Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-18 / 37. szám
Űszeleji követelmények és elmarasztalások Műkedvelő színjátszásról beszélni •ok ágú elméleti s legalább annyi gyakorlati — és nem Is akármilyen rangú — kérdést jelent. Méginkább, amikor a mi színjátszásunk előtt az az alapvető feladat áll, hogy életünk szocialista társadalmi valóságának új Jegyeit, új emberi problémáit ábrázolja. Ezt természetesen nemcsak a Jelenkori, de a haladó klasszikus drámai művek eszmei mondanivalójának magasszintű tolmácsolásával lehet elérni. Ehhez persze olyan szellemi alapot kell biztosítani, ahol a művészetet és a lélektani aspektusokat az egység és a cél problémáival közös nevezőre hozhatjuk. Ami viszont azt is jelenti, hogy színjátszó mozgalmunk eddigi hangsúlybeosztásán kell változtatnunk. A rendszeres színházlátogató mindenekelőtt olyan alkotásokra figyel, amelyek szembe néznek múltunk és jelenünk problémáival és a felvetett kérdésekre művészileg is hiteles, pártos választ adnak. A baj csak akkor kezdődik, amikor a bemutatott tematika felszínes marad, amikor méltatlan feldolgozásra talál, amikor a rendező és a színjátszó közösen nem képes feszültebbé tenni a cselekmények lélektani indítékait. Egyszerűen nem tudják azokat korszerűen értelmezni, mivel a fizikai cselekvést teszik az előtérbe. Jobb esetben a képszerűséget és a szöveget exponálják, miáltal a szereplő szavakat mondó figurává, míg a rendező legfeljebb színpadi játékmesterré válik, akinek nincsen koncepciója, önálló mondanivalója. Ilyenkor szokott kiderülni, mennyire sokrétű a színpadi játék és mennyire összetett művészet az emberábrázoló színjátszás, ahol már nem az egyes jelenetek hű másolása a célunk, hanem éppen a valóság kreatív alakítása úgy, hogy az előadást mindenki megértse, és a néző minden vonatkozásban megelégedve távozzék. A műkedvelő színpadon szinte minden a rendezőn múlik. Ű adja meg a legapróbb hangsúlyt, ő határozza meg a jelenetek fő okát, ő teremt színpadszerű rendet az írói utasítások között. Ez a munka megújító művészi erőfeszítést igényel, és célja nem a divatmajmolás, hanem az egyéni alkotás öröme, amely minden témából új tartalmat, érdekes hatásokat, korszerű magyarázatokat tud a felszínre hozni. Ez az igény reális. De az a követelményünk is jogos, hogy a jövőben határozottabb, következetesebb és az egészséges fejlődésnek megfelelően Igényesebb koordinációnk legyen, hogy kultúránkat egyesíthessük a világ kultúrájának minden értékálló kincsével és azt az egész nép közös, vagyonivá tegyük. Hadakoznunk kell az olyan bemutatók ellen, amelyek eltorzítják a lényeget, és ami még fájóbb, elidegenítik a közönséget. Olyan kerületi fórumra van tehát haladéktalanul szükségünk, ahol az alkotónevelő ténykedésünket a művészettel és a szórakoztató munka tapasztalataival gazdagítva erősíthetjük, ahol színjátszásunk fejlődésének vonalát jeggyel láthatjuk el, és ahol az előadások Ingadozó színvonalát mindenkor számon is kérhetjük. ÜJ munkamódszerre van szükség, amikor arról beszélünk (különböző fórumokon), hogy szocialista színjátszást kívánunk létrehozni. Egy-egy bemutató tartalma, megvalósításának eredményessége, színvonala egyben biztosítéka is színjátszó mozgalmunk fontos szerepének a népművelésben. Sajtónknak az eddiginél sokkal következetesebben és nagyobb figyelemmel kellene nyomon követni színjátszásunk fejlődésének vonalát és nem megelégedni csupán a helyi levelezők dicsérőhangú hírecskéivel. Elvégre ízlésnevelősről van szó. A nézőtér felé orientálódás is elemi követelménye a színjátszásnak. Csak kár, hogy a nézők nagy többsége gyakran közömbössé teszi egy-egy bemutató visszhangját. Lelkesedéséből hiányzik a kellő bíztatás, sőt az ünnepi hangulat is, amely