartomány) csapatai szinte puskalövés nélkül meghódították a Niger folyó nyugati partján levő Középnyugati tartomány csaknem egész területét. így a központi kormány (amelynek bázisa a még nyugatabbra levő Nyugati tartomány, Lagos fővárossal), az eddiginél jóval nehezebb és bonyolultabb stratégiai helyzetbe került. A zűrzavarra jellemző, hogy Banjo alezredes, aki a Középnyugati tartomány ellen indított akciót vezette, bejelentette: felkelőkormányt alakított, amely mind a nigériai, mind a biafrai kormánytól független.

E fordulat megértéséhez és értékeléséhez azonban vissza kell nyúlni Nigéria, mint egységes állam történetének. korábbi eseményeihez. A gyarmatosítás, más akcióhoz hasonlóan, ezen a területen is közigazgatási, valamint hatalmi-taktikai szempontokat követve hoztak létre az angolok egv központilag irányított gyarmatot. E központi irányítás mögött azonban nem állott homogén valóság. Sőt, a mechanikus közigazgatási centralizálás célja Nigériában is, akárcsak másutt, a törzsi ellentétek kihasználásának jobb lehetősége és a legretrográdabb elemek túlsúlyának biztosítása volt. Nigéria esetében ez azt jelentető, hogy a (jelenleg csaknem 60 milliónyi) lakosság mintegy 61 százalékát kitevő, mohamedán és viszonylag szilárd feudális rendszerben élő hausszák alkották a gyarmati közigazgatás fő bázisát. A hausszák, valamint a velük együtt élő, ugyancsak moha3 SZABAD FÖLDMŰVES

1967, szeptember 18.

Antonín

Novotny

Jugoszláviában

Joszip Broz-Titonak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének meghívására Antonin Novotny, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnökünk, felesége, valamint Lubomír Strougal, a CSKP KB titkárának kíséretében Jugoszláviába látogatott. A puiai repülőtéren Tito elnök és felesége üdvözölte elnökünket és kíséretét.

Tito elnök Brioni szigetén vacsorát adott a becses vendégek tiszteletére. Kedden délután időszerű nemzetközi kérdésekről, elsősorban a közel-keleti válság megoldásáról tárgyalt a két államfő. Jovanka Broz a jugoszláv elnök felesége fogadta Boüena Novntnát, köztársasági elnökünk feleségét és baráti eszmecserét folytatott vele.

A jugoszláv sajtó nagy figyelmet szentel Novotny elnök látogatásának.

medán és a lakosság 10 százalékát kitevő fulanik népesítették be a nigériai államalakulat legnagyobb, úgynevezett északi tartományát, amely egymaga csaknem négyszer akkora, mint a többi három tartomány együttvéve.

Amikor Nigéria 1960 október elsején függetlenséget kapott, sikerült ezt az északi feudális törzsi bázist fenntartani. Az új állam vezetése az északi feudális törzsfők Londonnak lekötelezett képviselői kezébe került. (Ahmadu Bello, Balewa stb.). A három déli tartományra így továbbra is ránehezedett az ország gazdaságilag és politikailag legfejletlenebb részének túlsúlya. Ezt az állapotot tekintette London 1960 és 1966 között az afrikai stabilitás mintaképének! Közben természetesen a feszültség a felszín alatt egyre fokozódott, annál is inkább, mert a három déli tartomány nagymúltú nemzeti függetlenségi mozgalommal és külön törzsi struktúrával rendelkezik. A Keleti tartományban (a mai Biafra) a nigériai összlakosság 18 százalékát kitevő ibo törzs van túlsúlyban, a' Nyugati tartományban pedig a hasonló nagyságú jurubatörzs. A legnagyobb fordulatot hozó Középnyugati tartomány vegyes lakosságú.

A déli tartományok fiatal tisztjei vetettek véget 1966. január 15-én a gyarmatosítástól örökölt északi feudális-retrográd túlsúlynak. Ennek a tiszti felkelésnek a jellege azonban nem bontakozott ki, mert Ironsi tábornok, a hadsereg főparancsnoka ragadta magához a hatalmat. Ironsi katonai diktatúrát vezetett be, a mai szituációból visszatekintve azonban úgy tűnik, hogy kormányzása nem felel meg az országot gazdaságilag kézben tartó angol trösztök alapvető érdekeinek. Ironsi ugyanis államrendszer megszüntetése felé tör, s ezt 1966. május 26-án kormányrendeletben is rögzítették. London számára viszont éppen a retrográd Észak túlsúlyát leplező szövetségi államrendszer volt az a szerkezet, amelyen belül biztosítani tudta az iparilag jóval fejlettebb, s éppen ezért veszélyes nemzeti mozgalommal rendelkező három déli tartomány feletti uralmát.

Ennek tulajdonítható, hogy augusztus elsején a haussza törzshöz tartozó Gowon alezredes, a hadsereg vezérkari főnöke — feltehetően nem angol támogatás nélkül — újabb puccsot szervezett. Négy héttel később a kormányrendelet visszaállította a szövetségi államrendszert.

