Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-18 / 37. szám
ÖRVÉNYBEN Mottó: I Nyár vége van. Szél a zene. A gi= tár belesír sz éjszakába. A parketten mlnlszoknyás lányok, farmernadrágos fiúk ropják a táncot. Hajnalodlk. A kertvendéglő asztalain üres borosüvegek, félig elfogyasztott féldecik — mámoros lányok zsivaja keveredik a zene dallamával. — Haza kéne menni..» — sóhajt Tünde. — Ráérünk, várjunk még egy kicsit — mondja Karcsi. Valóban, minek is menjünk haza — gondolja a lány. — Otthon úgy is minden olyan unalmas. Itt pedig kitombolhatom magam. „Kleopátrára“ gyújtanak. A cigarettafüst karikákban kering az asztal felett. Karcsi elvált ember. Huszonnyolc éves. Fiatal felesége volt. Az asszony alig múlt tizenhét éves, amikor feleségül vette. Sokat utazott. Ilyenkor ki-kirúgott a hámból. Ha egy-egy kalandos utazás után üres zsebbel tért haza, az asszony sirt. Nem sokáig bírta idegekkel. Elváltak. Azóta mindig eljön a Halászcsárdába. — Elvégre valahol agyon kell ütni az időt — mondogatta barátainak. A közelesö városban lakik, összkomfortos lakása van. A felesége még a bútort sem vitte magával. Naponta más-más lányt visz fel a lakásba. Utóvégre valakivel szórakozni kell... Tünde pedagógus. Huszonnégy éves és életunt. Szünidő alatt ráér éjszakázni. Nincs felelősség — azt tesz, amit akar. Még akkor is, ha a szüleinek nem tetszik a viselkedése. Az apja sokszor megfenyegette — kitagadja viselkedéséért. De mit akar tőle? Mindig csak parancsolgat. Akkor is, amikor először akart férjhezmenni. Igaz, csak tizenhét éves volt. Gyereket várt — dehát az orvos segített. Aztán nem tudta abba hagyni: jött Péter. Két évig jártak együtt. A fiú otthagyta. Nem tudta elviselni, hogy előtte mások is voltak. Megismerkedett egy negyvenéves férfival. Külföldi volt. Évente többször találkoztak. Elment hozzájuk is — a szüleivel összebarátkozott. Kapcsolatukról senki sem sejtett a családban semmit — még a férfi felesége sem. Viszonyuk mindmáig tart... Később megismerkedett egy fiúval. „Äm én egy állomással hamarabb szálltam le mint a mesélő és így most nem tudom a történet végét megírni néked.“ (Stmonyl Imre) Rendes volt és szerette. Tünde nem tudta megszeretni soha. Együtt jártak, feleségül akarta venni. A lány nem merte bevallani, hogy másokkal is jár. A fiú, amikor rájött, otthagyta. A szülei ki akarták tagadni. Egy hónapig másoknál hentergett. Mindig akadt aki befogadta. Most már nem megy férjhez, s a szerelemben sem hisz. — fii szerelem csupán mese, amelyet sokféleképpen lehet előadni, napról -napra változatosabban — mondogatja. — Amíg fiatalabb voltam, nem vettem komolyan az életet, örültem, ha fiúval jártam, de csak egyszer gondoltam arra, hogy férjhezmenjek. Egy gyengém volt mindig. Sokat, túl sokat adtam a külsőre. Az édesanyám ezért haragudott rám, s mindig azt mondogatta: — „Sosem mész férjhez.