egy színdarab bemutatását társadalmi eseménnyé teszi. Fontos tényező tehát a közönség, amelynek megvan a maga bírálói szempontja — s ezért ma már igényes. De vannak, akik rokonszenvből, „rokoni alapon“ jönnek el a színházba. Vagy csak úgy, szokásból, mert a szomszéd is eljött. Vannak azután olyanok is, akiknek lelki szükséglet a színház és szeretik a színpad varázsát. Ez az új nemzedék közönsége, s Itt nemcsak egy-egy korosztályról van már szó, hanem a csehszlovákiai magyar műkedvelés jövőjéről is. Az utókor számára nem lehet közömbös milyen színjátszásunk volt a kezdet kezdetén, milyen volt a helyzete, mondjuk az ötödik, a tizedik, vagy milyen lesz majd a 25. jubileumi esztendeje. Ezért kölcsönös ösztönzésre van szükség. Szereplőt, rendezőt, nézőt és szervezőt egyaránt nemes feladatokra kell buzdítanunk. Ehhez persze a valósághoz jobban igazódó nevelőmunka szükséges, és ez necsak a műsorrendben gyökerezzék, hanem elsősorban a vezetésben, a szereplők és a közönség kölcsönös rokonszenvében, hogy ezáltal munkánk eredménye a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmával meghirdetett színjátszói fesztiválokon is valóban győzedlemeskedjék. Szuchy M. Emil A MATESZ műsora Szeptember 18, Nagymácséd Szent Péter esernyője 19,30 Szeptember 17, Nagyfödémes Őri muri —„— Szeptember 17, Perbete Dandin György —„— Szeptember 19, Deáki Őri muri — Szeptember 20, Vágkirályfa Bolhabál —„— Szeptember 22, Komárom Liliomfi — Szeptember 23, Alsószeli A világ négy sarka —„— Szeptember 24, Negyed Dandin György — Szeptember 24, Búcs Őri muri —„— Szeptember 28, Nyitra Liliomfi 19,00 Szeptember 28, Nagysalló Bolhabál 19,30 Szeptember 28, Fél Rejtélyes körülmények között —„— Szeptember 29, Diószeg Liliomfi — Szeptember 30, Dunaszerdahely Bolhabál —„— Szeptember 30. Kamoesa Rejtélyes körülmények között —„— Örülnek az éberhardi lányok. Először lépett fel a tánccsoport ás nagy a közönségsikert aratott. milag hasznos munkát végző Pavel Kornyejev. Eljött a február. A szeles, hóviharos napok között akadtak olyanok is, melyek valahonnan messziről a tavasz illatát hozták. Mintha valaki a befagyott ablakokra áttetsző holdacskát lehelt volna. Február hatodikén este megjelent Kurtisz. Pavel nyitott ajtót. Rögtön észrevette, hogy az öreg nagyon öszszetört. Feltűnők lettek a szeme alatti zacskók A nyakán a bőr, amely az első találkozásuk alkalmával barázdáltnak tűnt, most úgy festett, mint a teknősbéka páncélja. És ráadásul két napja nem borotválkozott. — Mindjárt meglátszik magán, hogy nem az angol királynő fogadására igyekezett — üdvözölte Pavel. Kurtisz csak legyintett. — Figyelj ide, Pavel. Holnap estefelé menj el a postára. Vidd magaddal az igazolványodat. Kapsz egy poste restante táviratot. ■fr ... Másnap munka után Povel elment a postára, ahol már várta a távirat. Otthon Kurtisz várta. Az öreg kikapta kezéből a táviratot, és „hála isten!“ felkiáltással elrohant. Pavel átöltözött, azt mondta a háziasszonynak, hogy moziba megy. Egy darabig kószált, végül egy csendes, néptelen utcácskában talált egy telefonfülkét. Azt a számot tárcsázta, melyet Kusztov mutatott neki, és jelentést tett a táviratról. — Azt üzenik magának — hallotta a kagylóból —. hogy rövidesen vendéget kap. Vigyázzon rá, címeres gazember. Most koordinálnunk kell az akciókat. — Értettem. Majd telefonálok. Hazatérve Pavel újra ott találta Kurtiszt. Mint mindig, amikor komoly dolgot akart elmondani Kurtisz, elküldte a háziasszonyt az üzletbe. Megkérte Pavelt, üljön le, figyelmesen hallgassa végig, éá ne szakítsa félbe. Figyelmeztette, hogy az eddigi beszélgetéseik közül ez lesz a legfontosabb. Kérte, hogy Pavel ne vicceljen. — Holnap, de lehet, hogy holnapután a munkahelyeden felkeres