Az elmondottak természetesen csak egy bonyolult és sokszor véres epizódokkal terhes fejlődési folyamat legfőbb állomásait rögzítik. így is világos azonban, hogy a Gowon-féle puccs alapvetően megfelelt az angol érdekeknek, és egy sajátos (és persze ingatag) haussza-juruba egységfrontot hozott létre a Keleti tartomány és egyben az ibo törzs ellen.

Ezzel az új szövetségi konstrukcióval szemben robbant ki mintegy hat héttel ezelőtt a Keleti tartomány felkelése, amelynek élén OJukwu alezredes (ibo milliomos család sarja, Oxfordban végzett) állott. Biafra, azaz a Keleti tartomány felkelése London egész Nigéria-politikáját rendkívül kényes és nehéz helyzetbe hozta.

Biafra területén vannak Nigéria leggazdagabb olajforrásai. Ezek a tőkés világ olajtermelésében ma még nem játszanak kiemelkedő szerepet — az angol olajellátásban azonban igen. Nagy-Britannia olajszükségletének tíz százalékát a Shell-British Petroleum kezében levő biafrai olajforrások fedezik. Tekintettel arra, hogy a biafrai felkelés időben csaknem összeesett a közel-keleti krízissel és a Szuezi-csatorna lezárásával, a tartomány hirtelen kiemelkedő fontosságúvá vált Nagy-Britannia számára.

Hivatalosan London a „be nem avatkozás" álláspontjára helyezkedett a központi kormány és Biafra között. Valódi véleményét azonban jelezte, hogy Stanley Gray, a Shell-BP nigériai vezérigazgatója, a londoni központi utasításra, megtagadja Lagosnak olajrészesedés kiutalását Ojukwu alezredes kormányának. Mindamellett London a nyílt katonai beavatkozástól tartózkodott, miután nem akart ürügyet szolgáltatni Biafrának az olajlétesítmények kisajátítására, s ezzel a közel-keleti válság miatt amúgy is nehéz helyzetben levő angol olajellátás krízisének mélyítésére.

A frontok mindenesetre némileg tisztázódtak, amikor Ojukwu 11 napi háziőrizet után szabadon bocsátotta Stanley Grayt — anélkül, hogy ki tudta volna kényszeríteni e háziőrizettel a Shell BP-től járó olajrészesedést. Negyvennyolc órával azután, hogy Stanley Gray elhagyta Nigéria területét a londoni Commonwealth Office közölte: fegyverek szállítását engedélyezték Gowon alezredes központi kormányának. Nagy-Britannia ezzel

formailag is feladta semlegességét a nigériai polgárháborúban. Lekötötte magát a központi kormány — másszóval az eredeti északi túlsúlyt restauráló Gowon-féle puccs eredményei — mellett.

Az angol semlegesség nyílt feladása előtt nem sokkal a Shell-BP krízis csúcspontján úgy látszott, hogy a Gowon-vezette központi kormány erői túlsúlyba kerültek. Egy partraszálló egység elfoglalta Biafra legfontosabb olajkikötőjét, a tengerparton fekvő Bonny városát, a Niger folyón átkelve Enugu város környékén is előrenyomultak a központi kormány csapatai.

Ebben a helyzetben hozott sajátos fordulatot a Közép-nyugati tartományban bekövetkezett felkelés. Az itt állomásozó csapatok tisztikarának egy része az ibo törzsből került ki, s a központi kormány közlése szerint ennek a tisztikarnak az árulása juttatta Biafra kezére a tartományt. Az erővonalak azonban távolról sem ilyen egyszerűek, ami abból is kitűnik, hogy az új felkelő tartomány ideiglenes katonai parancsnokává a juruba törzshöz tartozó Banjo főhadnagyot választották. A felkelés utáni első rádiójelentésekben a Középnyugati tartomány új parancsnoksága azt állította, hogy a fordulat „megszabadította a kormányt a fulanik és hausszák uralmától". Ügy tűnik tehát, hogy itt a nigériai „Észak és Dél ellen-háború egy újabb fordulatáról van szó, amelyben ibo-juruba együttműködés jelei mutatkoznak.

A polgárháborúban valószínűleg még számos fordulat adódik. Néhány következtetés azonban már így is levonható. Mindenekelőtt az, hogy a kolonializmus továbbra is gátlástalan és elvtelen módon felhasználja a törzsi ellentéteket gazdasági uralmának biztosítására, illetve a különböző monopoltőkés érdekeltségek közötti gazdasági küzdelem fedezésére. Éppen ilyen világos következtetés azonban az is, hogy a gyarmatosítás megakadályozta fekete Afrika népeit a nemzetté válás folyamatának kibontakoztatásában. így olyan formailag független államok születtek, amelyek átvették a centralizált gyarmati közigazgatás külső burkolatát — anélkül, hogy e burkolatot reális nemzeti valóság töltötte volna ki. Ez az újonnan függetlenné vált afrikai országok jó részében — Nigériában is — a belső ingatagság „titka" s egyben az ott élő népek tragédiája. -le-