“ Most már látom, igaza volt. Nem vagyok asszonynak való. Otthon, a faluban mindenki elítél. Az ismerősök elkerülnek. Egy férfivel sem tudom sokáig tartani a kapcsolatot. Az élet útjai göröngyösek és semmi sem sikerül tervem szerint. Eloltotta az elszívott cigarettát és kiitta a maradék konyakot. ☆ Manci menyasszony. A vőlegénye katona. Naponta kap levelet — bár sosem várja. Tizennyolc éves múlt, Feri az ősszel szerel le. Két éve ismerkedtek meg egy mulatságon. Nem szerelemből ígérte oda a kezét. De ezt Ferinek sosem mondta meg. Nem volt más kérő — és örökké lány nem akar maradni. Ö jött, hát igent mondott. Pedjg ha a fiú tudná kit vesz feleségül. De ezt neki nem szabad megtudnia » Nyolc éves volt, amikor először tett olyat, amiről azt"sem tudta mire jó. Az édesapjával. Aztán peregtek az évek és a viszony tartott apa és lánya között. Az apa lányával — az anya a szomszédokkal. És nem volt megállás. Apja ivásnak adta a fejét. De a titkot sosem merte elárulni. Aztán fiúkkal járt. Mindegy volt, hogy kivel. Igaz, eggyel nagyon sokáig folytatott viszonyt. Egy helyen dolgoztak. Éjszakánként átjárt a fiú szobájába. Akkor is, amikor menyasszony lett__A vére hajtotta ...' a katona pedig naponta kapja a szeretett kislánytól a szerelmes leveleket... ☆ A negyedik osztályból állt ki. Fejlett lány volt, a férfiak utána fordultak, amikor táskával a kezében végigment a tanyán. Tizenkét éves volt, amikor először... és utána mindig, amikor alkalom adódott rá. A szülei nem tudták ellenőrizni, hisz helyet és módot mindig lehet találni. Most tizenhét éves és udvarlót tart. Pali mellett még nagyon sokat. Az életcélja? Férjhezmenni, hogy azután már ne kelljen titokban folytatni azt, amit esetleg ma még a szemére hánynak. Dolgozni jár, és munka után esténként nős emberekkel találkozik a hűs nyárfák alatt. Az udvarlója? Semmit sem sejt, mert a mama és a papa mindent rendbetart, amikor Pali megjelenik. A pásztorórák szerelmes hősei pedig mélyen hallgatnak. Elvégre nekik feleségük és gyermekük van... A szülészeti osztályon felsír egy kisgyermek. Két napja látta meg a napvilágot. Az édesnya még nincs tizennyolc éves. Családi körülményei olyanok, hogy nem viheti haza a kisbabát. Lányfejjel hozta a világra a kis emberpalántát. Otthon még nyolc apró gyermek kéri a betevő falatot — nem viheti haza a kilencediket. Állami gondozásba adta. A gyermek apja ismeretlen. Heten is voltak a rangsorban, egyre sem lehetett rábizonyítani az apaságot. De vajon Vilma hogyan jutott el odáig, hogy nyolc apró testvére mellé világra hozza a kilencediket? Kit lehet ezért hibáztatni — ki a felelős? A szülei? Minden bizonnyal. — Ahány testvérem van, majdnem mindegyiknek más az apja. Az anyám tehette — nekem miért nem szabad? Hisz otthon mindig ezt láttam. Apám is asszonyok után mászkál, anyám sem különb, miért legyek én más? Túl korán kezdtem, és a folytatás már magától jött. Soha senki nem mondta, hogy nem szabad. Eleinte cukorkát kaptam — a végén meg ezt a kis porontyot. Amikor orvoshoz mentem, már késő volt..» ☆ Igen, késő volt. A kezdet kezdetén kellett volna mindent meggondolni. Gyermekésszel kezdték? Lehet. Sokan vannak, akik gyermekésszel kezdik és felnőtt fejjel folytatják. Kinek, minek? Szükség van erre? Mindenki boldogságra vágyik — békés, családi életre. Jogunk is van hozzá. Csak nem ilyen áron. A törvény segíthet ezen? Ogy hiszem nem! Felelősségre vonni sokmlndenért lehet az embert — de ebben az esetben a lelkíismeret előtt kellene szégyenkeznie. Elkezdeni valamit könnyű, abbahagyni nehezebb. Az esetek aránytalan töredékét próbáltam elmondani, az ezer és tízezer közül. Kit hibáztassunk? önmagunkat, vagy