Szabad Földműves, 1967. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1967-09-09 / 36. szám
Kecsketenyésztési tapasztalatok KOZÁROVCÉN Csikorognak a fékek, megáll a gyorsvonat. A kalauz érces hangon kiáltja: Kozárovcei Az egész falu határa sziklás dombokkal van tűzdelve. A Garam mentén van egy kis síkság. Balra, fent a lejtőn fehér kecskenyáj legel. Lassan húzódnak lefelé, mert már délidő van. A faluba menet több embertől érdeklődöm, ki itt a kecsketenyésztők „feje“?... A „kecske-jegyzőt“ sokan ismerik, hisz havonta többször a házakhoz látogat. Ellenőrzi a tejelékenységet és a gondozás módszereit. Mivel mindent pontosan papírra vet, jegyzőnek hívják. Michal Buckát otthon találom. Tesz-vesz a porta körül. Már a 70. életévét tapossa, de egy percig sem tud tétlenül ülni. A szép szál ember egyenesen jár-kel. Felesége épp sajtot készít a kecsketejből. Amikor szóbahozom a kecsketenyésztést, hosszan elgondolkozik, majd sorra elmond mindent. Az egyik fia gyógyíthatatlan beteg volt. A gyomrával volt valami baj, és az orvosok is lemondtak róla Egyesek azt mondták, vegyen kecskét, hátha a tej segít a gyereken. Ügy is tett. Tény, hogy a gyerek jobban lett. Lehet, hogy a kecsketej segített, vagy valami fordulat következett be. De azóta kedveli a kecskéket, pedig sok gonddal-bajjal jár tenyésztésük. Mert lehet kecskét tenyészteni csak úgy, fél kézzel, meg úgy is, hogy nagy hasznot hoz. Annak idején, 1946-ban Svájcból hozták a Sanski szarvnélküli fajta kecskéket. Összesen 20 nőstényt és egy kecskebakot hoztak a faluba. Ezzel indultak. Nagy gonddal kezdték a tenyésztést, és az eredmény már a következő évben megmutatkozott. Az átlagos napi tejhozam már 5—6 liter volt, a következő évben pedig kecskénként elérték az évi 1100—1200 literes tejhozamot. Akkor már 120 tenyészkecskét tartottak. A falu híre messze járt és még a kelet-szlovákiai kerületbe is küldtek tenyészállatokat. Évente 50—60 tenyészbakot s ugyanennyi nőstényt adtak el. A fajállatok többnyire Elit és Elite- Rekordok voltak. A tenyészállat eladás kifizetődő volt, mert egy-egy kecskebakért 1500 koronát kapott a tulajdonos, és még további 1500 korona tenyészdíjat. A kecsketenyésztés tehát szép hasznot hozott a falunak, és hozzájárult a közellátáshoz is. A-jegyző elárul egyet-mást a tenyésztésről. Ha sok tejet akarunk, a kecskét már szeptemberben be kell fedeztetni. Nagyon fqntos, hogy ellés után a kecskegtda megtanuljon inni, mert ha sokáig szopik, fölöslegesen üldözi még a legelőn is az anyját, és ez a tejhozam rovására megy. Mivel a kecske igénytelen állat, az etetés technikája is egyszerű. Nyáron legeltetnek, és napi 3 liter moslékot adnak fél kiló abrakkal. Télen a kecskék annyi szénát kapnak, amennyit megesznek. Michal Buéko, a „jegyző" A kecsketenyésztés szép hagyományokkal bír Kozárovcén. Évről évre szebb eredmények születnek. Nagyon vigyáznak arra, hogy csak kellő hasznot hozó kecskéket tenyésszenek. Ha a kecske nem adja meg az évi 800 liter tejet, kiselejtezik. Az ésszerű tenyésztés eredményei megmutatkoznak. Vojtech Delink kecskéje 1410, Jozef Vajda kecskéje pedig 1476 liter tejet adott egy laktáció alatt. Az átlagos tejhozam most is 1000— 1100 liter körül mozog. Nem csoda, ha ilyen eredmények után egyre több tenyészállatot kérnek a faluból. Michal Buőko szakszerű irányításának köszönhető, hogy ilyen jól jövedelmez a kecsketenyésztés. Bebizonyította, hogy türelmes, célszerű munkával lehet eredményeket elérni. Bállá józsef Kiállítás kecskelej termékekből Kacsa- és lúdhízlalással foglalkoznak Az ipolyviski szövetkezet a kacsa- és a lúdhizlalást nagyobb mértékben 1966-ban kezd te el. A kacsákat — több mint 700 darabot — 59 napos korban 2,29 kg-os átlagsúlyban adták át a felvásárlóknak, s kilójáért átlagban 13,60 koronát kaptak. Egy kg hús termelésére 2,84 kg keményítőértéket használtak fel, melynek aránya á 4,68 volt. A kacsáknál minden korona ráfordítás 6 fillér tiszta hasznot eredményezett. Idén már 1000 kacsát hizlal a szövetkezet. Tóth Ignác zontechnikus úgy rendezi a dolgot, hogy ebben az esztendőben is elérjék az előbbi hasznosságot. Tavaly a Indákból 600 on felül értékesítettek. Az első csoportot (nagy részét) 86 napos, a hátralevő részt pedig 145 napos korban adták piacra. Az értékesítési átlagsúly 4,16 kg volt. A lúdhús kilóját 15,11 koronáért termelték, s 18 koronáért értékesítették. Egy korona ráfordítás 18 fillér tiszta hasznot hozott. Ebben az évben már 2000 ludat adtak el három hónapos korban 4,20 kg-os egyedenkénti átlagsúlyban. Pénzügyileg itt is az előző esztendei bevétellel számol a zootechnikus. — Milyen terveik vannak a jövőben a vízi- és a kaparóbaromfival kapcsolatosan? — Jövőre lényegesen lecsökkenjük a kaparóbaronifi számát, s nagyobb mértékben rátérünk a lúdhizlalásra, mert ez tapasztalataink szerint jóval kifizetődőbb. Ügy tervezzük, hogy legalább 4000 hidat értékesítünk három hónapos korban 4—4,20 kg-os átlagsúlyban, kilónkénti 19 koronájával. Ezzel szemben a kaparó hízóbaromfi legfeljebb csak 3,5 hónapos korban kerülhetne piacra, s kilójáért csak 16 koronát kapnánk. Ez hát a különbség. Természetesen az is a lúdtartás előnye mellett szól, hogy a lúd kevesebb abrakot, de több olcsó teriméstakarmányt fogyaszt, mint a kaparóbaromfi, így lényegesen olcsóbb a tartása. Aránylag rövid időn belül nagy hústömeget termel, s jó áron hamar piacra adható. A szövetkezet számára nagyon fontos, hogy minél kisebb költséggel s annál nagyobb haszonnal termeljenek. Ezért igyekeznek olyan termelési ágak kialakítására, melyek a legjobban megfelelnek érdekeiknek. Ha azonban a felvásárlók a kaparóbaronifi kilójáért az eddiginél nagyobb összeget fizetnének a szövetkezet azok tartása mellett is megmaradna. -liai-Olasz és rajnamenti lúd keresztezésével hozta létre Babuskin mérnök a Dunaivánkai Baromfitenyésztési Kutatóintézetben a nagy tojáshozamú és egyúttal nagymájú lúdhibridet. Simon jános ollétejedi tenyésztő a képünkön látható egyedeket az ekecsi EFSZ-ben szerezte be. (Kucsera Szilárd felvétele] 6