egy ember. Ki fog hívatni. Ne csodálkozz rajta. Tyerentyevnek hívják. Menj vele a Kuznyecsnaja és a Parkovaja utca sarkán levő vendéglőbe. Tudod hol van? Ha felőlem érdeklődik, mondd, hogy velem nem találkozhat, nem vagyok a városban... Kérdezd ki részletesen, hogy mit végzett. Aztán mondd meg neki, hogy az én utasításomra ma éjszaka törjön be valahová, üzletbe, kioszkba, ahová akar. Vagy az állomáson a váróteremben emeljen el egy-két csomagot. Ahogy neki jobban tetszik. Keresni fogják, és lehet, hogy meg is találják. Értesd meg vele, hogy jobb, ha lopásért ítélik el, mint ha gyilkosságért. Leültetik egykét évre, és kész. Azután már tiszta lesz. Magyarázd meg neki. Meg kell szabadulnunk tőle. Mondd el neki, hogy szabadulása után legálisan élhet, nem kell többé bujkálnia. Kapsz tőlem ezer rubelt, add át neki. Dugja el, vagy csináljon vele, amit akar. Ha kiszabadul, majd segítünk rajta. De nehogy értetlenkedjenl Börtönbe kell kerülnie! — Piszkos dologba akar keverni, mesteri — mondta komolyan Pavel. — Nem vállalom. Úgyis sok van már a rovásomon. —■ Nincs mitől félned — bizonygatta kérlelő hangon Kurtisz. — Jól van, nem bánom. De figyelmeztetem, ha balhé lesz, nem fogom magam feláldozni magáért. Mindent elmondok. (Folytatjuk.) Ipolymenti randevú A rappi CSEMADOK helyi szervezete a község népi szerveivel karöltve, augusztus 27-én jól sikerült körzeti CSEMADOK-napot tartott, amelyen szép számmal összegyűlt Rapp és a környékbeli falvak lakossága. A füleki PALÚC, valamint a fülekpüspöki, sídi, sávolyi, bussai, viikei és rappi népi együttesek mellett nagy sikert arattak Madarász Katalin és Szekeres Sándor, budapesti énekesek. Dicséret illeti a CSEMADOK rappi helyi szervezetét az önálló rendezvény eredményes előkészítéséért, s az ügyes lebonyolításért. Am a jövőben több, hathatósabb segítséget nyújthatna mind a közös gazdaság, mind a helyi nemzeti bizottság, valamint a tanítóság. Csupán a szoros összefogás, a jó együttműködés biztosíthatja legközelebb a maradéktalan sikert! S. L. Végre Galsán is lesz kultúrház Régóta vajúdó ügy oldódik meg Galsán. Talán a losonci járás legelhanyagoltabb épületét nevezték a kultúra hajlékának. Az épület tulajdonosa (a jednota) évek hosszú során semmit sem törődött annak rendbehozatalával. Eddig minden kérelem hiábavalónak bizonyult. A Jednota az italmérés fellendítésével „szolgálta“ a kultúrát... Végre-valahára ez a kérdés elintézést nyert. A helyi nemzeti bizottság és a Jednota hosszas tárgyalás után egyezséget kötött, amelynek értelmében a HNB az épületet megvásárolta a Jednotától, s most rendbehozatja. Az épület karbantartási munkálatai máris folynak, s minden remény meg van arra, hogy a kultúra végre méltó környezetbe kerül. A dicséret ezúttal a helyi nemzeti bizottságnak, s nem a Jednotának szól. Sólyom László, Losonc Három sírba vitt regény Néhány megható jelenetre emlékezünk a gyász évfordulóján. Most múlt negyven éve, hogy előadókörútján Gömörbe érkezett. A helyi sajtóban dúló s egyre elfajulóbb Ady-vita közepébe. Az életveszélyes fenyegetésekig durvuló kampányt a református püspöki udvar vezette. Beszállt a vitába a volt főispán is. Reakciós bojkott készült Rimaszombatban a „destruktív s züllött életű“ költő barátja ellen. A fiatalság megakadályozta, Sőt, a nagy sikerre Móricznak az estet meg kellett ismételnie. Ezen az estén, a szünet előtt, Adyról beszélt. Hitet tett mellette. Megrázó volt. Az is, amit mondott, az is, ahogy mondta. Eldöntötte a vitát is. „Ady fájdalmas életű magyar zseni volt. Kocsmázott, de nem élt züllött életet!