másokat? Szerintem mindanynyian felelősek vagyunk — másokért és önmagunkért egyaránt. Míg mindezt papírra vetettem csak az járt az eszemben, sajnálom, hogy a történet végét nem sikerül megírni — talán soha ... Czlta Béla Az iskolaudvarra nyájasan sütött le az őszi napsugár és pirosra [estette az udvaron gyülekező gyermekek arcát. Közöttük volt Ildikó is, íz elsőosztályos kislány. Ildikó bátor íislány volt, s így minden félelem léikül követte pajtásaival a tanítónénit, aki bevezette őket az osztályba. Az első nap hamar eltelt, a következő napokon pedig megkezdődött a komoly munka. Ildikó ábécés könyvet, ceruzát és Irkákat kapott. Első feladatra egyenes vonalkákat kellett ILDIKÓ ELSŐ OSZTÁLYOS rajzolni a füzetbe. A tanítónéni megígérte, hogy akié nagyon szép lesz, az kap egy méhecskét. Ildikó erre nagyon megijedt, és mindjárt el is határozta, hogy ő bizony inkább csúnyán írja a házi feladatot, s nem kell neki a méhecske. A réten mindig is nagyon félt tőle, hogy megcsípi és menekült a közeléből. Most meg a tanitónéní méhecskét akar neki adni? Nem, erről szó sem lehet. Ildikó otthon hozzáfogott a feladat megírásához. Bizony a vonalkák mindenfélék voltak, csak egyenesek nem. Volt köztük görbe, volt amelyik jobbra dőlt, volt amelyik balra. Ildikó készakarva nagyon csúnyán írta meg a feladatát. Amikor elkészült vele, boldogan állapította meg: hát ez bizony nagyon csúnya. így a tanítónéni egész biztos nem ad érte méhecskét. Ha pedig nem lesz méhecske, nem is csípheti meg őt. Másnap az iskolában a tanítónéni átnézte a füzeteket. Két bélyegző volt a kezében. Az egyiken méhecske, a másikon malac volt. Sok kislánynak és fiúcskának került a füzetébe méhecske, de Ildikónak bizony csak malac jutott. Amikor meglátta, hogy milyen méhecskéről van szó, nagyon sajnálta, hogy nem írta meg szépen a feladatát. Ettől a naptól kezdve Ildikó nem félt többé a méhecskétől és igyekezett, hogy minél többet kapjon belőle a füzetébe. Irta és rajtolta: Lőrincz Zsuzsi Böszörményi Ilona: JUTKA Siirög, forog a kis Jutka, Napról-napra több a dolga. Elbúcsúzott az arany nyár, Kicsi Jutka tanulni jár. Reggelente iskolába Kíséri az anyukája. Hátán táska, benne irka, Kék papírba csomagolva. Betűt olvas, számjegyet ír, Ügyes kislány — sohase’ sir. Tanul verset, tanul nótát — Szereti a meseórát. Leckéje az első dolga — Aztán játszik — s nem fordítva. Kicsi szikrák: fiúk, lányok, Jutka legyen a példátok! Kedves Gyerekek! A Szabad Földműves 36. számában megjelent kis-keresztrejtvény helyes megfejtése: Tanganyika. Könyvjutalomban részesül: Dubán Tibor, Bátorkeszi, 414 szám, és Rigó Erzsébet, Rimaszées, 448. Frissen tarthattuk az ételeket... Ha nincs hűtő- vagy jégszekrényünk, gondot okoz az ételek frissentartása. Néhány praktikus mefoldás segít ezen a gondon. A tej: melegben a reggel vásárolt tej, még ha azonnal fel is forraljuk, s nincs elég hűvösön — megsavanyodik. Frissen tarthatjuk, ha a reggeli forralás után három-négy óra múlva ismét felforraljuk. Közben tiszta edénybe öntjük, s lehetőleg cserépkorsóban hideg vízbe állítjuk. A zöldség: friss marad, ha jól benedvesített újságpapírba csavarjuk. Tálcára vagy edénybe rakjuk, hogy a víz lecsurogjon róla, s felhasználásukig sötét, hideg helyre tesszük. A vaj: friss ízű marad, ha hideg vízzel telt porcelánba tesszük, s a vizet naponta kétszer cseréljük. A hús: csak rövid ideig tarthatjuk nyersen a nagy melegben. Ecetes, vizes ruhába csavarjuk, s alacsony hőmérsékletű helyen tároljuk. De jobb ha azonnal elkészítjük, jó tudni, hogy legkönnyebben a belsőrészek romlanak, valamint a csontos hús, a borjúhús és a hal. Halat lehetőleg csak azon a napon vásároljunö, amikor meg is főzzük. A nyári felvágott maradékát nem ajánlatos eltenni későbbre. A szárazkolbászt, a téliszalámit, a szalonnát lehet tárolni hosszabb ideig is. De nem szabad tartogatni a felbontott konzervek maradékát és az elkészített gombát. Az ételmaradékokat ne hagyjuk zománcoz edényben. Lehetőleg tegyük át porcelántálba, s így állítsuk friss vízzel telt edénybe. Tetejét sűrőszemű műanyaghálóval fedjük be, hogy a rovarok ne férjenek hozzá. A KONYHASÓFOGYASZTÁS Az elmúlt napokban barátaimmal a konyhasó fogyasztásról beszélgettünk. Az egyik dicsérte, a másik szidta, átkozta a sőt. Az egyik az „ős“, a „kőbaltás ember“ életéről írt elképzelést idézte: „... gyanakőflva harapott a pecsenyébe és mikor megforgatta a szájában a falatot, nyelvén addig soha nem érzett finom iz áradt el. A kőért kapott. Megnyalta és ugyanazt az ízt érezte, mint a húson“__— majd hozzátete: a magyar ember ma is úgy jellemzi az ízletesen elkészített ételt, hogy „megadták neki savát, borsát“. Sőt, a kedvtelen, mogorva, befelé forduló emberre is azt mondja, hogy „Ízetlen, sótlan ember“. Bizony: kell a só! Élvezhetetlen nélküle az eledel. A másik ellenkezett. A só az egészség átka. A betegség forrása. Azok az emberek szerencsések, akik még ma sem használják a sót. Mi az igazság? Melyik állítás épülhet komoly, tudományos alapra? így nyersen egyik sem, mert túlzás, véglet mind a kettő. De a második jár bizonyos fokig közelebb az igazsághoz. Kezdjük azzal, hogy a sók az élet nélkülözhetetlen szervetlen ásványvegyületei. Ha az ember a mindennapi életben sót emleget, akaratlanul a konyhasó, a nátriumklorid jut az eszébe, pedig ezen kívül az emberi és állati sejtekben még sokféle só van, és ezek között a kálium-, a magnézium- és a kalciumsőknak van különlegesebb jelentőségük. A kiindulópont tehát az, hogy különbséget kell tennünk a konyhasó és az úgynevezett gyümölcssók között. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy mai megszokott étrendünkben a kelleténél több a konyhasó. Mi ennek az oka? Elsősorban az, SPORT VÍZSZINTES: 1. Testgyakorlat. 5. Időmérő. 6. Olaj idegen szóval (OIL). 8. Római ötvenegy. 10. Fedd. 11. Nagy magyar költő. 13. A kígyó teszi. 14. Menyasszony. 15. Alkonyat kezdete. 17. Szintén. 19. Gyilkol. 20. Nem ezt. 22. Betűvetés. 23. Vízisport. FÜGGŐLEGES: 1. Három, szlovákul. 2. Csecsemőhang. 3. Indulatszó. 4. Dallam — franciául (AIR). 5.................i játékok, minden négy évben megrendezett nagy nemzetközi sportversenyek. 7. Kedvelt sportág. 9. Nem egészen édes. 11. Jegyes. 12. Ázsiai szarvasmarhafaj. 16. Igavonó állat. 18. A fa ellensége. 19. Kisebb katonai alakulat. 21. Tamás Sándor. 