“ Egyre forróbban, egyre elcsuklóbb hangon, egyre szenvedélyesebben beszélt találkozásairól, Ady prófétaságáról, égő életéről, korai haláláról. Lenyűgözte, s áhítatig babonázta a lelkeket. Dörgött a taps. Követelte a közönség, ünnepelni akarták. De ő nem mutatkozott. Eltűnt. Az emlékezéstől megrendülve, feldúltan lerohant a lépcsőn, ki az utcára, az akácfák közé. Ott értük utói. De bennünk rekedt a szó. Megtorpantunk. Döbbenetes volt: Móricz egy fának támaszkodva zokogott. ☆ Kedvenc Margit-hídi kávéházában beszéltem vele utoljára, 1941- ben, Lőrinczi György író, volt gömöri tanfelügyelő halálakor. Szerette Gömört, onnan nősült, ott kapott díszfogadtatást négy fehér lóval, és fáklyászenét — Petőfi és Blaha Lujza után harmadiknak —, Gömörben van eltemetve a kisfia is. Adatokat kért a Lőrinczy-nekrolőghoz. Aztán még egy órája volt a HÉV indulásáig. Borongós, töprenkedő délután volt. A terveiről kérdezgettem. — Még három regényt akarok megírni. Többet nem is tervezek. Még egy kötet Rózsa Sándor... Egy nagy regény Dózsáról... — Ez lesz a legnagyobb műved, Zsiga bátyám? — szóltam félhalkan, félig kérdezve, félig lelkendezve. Boldog izgalomban, hogy terveiről beszél. Hátradőlt, két keze mintha becsukott kis noteszát ölelte volna. — Nem ez... A harmadik. Egy regény Jézus Krisztusról. Csodálkozva, hitetlenkedve kaptam föl a fejemet. — Furcsának találod? Pedig nagy ötlet. Kedvenc tervem. Jézus Krisztus a Nagyalföldön. — Ez lesz a címe, Zsiga bátyám? — Nem. Még nincs címe. De erről szólna. Jézus Krisztus megjelenik a magyar parasztok között. Ez lesz a legnagyobb regényem... •fr Váratlan halálának hírére Csécsére szekereztem, át a Tiszán, kompon. Egy marék port szedtem szülőházának udvaráról, ahol pendeles gyermekkorában játszott. Fekete selyembe, nemzetiszín szalaggal átkötve ejtettem a sírba a koporsójára. És elmondhatatlanul fájt, hogy nem lesz meg mz új Rózsa Sándor, sem Dózsa. Sem Jézus Krisztust nem vezeti végig a Nagyalföld parasztjai között a legnagyobb magyar regényíró dolgosán gépelő keze. Magával vitte őket a sírba. A megkergült, bombázott világban a rokonokon kívül alig néhány író borzongott a sírnál a szeptemberi verőfényben. Győry Dezső SZÜRETI ÜNNEPÉLY CSÁBONt Csábon 1987. szeptember 24-én rendezik meg az immár hagyományos JÁRÁSI SZÜRETI ÜNNEPÉLYT. A romantikus fekvésű csábi borpincéknél valóban gazdag kulturális műsorról gondoskodtak a rendezők. A járás élcsoportjain kívül magyarországi vendégművészek is fellépnek. Jelen lesz Gencsi Sári, Gaál Gabriella, Puskás Sándor, Szendrő József és Hegedűs János, a budapesti művészvilág közismert kiválóságai. Természetesen, mint ahogyan az egy szüreti ünnepélyen elvárható, nem marad el a színes szüreti felvonulás sem, amely délelőtt 10. órakor kezdődik. A jó ebédhez pattogó muzsikát szolgáltatnak majd a népi zenekarok és a pótori bányászok fúvószenekara. A délutáni műsor után népmulatság veszi kezdetét. De elárulhatjuk még azt is, hogy a rendezők tartalékoltak a múlt évi kitűnő kékfrankosból is vagy tíz hektoliterre valót. A szüreti ünnepélyre mindenkit szeretettel vár a CSEMADOK Losonci Járási Bizottsága. Ny Ural képek Hozzávetőleg ötezer néző gyönyörködött Nyitra zoboralji amfiteátrumában a II. szlovákiai aratási ünnepély színvonalas kulturális műsorában. A többi között fellépett J. Nálepka kapitány, a Szovjetunió Hőse nevét viselő munkaérdemrendes bratislavai együttes, K. Vlach Érdemes művész ismert, népszerű dzsessz-zenekara és szólistái. Felvételünkön a zsolnai STAVBÄR népi együttese, Bugala mérnök vezetésével. Mintha száz nap tüzelt volna, akkora hőség nralkodott a Felszabadulás téri „vásárvároska“ emelvényén. Ám a drahovcei szövetkezet rezesbandája rendületlenül játszotta a szebbnél szebb melódiákat, szórakoztatta a több ezres tömeget. N. Kovács István felvételei SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1967. szeptember 16.