22. Csacsihang. • Beküldendő a vízszintes 1., 23. és a függőleges 5. és 7. számú sorok megfejtése. p. R. Hüifl* TANÁCSADÓ amivel az egyik vitázónk érvelt. Mert jó az ize, mert az étel savát adja, és mert használatát megszokta az ember. Érdekes ez a só szerepe. Ami igen régi. Tagadhatatlan, hogy jó íze mellett a konyhasó kitűnő tartósító anyag. Félrerakott ételét besőzza az ember. Egyes helyeken sós vízzel öblíti az ember a torkát. Az égett sebre, hólyagra sót hint — és talán bizonyos mértékben igaza is van, mert a só víztelenít, nedvet szív magába és hatással van még a trambocitákra Is. Egyszóval, oka volt az embereknek a só megkedvelésére... No de ez nem jelenti azt, hogy többet fogyaszszon a kelleténél. Mert egyelőre ezt teszi. Az átlagos konyhasófogyasztást kb. napi 10 gramm körüli értékben állapíthatjuk meg, de ez minden különösebb nehézség nélkül csökkenthető. A konyhasóban a nátrium és a klór egyszerre kerül a szervezetbe, de a két Ion hatása nagyon különböző. A nátrium az étvágyat fokozza, a növekedést segíti és komoly szerepe van a vér vegyhatásának megőrzésében. A klór azért jelentős, mert nélkülözhetetlen alkotórésze a gyomorsavnak. Az emberi szervezet napi szükséglete 4—5 gramm nátrium, és 5—6 gramm klór. De izzadással, hányással, hasmenéssel jelentős sómennyiséget veszít. A lázas beteg, az erősen izzadó (kohó- , tégla-égető, mészégető) munkás és a napon dolgozó földműves ha sok folyadékot iszik, az izzadságban nagymennyiségű sót veszít és kialakul a fáradtsággal, levertséggel, rosszulléttet járó víz-ártalom nevű kórkép, amit sós tea, sózott keksz, leves vagy tejivással lehet megelőzni. A konyhasó megfogyatkozása tehát a szervezetben zavarhatja az élettani egyensúlyt, amit különben zavarhat az is, ha sok konyhasót viszünk a szervezetbe. Mit jelent ez az egyensúly az ásványi vegyületek vonalán? A kutatók azt találták, hogy a vérkeringési zavarokkal kínlódó betegek — elsősorban a magas vérnyomásúak — vérsavójában alacsonyabb a kálium- és a magnéziumtartalom, mint az egészségeseknek. Ez a megállapítás vezetett annak a képletnek a kialakításához, hogy a fogyasztott nátrium és kalcium összege törve a kálium és magnézium összegével, egyet adjon. fii mai fogyasztási arány nem egyet, hanem hármat ad, ami sok. Amit úgy hozhatunk egyensúlyba, ha a nátriumot csökkentjük, a káliumot és a magnéziumot pedig emeljük, mert ez az arány kedvező, a lehető legkedvezőbb, a szív és érrendszer egészségének megtartására. Mit jelent ez a megállapítás a gyakorlatban? A kutatók azt mondják, hogy az átlagos vegyes étrendben van annyi konyhasó, különösebb sózás nélkül is, ami a szervezet szükségletét kielégítené. No de mi megszoktuk a sót, szeretjük és — még különösebb izzadás nélkül is — szükségünk van rá. Tehát az egészséges ember fogyaszthat sót, de nem sokat, hogy az előbb említett arány végösszege ne növekedjék. Lehet ugyan az arányt úgy is csökkenteni, hogy kálium- és magnéziumsókat — tehát gyümölcssókat viszünk a szervezetbe — de a nagy mennyiségű konyhasó fogyasztása még így is felesleges és káros lehet. A tanács tehát az, hogy a kellemes íz megtartása mellett, a sós ételeken kívül bőségesen fogyasszunk magnézium- és káliumtartalmú gyümólcssókat, gyümölcsök és főzelékek formájában, mert ez adja meg azt a szervetlen sóegyensúlyt, ami egyik legfontosabb pillére az általános egészségügyi egyensúlynak is. Dr. Buga László SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1987. szeptember 18. WBBtMWH ir,"ü
